Amerikai Magyar Világ, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-14 / 20. szám

­ HOMOKI ERZSÉBET­­ LELKI KLINIKÁJA BÉBY JELIGE. — Kedves Miss Homoki, két éve vagyok férjnél. Mind a ketten dolgozunk és boldogok vagyunk. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a tökéletes családi élethez a gyermek is hozzátartozik. Mi azonban a körülményeink miatt kissé korainak tart­juk és egyelőre még vár­ni akarunk. De az én szüleim és a férjem szülei, ne nevessen ki azért, amit­itok, de napról-napra sürgetnek, valósággal kergetnek bennünket az­zal, hogy itt az ideje, hogy gyermekeink legye­nek. Mind a ketten tiszteljük és szeretjük a szü­leinket, de mondhatom, lassan már idegeníteni kezd, hogy ha együtt vagyunk, másról nem be­szélnek, csak arról, hogy mikor jön már a béke és ha mondom, hogy még nem jön, keserű arcot vágnak hozzá, szemrehányásokat tesznek. .Már többször is mondtak olyasmik, hogy nem szeret­jük őket és ez fáj nekünk. VÁLASZ — Azt írja, tisztában vannak azzal, hogy a házassághoz, a családi élethez hozzátar­tozik a gyermek. Tiszteletreméltó felfogás a mai világban, amikor a társadalom nagy része, a szo­ciológusok, a népességtudomány tudósai, sőt ma­guk a hatóságok is a születések korlátozását pro­pagálják. Anélkül, hogy belebocsátkoznék a túl­­szaporodás állítólagos veszélyének megnagyítá­­sába: túlnépesedési veszély ide, túlnépesedési ve­szély oda, azt soha semmiféle propaganda nem fogja elérni, hogy a nagymama - jelöltek és a nagypapa-jelöltek ne várják türelmetlenül az uno­kát, így van ez a maguk esetében is. A szüleik szinte kötelezően elvárják, hogy unokákkal aján­dékozzák meg őket. Maguk sem akarnak gyer­mektelenek maradni, vagyis mindnyájan egyet­értenek abban, hogy legyen gyermek. A másik oldalon azonban ott áll az a tény, hogy körülmé­nyeik miatt nem akarnak. Tehát most sem ma­ga, sem a férje nem vágyódnak gyermek után, maga nem vágyódik az anyaságra, a férje sem akar apa lenni, így aztán másként fest a dolog. A gyermek világrahozásával a szülők nagy fele­lősséget vállalnak magukra. Tehát akkor kell gyermeket kapni, amikor vágyódnak utána, ami­kor szeretnék, ha lenne, amikor abban a helyzet­ben vannak, hogy megfelelően gondozzák és meg­felelő nevelést adjanak neki. Ha maguk egyelőre nem vágyódnak gyermek után és mégis jönne, akkor még az a veszély is fennáll, hogy a szüle­tendő gyermek esetleg nem kapja meg azt a sze­­retetet, ami kellene. Pusztán az, hogy a szüleik­nek unokát adjanak, nem elegendő ok arra, hogy sürgősen gyermekük legyen. A szüleik iránt ér­zett szeretetet semmivel sem csökkenti az, ha megmaradnak álláspontjuk mellett, nem enged­nek a türelmetlenségnek és akkor rendelik a ház­hoz a gólyát, amikor maguk jónak tartják. ☆ ☆ ☆ HÁLÓSZOBA JELIGE — Kedves Erzsébet. 6 évvel ezelőtt kihozattam fiatalon özvegyen ma­radt húgomat, 15 éves lányával egy­ütt. Nagyon szép lány, most már 21 éves és férjhez megy. Két és félszobás lakást szereztem nekik és én fogom bebútorozni, ez lesz a nászajándék. Én ugyanis özvegy vagyok, és a férjem után marad, any­­nyi, hogy életem végéig nincs anyagi gondom és nem erőltet meg ez a kiadás. Nagyon szép lakást szeretnék nekik, de látom, hogy nincsenek meg­elégedve azzal, ahogyan én gondolom. Én ebédlőt és hálószobát gondoltam, ők szeretnék, ha ebéd­lő és nappali lenne. Kérdeztem, hogy fognak alud­ni, ha nincs hálószoba. Azt mondják, hogy nem kell hálószoba, az ebédlőben és a nappaliban is legyen egy-egy dívány, azokon fognak aludni. Én nem értem ezt a világot. Én 40 évig éltem a férjemmel és együtt aludtunk, mert férj és fele­ségnek így való, ők pedig külön-kü­lön, másik szo­bában akarnak feküdni, messzi egymástól. Mi­lyen házaspár lesz az ilyen? VÁLASZ — Sose aggódjon. Nem lesznek min­dig messzi egymástól. Sötétben is megtalálják egymást. ☆ ☆ ☆ MRS. L. — Kedves Miss Homoki, mikor nyug­díjba mentünk, ideköltöztünk Floridába, mert itt olcsóbb. Egy szép házban lakunk és sokkal ol­csóbb a bér, mint New Yorkban. A szomszédok­kal már megismerkedtünk. Az egyik házaspár nagyon kedves hozzánk, amikor jöttünk, taná­csokat adtak és most is mindenben segítenek, ha szükségünk van valamire vagy nem tudunk va­lamit. A múlt héten pénteken volt a lányuk es­küvője. Sok vendég jött hozzájuk és többen itt akartak maradni a weekendre, de a­ közelben a két motelben nem volt elég hely. Mi úgy segítet­tünk, hogy a vendégek közül két házaspár alud­jon nálunk. Vasárnap este, mikor