Amerikai Magyar Népszava, 1976. január-június (86. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-20 / 8. szám

.OLDAL ESTI KÉPESLAP GOOD BYE BERLIN-TÉR! Blft­APEST, február hó. Még a legelvakultabb Buda­­est-patrióta sem merészelte azt irtani az egykori Berlini-térről, mai Max térről, hogy szép l­alljuk be: csúnya. Az még evésbé illik rá, hogy legalább igaz, rendezett csomópont. Négy főútvonal torkolatából mlik a járműforgalom az igénylő körforgalomba. Azaz, mlene, ha nem keletkezne minduntalan dugó, így aztán megrekedések, alattomos egér­tkeresések, rádudáló gyalogos­­zétugrasztások jegyében próbál aludni ki-ki célja felé. Mindenk­i sietne, de Budának menet, a­­rut hosszában, a Váci útnál, majd a Szent István körút ajtajánál — Margit-hídról jöve p­edig a Bihari János utcától lykor a Rudas László utcáig iggel és délután, ha akarnák, ám tudnák betartani a jármű­­ek a kötelező féktávolságot,­­úsznak, villamosnak ilyen tu­multusban csak a szabály szerint az előnye. A gyakorlatban eresztbe-hosszába útját állják a­­her- és személyautók. Villanyrendőr nincs a Marx iten. A gyalogosok a kijelölt elven is a volánnál ülőknek annak kiszolgáltatva, ezek elő­­ékenységén vagy erőszakossá­­án múlik átkelésük. Veszélyek orrása, hogy a közeledő jármű­eket az átkelőpontoknál a lrdáról látni nem lehet, mert őt szinte mindenütt takarja a­árakozó autók sorfala. Ilyen­ormán a Marx téri járma fő motívuma a hirtelen behúzott ékek csikorgása, az agresszíven ürgető dudálás, a gyalogosok iadt szitkozódása. (Az alkam­­mankénti közlekedési rendőri beavatkozás kölcsönösen meg­­nyugtató helyzetet teremt.) A Marx térről vázolt képben, sajnos semmi túlzás nincsen. Még tetézni is lehetne a télen vastagon leülő füstköd és a felszaporodott hulladékszemét felpanaszolásával. Mindez a­­zonban a rut jelen, a hamarosan valósággá váló jövő megnyugtató változást igér. 1976 első napjaiban a volt Westend-ház kiürült (szövetüz­let, zöldséges, Cukrászsarok stb.) kirakataiban már megje­lentek a táblák: ,,Bontás miatt megszűnt.” A pályaudvar érke­zési oldalának parkolóudvarát határoló egyemeletes épület 1976 végén csákány alá kerül. Az átalakítás szűkszavú váz­latából is sejthető, hogy átmene­tileg ugyan viszontagságos lesz azok sorsa, akik a Marx teret nem tudják elkerülni, de az utána érvén­yes állapot megér ennyi áldozatot. Az is bizonyos, hogy bármennyire szokatlan lesz a tér új arculata, a változás csakis szépíthet rajta. Mégis lesznek okoskodók, akik javít­hatatlanul romantikus nosztal­giákkal máris acsarkodnának a három szintre, máris szebbnek kiáltják ki hajdani találkozóik színterét, mert képzeletük a fiatalság varázsával teszi boldog emlékezetűvé a ,,banántornyot” az órával. A Berlini tér a századfordu­ló idején nem tér, hanem közönséges kereszteződés volt; építészeti képződményként lé­pett elő térré. Megelőzően a környék sem volt valami bizton­ságos és lakott vidék. HALÁLSAROK VOLT Száz éve a Szent István körút ősét, a Fegyvergyár utcát nem volt tanácsos sötétedés után megközelíteni. Malmok, gyáré­pületek és bozótos üres telkek álltak össze­ visszaságban, búvó­helyet kínáltak az utánállóknak. A mai Marx tér hosszanti metszővonala is csak akkor rendeződött újjá, amikor 1873- ban végre elhatároztatott a körút kiépítése, illetve a központi szennyvízcsatorna megépíttetése a körút nyomvonalán. A mai Tejvendéglő-ház helyén az Unió gőzmalom állt.Vele szembeni telken (ahol ma az Imbisz büfé van) a régi cukorgyár volt. Először élesek, sarkosak voltak az észak-déli, kelet-nyugati met­szővonalak. Aztán a „halálsa­rok” kiküszöbölése, a Teréz és a Lipót körutak szerencsétlen ösz­­szeillesztésének palástolása — Rados Jenő egyetemi tanár, városépítész 1928-ban így érté­kelte a Berlini teret — lett az indítéka a sarokpontok lekerített beépítésének. Noha a „délkeleti államvaspályaudvar” (a mai