Amerikai Magyar Világ, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
10. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG Mag var arcok Sír Böske is Reményi Mária Írta: FÁBIÁN SÁNDOR Múltat az évek, az évtizedek ás közben irtózatos földrengés rázta meg a világot. Velem és körülöttem is történt egy és más. Hogy egyebet ne is említsek, mi is elhagytuk hazánkat és Ame- rikába vándoroltunk. Termé-szetes, hogy itt gondjaim, dolgaim közepette nem gon-dolhattamm Simon Böskére, a ■világszépségverseny egykori királynőjére, válóperes kliensemre. . . . 1.86 nyarán azonban adódott valami, ami visszaidézte Simon Böske emlékét. Elmesélem, mi történt. Az újságok hatalmas főcímeikkel és sűrű alcímekkel, oldalas, fényképekkel élénkített oldalas cikkekben harsogtálk a szenzációt. MISS U.S.A. MARIA REMÉNYI ■Ä tudósítók részletesen megírták az érdekes eseményt, hogy a július 16-án, Miami Beachen megtartott szépségversenyen egy menekült magyar lányt, a huszonegyéves arany szőke Reményi Máriát koronázták meg az Egyesült Államok szépségkirályítőjévé és így az 1966. évre őt illette meg a fenséges cím is a korona. Miss U.S.A-t persze megostromolták az újságírók. A boldog Mária elmondotta, a riportereknek, hogy 1945. december 13-án született Dániában, ahol édesapja a magyar hadsereg kapitányaként teljesített szolgálatot. Elmesélte különös és nem mindennapi gyermekkorát. Dániából visszatértek Magyarországra, majd az egész család kalandos körülmények között kivándorolt Amerikába. San Franciscoba kerültek, ahol apjuk nővére él. .A high schoolban kezdett érdeklődni a tudományok iránt. Tizenhét éves korában jelentkezett egy ottani modellügynökségnél. Később az év legszebb modelljének választották. Rendkívüli érdeklődéssel olvastam a Máriáról szóló hozsannázó cikkeket. Különösen tetszett a New York Sunday News két színes fényképnél illusztrált közleménye. Az egyik fürdőruhában ábrázolja va kápráztatóan szép, bájai feltárásában csöppet se fukar, remek alakú szépségkirálynőt, a másik fénykép koronával a fején, királyi jogarral a kezében mutatja be a győztes mosolyával ragyogó Máriát az alábbi szöveggel: “Wearing the crown, holding the sceptre, Maria flashes a winning smile”. A Sunday News július 17- ről keltezett példányát megőriztem és most, amikor Simon Böske haláláról értesültem, előkerestem kincseim közül. Ne értsenek félre. Nem azért tettem fiókomba a 4 évvel ezelőtt megjelent cikkeket, mert belehabarodtam a remek fényképekbe meg a közölt, 35—23—25 méretekbe. Szó se róla. Hát akkor mi a magyarázat? Elmondom. Valami olyan hihetetlen és fantasztikus hasonlatosság a Simon Böske és a Reményi Mária története és életfelfogása között, hogy nem győztem újból és újból elolvasni a Máriáról szóló közléseket. Még testvérek között is ritkán fordul elő a gondolatok és érzések ilyen csodálatos egyformasága. Ez nyűgözött le annyira, hogy megőriztem a cikket. . . . Előző cikkemben említettem, hogy Simon Böske nem akart szépségkirálynő lenni, csupán anyja unszolására és kívánságára vett részt a versenyeken. Figyeljék meg Mária nyilatkozatát : — Egy barátnőmnél töltötten a hétvégi vakációt. A barátnőm mondta, hogy ő résztvesz a san franciscoi szépségversenyen és azt ajánlotta, hogy én is próbáljak szerencsét. Amikor