Amerikai Magyar Népszava, 1976. július-december (86. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-10 / 37. szám

01 lafitnargass dVQt jíaína4! Péntek, 1976 szeptember 10 AVAWMCW ffAYOAM FA­ 0Tfkrr*TlvrA AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA ? A S%, f*', A­­ Ifi. CDDAL JÁNOS LEGYEN FENN A JÁNOS-HEGYEN.... A BUDAI HEGYVIDÉK BUDAPEST — A Budai­hegység a Dunántúli-középhegy­­ség északkeleti részének, a Dunazug-hegységnek a Gerecse és a Pilis közti tagja; északról a Vörösvári-völgy, nyugatról a Zsámbéki-medence, délről a Me­zőföld, keletről pedig a Duna határolja. A pest-budai polgár a múlt század közepéig csak a Svábhegy legközelebbi völgyeibe merész­vel ezelőtt is, a filoxéra vészig szőlőskertek között kapaszko­dott fel a hegyre az első fogas­kerekű nagykarimás kürtőjű gőzmozdonya. A budai szőlős­gazdák az erdő aljáig még felha­toltak a hegyre, de a pestiek leg­feljebb a Disznófőhöz rándultak ki elemózsiás kosaraikkal. Rek­­kenő vasárnapokon seregestül érkeztek a kirándulók a Mátyás­­csorgóhoz: ,, a kedvderítést ke­resők, vagy az élet mindennapi­­ságába némi változatosságot hozni szándékozók” — miként Döbrentei Gábor, a múlt század elejének neves irodalomszerve­zője, az Akadémia első titkára a svábhegyi völgyek első kirándu­lóit jellemzi. A hegyoldalát prés­házakkal teleszórt szőlők borí­tották, de a teteje bozótos erdő volt, Jókainak baltával és fűrész­szel kellett utat vágnia telkéig, melyen később felépítette kedves nyaralóházát, az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal mai épü­letének helyén. A múlt század hetvenes évei­ig állandó lakója nem is sok volt Jókai, Eötvös József és Kemény Zsigmond. A Svábhegy ekkor még — Jókai tanúsága szerint K ősvadon, az erdőben borz, me­nyét, vaddisznó, s rókával, őzzel úton-útfélen találkozni. A János­­hegyen viperák tanyáznak, a Farkas-völgyben erdei sas fész­kel. De a tető meghódítása el­kezdődött, a három h­ó törte az utat a földi bodzával, tüskés bo­zóttal, galagonya- és kökénybok­rokkal benőtt hegyoldalakon. Egy komor, sárga falu, barna zsalus villában, a hosszú őszi éjeken át faggyúgyertya libegő fényénél írta korrajzait Kemény Zsigmond. Fiákeren le-lejárt a városba a Pesti Naplóhoz, de gyakran hetekre bezárkózott nyári lakába, nappalra is bere­teszelte a nehéz ablaktáblákat, úgy viaskodott a „Zord idő” árnyalakjaival. Odább a hegyen futórózsával körülfont ablakok mögött, a reggel tiszta fényében édes mese csordogált Jókai tol­lából. A Karthauzi-lak rózsa­kertjében Eötvös József hajolt kézirata fölé, szombatonként lóháton lement az Akadémiába, de vasárnap már megint kedves hegyei között bolyongott, iskola­­reformja alapjain és jogbölcseleti elvein töprengve elmerültem Az áttörés munkájára vál­lalkozó költők, írók nyomán egy­re többen fedezik fel a Svábhe­gyet, nyaralók, kéjlakok, svájci házak, villák épülnek, majd a századforduló idején hatalmas kastélyok, az újgazdagok palo­tának is beillő tornyos-bástyás nagy nyaralói. Zárt világ lesz a „hegy”, a vagyoni előkelőség kisajátított birodalma. Korlátai csak akkor dőlnek le, amikor nevét is levetkezi, amikor a Sza­badság-hegy lesz. Lakói ma semmiben sem különböznek a főváros más kerületeinek a né­pétől. Reggelenként a fogaske­rekű meg zsúfolt autóbuszok viszik munkahelyeikre a millen­­nium-kori kastélyok és modern bérvillák lakóit. A hegynek pe­dig az atomreaktor és a televí­ziós torony lett a jelképe. De ha a hegyháti uton a János-hegy felé sétálunk, még sűrű erdő­rengeteg fogad magába. A tető­ket és az északi lejtőket szép öreg bükkösök takarják, az ala­csonyabb hegyeken meg a délie­­sebb lejtőkön tölgy keveredik gyertyánnal, szillel, hárssal; fia­tal