Amerikai Magyar Világ, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
A NEW-YORKI ERDÉLYI MŰVÉSZEST MARGÓJÁRA díszlet és valóság író: IVÁN ZOLTÁN Amint hazatértem a newyorki “Erdélyi est“-ről, képzeletemben még mindig láttam magam előtt azt a székely kaput, amely felett, Dukász Annát, Bács Ferencet és Illyés Kingát, mai erdélyi színjátszásunknak e három gyöngyszemét mutatja be a plakát. S a kapu feliratát: “Isten segedelmével építette Kovács Mihály 1889 októbere. Hogy miért? Hiszen ilyen kapukat rajzban díszletben már láttam de hányszor — mióta idegenben bölcsőre emlékezéssel volt alkalmam szemlélni. Hivatásos, de inkább műkedvelői események alkalmával. S melyeknek szemlélése, bő alkalmat nyújtott bizonyosféle érzelmekre, amelyek csak a néző kielégítését célozták Úgy, ahogy elhagyta valamikor hazáját. Ezen a művészesten más történt. Ezért jár mindegyre fejemben, az a székely kapu. Hogy utána gondoljam azt is igen, de egy ilyen kapun be is kell tudni lépni ám! Mert a valóság — amelyet most közénk hoztak e színészek — döbbenetesen mutatja, hogy akinek csak a kosztüm, a viselet a fontos, s már könnyeshejehujás izgalomba esik a sorskérdések emlegetésében, lemarad. Aki azonban felfigyel, a külszín mögött hiteles művészetet nyújtó művészeinkre, ráeszmél a kapubelépés titkára. S arra, hogy akik azon belül élnek, menynyivel felvértezettebbek a világ virágoskertjei között, az ő kertészkedésük vitelére. Aki csak valami keveset konyit a színjátszáshoz, rögtön megsejthette ezen az estén, hogy a hangulatos énekkel, szavalással, tánccal tarkított műsor nem is nyújt elég lehetőséget arra, hogy megfelelően tudjuk értékelni e három erdélyi színészünket. Hiszen mozdul az ajak, mozdul a láb, mozdul az arc és kéz is. S e művészetet szolgáló “sokszínű fogat“ most mindenütt hiteles. A mimika az arcon, a kidolgozott orgánum, a dal, szövegkiejtés — sejtetik, hogy “fölényes tepsishordozók” vannak itt közöttünk. Ha még egy nagyon kis városból, helyről is... Talán nem úgy, mint valamikor régen. Amikor valakinek elég volt szépnek, csinosnak lenni, s kissé énekelni tudni. Hogy e pályát boldogítsa, így ülünk, ilyen érzésekkel a nézőtéren. Azokra nézve, akik a kapun belül vannak. És azok, akik a kapun be szeretnének lépni. Hogy lássuk: a körülöttünk változott világ ,a művészetet nem szórakozásnak, hanem hitvallásnak tartja. S ezen nekünk, messzire eljötteknek, nem árt elgondolkozni. Nos lám, a két részre osztott — népi és könnyű dalok — játékok műsora előtt fellibben a függöny. “Szeressük őket, véreink— mondja Csordás Gábor esperes bevezetőjében. Aztán Szacsvay Lilly zongoraművésznő játékával, előttünk megjelenik egy gyönyörű hármas kép. Két nő és férfi szőttesben, amint rákezdenek: Elindultam szép hazámból . . . Majd Bács Ferenc idézi köszöntésül Tamási Áron Amerikát-járt Ábel-szavait: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthont leljünk benne. Milyen jól helyezett szavak most. Hogy kik és hol . . . és hogyan? . . . Aztán felcsendülnek a dalok. Szív küldi szívnek szívesen“ . . . Keresztesi nagyvásárból ... Jó estét-jó estét, de nem mindenkinek . . . Dukász Anna énekli. S azonnal sejtjük, hogy e különben drámai színésznő — hangjával is éppen úgy tud bánni. Örök erdélyi örökségül, ahol egy színésznek naponta változtak szerepei. Mindent tudnia kellett. — Szűkebb hazánk hegylakói édesanyjuknak tekintették a költészetét — szól most Bács Ferenc. — És elszavalja Farkas Árpád “Özönvíz“ c. időszerű, de időt álló legújabb versét Majd újra hármas — Illyés Kinga is közéjük lopózva — elénk vetítnek egy bűbájos székely játékot. “A furfangos legény“-t. Aki mindaddig betegnek érzi magát, amíg nem hajlik szavára a ki- s szemelt menyecske. Ez is eléggé szokott mese. De ahogy e hármasban Illyés Kinga a humor és a tragédia közti könnyed átváltozás hangulatával a ma bizonyos párra ráolvasta az egész szerelmi élet komplexusát — szinte recitáló ismétlődésben, minden nem téveszthetett célt, sikert és tapsorkánt. (Nem csoda, amint később megtudtam tőle — ő az Erdély Saint Exupery “kishercegének" leghívebb tolmácsolója. ő, aki Bereckben, a legutolsó kis székely községben, éppen Gábor Áron ágyúöntő házában született, alig