Amerikai Magyar Népszava, 1961. február (63. évfolyam, 26-28. szám)

1961-02-01 / 26. szám

e­rs? —\ a -_ .V.-. J\.J ,—tt ....................... Second class postage paid at Cleveland, Ohio Published daily, except Sundays and legal Holiday* AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST Both STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre (one year) $25.00 félévre (half year) $13.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Bridgeport, Conn., 578 Bostvick Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave Bethlehem, Pa., 703 F. 4th Street Garfield, N. J., 32 Division St. Buffalo N V., P. O. Box 152 New Brunswick, N. J., 98 French St. Niagara Square Station 'Pre-th Amhoy N. J 40° 1 <5t. dhlcago, 111., 8341 Prairie Ave. Philadelphia, Pa., 4631 N. Rnsehill St. Alliance, O., 766 E. Summit Street Trenton, N. J., 482 Riverside Ave. Canadian Head Office: BÉLA W. ItAYEK, ivigr. 271 College St.. Toronto 2 B, Ont., Canada. Tel WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 Brid AZ ELNÖK EGÉSZSÉGE Az Egyesült Államok lakossága az elmúlt négy év során megszokta, hogy nagy figyelemmel kísérje az elnök egészségéről kiadott híreket, mert hiszen a Fe­hér Ház élén egy olyan ember állt, aki csak a felsőbb gondviselés kegyelméből maradt életben egy súlyos szívroham után. Azt pedig, hogy az Egyesült Államok elnökének egészsége milyen nagy befolyással bír a po­litikai, de még a gazdasági helyzet alakulására is, mind­annyian tudjuk. Hiszen elég egy vésztjósló orvosi bul­letin a Fehér Házból, hogy a new yorki tőzsdén az árak zuhanni kezdjenek. Az amerikai elnök egészsége kérdése rendkívüli fontosságának meg­van a maga alapos magyarázata. Az Egyesült Államok alkotmánya egy rendkívüli ok­mány, amely a történelem során bebizonyította érté­két és szerzőinek előrelátását. Egy szempontot azon­ban figyelmen kívül hagytak és ez a körülmény az amerikai történelem folyamán ismételten okozott fej­fájást a honatyáknak. Az alkotmány ugyanis pontosan előírja, hogy mi a teendő az elnök halála esetén, megszabja a hatalom­­átadás minden apró részletét, de egy szó utasítást sem tartalmaz arra nézve, hogy mi legyen a teendő, ha az elnök betegség folytán képtelen hivatalát betölteni. Az Egyesült Államok elnöki tisztje ugyanis egye­dülálló a világban. Az amerikai elnök a végrehajtó hatalom vezetője, a hadsereg legfőbb parancsnoka és figyelemreméltó módon, a felelősséget kormánya in­tézkedéseiért maga az elnök viseli. Kabinetjének tag­jait ugyanis saját maga nevezi ki és a szenátus azt csak jóváhagyja. Mindezek a tényezők, a felelősségnek egy olyan kombinációját helyezik az elnök vállaira, hogy azt sen­ki más nem viselheti, csakis a nép által megválasztott elnök, vagy halála esetén az alelnök. John F. Kennedy, az Egyesült Államok 35-ik és legfiatalabb megválasztott elnökének egészségéről most kiadott jelentést csak örömmel és megelégedés­sel veheti tudomásul Amerika és a szabad világ népe. Reméljük, hogy Kennedy elnökségének ideje alatt a Fehér Házból csak ilyen tartalmú orvosi jelentéseket adnak majd ki a jövőben is. FIGYELMEZTETŐ JELEK Ha nem is szabad nagy jelentőséget tulajdoní­ak­ a francia kommunista pártban fellépő jelenségeknek érdemes elgondolkodni rajtuk. Thorez pártját — noha számottevő ereje még fénykorában sem volt — mindig szívesen emlegették a Kreml berkeiben. Igaz, a ma­gyar szabadságharc eseményei ezt a pártot is alaposan megtépázták; a legkövetkezetesebb kommunisták, köz­tük a világhírű francia író, Jean Paul Sartre, kiábrán­dulva fordítottak hátat a marxista­ tévtanoknak és az “ellenség” táborába léptek. De az öreg, harcedzett Tho­rez, akit Moszkva értékálló valutákkal fizet, rendezte sorait és valahogy helyreállította a megbillent egyen­súlyt. 