Amerikai Magyar Világ, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-14 / 20. szám
HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA BÉBY JELIGE. — Kedves Miss Homoki, két éve vagyok férjnél. Mind a ketten dolgozunk és boldogok vagyunk. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a tökéletes családi élethez a gyermek is hozzátartozik. Mi azonban a körülményeink miatt kissé korainak tartjuk és egyelőre még várni akarunk. De az én szüleim és a férjem szülei, ne nevessen ki azért, amititok, de napról-napra sürgetnek, valósággal kergetnek bennünket azzal, hogy itt az ideje, hogy gyermekeink legyenek. Mind a ketten tiszteljük és szeretjük a szüleinket, de mondhatom, lassan már idegeníteni kezd, hogy ha együtt vagyunk, másról nem beszélnek, csak arról, hogy mikor jön már a béke és ha mondom, hogy még nem jön, keserű arcot vágnak hozzá, szemrehányásokat tesznek. .Már többször is mondtak olyasmik, hogy nem szeretjük őket és ez fáj nekünk. VÁLASZ — Azt írja, tisztában vannak azzal, hogy a házassághoz, a családi élethez hozzátartozik a gyermek. Tiszteletreméltó felfogás a mai világban, amikor a társadalom nagy része, a szociológusok, a népességtudomány tudósai, sőt maguk a hatóságok is a születések korlátozását propagálják. Anélkül, hogy belebocsátkoznék a túlszaporodás állítólagos veszélyének megnagyításába: túlnépesedési veszély ide, túlnépesedési veszély oda, azt soha semmiféle propaganda nem fogja elérni, hogy a nagymama - jelöltek és a nagypapa-jelöltek ne várják türelmetlenül az unokát, így van ez a maguk esetében is. A szüleik szinte kötelezően elvárják, hogy unokákkal ajándékozzák meg őket. Maguk sem akarnak gyermektelenek maradni, vagyis mindnyájan egyetértenek abban, hogy legyen gyermek. A másik oldalon azonban ott áll az a tény, hogy körülményeik miatt nem akarnak. Tehát most sem maga, sem a férje nem vágyódnak gyermek után, maga nem vágyódik az anyaságra, a férje sem akar apa lenni, így aztán másként fest a dolog. A gyermek világrahozásával a szülők nagy felelősséget vállalnak magukra. Tehát akkor kell gyermeket kapni, amikor vágyódnak utána, amikor szeretnék, ha lenne, amikor abban a helyzetben vannak, hogy megfelelően gondozzák és megfelelő nevelést adjanak neki. Ha maguk egyelőre nem vágyódnak gyermek után és mégis jönne, akkor még az a veszély is fennáll, hogy a születendő gyermek esetleg nem kapja meg azt a szeretetet, ami kellene. Pusztán az, hogy a szüleiknek unokát adjanak, nem elegendő ok arra, hogy sürgősen gyermekük legyen. A szüleik iránt érzett szeretetet semmivel sem csökkenti az, ha megmaradnak álláspontjuk mellett, nem engednek a türelmetlenségnek és akkor rendelik a házhoz a gólyát, amikor maguk jónak tartják. ☆ ☆ ☆ HÁLÓSZOBA JELIGE — Kedves Erzsébet. 6 évvel ezelőtt kihozattam fiatalon özvegyen maradt húgomat, 15 éves lányával együtt. Nagyon szép lány, most már 21 éves és férjhez megy. Két és félszobás lakást szereztem nekik és én fogom bebútorozni, ez lesz a nászajándék. Én ugyanis özvegy vagyok, és a férjem után marad, anynyi, hogy életem végéig nincs anyagi gondom és nem erőltet meg ez a kiadás. Nagyon szép lakást szeretnék nekik, de látom, hogy nincsenek megelégedve azzal, ahogyan én gondolom. Én ebédlőt és hálószobát gondoltam, ők szeretnék, ha ebédlő és nappali lenne. Kérdeztem, hogy fognak aludni, ha nincs hálószoba. Azt mondják, hogy nem kell hálószoba, az ebédlőben és a nappaliban is legyen egy-egy dívány, azokon fognak aludni. Én nem értem ezt a világot. Én 40 évig éltem a férjemmel és együtt aludtunk, mert férj és feleségnek így való, ők pedig külön-külön, másik szobában akarnak feküdni, messzi egymástól. Milyen házaspár lesz az ilyen? VÁLASZ — Sose aggódjon. Nem lesznek mindig messzi egymástól. Sötétben is megtalálják egymást. ☆ ☆ ☆ MRS. L. — Kedves Miss Homoki, mikor nyugdíjba mentünk, ideköltöztünk Floridába, mert itt olcsóbb. Egy szép házban lakunk és sokkal olcsóbb a bér, mint New Yorkban. A szomszédokkal már megismerkedtünk. Az egyik házaspár nagyon kedves hozzánk, amikor jöttünk, tanácsokat adtak és most is mindenben segítenek, ha szükségünk van valamire vagy nem tudunk valamit. A múlt héten pénteken volt a lányuk esküvője. Sok vendég jött hozzájuk és többen itt akartak maradni a weekendre, de a közelben a két motelben nem volt elég hely. Mi úgy segítettünk, hogy a vendégek közül két házaspár aludjon nálunk. Vasárnap