Amerikai Magyar Világ, 1970. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

10. oldal AMERIKAI MAGYAR VILÁG Mag­ var arcok Sír Böske is Reményi Mária Írta: FÁB­IÁN SÁNDOR Múltat az évek, az évti­zedek ás közben irtózatos földrengés rázta meg a vilá­got. Velem és körülöttem is történt egy és más. Hogy­­ egyebet ne is említsek, mi is elhagytuk hazánkat és Ame-­­ rikába vándoroltunk. Termé-­­szetes, hogy itt­ gondjaim,­ dolgaim közepette nem gon-­­dolhattamm Simon Böskére, a­­ ■világszépségverseny egykori királynőjére, válóperes klien­semre. . . . 1.­86 nyarán azonban adódott valami, ami vissza­idézte Simon Böske emlékét. Elmesélem, mi történt. Az újságok hatalmas fő­címeikkel és sűrű alcímekkel, oldalas, fényképekkel élénkí­tett oldalas cikkekben har­sogtálk­ a szenzációt. MISS U.S.A. MARIA REMÉNYI ■Ä tudósítók részletesen megírták az érdekes ese­ményt, hogy a július 16-án, Miami Beachen megtartott szépségversenyen egy mene­kült magyar lányt, a huszon­egyé­ves arany szőke Reményi Máriát koronázták meg az Egyesült Államok szépségki­­rályítőjévé és így az 1966. év­re őt illette meg a fenséges cím is a korona. Miss U.S.A-t persze meg­­ostromolták az újságírók. A boldog Mária elmondotta, a­ riportereknek, hogy 1945. december 13-án született Dá­niában, ahol édesapja a ma­gyar hadsereg kapitányaként teljesített szolgálatot. Elme­sélte különös és nem minden­napi gyermekkorát. Dániából viss­z­atértek Ma­gyarországra, majd az egész család kalandos körülmények között kivándo­rolt Amerikába. San Francis­­coba kerültek, ahol apjuk nő­vére él. .A high schoolban kez­dett érdeklődni a tudományok iránt. Tizenhét éves korában jelentkezett egy ottani mo­dellügynökségnél. Később az év legszebb modelljének vá­lasztották. Rendkívüli érdeklődéssel ol­vastam a Máriáról szóló ho­zsannázó cikkeket. Különösen tetszett a New York Sunday News két színes fényképnél illusztrált közleménye. Az egyik fürdőruhában ábrázol­ja va kápráztatóan szép, bá­jai feltárásában csöppet se fu­kar, remek alakú szépségki­rálynőt, a másik fénykép ko­ronával a fején, királyi jogar­ral a kezében mutatja be a győztes mosolyával ragyogó Máriát az alábbi szöveggel: “Wearing the crown, hold­ing the sceptre, Maria flash­es a winning smile”. A Sunday News július 17- ről keltezett példányát meg­őriztem és most, amikor Si­mon Böske haláláról értesül­tem, előkerestem kincseim kö­zül. Ne értsenek félre. Nem azért tettem fiókomba a 4 évvel ezelőtt megjelent cik­keket, mert belehabarodtam a remek fényképekbe meg a közölt, 35—23—25 méretek­be. Szó se róla. Hát akkor mi a magyarázat? Elmon­dom. Valami olyan hihetetlen és fantasztikus hasonlatosság a Simon Böske és a Reményi Mária története és életfelfo­gása között, hogy nem győz­tem újból és újból elolvasni a Máriáról szóló közléseket. Még testvérek között is rit­kán fordul elő a gondolatok és érzések ilyen csodálatos egyformasága. Ez nyűgözött le annyira, hogy megőriztem a cikket. . . . Előző cikkemben em­lítettem, hogy Simon Böske nem akart szépségkirálynő lenni, csupán anyja unszolá­sára és kívánságára vett részt a versenyeken. Figyeljék meg Mária nyi­latkozatát : — Egy barátnőmnél töltöt­ten­ a hétvégi vakációt. A ba­rátnőm mondta, hogy ő részt­­vesz a san franciscoi szép­ségversenyen és azt ajánlot­ta, hogy én is próbáljak sze­rencsét. Amikor