Nyugati) ígéretes befektetéssé tette a közeli telkek beépítését, nehezen akadtak vállalkozók. A fővárosnak és az államnak különböző adókedvezmények­kel kellett kedvet csinálni a tér kiépítéséhez. Végül is 1914. szeptember 9-én lépett elő az addigi útkereszteződés Berlini térré, s a bele torkolló korábbi Váci, majd Kiskörút, a mai Bajcsy-Zsilinszky út, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Vilmos (német) császárról neveztetett el. Aki emlékszik a Berlini térre, az jól tudja, hogy a közepén levő járdaszigetet egy hatszögletű, tornyos, órás áruda, a „banán­torony” tette nevezetessé. Híres­sé vált neve onnan származott, hogy itt kezdték el tömegével és olcsón árusítani a banánt „utcán át”. Az építményben trafik és hírlapáruda is működött. Kör­homlokzatát pedig a híres cigarettahüvely-gyártó Modiano cég bérelte. A „banánsziget” — így is nevezték — csak a tér felszaba­dulást követő átrendezésével szűnt meg. A Berlini térnek nemcsak ez a randevúhely volt az egyetlen nevezetessége. A nyugati pálya­udvarral szemben levő MÁV- igazgatósági épület mellett fél­körében álló egyemeletes részlet­­ház aljában volt a hírhedt vendéglő és első pesti automata büfé, az „Ilkovics". (Itt fordult vissza a Körútra a 6-os villamos is, csak a pesti oldalon közlekedett. Aki Budára tartott, annak a 4-esre kellett átszállnia.) Az egykori „banántorony” a Berlin-téren. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Péntek, 1976 február 20 ALVILÁG A RÓSEIBNI Jóllehet a rendőrségi razziák az éttermi részben alkalomról alkalomra begyűjthették a körö­zés alatt álló alvilágiakat, az „Ilkovics”-ról azt is le lehet mondani, működtek az étel- és italautomaták, olcsón, gyorsan, jóllakhattak a kispénzűek. (Itt sütöttek először kirakat­ban, látványosságnak is beillő ügyességgel, egyszerre két serpe­nyővel palacsintát, s hatalmas olajtartályokból lapáttal mérték 20 fillérért a haj­szál vékonyra metélt és ropogós krumpliszele­teket, a roseibnit.) Ha az Ilkovics volt a Berlini tér egyik „sötét” sarka, akkor legalább annyira obskúrus volt a másik, a lebontásra kerülő Wes­­tend-házban működő „átutazó” szálloda, ahol — talán magya­rázni sem kell miért — 1-1 órára „szálltak meg" a vendégpárok. Nem volt sokkal exkluzívabb jellege a tér többi szállodájának sem. Ez volt a mai Marx tér elődjének a „legendás” múltja. Nincs rajta mit siratni, most viszont minden a helyére kerül. Nyerges Ágnes NAGY ISTVÁN KIVÁLÓ SZÍNMŰVÉSZ HALÁLA BUDAPEST­­ Nagy István erdélyi származású szín­művész, aki a felszabadulás előtt éveken át a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, hatvanhato­dik születésnapján az egyik budai kórházban, hosszan tartó, súlyos betegségben meghalt. Pályáját a két világháború közötti években, Kemény János és Kádár Imre kolozsvári szín­házánál kezdte, ahol Fényes Alice volt a leggyakoribb partne­re. Kolozsvárról szerződtették a budapesti Nemzetihez, ahol drámai hős szerepeiben emléke­zetes sikereket aratott. A felsza­badulás utáni esztendőkben még játszott ugyan, de alakja és színpadi pályája lassan elhal­ványult és feledésbe ment. Az erdélyi származású színművész halálát özvegye és New Yorkban élő gyermekei gyászolják. Ham­vait családja az erdélyi Felvincre szállította, ahol szülei mellé­­ temették. FORUM TOURS­­ Div. of Persepolis Ltd. I 6­67 MADISON AVE., Suite 909 N­EW YORK N­o. 10021 \ v - ♦ Tv L : (212) n:iH-m­enr. \ CHARTEREK | BÉCSBE és BUDAPESTRE lá Rokonok legolcsóbb kihozatala (24 havi részletre is) + * ♦ Bel- és külföldi egyéni repülőjegyek « * ♦ Icelandic busz-csoportok Ausztriába és Magyar- ♦ országra | * ♦ SAJÁT TELEXÜNKÖN­­ intézzük hotel- és autórezervációját ♦ * , IKEA és COMTURIST küldemények Magyar- ♦ országra, illetőleg Erdélybe + * ♦ Közjegyzői iroda (hiteles fordítások, hagyatéki ♦ ügyek stb.) | ♦ ♦ ____♦_________________________| PÁRTOLJA HIRDETŐINKET

Next