este, mikor elmentek, mind a két házaspár 25—25 dollárt hagyott a szobában. Ez nagyon kellemetlen, haragszunk rájuk, megsértettek minket, mert mi nem üzletet akartunk velük csinálni, hanem szívességet akartunk tenni a kedves szomszédunknak. Mikor az 50 dollárt megtaláltuk, mindjárt átmentem a szomszédokhoz és mondam nekik ezt. Most nem tudom, mit csináljunk a pénzzel. Elkértem az illetők címét és küldjem nekik vissza? VÁLASZ — Elég tapintatlan vendégek voltak, de nem szabad haragudni rájuk. Nem sértő szándékkal tették, a hálájukat akarták kifejezni, csak rossz formát választottak hozzá, biztosan nem jártasak az ilyen dolgokban. Viszont ha visszaküldik a pénzt, ez rosszul esik nekik, mert nem értik meg, hogy miért. Nem érdemes tovább bonyolítani a dolgot. A szomszédok úgyis tudják, hogy csak szívességből tették. Ez a fő. 1 AMERIKAI MAGYAR VILÁG DEMÉNY OTTÓ: ADJ NEKEM Anyám, adj nekem valamit! Hogy éljek, ha nincs örökségem? Egy csorba kést, egy poharat! Rég meghaltál. Add ki a részem! Viszem vékonyka arcodat. Viszem két tömpe kezedet. A világ erről mit se tud, itt minden bizonyság süket. Házadat, a szekrényeket, csillogó ékszereidet! Az nem lehet, hogy nem volt semmid. Adj egy törött képkeretet! Adj nekem anyám valamit! Itt mindenki hivalkodik, csak nekem nincs tőled semmim. Arcod. Kis, tömpe kezeid. HUMOR MAGYARÁZAT Nagyon későn ér haza a férj, a felesége nagy patáliával fogadja: — Hol voltál? — Fontos tárgyalásom volt a legnagyobb üzletfelemmel. — És ezt elhiggyem neked? Hogy hívják azt a legnagyobb üzletfeledet? — Képzeld, annyira berúgott, hogy még a nevét sem tudta megmondani. ÁLLÁS Az új alkalmazott maga elé mered az íróasztalánál. — Hogy vagy? — kérdezi egy barátja. — Ne is kérdezd. Rengeteget fáradoztam, míg elnyertem ezt az állást. — És mit kell itt csinálnod? — Nem tudom. Egyelőre kipihenem a fáradtságomat. UTOLSÓ KÍVÁNSÁG Két cigányt halálra ítéltek és az akasztás előtt megkérdik, mi az utolsó kívánságuk. Az egyik 1000 dollárt kér hátrahagyott felesége és gyerekei részére. Megkapja. A másik egy elsőosztályú űrhajójegyet a mennyországba. Megkapja. Az akasztásra mind a kettőt egyszerre vezetik elő. Az elsőt felhúzzák. A másik nagyon megijed s mikor a hóhér elé viszik, térdreborulva ajánlja föl neki a mennyországba szóló jegyet, csak neki a derekára kösse a kötelet, mert a nyaka nagyon csiklandós. . AZ EMBERISÉG VÁLSÁGA (Folytatás az 5-ik oldalról) agyontervezett lesz, másfelől, hogy lehetetlen a manapság annyit emlegetett visszatérés a boddog és egyszerű Rousseau-i “jó vadember” mítoszához. — Van-e remény, hogy az ember felülkerekedik ezen a válságon? — Ha politikai vezető osztályunkat és a tudomány jó részét nézem, pesszimistának kell lennem. Egyáltalán nem mérik fel a probléma súlyosságát, nincsenek tisztában a végbemenő forradalom mélységével, a káosz arányaival. A mai ember olyasféle válságban van, mint a tenger állatok, amikor a szárazföldön kellett tovább élniük. De reménykedhetünk az ember fennmaradási képességében, amelyet a történelem bizonyít. Fehér Albert GONDOLATOK: IFJAK ÉS ÖREGEK • A búvárok nem a folyóparton gyakorolnak, de ott készülnek hozzá a mélyvízhez. • Ha nem okosan és gondosan ritkítják az erdőt, a fiatal sudarak az öreg fák lombjainak árnyékában nőnek fel, és vagy elcsenevészednek, vagy elgörbítik a törzsüket, hogy fényhez jussanak. Vajon a felnőtt fák elfelejtik-e, hogy valamikor ők is voltak ilyen vagy olyan csemeték? • A romantika nemes, hasznos ésszükséges ábrándozás. • Illúzió nélkül talán elképzelhető, de romantika nélkül elképzelhetetlen a fiatalság nevelése és szép öregkor. • Az ifjúkor tele van szenvedésekkel és lehetőségekkel. A felnőtt kor munkával és felelősséggel. Az öregkort még nem ismerem. • Az olyan ifjúság, amely nem ábrándozhat a jövőről és nem kritizálhatja szabadon apáit, idő előtt válik “felnőtté”. De félő, hogy önállótlan, sunyi, vagy szolgalelkű felnőtté. • Kócos kobakokban is születhetnek “jól fésült”, konzervatív gondolatok. • Aki irigyli a fiatalság egészségét, lendületét és fölös energiáját, biztos lehet abban, hogy megöregedett. • Felnőtt ember az, aki szégyenkezés nélkül tud a gyerekek és az öregek szemébe nézni. • Akiben nem bíznak, az hajlamos arra, hogy valóban megbízhatatlanná váljék. • Mit ér az életem, ha a jelenlétemmel semmit sem adok a világhoz, ha csupán elfogadom azt, amit kaptam. Kamondy László ?.oldal