Amerikai Magyar Népszava, 1976. január-június (86. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-20 / 8. szám
.OLDAL ESTI KÉPESLAP GOOD BYE BERLIN-TÉR! BlftAPEST, február hó. Még a legelvakultabb Budaest-patrióta sem merészelte azt irtani az egykori Berlini-térről, mai Max térről, hogy szép lalljuk be: csúnya. Az még evésbé illik rá, hogy legalább igaz, rendezett csomópont. Négy főútvonal torkolatából mlik a járműforgalom az igénylő körforgalomba. Azaz, mlene, ha nem keletkezne minduntalan dugó, így aztán megrekedések, alattomos egértkeresések, rádudáló gyalogoszétugrasztások jegyében próbál aludni ki-ki célja felé. Mindenki sietne, de Budának menet, arut hosszában, a Váci útnál, majd a Szent István körút ajtajánál — Margit-hídról jöve pedig a Bihari János utcától lykor a Rudas László utcáig iggel és délután, ha akarnák, ám tudnák betartani a járműek a kötelező féktávolságot,úsznak, villamosnak ilyen tumultusban csak a szabály szerint az előnye. A gyakorlatban eresztbe-hosszába útját állják aher- és személyautók. Villanyrendőr nincs a Marx iten. A gyalogosok a kijelölt elven is a volánnál ülőknek annak kiszolgáltatva, ezek előékenységén vagy erőszakossáán múlik átkelésük. Veszélyek orrása, hogy a közeledő járműeket az átkelőpontoknál a lrdáról látni nem lehet, mert őt szinte mindenütt takarja aárakozó autók sorfala. Ilyenormán a Marx téri járma fő motívuma a hirtelen behúzott ékek csikorgása, az agresszíven ürgető dudálás, a gyalogosok iadt szitkozódása. (Az alkammankénti közlekedési rendőri beavatkozás kölcsönösen megnyugtató helyzetet teremt.) A Marx térről vázolt képben, sajnos semmi túlzás nincsen. Még tetézni is lehetne a télen vastagon leülő füstköd és a felszaporodott hulladékszemét felpanaszolásával. Mindez azonban a rut jelen, a hamarosan valósággá váló jövő megnyugtató változást igér. 1976 első napjaiban a volt Westend-ház kiürült (szövetüzlet, zöldséges, Cukrászsarok stb.) kirakataiban már megjelentek a táblák: ,,Bontás miatt megszűnt.” A pályaudvar érkezési oldalának parkolóudvarát határoló egyemeletes épület 1976 végén csákány alá kerül. Az átalakítás szűkszavú vázlatából is sejthető, hogy átmenetileg ugyan viszontagságos lesz azok sorsa, akik a Marx teret nem tudják elkerülni, de az utána érvényes állapot megér ennyi áldozatot. Az is bizonyos, hogy bármennyire szokatlan lesz a tér új arculata, a változás csakis szépíthet rajta. Mégis lesznek okoskodók, akik javíthatatlanul romantikus nosztalgiákkal máris acsarkodnának a három szintre, máris szebbnek kiáltják ki hajdani találkozóik színterét, mert képzeletük a fiatalság varázsával teszi boldog emlékezetűvé a ,,banántornyot” az órával. A Berlini tér a századforduló idején nem tér, hanem közönséges kereszteződés volt; építészeti képződményként lépett elő térré. Megelőzően a környék sem volt valami biztonságos és lakott vidék. HALÁLSAROK VOLT Száz éve a Szent István körút ősét, a Fegyvergyár utcát nem volt tanácsos sötétedés után megközelíteni. Malmok, gyárépületek és bozótos üres telkek álltak össze visszaságban, búvóhelyet kínáltak az utánállóknak. A mai Marx tér hosszanti metszővonala is csak akkor rendeződött újjá, amikor 1873- ban végre elhatároztatott a körút kiépítése, illetve a központi szennyvízcsatorna megépíttetése a körút nyomvonalán. A mai Tejvendéglő-ház helyén az Unió gőzmalom állt.Vele szembeni telken (ahol ma az Imbisz büfé van) a régi cukorgyár volt. Először élesek, sarkosak voltak az észak-déli, kelet-nyugati metszővonalak. Aztán a „halálsarok” kiküszöbölése, a Teréz és a Lipót körutak szerencsétlen öszszeillesztésének palástolása — Rados Jenő egyetemi tanár, városépítész 1928-ban így értékelte a Berlini teret — lett az indítéka a sarokpontok lekerített beépítésének. Noha a „délkeleti államvaspályaudvar” (a mai Nyugati) ígéretes