húzódoztam,­­­­gy biztatott: “I have an ex­tra bathing suit, come and try it out.” Így lett belőlem a barátnőm fürdőruhájában — “Miss California.” A többi már jött magától. Az ügynök­ség erőszakolta, hogy jelen­jek meg a Miami Beachen rendezendő szépségversenyen, így történt. Győztem. Miss U.S.A-vá választottak s meg­koronáztak. Olvasóim emlékeznek, hogy Simon Böske a “Balaton Pün­kösdi Királynővé“ választás­sal indult, aztán akarata és vágya ellenére feljutott a csúcsra, Mária se titkolta, hogy nemcsak a szépségkirálynői korona nem vonzotta, hanem színésznői sikerekre sem pá­lyázott. Viszautasította a filmvállalatok kitűnő aján­latait. Szóról-szóra úgy beszél, mintha Simon Böskét halla­nám. Majd igy folytatja: “I will return to the Uni­versity of California at Ber­keley to continue to work toward a Ph. D. in nuclear physics”. Magyarán: egyetemi tanul­mányait kívánja folytatni, míg megszerzi a nukleáris fi­zikai doktorátust. És mit mondott Simon Bös­ke? — Engem nem érdekel se a szépségkirálynői cím, se a tündöklő korona. Én tanulni vágyom. Orvos szeretnék len­ni, mint az apám. Ő szemor­vos, én nőorvosi diplomát kí­vánok szerezni, hogy sok-sok újszülöttet segíthessek világ­­rahozni. Apám könyvtára az egyetlen örömöm. Böske és Mária azonosan éreznek, azonos az életfelfo­gásuk. Megható az is, mikor Má­ria, az újdonsült szépségki­rálynő kalkulálja, hogy a tíz­ezer dollárt, amivel mega­jándékozták, akként használ­ja fel, hogy az öszeg nagyob­bik részét félreteszi további tanulmányai költségére és a fentmaradt összegből két hét­re Hawaiiban szobát bérel, együtt, ahol szülei—gyerme­keikkel együtt — ünnepel­hessék ezüstlakodalmukat. íme! A hát királynőnek nemcsak gyönyörű külsőt adott a jó Isten, hanem nemes szívvel és tiszta lélekkel is megajándékozta őket. Simon Böske finom egyé­niségét jellemzi az az eset, amit Jávor Pálnétól hallot­tam. Az történt, hogy egy al­kalommal, mikor Böske Já­­voréknál bridzsezett, érte jött a férje. Böske kérte, hogy várjon, míg befejezik a partit. Erre Brammer kitép­te felesége kezéből a kártyát és az arcába csapta. Ezt tette a férj vendéghe­lyeken. Nincs adatom arra, hogy otthon, négy szemköz­­t miként viselkedett. Fenti tény azonban elegendő arra, hogy amikor Böske vállalta: “egye­dül én vagyok a bűnös“, meg­bocsátó, érző szivéről szolgál­tatott bizonyságot. Böske szive és Mária szülő­szerető szive egyformán do­bogott. — Mi lesz a férjhezmenés­­sel? — kérdezte Máriától az egyik kiváncsi újságíró. — Három-négy év múlva, tanulmányaim befejezése után, okvetlenül férjhez fo­gok menni, mert nemcsak a tudomány érdekel, hanem életcélomnak tekintem, hogy gyermekeket szüljek. Két fi­úról és két lányról álmodo­zom. Itt aztán némi eltérés mu­tatkozik Böske­ és Mária “szemlélete“ között. Böske ugyanis — mint olvasóim emlékeznek — tucatnyi gye­rekre vágyott, míg Mária szerényebb, néggyel is meg­elégszik. . . . Simon Böske gyermek­telen házasság után vált el. Újból férjhez ment. Az Isten áldása a második házasság­ban is elmaradt. Gyermekte­lenül halt meg. Reményi Máriáról négy év­­ óta semmit nem hallottam. Kiváncsi vagyok, elvégezte-e a tanulmányait és azt se tu­dom, vájjon megvalósultak-e Aki kölyökkutyát vásárol, tehát belép a kutyatartók né­pes táborába, eleve számolnia kel­l azzal, hogy nem minden ember szereti