1956 óta a párt tagjainak ezreit vesztette el s az egykor oly jelentős bázis, ma már nem több, mint egy talpalatnyi föld, puszta jelkép. És ebben a kis pártban is széthúzás ütötte fel a fe­jét. A fiatalabb kommunisták, az algériai kérdésben szembefordultak a főtitkárral. A fiatalok elégedetle­nek azzal a vonallal, amelyet Thorez, Moszkva paran­csára, követ. A helyzetet bonyolultabbá teszi az a tény hogy amíg a francia kommunista párt Kruscsev utasí­tására támadja De Gaulle elnököt, addig a párt tagjai­nak jelentékeny része, — amint ez a legutóbbi szavazás alkalmával kiderült —, a francia elnök politikai vonal­­vezetése mellé állt. Ismételjük: az ügynek nincs különösebb jelentősé­ge. De alkalmat ad arra, hogy felidézzük a magyar kom­munista párttagok kérdését. Az októberi események előtt Gerőék büszkén hirdették, hogy a “hű” párttagok száma Magyarországon jóval meghaladta a milliót. És a forradalom tükre megmutatta, hogy a “milliós” párt­tagságot egy elemista tanuló is meg tudja számolni. Abban a pillanatban, amint a forradalom kürtje fel­harsant, a “párttagok” százezrei dobták el jelvényeiket és álruháikat. A többség csak addig volt a párt “hű” tagja, amíg a terror képmutatásra kényszerítette az ország polgárait. OTAT, ” *———• L ‘ ' T ‘ ' l 44. • —-y- , ■ -- — ÖSSZEFÜGGÉS NÉLKÜL... Aczél Benő Lássuk, mi van a kenetteljes frázisok mögött? Például: “A holtakról vagy jót, vagy semmit.” Nem hasznosabb-e így: “Az élőkről vagy jót, vagy semmit!” A holtakról aztán mondhatunk, amit akarunk: úgy se árt nekik. Másik példa: “Inkább száz bűnös fusson, mint egy ártat­lan szenvedjen!” De ha száz bű­nöst futni hagyunk, legalább száz ártatlan fog szenvedni — a futni hagyott bűnösök áldo­zatai . . . * A diktatúra azért lehetetlen intézmény, mert a hatalom nem korrumpál, mint mondani szokás, hanem önmagában, természeténél fogva gonosz,­­ jó cselekedethez nem kell hatalom,­­ nem igen kell erőszakot alkalmazni ajándékok elfo­gadtatására. A hatalom lényege az, hogy birto­kosa büntetlenül követhet el gonosztetteket. Az erőszakos büntettek magyarázata sokszor nem nyereségvágy, vagy érzéki vágy, hanem a hata­lom vágya. A bűntettes élvezete abban áll, hogy áldozatát hatalmában tartja s azt teheti vele, amit akar. Előfordult, hogy megajándékozta, de ritkán. A jóltevő nem érzi annyira a hatalom örömét, mint a gonosztevő, mert nem talál ellen­állásra. A hatalom követeli a gonosztevést. * A kritika nem biztosan jellemző a megbírált műre, de egész biztosan jellemző a kritikusra. * Nem szeretem az őszinteséget,­­ a jóságot szeretem. Őszinteség és gorombaság között talán csak árnyalati különbségek vannak, többnyire a gorombaság javára. Mert az őszinteség lelki rugója az, hogy valaki magát mások oktatására illetékesnek tartja, ami a legenyhébb esetben is egy kis elbizakodottság. A gorombaság legalább bátorságról tesz tanúságot. * Nem az embereket, a frázisokat kell pusztíta­ni. Ami születésekor éltető gondolat volt, frázis­sá csontosodva már gyilkoló fegyver." ❖ Nincs nevetségesebb, mint ha valaki ifjú ko­rában életbölcs és vén korában ambiciózus . . . A halálraítélteknek ritkán van utolsó kíván­ságuk. Ez érthető. Az ember, mióta öntudata van, mindent csak a múlttal és jövővel kapcsolatban vesz tudomásul. Nem érezheti az ételek izét az, aki tudja, hogy