Amerikai Magyar Világ, 1973. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1973-12-16 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR VILÁG Golden Gate Budapesten Írta: SÁGI PÁL Mikor olvastam lapunkban, hogy San Fran­cisco büszkesége, a Golden Gate híd jubileumra készül, nyomban arra gondoltam, nem kell sokáig várnia, ugyanis akkor ugrott le róla a vízbe a 498-ik öngyilkos és már csak kettő hiányzott az ünneplésre alkalmas kerek 500 öngyilkoshoz. A “jubileum” óta azóta már le is zajlott: leugrott a 499-ik és az 500-ik. A Golden Gate, ez a gyönyö­rű alkotás: halálhid. De semmi sem új a Nap alatt. Nem nagy büszkeség, azonban nekünk már sokkal előbb volt “halálhidunk” Budapesten: a Ferenc József híd, a tartópillérei csúcsán ékes­kedő díszeivel, a Turul madarakkal. Regénye még az igazi békebeli években kezdő­dött, 1912-ben. Kovalik Dénes 17 éves kalandvá­gyó pesti fiú elhatározta, hogy mindenáron pénzt szerez és külföldre megy. Sokáig törte a fejét, hogyan jusson pénzhez. Végül beállított a Gau­­mont Filmvállalat Rökk Szilárd utcai irodájába: — Uraim, remek filmötletem van — mondta, — ha adnak ezer koronát, hajlandó vagyok a Tu­rul madárról a Dunába ugrani, önök pedig film­felvételt készíthetnek róla. Gaumonték szóba sem akartak állni vele. — Nohát, én pedig mégis megcsinálom! •— kiál­totta Kovalik Dénes és kiszaladt az irodából. Egy operatőr, aki éppen látogatóban volt az ’■ódában, géppel a kezében utánaszaladt, akart írni az angyalföldi tébolydéról. Kirakta a zsebéből igazolványait és megmászta a Turult. Megjöttek a tűzoltók, leszedték, a mentők pedig bevitték az elmegyógyintézetbe. Pár nap alatt mindent kitapasztalt, azután odaállt az orvos elé azzal, hogy ő nem elmebajos, hanem újságíró és kérte, hogy engedjék ki. SÁGI PÁL mászni kezdett felfelé, csakhamar elérte a Turul madarat és az összeverődött tömeg szeme láttára a Dunába ugrott. A partról csónakkal utánaered­tek, ki is húzták, de már halott volt. Az operatőr mindezt filmre vette. A halálugrásról készült fil­met azonban a rendőrség elkobozta és megsemmi­sítette. Kovalik Dénes halálugrását nem mutatták be a mozikban, a Turul mégis divatba jött. A virtus­­kodó fiú után megindult az öngyilkosj­elöltek ára­data a Ferenc József híd felé. Jóformán minden hétre jutott egy-egy eset. Volt, aki az ugrásai be is fejezte életét. Sokat kimentettek. A legtöbb azonban csak a Turulig jutott. Mire felérkezett, inába szállt a bátorsága, nem volt mersze az ug­ráshoz, megkapaszkodott a vasmadárban és ott kuksolt, amíg a tűzoltók megérkeztek, felcsavar­ták sok emelet magasságú létrájukat és lehozták Az életuntakhoz hamarosan társultak az elme­bajosok. Zavarosfejű emberek kapaszkodtak fel fel a Turulra, de annyira már nem voltak bolon­dok ,hogy le is ugorjanak, szépen megvárták a tűzoltókat, akik leszedték őket. A polgármester végül megunta a sorozatos ug­rásokat, elrendelte, hogy szöges, tüskés drótkerí­tést szereljenek a Turulra. Nem sokat használt. A turulosok belekapaszkodtak a drótba, legfel­jebb felvérezte kezüket. Ebből még per is kelet­kezett. Egy Turul-lovag, akinek a drót elszakí­totta a ruháját, kártérítést követelt érte a város­tól. Még jó, hogy a bíróság elutasította a köve­telését. A bűnügyi krónikába is belekerült a Turul. — Leyler Amália gyilkosa, Pödör Gyula, amikor a rendőrség kereste, felmászott a Turulra és névte­lenül bevitette mag­át az angyalföldi tébolydába, hogy eltűnjön a rendőrség szeme elől. Ott lapult egy ideig, később megszökött. Igaz, hogy rátalál­tak,, de abban a pillanatban, amikor le akarták tartóztatni, agyonlőtte magát. A legcifrább azonban egy fiatal budapesti új­ságíró esete. Egyéni élmény alapján riportot KARÁCSONY ELŐFUTÁRAI . . . KICSODA MICSODÁBA REJT A Kicsoda micsodába rejt játékot otthon ilyen­kor karácsony előtt egy hónappal, kezdjük el ját­szani. A játékban mindenki részt vehet, akinek dugi vagy zsebpénze van. A játékot úgy kezdjük, hogy ilyenkor szent esküvel