és kedveli a kutyát, főként városokban nem. A kutyatartást ellen­zők azt szokták mondani, hogy a kutya összepiszkítja a lépcsőházat, a járdát, uga­tásával zavarja a ház nyugal­mát, háborgatja a gyerme­keket, stb. Aki tehát kutyát tart, szá­molnia kell a fenti vélemé­nyekkel, az e véleményt kép­viselők ellenérzéseivel, s be kell bizonyítania, hogy ezek az állítások nem általánosít­hatók. Mi tehát a teendő? Az el­ső és legfontosabb az, hogy magatartásunkból, a kutyá­­i­hoz való viszonyunkból senki ne vonhassa le azt a követ­keztetést, hogy mi kutyánk­kal a lakók jó ízlését meg­sértjük, a közrendet felborít­juk, stb. Szokták mondani: Amilyen a kutya, olyan a gazdája és viszont. Bizony, ez így igaz. Egy magatartásában következet­len, hányaveti,, rendetlen, fe­gyelmezetlen ember a kutyá­ját sem képes megnevelni. Az ilyen kutyatartók azok, akik “mindent megengednek” kutyájuknak és nem törőd­nek azzal, hogy másnak mi a véleménye erről. Mint kutyatartókat, mind­nyájunkat felháborít, ha egy olyan emberrel találkozunk, aki kutyájával a járdán vé­gezteti el a dolgát. Ugyan­csak felháborító, ha e műve­let után a tulajdonos semmit sem tesz annak érdekében, hogy eltakarítsa kutyája “névjegyét”. Minden lakásban tartott kutyát meg lehet tanítani arra, hogy csak akkor ugas­son, ha oka van rá. (Pl., ha a telefon megszólal, vagy csengetnek az ajtón.) Ezek­­ az álmai ? Megérkezett-e a 2 fiú, két lány. Ámde nemcsak én vagyok kiváncsi természetű. Meg­szoktam, hogy olvasóim le­velek, meg telefon útján ér­deklődjenek, mi történt a válóper után a férjjel, a fe­leséggel. Gyakran olvasom a kedves levelekben, gyakran hallom a telefoni érdeklődők­től: — Meséljen még. Meséljen még . . . Ezúttal nem várok se leve­let, se telefont, hanem kö­vetkező cvikkemben megírom az izgas történetet: mit ho­zott Simon Böskének, Bram­mer Pálnak a holnap, a hol­napután ? kutya természetes reakciói. Helytelen nevelési rendszert és mindig közbotrányt okoz, ha a kutyák napközben, sőt éjszaka is az erkélyen tanyá­zik. Természetes, hogy az ilyen kutya a nap 24 óráját átugatja, mert ingerli mind­az, aho az utcán történik. Az ilyen kutya botrányköve a háznak, és természetes, hogy a szomszédok és a környékbe­liek felszólalnak ellene. A kutyabarátok biztosan igazat adnak nekünk abban, hogy valamennyi kutyatulaj­donosnak elsősorban önmagá­nak kell betartania a hatósá­gi rendelkezéseket, a társa­dalmi együttélés íratlan sza­bályait, és mindenütt, min­den helyen úgy kell kutyájá­val viselkednie, hogy a kutya ellenségeinek, hanem a kutya barátainak számát gyarapít­sa. KUTYABARÁTOKNAK: MAGATARTÁS, NEVELÉS Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Mosolyogjunk SZERETŐ HÁZASOK Bálba készül a házaspár. Az asszony parókát rak a fejére, holott a férje ki nem állhatja ezt. Elindulás előtt megkérdezi — századszor — tőle: — Egyetlenem, nem utála­tos számodra egy más nő ha­ját a fejedre rakni? — Nem. De én is kérdez­nék valamit a bőrkesztyűdre vonatkozólag. Nem utálatos számodra egy másik állat bő­rét felhúzni? AZ UTOLSÓ ARISZTID-VICC Arisztid a feleségével sétál s egyszercsak egy veréb az asszony bundájára ejti név­jegyét. A grófné felsikolt, majd­ igy szól férjéhez: — Ez valami szörnyű, Arisztid. Van nálad papiros? — Van, feleli Arisztid —, de sajnos, nem tudok a veréb után repülni ...

Next