a halál már várja, mikor fejezi be az ebédet. * Az ember hiába határozza el, hogy sohasem feledkezik meg azokról az időkről, mikor ő volt fiatal és mások öregek. Hiába fogadkozik, hogy sohasem fogja mondani: bezzeg a mi időnkben . . . Akárhogy vigyáz, mégis megöregszik . . . Az átlagos emberélet vagy harminc évvel meg­hosszabbodott. Ennélfogva vagy a fiatalok, vagy az öregek számára nincs elég érvényesülési te­rep, amit máris észre lehet venni. De ha a kép­zett és még teljes munkaerejük birtokában lévő öregeket eltávolítjuk, az ugyanolyan oktalan pa- írta: ACZÉL BENŐ zarlás, mint a híres példa a kávéinség idején ten­gerbe dobott brazíliai kávéról. Az emberi élettar­tam meghosszabbodásából előnynek kell származ­nia, nem hátránynak. Nem merült-e fel még sehol az a gondolat, hogy a hosszabb élet­módot ad a jobb kiképzésre? Tanuljanak tovább a fiatalok és dolgozzanak tovább az öregek . . . A gondolat gyakorlati megvalósítása, persze, nem volna egyszerű. A családalapítás nem halo­gatható, a tanulási kedv tartama talán nem nö­vekedett meg. De ezek nem áthághatatlan aka­dályok. * Hogy mennyit érsz, azok véleménye mutatja, akik ismernek, de hogy mennyit érsz el, azok vé­leménye dönti el, akik nem ismernek . . . * Szépek a nők nyáron, mikor alig van rajtuk ruha. Azt mondják, a felöltözöttség izgatóbb. Le­hetséges, de a szépség feltétlenül meztelen . . . * Ha az ember nem fiatal, Az élet már csak hivatal . . . * A történelem­tudatosság egyre jobban terjed és egyre több bajt okoz. Amikor egy államférfi történelmet akar csinálni, az történik vele, ami a miskolci kováccsal, aki hályogot operált bics­kával. Mikor megmagyarázták neki, milyen kom­plikált orvosi művelet az, amit csinál, soha többé nem merte megpróbálni. A történelemcsináló ál­lamférfi azonban ritkán ilyen becsületes . . . VÁLTOZATOK AZ ÍRÓGÉPEN Olvastam valahol: “Hiábavaló az amerikaiak­nak megelégedettséget prédikálni. Amerikát az elégedetlen egyének tették naggyá és biztosítot­ták jólétüket, boldogságukat.” Kitűnő elgondolás s annak szer­zőségét magam is büszkeséggel vállalnám. * Sokszor halljuk, vagy olvas­suk, hogy ez vagy az az ember megelégedett és nincsen semmi különösebb kívánsága életszín­vonalának megjavítására, jobbá­­tételére. Ha öreg emberekrő­ van szó, akik kenyerük javát már régen megették,­­ rendben van. Az öregség megérdemli a nyugalmat; az éh­es egyének jö­vője a múltban gyökeredzik csupán. De a fiatal, életerős, jó egészségben lévő egyéneknek nem szabad megelégedetteknek lenni, mert az nem egyéb a becsvágy csődjénél. A megelégedett em­­ber legtöbb esetben, fizikai és szellemi értelem­­ben: lusta. Azért van megelégedve, mert ha meg akarná javítani helyzetét az sokkal több munká­­val és felelősséggel járna mint amennyit magá­ba vállalni hajlandó. Sok értékes nagy képességű e gyén jövője fekszik parlagon az ilyen gondol­­kodás és léhaság következtében. * Állandóan halljuk azt a panaszt is bizonyos ügyének részéről, hogy őket elkerüli a szerencse is életszínvonaluk megjavítására még csak alkal­muk sem volt. Mark Twain mondotta egyszer, hogy az alkalom mindenkinek az ajtaján kopog egynéhányszor az életben, de legtöbbjük olyan­­kor a szomszédos szalonokban ürízgeti a pálm­­­­as poharakat és nem hallja a kopogtatást. Az emberi haladás, a kultúra története nem gyéb, mint az elégedetlenség megnyilvánulása az emberiség részéről. Tipikusan amerikai elgon­­dolás, mindig és mindenben a jobbat, szebbet,­ökéletesebbet ambicionálni. Jobb házat, szebb sutorokat, gépkocsikat, rádiókat, televíziókat, a