Amerikai Magyar Világ, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-14 / 20. szám

AMERIKAI MAGYAR VILÁG ■ A BIBLIA ÉS A JELEN: SODOMA ÉS KÖRNYÉKE A Holt-tenger vidéke ma is olyan, mint egy óri­ási temető. Az ókori népek kísértetjárta helynek tartották és messze elkerülték. Babonás félelmük oka elsősorban az a megdöbbentő tapasztalat volt, hogy ebbe a tengerbe nem lehetett belefulladni. — Kr. u. 70-ben, amikor a rómaiak ostrom alá fogták Jeruzsálemet, Tiberius római hadvezér néhány szökött rabszolgát halálra ítéltetett. Rö­vid eljárás után a közismert kivégzési módra, ún. “vízbefojtásra” ítélte őket. Az elítélteket bilin­csekkel összekötözték és a Móáb hegyeinél be­dobták a Holt-tengerbe. Az elítéltek azonban a római katonák nagy meglepetésére nem fulladtak meg. Akárhányszor dobták is vissza őket a ten­gerbe, az, mint a parafadugót, kidobta magából őket. Ez az érthetetlen jelenség olyan nagy hatással volt Titusra, hogy a szerencsétlen bűnösöknek megkegyelmezett. A régiek nem tudták, hogy ennek a 76 km hosz­­szú és 17 km széles tektinikus teknőnek nincsen lefolyása. A beömlő folyók vizéből a perzselő Nap nyolcmillió köbméter vizet párologtat el naponta, ugyanakkor azonban mindazok a kémiai anya­gok, amiket a folyók évmilliók óta magukkal hoz­tak, ott maradnak. A Holt-tenger vize 30%-ban tartalmaz szilárd alkatrészeket, főleg konyhasót, ami a nagy világtengerekben a négy százalékot is alig éri el. Ha valaki megmerül a Holt-tenger­vizében s aztán kilép a partra, a testét pillanatok alatt megszárítja az 50—60 fokos napsütés, vi­szont a vékony sóréteg miatt, ami visszamarad a testén, úgy néz ki, mint egy hóember. Hát ezért nem lehet belefulladni. Mózes első könyve 13. fejezetéből tudjuk, hogy az éhínség után hazaköltöző Ábrahám és unoka­öccse, Lót, különváltak. Ábrahám felköl­tözik a Mamré tölgyesébe, Lót pedig beköltözött a nagy városba, Sodomába, a Holt-tenger partján. Ab­ban az időben ez még gyönyörű, termékeny vi­dék volt. A geológusok szerint a Holt-tengerbe — mint a Balatonba a Tihanyi-félsziget — be­­nyúlik egy víz alatti földnyelv. Ettől északra a tenger azonnal eléri a 400 métert, míg itt legfel­jebb 15. A sekély víztükör alatt jól látható az erdő maradványa, amit a só konzervált. Ennek a lombjai alatt legeltette valamikor Lót a nyáját. Ez volt a Siddim völgye. Egy tektonikus földmoz­gás következtében itt süllyedt váratlanul a mély­ségbe két virágzó város: Sodom­a és Gomora. Az esemény geológiai dátumát könnyen meg lehet határozni: 2000 évvel lehetett Krisztus előtt. Mindez jól egybevág a Biblia leírásával. Hiszen Ábrahám Krisztus előtt 1900 évvel élt. Még azt is hozzátehetjük: Newberry angol kutató Mem­phis és Téba között Chnem­hotep sírkamrájában megtalálta Ábrahám és Lót egyiptomi útjának a rajzát is. Kr. e. kb. 1900-ból­ Dr. Bajusz Ferenc rtas ■­ PROHÁSZKA OTTOKÁR (HALÁLÁNAK 45 ÉVES ÉVFORDULÓJÁRA) Írta: RUBY ERZSÉBET Tanító szellemével ma is köztünk van! Négy és fél évtized után se halványult el lángszellemé­nek fénye. Megemlékezésünk csupán bevezetés ahhoz a nagy felderítő munká­hoz, amit halálának 45. évfordu­lója indít el, ez év 114-ik szü­letési évfordulójához. Nemcsak az egyszerű nép és az úri középosztály tanító és vi­gasztaló lelkiatyja volt, hanem Magyarország keresztény veze­tőinek is vallásfelekezet nélkül lelki tanácsadója. Váteszi figyelmeztetései