fenyők foltjai sötétlenek fel bennük helyenként. A főváros terjeszkedésével az erdő egyre hátrább húzódik, holott épp ellenkezőleg, a budai hegyvidék erdőgyűrűjét zöld ékekkel minél mélyebbre kel­lene a város központjába beve­zetni. Ilyen zöld ék jelenleg csak egy van, a Városmajor—Vérme­ző—Tabán lazán összefüggő parkvonulata, a hasonlók kiala­kításának nem sok nyomát lát­juk a városvezetésben. Ugyanak­kor a hagyományos budai kirán­dulóhelyek — a Csillebérc, a Hárs-hegy, a János-hegy, a Disz­nófő — kezdik elveszteni régi varázsukat, mivel egyre több közintézmény, hivatal és mun­kahely költözik az erdőterületre, s mind kevesebb hely marad a szabad idő megnövekedésével arányosan sokasodó kiránduló tömegeknek. A budai erdők most már a­­múgy is leszűkült területének megőrzése vonatkozásában ör­vendetes lépés, hogy 1970-ben a Pilisi Állami Parkerdőgazda­ság gondozásába kerültek a Budai-hegységnek a főváros közigazgatási határán belül levő erdőterületei. A parkerdőgaz­dálkodás összhangba igyekszik hozni az erdők közjóléti hasz­nát a fakitermelési funkcióval. ZALAEGERSZEG, Zala m. — Zalaegerszeg, nevét a törté­neti források 1266-ban említik először. Századokkal később végvár épült itt, a török roha­mának mindvégig ellenállt. Me­gyeszékhely lett. Lakosainak száma még tíz éve is alig halad­ta meg a harmincezret, ma kö­zelit a fél­százezerhez. Ipara a felszabadulás után bontakozott ki: ruhagyár, kőolajfinomító, tégla- és cserépkályhagyár, több élelmiszeripari üzem épült. Fej­lődött, fejlődik a város — ezt szemléltetik képeink. A város első lakótelepét — 1. kép — a Landor-hegyen épí­tették. A másik új városrész, a kertváros, tízemeletes épületeiről ismerhető fel. A telepszerű, eme­letes lakásépítés városi program­jában itt a negyedik ötéves terv­ben 817 összkomfortos családi otthon készült el. A következő fél évtizedben újabb 866 lakás hogy az erdős táj éghajlati té­­nyezői minél hatásosabban ve­hessenek részt a városiasodás­sal összefüggő betegségeknek a leküzdésében. Ha pedig a fo­lyamatban levő telepítések ré­vén kialakult a főváros körül — a pesti oldalon is növekvő mér­tékben — a tervezett széles er­dőgyűrű, még nagyobb segítsé­get kapunk a természettől a fő­város lakói egészségének védel­mében. Antalfy Gyula építését tervezik. A barokk templom­­ két­száz éves, tornyait a múlt szá­zad végén újra rakták, tűzvész pusztította. Környékén formáló­dik a városközpont: terek, par­kok szegélyezik az új utakat, házak toronytömbjei emelked­nek. S a legmagasabb — anten­nájával együtt 98 méter — a tévé közvetítőállomása. Műszaki be­rendezései 1974. augusztus 2-­­tól működnek, 1975 áprilisá­ban nyílt meg az eszpresszó — 68 méter magasságban. Itt épül­tek a körkilátók is: egy a felnőt­teknek, s külön óvóperemmel egy a gyermekeknek. A bevásárlóközpontnak szin­te valamennyi épülete új és mo­dern. A csemegebolt alapterü­lete ezer négyzetméteren felüli, a Centrum Áruház, szoros szom­szédságban a lakberendezések áruházával, hatszor nagyobb­­kedett, a hegyek lábáig. A déli a budai hegyvidéknek. A tehetős és nyugati lejtőket szőlő boritot- polgár, ha tartott is nyaralót a fó századokon át — az első tő- Svábhegyen, majorosa lakott kéket II. Géza vincellérjei tele­ benne; a gazda legfeljebb vasár­­pitették, a „tüzes és csípős” hó- naponként nézett ki. A szürete­­dai veres borokat lelkesen dicsér­­lő, majálisozó polgárság csak a téli a Szentföldről hazafelé völgyeket, ligeteket, szőlőskerte­­lovagló francia keresztes vitézek ket járta, amikor a múlt század­i, s még kilencven esztendő­ derekán birtokba vette a tetőt SZÉP EGERSZEG A Szabadság-hegy vonulata, háttérben a János-hegy A barokk templom

Next