húzódoztam,gy biztatott: “I have an extra bathing suit, come and try it out.” Így lett belőlem a barátnőm fürdőruhájában — “Miss California.” A többi már jött magától. Az ügynökség erőszakolta, hogy jelenjek meg a Miami Beachen rendezendő szépségversenyen, így történt. Győztem. Miss U.S.A-vá választottak s megkoronáztak. Olvasóim emlékeznek, hogy Simon Böske a “Balaton Pünkösdi Királynővé“ választással indult, aztán akarata és vágya ellenére feljutott a csúcsra, Mária se titkolta, hogy nemcsak a szépségkirálynői korona nem vonzotta, hanem színésznői sikerekre sem pályázott. Viszautasította a filmvállalatok kitűnő ajánlatait. Szóról-szóra úgy beszél, mintha Simon Böskét hallanám. Majd igy folytatja: “I will return to the University of California at Berkeley to continue to work toward a Ph. D. in nuclear physics”. Magyarán: egyetemi tanulmányait kívánja folytatni, míg megszerzi a nukleáris fizikai doktorátust. És mit mondott Simon Böske? — Engem nem érdekel se a szépségkirálynői cím, se a tündöklő korona. Én tanulni vágyom. Orvos szeretnék lenni, mint az apám. Ő szemorvos, én nőorvosi diplomát kívánok szerezni, hogy sok-sok újszülöttet segíthessek világrahozni. Apám könyvtára az egyetlen örömöm. Böske és Mária azonosan éreznek, azonos az életfelfogásuk. Megható az is, mikor Mária, az újdonsült szépségkirálynő kalkulálja, hogy a tízezer dollárt, amivel megajándékozták, akként használja fel, hogy az öszeg nagyobbik részét félreteszi további tanulmányai költségére és a fentmaradt összegből két hétre Hawaiiban szobát bérel, együtt, ahol szülei—gyermekeikkel együtt — ünnepelhessék ezüstlakodalmukat. íme! A hát királynőnek nemcsak gyönyörű külsőt adott a jó Isten, hanem nemes szívvel és tiszta lélekkel is megajándékozta őket. Simon Böske finom egyéniségét jellemzi az az eset, amit Jávor Pálnétól hallottam. Az történt, hogy egy alkalommal, mikor Böske Jávoréknál bridzsezett, érte jött a férje. Böske kérte, hogy várjon, míg befejezik a partit. Erre Brammer kitépte felesége kezéből a kártyát és az arcába csapta. Ezt tette a férj vendéghelyeken. Nincs adatom arra, hogy otthon, négy szemközt miként viselkedett. Fenti tény azonban elegendő arra, hogy amikor Böske vállalta: “egyedül én vagyok a bűnös“, megbocsátó, érző szivéről szolgáltatott bizonyságot. Böske szive és Mária szülőszerető szive egyformán dobogott. — Mi lesz a férjhezmenéssel? — kérdezte Máriától az egyik kiváncsi újságíró. — Három-négy év múlva, tanulmányaim befejezése után, okvetlenül férjhez fogok menni, mert nemcsak a tudomány érdekel, hanem életcélomnak tekintem, hogy gyermekeket szüljek. Két fiúról és két lányról álmodozom. Itt aztán némi eltérés mutatkozik Böske és Mária “szemlélete“ között. Böske ugyanis — mint olvasóim emlékeznek — tucatnyi gyerekre vágyott, míg Mária szerényebb, néggyel is megelégszik. . . . Simon Böske gyermektelen házasság után vált el. Újból férjhez ment. Az Isten áldása a második házasságban is elmaradt. Gyermektelenül halt meg. Reményi Máriáról négy év óta semmit nem hallottam. Kiváncsi vagyok, elvégezte-e a tanulmányait és azt se tudom, vájjon megvalósultak-e Aki kölyökkutyát vásárol, tehát belép a kutyatartók népes táborába, eleve számolnia kell azzal, hogy nem minden ember szereti