szebb és jobb életnek számtalan számára nél­külözhetetlen kellékeit akarja beszerezni a ma­gas törekvések mögötti vérejtékes munka árán. Ez nem társadalomellenes magatartás. (Viszont elmondhatjuk, hogy a könnyelműség gyűjtőpont­jában azok állnak, akik a szerencse kerekétől vár­ják, hogy emberfölötti magasságba kerüljenek­. Amerika nagysága, gazdasága, életstandard­jának színvonala ennek a törekvésnek köszönheti létezését. Ismerünk milliókra rugó vagyonnal rendelke­ző iparmágnásokat, akiket a pénz, mint olyan, egyáltalában nem érdekel. Ezek az egyének nem azért halmozzák fel a dollárokat, hogy azt köny­­nyelműen saját személyükre pazarolják. A leg­több gazdag ember igényei nagyon­ mérsékeltek és a pénzfecsérlés mindennemű formáját elvi szempontokból bűnnek tekintik. A vagyon az ő kezükben csak eszköz, tőke, amit újabb vállala­tokba fektetnének, hogy így ezrek számára nyújt­hassanak munkaalkalmakat dolgos kezük értéke­sítésére, a nemzeti jövedelem és jólét gyarapítá­sára. Ezek az egyének szépen visszavonulhatná­nak a magánélet nyugalmas csendességébe és bé­kéjébe minden izgalom, fejfájás nélkül, élvezve annak a maguk számára kellemes gyönyöreit, de azt mégsem teszik meg. Szeretnek hangadó szere­pet játszani, életüket teljesebbé tenni, energiá­juk javát hasznosítani. Axel Munthe, a kiváló író mondotta, hogy amit megtartunk magunknak, az örökre elveszett a mi számunkra. De, amit szétosztunk mások között, az véglegesen miénk marad. Mi az értelme a pénz harácsolásának, amikor tudjuk, hogy a halál ke­zében van a pénzszekrény kulcsának a mása. Vagyis, mint azt az átlagember sokszor hallotta: “You can’t take it with you.” A mi bölcs iparmágnásaink is így gondolkod­nak és a nemzeti jólét kárára volna, ha annak el­lenkezője vezérelné őket. Az örök elégedetlenség nemcsak a nemzetek és népek lelki forradalma, de egyben a haladás­nak, az emberi sors megjavításának egyik leg- írta: LUKÁCS JENŐ fontosabb fokmérője és biztosítéka. Természete­sen lehet szembeszállni ezzel az elmélettel, mint minden elmélettel, amely elválaszt bennünket a valóságtól. A tudomány szüntelenül harcban áll a természettel és tényekkel, de a lomha lelkiisme­ret felrázása révén az örök elégedetlenség olyan kulcs, amely megnyitni van, hivatva mindnyá­junk számára egy jobb és szebb jövő páncélszek­rényeit. kés, villa. Atombomba gyerek KEZÉBE NEM VALÓ Egész Kínában beszélik, hogy a hatalmas biro­dalomban megkezdődtek az atomkísérletek és rö­videsen Kína is belép az atomhatalmak sorába. Ezzel kapcsolatban született meg a következő kínai vicc: Egy pekingi tudós rendkívül idegesen tér haza. Nyomban belerogy a fal meleltt álló régi kínai karosszékbe és maga elé mered. — Mi bajod van, szívem virága-elvtárs? — kér­di tőle a felesége.­­— Borzasztó dolog történt velem! — mondja a tudós, színtelen hangon. — Azt hiszem, vélet­­lenségből lenyeltem néhány milligramm urániu­mot. — És . . . és ez . . . ez veszélyes? — kérdi az asszony. — Hát . . . uránium az alapanyaga az atombom­bának. Az asszony közel hajol férjéhez, nézi, nézi, az­tán megnyugodva mondja: — Butaság . . . Szerintem csak bebeszéled ma­gadnak, hogy lenyelted azt az izét. Kicsit fárad­tabbnak látszol, mint máskor, de különben kutya­bajod. Kár az izgalomért! — Gondolod? — néz rá tűnődve a tudós. — Dehát akkor, amikor hazafelé jövet egyet csuk­­lottam, mitől omlott romba körülöttem két sor ház? SYDNEYI NAPLÓ Sydneyben máskor, így nyár közepén, uborka­­szezon van, az újságok lasszóval fogják a híre­det vagy, jobb hijján, csinálnak