fogadjuk, hogy az idén senkinek sem ve­szünk semmi ajándékot. Ezután következik a megfigyelés időszaka, de rákérdezni nem lehet. Lényege az: azt lessük, ki­nek mire van szüksége. Ha ez kiderül, sor kerül­het az ajándékszerzésre. Ez hosszas és titokzatos munka, mert amit keresünk, az nincs és a vásár­lást nem szabad bevallani. Ezért ha én november végén vagy december elején este nyolckor karikás szemekkel megyek haza és a feleségem “Hol vol­tál fiacskám” kérdésére elvörösödök és dadogni kezdek, ő tudja, hogy én nem egy táncosnő laká­sán idegenkedtem el tőle, hanem az áruházakat játtam ajándékügyben. És másnap én sem vagyok féltékeny, amikor ő érkezik késve és megtörtén, mert én is tudom, hogy megvette már az ez évi nyakkendőmet. "7-­g Tulajdonképpeni Kicsoda micsodája vett játékra. Én minden ajándékot ki­zárólag a szekrény mögé dugok. Családom ezt onnn tudja, hogy az ajándékok egy része a szek­­rény mögül lóg ki és tavaly, tavaly előtt, sőt öt évvel ezelőt is onnan lógott ki. Feleségem csak a vánkoshuzatba dug. Ezért én esténként csukott szemmel szedem ki az ágyneműt és rántom ki a nyakkendőmet, amit a feleségem gyorsan az ágy alá rúg, hoom­ reggel hasonfekve kipiszkálhassa onnan. Anyósom mindent a konyhakredencip dug, ezért az ingemnek tavaly még újévkor is, a házikabátomna­k tavalyelőtt még húsvétikor is marhapörkölt szaga volt. Peti csak az erkélyre dug, úgyhogy, amikor az ajándékot átadja, rög­tön küldhetjük a tisztítóba. Az idei játékot már elkezdtük. Olyan titokza­tosan járunk-keltünk otthon, mint Maigret felü­gyelő, hogy majd karácsony este a meglepetéstől megdöbbenten és könnyezve essünk a tettesek nyakába. Hát így folyik le nálunk a Kicsoda micsodába, rejt játék. Miklósi Ottó Korai szenvedély - Mondja, bácsi, ez dohányzó-szakasz? — Jó, jó, rendben mindent tudunk — felelte az orvos ,aki megszokta, hogy egyetlen bolond sem tartja magát bolondnak. A fiatal riporter hiába próbálta magyarázni, hogy igazán új­ságíró. Mindent ráhagytak, de nem engedték ki. A tébolydában annyit beszéltek a bolondról, aki kivételesen nem Napóleonnak, ha­nem újságírónak tartja magát, hogy a végén az intézet igazgatója is felfigyelt rá. Biztonság ked­véért úgynevezett intelligenciavizsgálat alá ve­tették. Történelemből, számtanból, irodalomból és hasonlókból száznál több kérdésre kellett felelnie. Átesett a vizsgán és akkor nagynehezen kienged­ték. Kollégái meg is adták neki a megfelelő ran­got: vizsgázott bolond. CSOKONAI A KÖLTŐ SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁRA Kankalin meg nárcisz mozdul Kupa borra hajnal csordul. Mennyből omló szalagok: sugár, árnyék védi testét. Hűségét, az aranyszentélyt óvják morcos alkornyok. Julia, telt rózsaágyból fátylat szőne. Jön a Vándor, karja konok cserfaág. Nő a hegy. A homok serken. Vércse vijjog át a berken. Tűzben ring az égi ágy. Oltalmat a sajgó ország nem borít rá Bölcs rokonság: v erdő-mező hivja csak. Várj a virág. Bogáncs veri. Röptét látják. Vendégek­: boldog kántor, fürge pap. Mézes főttet nyújt a kamra. Rontást rejt a szükség marka. Bizalom bont szőnyeget. Karcsú kócsag, fönn a múzsa Nyikorog a közöny kútja. Bujtat falánk szörnyeket. Igét hirdet, jár a lúdtoll. Hárfahurra uj dalt hangol lámpalángnál Szent Mihály ... Kristályködmön, és takarja. Kalácsot süt, mos az anyja. Angyal mellé muzsikál. Anyaöl, mély kisded-jászol fiú fejet borzolsz, játszol. Sarjad férfi fájdalom. Épül már a jóság könyve, aki írja, mindörökre suhog selyem szárnyakon. Madárfészkek: zsongó felhők, j­ázm­inbokrok, bársonykendők körülötte lengyetek. Holdas Vállát ércvörös fák palástozzák, koszoruzzák tükrös lombú ligetek. Sziklák fölött függ a lepke Szelence a naplemente. Kattintják a tünde zárt. Julia, szép margaréta, zöld füvek közt a poéta reád soha nem talált. Szerencsével ritkán forgó Magyarország. Nagy koporsó, harang kong a bérceken. Gyertyát gyújtó ősi gyászra, kokongású kupolákra rózsát lobbant Debrecen. GALAMBOSI LÁSZLÓ 9. oldal

Next