be­teljesedtek! Ma is előttem van, magas, szikár alakja, jósá­gos derűs arca, amint ott állt az egyetemi temp­lom szószékén. Hatalmas, nyílt homloka, mélyen ülő szemei végigsiklottak a hallgatóságon és az elhallgatott orgona megremegtető csöndjében fel­hangzott mély bariton hangja. A szó mestere, a tudás szeráfja volt, minden egyes szava gyújtó láng. Intellektuális feszültségétől szavai nem fér­tek be a templomba, az Isten kegyeit tapogatta, a csillagok útját kereste, miközben szeretett ha­zájának földi magaslatai és történelme elevene­dett meg, a magyar szenvedés és fájdalom Isten­hez vezető titkaiban. Életének főbb útvonala a szegények iránti részvéte és segítsége, a bűnös elesettek megbocsátása, megtisztítása. Prohászka nagy püspökünk ereje innen ered és fényei innen világítanak szerteszét a keresztény világban. Híveihez a szegények iránti részvétért könyör­­gött a szószékről. Azokat méltatta szenvedései­ben. Értük könyörgött a Vatikánhoz: “Segítse­tek, ne engedjétek, hogy a magyarság zöme ha­jóra ülve kivándoroljon mostoha hazájából!” Ez a bátor felszólalás 1906-ban történt s már ekkor püspöki kinevezése a Vatikán Íróasztalán volt, de mert a szegények iránti kérése egyúttal jós­lás is volt — püspöki kinevezése két évet késett. Nem törődött vele! Tovább harcolt az elesettek mellett. Mellőztetésében pap kortársai mellette voltak: Dr. Sík Sándor és a piarista professzo­rok, akiknek neveire emlékeznünk kell: — Dr. Schütz, — Dr. Kornis, — Dr. Balányi, — Dr. Mis­­kolczy, — Dr. Károlyi, — Friedrich, Dr. Sebes, — Dr. Törnek, — és Zimányi. Végre Szmrecsányi egri érsek hathatós, de szi­gorú közbenjárására Dr. Prohászka Ottokár megkapta a püspöki pásztorbotot. „ Prohászka bűne ez volt. Részletes fejtegeté­sekkel kisért kérvénye a Vatikánhoz ultimátum volt a nagy kivándorlás miatt. Keresztényi alázat­tal indítványozta, hogy a magyarországi papi birtokokból, amelyeket Szent István első magyar király adományozott, későbbi királyok pedig ugyanolyan bőkezűen osztogatták a sokezer hol­das birtokokat, ha ebből — a birtokok közelében élő szegény embereknek — családonként egy-két holdat adnának, nagy segítség volna és keveseb­ben hagynák el hazájukat. A másik indítványa ez volt: Bizonyos kerese­ti összegen alul élő hivek ne fizessenek egyházi adót. Ez a csekélység nem billentené meg az Egy­ház vagyonát, mert a sokezer holdas nagybirtok ontja az aranyakat. Persze, a jámbor hivek azt gondolták, hogy a birtokok haszonbevételét a birtokon belül műkö­dő papok élvezik, holott az utolsó fillérig el kel­lett számolniok a gazdasági bevételekből és az adókból befolyt összegekről. De sok jó plébánost ismertem, a jó Isten nyugtassa őket, akik a ma­guk zsebéből fizették sok szegény ember egy­házi adóját. A vatikáni adminisztráció bámulatos ellenőr­zéssel kísérte a hívek anyagi hozzájárulását,­­ olyan tökéletes adminisztrációval, mely páratlan az egész világon. Ha a Vatikánról beszélünk, ne csak a pápára gondoljunk, hanem az őt körülvevő papi admi­nisztrátorokra is éspedig rangsorozatban. Mint a külvilágban az elnök körül a szenátorok disz­ponálnak, úgy a Vatikánban a bíborosok. Szava­zás útján kerülnek ki a rendeletek, nem pedig a pápa önkényes elgondolásából. Éppen ezért az öreg, fáradt, már félig kiégett bíborosok helyett inkább fiatal tanácsadók volnának a pápa körül... — Ez csak az én egyéni