és kedveli a kutyát, főként városokban nem. A kutyatartást ellenzők azt szokták mondani, hogy a kutya összepiszkítja a lépcsőházat, a járdát, ugatásával zavarja a ház nyugalmát, háborgatja a gyermekeket, stb. Aki tehát kutyát tart, számolnia kell a fenti véleményekkel, az e véleményt képviselők ellenérzéseivel, s be kell bizonyítania, hogy ezek az állítások nem általánosíthatók. Mi tehát a teendő? Az első és legfontosabb az, hogy magatartásunkból, a kutyáihoz való viszonyunkból senki ne vonhassa le azt a következtetést, hogy mi kutyánkkal a lakók jó ízlését megsértjük, a közrendet felborítjuk, stb. Szokták mondani: Amilyen a kutya, olyan a gazdája és viszont. Bizony, ez így igaz. Egy magatartásában következetlen, hányaveti,, rendetlen, fegyelmezetlen ember a kutyáját sem képes megnevelni. Az ilyen kutyatartók azok, akik “mindent megengednek” kutyájuknak és nem törődnek azzal, hogy másnak mi a véleménye erről. Mint kutyatartókat, mindnyájunkat felháborít, ha egy olyan emberrel találkozunk, aki kutyájával a járdán végezteti el a dolgát. Ugyancsak felháborító, ha e művelet után a tulajdonos semmit sem tesz annak érdekében, hogy eltakarítsa kutyája “névjegyét”. Minden lakásban tartott kutyát meg lehet tanítani arra, hogy csak akkor ugasson, ha oka van rá. (Pl., ha a telefon megszólal, vagy csengetnek az ajtón.) Ezek az álmai ? Megérkezett-e a 2 fiú, két lány. Ámde nemcsak én vagyok kiváncsi természetű. Megszoktam, hogy olvasóim levelek, meg telefon útján érdeklődjenek, mi történt a válóper után a férjjel, a feleséggel. Gyakran olvasom a kedves levelekben, gyakran hallom a telefoni érdeklődőktől: — Meséljen még. Meséljen még . . . Ezúttal nem várok se levelet, se telefont, hanem következő cvikkemben megírom az izgas történetet: mit hozott Simon Böskének, Brammer Pálnak a holnap, a holnapután ? kutya természetes reakciói. Helytelen nevelési rendszert és mindig közbotrányt okoz, ha a kutyák napközben, sőt éjszaka is az erkélyen tanyázik. Természetes, hogy az ilyen kutya a nap 24 óráját átugatja, mert ingerli mindaz, aho az utcán történik. Az ilyen kutya botrányköve a háznak, és természetes, hogy a szomszédok és a környékbeliek felszólalnak ellene. A kutyabarátok biztosan igazat adnak nekünk abban, hogy valamennyi kutyatulajdonosnak elsősorban önmagának kell betartania a hatósági rendelkezéseket, a társadalmi együttélés íratlan szabályait, és mindenütt, minden helyen úgy kell kutyájával viselkednie, hogy a kutya ellenségeinek, hanem a kutya barátainak számát gyarapítsa. KUTYABARÁTOKNAK: MAGATARTÁS, NEVELÉS Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Mosolyogjunk SZERETŐ HÁZASOK Bálba készül a házaspár. Az asszony parókát rak a fejére, holott a férje ki nem állhatja ezt. Elindulás előtt megkérdezi — századszor — tőle: — Egyetlenem, nem utálatos számodra egy más nő haját a fejedre rakni? — Nem. De én is kérdeznék valamit a bőrkesztyűdre vonatkozólag. Nem utálatos számodra egy másik állat bőrét felhúzni? AZ UTOLSÓ ARISZTID-VICC Arisztid a feleségével sétál s egyszercsak egy veréb az asszony bundájára ejti névjegyét. A grófné felsikolt, majd igy szól férjéhez: — Ez valami szörnyű, Arisztid. Van nálad papiros? — Van, feleli Arisztid —, de sajnos, nem tudok a veréb után repülni ...