elmentek, mind a két házaspár 25—25 dollárt hagyott a szobá­ban. Ez nagyon kellemetlen, haragszunk rájuk, megsértettek minket, mert mi nem üzletet akar­tunk velük csinálni, hanem szívességet akartunk tenni a kedves szomszédunknak. Mikor az 50 dol­lárt megtaláltuk, mindjárt átmentem a szom­szédokhoz és mond­am nekik ezt. Most nem tu­dom, mit csináljunk a pénzzel. Elkértem az ille­tők címét és küldjem nekik vissza? VÁLASZ — Elég tapintatlan vendégek voltak, de nem szabad haragudni rájuk. Nem sértő szán­dékkal tették, a hálájukat akarták kifejezni, csak rossz formát­ választottak hozzá, biztosan nem jártasak az ilyen dolgokban. Viszont ha vissza­küldik a pénzt, ez rosszul esik nekik, mert nem értik meg, hogy miért. Nem érdemes tovább bo­nyolítani a dolgot. A szomszédok úgyis tudják, hogy csak szívességből tették. Ez a fő. 1 AMERIKAI MAGYAR VILÁG DEMÉNY OTTÓ: ADJ NEKEM Anyám, adj nekem valamit! Hogy éljek, ha nincs örökségem? Egy csorba kést, egy poharat! Rég meghaltál. Add ki a részem! Viszem vékonyka arcodat. Viszem két tömpe kezedet. A világ erről mit se tud, itt minden bizonyság süket. Házadat, a szekrényeket, csillogó ékszereidet! Az nem lehet, hogy nem volt semmid. Adj egy törött képkeretet! Adj nekem anyám valamit! Itt mindenki hivalkodik, csak nekem nincs tőled semmim. Arcod. Kis, tömpe kezeid. HUMOR MAGYARÁZAT Nagyon későn ér haza a férj, a felesége nagy patáliával fogadja: — Hol voltál? — Fontos tárgyalásom volt a legnagyobb üz­letfelemmel. — És ezt elhiggyem neked? Hogy hívják azt a legnagyobb üzletfeledet? — Képzeld, annyira berúgott, hogy még a ne­vét sem tudta megmondani. ÁLLÁS Az új alkalmazott maga elé mered az íróasz­talánál. — Hogy vagy? — kérdezi egy barátja. — Ne is kérdezd. Rengeteget fáradoztam, míg elnyertem ezt az állást. — És mit kell itt csinálnod? — Nem tudom. Egyelőre kipihenem a fáradt­ságomat. UTOLSÓ KÍVÁNSÁG Két cigányt halálra ítéltek és az akasztás előtt megkérdik, mi az utolsó kívánságuk. Az egyik 1000 dollárt kér hátrahagyott felesé­­ge és gyerekei részére. Megkapja. A másik egy elsőosztályú űrhajójegyet a mennyországba. Megkapja. Az akasztásra mind a kettőt egyszerre veze­tik elő. Az elsőt felhúzzák. A másik nagyon megijed s mikor a hóhér elé viszik, térdreborulva ajánlja föl neki a mennyor­szágba szóló jegyet, csak neki a derekára kösse a kötelet, mert a nyaka nagyon csiklandós. . AZ EMBERISÉG VÁLSÁGA (Folytatás az 5-ik oldalról) agyontervezett lesz, másfelől, hogy lehetetlen a manapság annyit emlegetett visszatérés a bod­dog és egyszerű Rousseau-i “jó vadember” míto­szához. — Van-e remény, hogy az ember felülkerekedik ezen a válságon? — Ha politikai vezető osztályunkat és a tudo­mány jó részét nézem, pesszimistának kell len­­­nem. Egyáltalán nem mérik fel a probléma sú­lyosságát, nincsenek tisztában a végbemenő for­radalom mélységével, a káosz arányaival. A ma­i ember olyasféle válságban van, mint a tenger állatok, amikor a szárazföldön kellett tovább él­niük. De reménykedhetünk az ember fennmara­dási képességében, amelyet a történelem bizo­­­nyít. Fehér Albert GONDOLATOK: IFJAK ÉS ÖREGEK • A búvárok nem a folyóparton gyakorolnak, de ott készülnek hozzá a mélyvízhez. • Ha nem okosan és gondosan ritkítják az er­­dőt, a fiatal sudarak az öreg fák lombjainak ár­nyékában nőnek fel, és vagy elcsenevészednek, vagy elgörbítik a törzsüket, hogy fényhez jussa­nak. Vajon a felnőtt fák elfelejtik-e, hogy vala­mikor ők is voltak ilyen vagy olyan csemeték? • A romantika nemes, hasznos és­­szükséges ábrándozás. • Illúzió nélkül talán elképzelhető, de romantika nélkül elképzelhetetlen a fiatalság nevelése és szép öregkor. • Az ifjúkor tele van szenvedésekkel és lehe­tőségekkel. A felnőtt kor munkával és felelősség­gel. Az öregkort még nem ismerem. • Az olyan ifjúság, amely nem ábrándozhat a jövőről és nem kritizálhatja szabadon apáit, idő előtt válik “felnőtté”. De félő, hogy önállótlan, sunyi, vagy szolgalelkű felnőtté. • Kócos kobakokban is születhetnek “jól fé­sült”, konzervatív gondolatok. • Aki irigyli a fiatalság egészségét, lendületét és fölös energiáját, biztos lehet abban, hogy meg­öregedett. • Felnőtt ember az, aki szégyenkezés nélkül tud a gyerekek és az öregek szemébe nézni. • Akiben nem bíznak, az hajlamos arra, hogy valóban megbízhatatlanná váljék. • Mit ér az életem, ha a jelenlétemmel semmit sem adok a világhoz, ha csupán elfogadom azt, amit kaptam. Ka­mond­y László ?.oldal

Next