párat. Nem úgy az idén. Az alábbiakban a jelen­leg helyben zajló legérdekesebb eseményekről adok ízelítőt. * A MAGYAR VÁDLOTT: Stephen Bradley, alias Baranyai István sydneyi lakos bűnügyé­nek tárgyalására a közeli hetek­ben kerül sor. Bradleyt azzal vá­dolja a rendőrség, hogy tavaly júniusban elrabolta, majd meg­ölte Graem Thorne-t, egy 9 éves iskolásfiút. Az eset roppant érdeklődést váltott ki, hiszen ez volt Ausztrália történetében az első emberrablás. Bradleyt különben igen sok hely­beli magyar ismerte s most ezek között folyik arról a vita, hogy “képes volna ilyesmire” vagy sem? Minthogy kimondott emberrabló típust sem a rendőrség, sem az embertanászok nem tartanak nyilván, a vita meddő marad mindaddig, míg a tárgyaláson a zsűri nem közli majd a bíróval, hogy miként találja a vádlottat. A MEGGYILKOLT ORVOS, Dr. Yeates syd­neyi sebészt egy hajnalban halva találták házá­nak garázsában, feje összeszúrva, szívében ha­talmas adag adrenalin injekció. A rendőrség, az­zal a feltevéssel, hogy valaki életben akarta tar­tani a megtámadott sebészt — s jó okkal — or­vosi körökben végezte a nyomozást. Vádlott egye­lőre nincs, bár a közvélemény, a legkegyetlenebb és legveszedelmesebb zsűri, ujjal mutat egy má­sik ausztrál orvosra, aki a jelek szerint, túlzott jó viszonyban állt a meggyilkolt sebész feleségé­vel. Megtaláltak például egy idióta kis szerelmes verset is, amit eme házibarát­ háziorvos irt a ked­ves nejnek s ami a gyanút­ tovább rá terelte. Pil­lanatnyilag az u. n. “inquest” folyik a haláleset körülményeinek kivizsgálására s egész Sydney kíváncsian várja, hogy tud-e a rendőrség elég bi­zonyítékot összeszedni ahhoz, hogy formális vád alá helyezzen bárkit is? A LELÉPETT DIPLOMATA: A lengyel konzu­látus kereskedelmi attaséja, nevezett Dr. Rikard Zielinski a héten politikai menedékjogot kért az ausztrál kormánytól. A lapok, pusztán a hiva­talos kommünikékre támaszkodva, megírták, hogy a lengyel diplomatát hazahívták Varsóba s elhatározta, hogy inkább ittmarad. Azt viszont eddig nem írták meg, hogy Dr. Zieliniskinek szá­mos magyar kapcsolata is van, így például 1939- ben mint menekült került Budapestre, ahol a közgazdasági egyetemen szerezte meg a doktorá­tust, majd Budapesten nősült, magyar lányt vett írta: DETTRE ANDRÁS feleségül. Otthon mind feleségével mind­két gyer­mekével magyarul beszélt a műveit, jómodorú, 42 éves attasé és elég sűrűn megfordult magyar körökben is, ahol e sorok írójának alkalma volt vele találkozni. A lengyel követség, szinte auto­matikusan, lopással és sikkasztással vádolta a disszidált diplomatát, az ausztrál kormány vi­szont finoman kijelentette, hogy mindezt nem szabad komolyan venni, mert ez a gyakorlat a keleteurópai államokban. Istenem, valamit csak kell mondaniuk . . . A BOLONDOK PANASZA: Egy sydneyi reg­geli lap expozéját követőleg a kormány vizsgá­latot rendelt el Sydney legnagyobb elmegyógy­intézetében, a Callan Parkban történtek megál­lapítására. A pikantériája a dolognak az, hogy maga az intézet főorvosa, egy Dr. Bailey az, aki a legsúlyosabb vádakat emelte saját beosztott­jai ellen. Előadta például, hogy egyes szadista ápolók elmebetegeket pokrócba csavartak s fel­dobtak a plafonig, majd diszkréten félreálltak s hagyták, hogy a földre zuhanjon. Verések, fojto­­gatások, napirenden voltak s emellett az ápoltak élelméből, dohányából és gyógyszeréből többet loptak el, mint amennyit kiadtak. A vizsgálat még tart, de annyi máris bebizonyosodott, hogy Sydneyben már őrültnek sem érdemes lenni. Aatfr»«

Next