húszegynéhány éve. De akit a házon levő emléktábla arra kötelezett, hogy gyermekszínész létére összeszedje a hegyen túli csángó dalokat.) Szünet után Dukász Anna, Bács Feri és Kinga úgynevezett nagyestélyiben jelennek meg előttünk. Dukász Anna finom könynyedséggel énekel a “Csárdáskirálynő“, “Nótás kapitány“ és egyéb operettekből. Bács Ferenc elszavalja Kányády Sándor erdélyi költő “legénybucsúját”, Illyés Kinga pedig egy hindu költő régi versét Weörös Sándor fordításában. Megint csak csillogtatva a sokszor bálványrérségbe álló érzelmet, azt a másikat, amely szerelmi felszabadulásában, a természet, az égbolt felé küldi mondanivalóját. És még egyet. Arany János Tengeri hántását. Nagy est volt. Nem méreteiben. Hanem a ráeszméléssel, hogy a taps, a pillanatnyi hangulat folytatódik valahol, mélyen a lélekben, a hazatérők érzéshullámaiban. És talán arra az egyszerű igazságra, hogy felhőkarcolók között is van ember. Ilyen ember — olyan ember — magyar ember, aki ma, ezen az esten tanúja lehetett annak, hogy tudás kell mindenekelőtt a népek tengerében aló fennmaradáshoz. Hogy csak ez az egy belépőjegy vihet át azon a székely kapun is. Hogy eltűnjön a különbség, a “gyermeket” ajnározó mostohák és édesanya közt. Ez alkalommal bizonyságtételként három erdélyi színészünk jóvoltából, vendégszerepléséből. Iváni Zoltán AMERIKAI MAGYAR VILÁG 11. oldal NEVESSÜNK FIZIKA ÓRÁN — A meleg kitágítja a testeket, a hideg meg összehúzza. Ki tud erre egy példát? — Nyáron hosszúak a napok, télen meg rövidek. SZÓRAKOZOTT PROFESSZOR A szórakozott tudós felesége: — Hol hagytad a kocsidat, fiam ? — Most jut eszembe, egy férfi megkért, hogy vigyem be a városba és mikor megérkeztem vele, kiszálltam a kocsiból, még meg is köszöntem a trippet. A HOSSZ ÉLET TITKA Hipokratesz az ókor legnagyobb orvosa 140 évig élt. Midőn 130 éves korában megkérdezték tőle, hogy mi által ért el ilyen hosszú: rt, azt felelte: — Sohasem kelek fel az asztaltól teli gyomorra!. A Kárpát-medence magyarjai JUGOSZLÁVIA A jugoszláviai Újvidéken megkezdődött a Duna-menti országok népzenei fesztiválja. Magyarország képviseletében Burka Sándor tárogatóművész,Bodza Klári és Bojtor Imre népdalénekes szerepel. Lászlóffy Csaba “Gólya, gólya gilice“ című színművével nyitotta évadját az Állami Német Színház. A német előadás címe: Stroch, Stroch, guter. S a szöveget Erika Scharf ültette át németre. CSEHSZLOVÁKIA A Vígszínház társulatának tagjai, akik a héten vendégszerepeltek nagy sikerrel Pozsonyban, rossz ómenként emlegették előző pozsonyi szereplésüket, amikor Latinovits Zoltán még a vonaton rosszul lett, kórházba kellett szállítani. Latinovits ezúttal kitűnő formában játszott a kánya bácsiban, de a program mégis majdnem felborult Páger Antal miatt. Az “A d á s h i b a’’ főszereplője ugyanis nem az együttessel játszott — otthoni halaszthatatlan elfoglaltsága miatt —, hanem külön, az előadás délutánján. Útközben elbóbiskolt, s szinte csak abban a pillanatban riadt fel, amikor a vonat már indulót, volt, Pozsonyból Prága felé. Villámgyorsan leugrott a már mozgó vonatról, s így hibátlanul lezajlott az “Acáshiba“. ROMÁNIA Dózsa György születésének ötszázadik évfordulóját ünnepük szülőföldjén, a székelyföldön és Erdélyben, bár a magyar lexikonok nem ismerik a török elleni harcra felkelt keresztesek vezérének pontos születési dátumot. Azbizonyos, hogy 1514-ben halt mártírhalált Temesvár piacán. Az erdélyi ünnepségek során a Babes-Bolyai egyetem rektora, Stefan Pascu és Kovács József egyetemi tanártartott a kolozsvári ünnepséen emlékbeszédet, Okteber első hetében pedig Sepsszentgyörgyön, Kézdivásárheyen, Dálnokon, Kovásznáneresvásárhelyi színésze - előadjták Székely János epoiszát. CSUKÁS ISTVÁN Ősz, arany ősz Az országutat fény veri, ősz, arany ősz, a tengeritábla rezes obsitos had, kifakult bajszok bólognak, kardok, levelek csörögnek, méz illatuk van a tököknek, bendője telik a pocoknak, szőre durvul a malacoknak. Puffogva vontató robog, fent gumicsizmás parasztok rázkódnak, hallgatva lesik a muzsikáló személygépkocsit. Ősz, arany ősz, a tarlón vér nyoma, szeder kúszik,illeg a galagonya, s nagy ekevas a télbe fordítja át majd az őszutó arany zűrzavarát. TERJESSZE LAPUNKAT