befektetéssé tette a közeli telkek beépítését, nehezen akadtak vállalkozók. A fővárosnak és az államnak különböző adókedvezményekkel kellett kedvet csinálni a tér kiépítéséhez. Végül is 1914. szeptember 9-én lépett elő az addigi útkereszteződés Berlini térré, s a bele torkolló korábbi Váci, majd Kiskörút, a mai Bajcsy-Zsilinszky út, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Vilmos (német) császárról neveztetett el. Aki emlékszik a Berlini térre, az jól tudja, hogy a közepén levő járdaszigetet egy hatszögletű, tornyos, órás áruda, a „banántorony” tette nevezetessé. Híressé vált neve onnan származott, hogy itt kezdték el tömegével és olcsón árusítani a banánt „utcán át”. Az építményben trafik és hírlapáruda is működött. Körhomlokzatát pedig a híres cigarettahüvely-gyártó Modiano cég bérelte. A „banánsziget” — így is nevezték — csak a tér felszabadulást követő átrendezésével szűnt meg. A Berlini térnek nemcsak ez a randevúhely volt az egyetlen nevezetessége. A nyugati pályaudvarral szemben levő MÁV- igazgatósági épület mellett félkörében álló egyemeletes részletház aljában volt a hírhedt vendéglő és első pesti automata büfé, az „Ilkovics". (Itt fordult vissza a Körútra a 6-os villamos is, csak a pesti oldalon közlekedett. Aki Budára tartott, annak a 4-esre kellett átszállnia.) Az egykori „banántorony” a Berlin-téren. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Péntek, 1976 február 20 ALVILÁG A RÓSEIBNI Jóllehet a rendőrségi razziák az éttermi részben alkalomról alkalomra begyűjthették a körözés alatt álló alvilágiakat, az „Ilkovics”-ról azt is le lehet mondani, működtek az étel- és italautomaták, olcsón, gyorsan, jóllakhattak a kispénzűek. (Itt sütöttek először kirakatban, látványosságnak is beillő ügyességgel, egyszerre két serpenyővel palacsintát, s hatalmas olajtartályokból lapáttal mérték 20 fillérért a hajszál vékonyra metélt és ropogós krumpliszeleteket, a roseibnit.) Ha az Ilkovics volt a Berlini tér egyik „sötét” sarka, akkor legalább annyira obskúrus volt a másik, a lebontásra kerülő Westend-házban működő „átutazó” szálloda, ahol — talán magyarázni sem kell miért — 1-1 órára „szálltak meg" a vendégpárok. Nem volt sokkal exkluzívabb jellege a tér többi szállodájának sem. Ez volt a mai Marx tér elődjének a „legendás” múltja. Nincs rajta mit siratni, most viszont minden a helyére kerül. Nyerges Ágnes NAGY ISTVÁN KIVÁLÓ SZÍNMŰVÉSZ HALÁLA BUDAPEST Nagy István erdélyi származású színművész, aki a felszabadulás előtt éveken át a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, hatvanhatodik születésnapján az egyik budai kórházban, hosszan tartó, súlyos betegségben meghalt. Pályáját a két világháború közötti években, Kemény János és Kádár Imre kolozsvári színházánál kezdte, ahol Fényes Alice volt a leggyakoribb partnere. Kolozsvárról szerződtették a budapesti Nemzetihez, ahol drámai hős szerepeiben emlékezetes sikereket aratott. A felszabadulás utáni esztendőkben még játszott ugyan, de alakja és színpadi pályája lassan elhalványult és feledésbe ment. Az erdélyi származású színművész halálát özvegye és New Yorkban élő gyermekei gyászolják. Hamvait családja az erdélyi Felvincre szállította, ahol szülei mellé temették. FORUM TOURS Div. of Persepolis Ltd. I 667 MADISON AVE., Suite 909 NEW YORK No. 10021 \ v - ♦ Tv L : (212) n:iH-menr. \ CHARTEREK | BÉCSBE és BUDAPESTRE lá Rokonok legolcsóbb kihozatala (24 havi részletre is) + * ♦ Bel- és külföldi egyéni repülőjegyek « * ♦ Icelandic busz-csoportok Ausztriába és Magyar- ♦ országra | * ♦ SAJÁT TELEXÜNKÖN intézzük hotel- és autórezervációját ♦ * , IKEA és COMTURIST küldemények Magyar- ♦ országra, illetőleg Erdélybe + * ♦ Közjegyzői iroda (hiteles fordítások, hagyatéki ♦ ügyek stb.) | ♦ ♦ ____♦_________________________| PÁRTOLJA HIRDETŐINKET