véleményem, amiért is bocsánatot kérek azoktól, akiket illet... Ha annak idején Prohászka figyelmeztető jós­latára hallgat a Vatikán, amikor már (1908— 1910) a szocializmust kezdték emlegetni, mint a lassan, de biztosan előnyomuló kommunizmus előjeleit, mondhatjuk: egy tál lencséért kapta volna meg a Vatikán a mai nehéz idők hívőinek bizalmát. Sokkal nagyobb ellenállás lett volna a kommunizmus agresszivitása ellen. Tagadhatat­lan: a második világháború után a nagyhatalmak odadobták a Szovjetuniónak, mint a koncot a már elvérzett hazánkat. De a határokon belül a politikai gyűlölettől megkínzott népünk hite nem rendült volna meg és nem hittek volna a baloldali propagandának. Ha akkor a Vatikán Prohászka figyelmeztetését meghallgatja, nem kellene napjainkban a Győr-Sopron megyei Ko­­roncó falu plébánosának az amerikai magyar la­pok útján télikabátot kérni . . . Nem engedték a hívei. De hát sohasem azé a gyümölcs, aki a fát ülteti ... és sohasem az bűnhődik, aki a bűnt el­követte. Ügyes propagandával a kommunista ügyönkök a vallásokat kezdték ki, hivatkozva a nagy papi birtokok mellett éhező népre. Hivat­koznak arra, hogy a plébános végrehajtót kül­dött az egyházi adó befizetésére. Ez pedig nem igaz! A legpiszkosabb propaganda, — viszont a látszat, ha hazudik is, sokszor azért mégse csal. — Igen, a látszat és nem pedig a lényeg, melyet figyelembe vennének. Ha ma köztünk volna Prohászka, hívei megadás­sal tűrnék sorsukat, mint átmeneti időt. És meg­maradnának szép ősi hitük hagyományainál, hogy az édesanyák újszülött kicsinyeiket az Is­ten oltára előtt keresztelik, nem pedig hivatalos rideg szobában, ötvenen is összegyűlve, “néva­dási” aktust rendezve, Isten neve nélkül. Ha Prohászka Ottokár nem a papi pályára lép, veleszületett lángelméjével más vonalon tűnt vol­na fel, embertársainak boldogítására. Prohászka Ottokár, halálod 45. évfordulóján mély tisztelettel köszöntünk! Te vagy az Alba Regis örök fejedelmi hattyúja, hogy az Isten zsámolyától küldj most nekünk erőt és vigaszta­lást. Te mondtad Ottokár atyánk: “Mi magyarok olyanokká lettünk, mint az Alföldön kialudt pásztortűsz fekete foltja: hamu és korom. Hitet­len lelkek a világban, csúnya, szomorú, fáradt és reménytelen!” Temetésén nemcsak katolikus hívei, hanem val­lásfelekezet nélkül — az ország vezetői is részt vettek. A csepeli munkásokat a gyár igazgató­­sági tagjai képviselték és a liberálisok között is sokan levett kalappal álltak a koporsójánál. Ruby Erzsébet m 15- M dal Egyházi krónika Tíz évvel ezelőtt kezdték el számos ausztriai templomban a jazz-zenével kísért misék bemuta­tását és azóta az új zene a hívek nagy tömegét hódította meg. A Wiener Kirchenzeitung beszá­mol arról, hogy Bécsben ebben az évben már min­den vasárnap mutatnak be ilyen “ritmikus” mi­séket valamelyik templomban. A plébánosok úgy nyilatkoznak, hogy a hívek szeretik az újszerű zenét és ezekre a misékre többen jönnek el, kü­lönösen fiatalok. A legnépszerűbb a Los Petrovieros trio, amely­nek tagjai gitárkísérettel adják elő a néger spi­rituálék nyomán írt és hangszerelt templomi ze­nét és énekszámokat. A Jézus Krisztus szupersztár cím­ű muzsikát, amely Amerikából indult világsikerű útjára, má­jusban a Wiener Stadthalleban mutatják be. Elő­zetesen vitaelőadásokon foglalkoznak a bemuta­tóval kapcsolatban az egyre erősödő Jézus-hul­lám jelenségével.

Next