Amerikai Magyar Világ, 1974. július (11. évfolyam, 27-30. szám)

1974-07-07 / 27. szám

2. oldal AMERIKAI m A /ÍIK VILÁG® AMERICAN HUNGÁRIÁN WORLD AH AMIRICAN NIWIUHII IN IMI HilMQARIAN LAMOUAOC - THC LAROCRT HUMOARIAM WIIKIV IN AMI RICA * AiHCAHCA IIONAOVORR MAGYAR HETILAPJA Megjelenik minden vasárnap Published every Sunday • Published by — Kiadó Associated Hungárián Press, Inc. Editor: ZOLTÁN GOMBOS Szerkesztő: GOMBOS ZOLTÁN Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 1736 East 22nd Street, Cleveland, Ohio 44114 Telefon: 241-5905 valamint 1579 Second Avenue, New York, N.Y. 10028 Telefon: 737-9370 vagy 737-9371 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ......................... $15.00 One Year..........................$15.00 Fél évre ............................. $8.00 Half Year ......................... $8.00 Külföldre, egy évre ...._$20.00 Foreign Countriés, One Year $20. Second Class Postage Paid at Cleveland Ohio Az Amerikai Magyar Világ és az Amerikai Magyar Népszava vagy a Szabadság (megjelenik minden pénteken) együttes előfizetési ára 1 évre 25 dollár; félévre 13 dollár. WATERGATE NYOMÁBAN: Meg lehet-e állítani az egyre növekvő hullámokat? WASHINGTON­­ 1972. június 17-én történt, hogy a Democratic National Commit­­tee irodáiban letartóztattak öt betörőt, és akkor kezdődött a Waergate-botrány hullám­zása. H. R. Halderman már akkor megmondotta, hogy ez “hihetetlen csapás lesz reánk nézve”. Az ország népe már torkig van a Watergate-üiggyel, és azt kívánja, hogy minél előbb, lehetőleg már “tegnap” érjen véget. Ugyanakkor nagyon kiábrándultak a Fehér Ház-i átiratok nyilvánvalóvá tétele óta az elnöki tisztségviselővel szemben. Az ügyből még maga Kis­­singer külügyminiszter vagy Leon Jaworski különleges vizsgálóbiztos sem húzhatja ki magát. Kissinger kimerítő és nyilvánvalóan eredményes­ közel-keleti békemissziója után hazatérve, kérdésekre kell, hogy válaszoljon, vajon igazat mondott-e, amikor ta­gadta, hogy a Fehér Ház 17 tanácsadójának és újságírói­nak a lehallgatására ő adta ki az utasítást. • Jaworskit azért bírálják, mert megengedte, hogy Ri­­chard Kleindienst volt igaz­ságügyminiszter beismerje bűnösségét abban, hogy a Sze­nátus vizsgálóbizottságát fél­revezette, amikor az Interna­tional Telep­hone and Tele­­graph ellen eljárást folytat­tak. Most egymás után hulla­nak a legnagyobbak. Hónapo­kon át ártatlannak tartotta magát Colson, az elnök négy tagból álló belföldi és politi­kai belső tanácsadó körének tagja, most azonban beismer­te bűnösségét még annak árán is, hogy esetleg börtönbe ke­rül emiatt vagy törlik az ügyvédi kamara tagjai közül. Így hullanak egymásután, mint a tíz kicsi indián: La­ Rue, Magruder, Dean, Cha­­pin, Porter, Kalmbach, Krogh, Colson — azok, akik Chapin kivételével elismerték bűnös­ségüket. Most a négy nagy, a leg­belső kör van soron: John Mitchell, H. R. Haldeman és John Ehrlichman, valamint Nixon elnök, aki várja a Kép­viselőház vádemelési határo­zatát. Mindazok ellenére, hogy a Fehér Ház tisztségviselői sor­ban vád alá kerülnek, ennek az ország népe issza meg a levét elsősorban, azok, akik ibiznak a politikai rendszer­ben. Most az a kérdés, hogy azoknak, akik keresik a tör­ténelem értelmét, vajon mit jelent a Watergate-botrány elmúlt két esztendeje? Ha­­rold Hughes azt mondta egy riporternek: “Remélem, hogy inkább szeretetet, mint gyű­löletet találunk mindezekben, és megpróbálunk reményked­ni abban a helyzetben, amibe jutottunk.” E második évforduló alkal­mából azonban a reményke­dés és szeretet helyett in­kább keserű iróniával lehet mondani Ghuck Colson­nal együtt “Krisztusért rátapos­tam a nagyanyámra.” : LELKI BÉKÉÉRT : 212-586-3880 * hívja naponta bármely órában A legtöbb hal mérgezett Nyugat-Németországban A Rajnában élő 18 halfajta közül mindössze egy olyant találtak a szakemberek, mely — a víz szennyezettsége mi­att — még emberi fogyasz­tásra alkalmas. Tizenhat hal­fa­jta olajszagú és­­iza, egy vegyszerizű, s mindössze egy fajta fogyasztható. AMERIKAI MAGYAR VILÁG Coloradóban rossz világ jár a marhatartók vagyott az éttermekben. DENVER — Ken Monfort, akinek társulata ,a világ leg­nagyobb, gabonával hizlaló te­héntenyésztője,­­a napokban egy bika eladása után a nye­reség helyett 125 dollárt ve­szített. Monfortnak 180,000 marhája van, és úgy látszik, hogy mindegyiket vesztesége­sen tudja csak eladni, ha ugyan a helyzet nem változik. A vesztesége állatonként 125 dollár. Időközben ezek az ál­latok naponta egy dollár érté­kű gabonafélét falnak fel, így csak egy napos élelmezésük 180 ezer dollárba kerül. Monfort vállalata az elmúlt gazdasági évnegyedben csak­nem 9,2 millió dollárt káro­sodott. A vállalat más ágaza­tain elért nyereség ezt a vesz­teséget 3,8 millió dollárra csökkentette. Ez a helyzet mutatja, hogy az Egyesült Államok gazdasági életének egyik ágra milyen érzékenyen reagál a világméretű gazda­sági változásokra. “Korábban is érintettek minket veszteségek — mond­ja Monfort — , de ez a leg­súlyosabb az eddigiek kö­­zött.” De mi okozhatta ezt? Először is az az egyezmény, melynek­­alapján az Egyesült Államok a gabona­­feleslegeit a Szovjetunióba küldte. Egyik napról a másikra megszűntek az amerikai raktárak tartalé­kai és a vásárlók kezdték fölvenni a gabonaárakat, így az állatélelmezés költségei csaknem megduplázódtak. Az­tán jött az arab olaj­embargó, aminek következtében is ben­zinárak emelkedtek meg. Ez­ért az amerikaiak kevesebbet utaztak, így kevesebb hús fo­ Az autógyári munkásokat ideiglenesen elbocsátották, ezért­ csirkehúst vagy kon­zervhalat ettek inkább, mint vesepecsenyét. Nagybritannia eddig csak­nem az összes marhavesét fel­vásárolta a Monfort vállalat­tól, most azonban a pénzt a drága olajra fordítják, és a felmaradt vesét egyharmados áron állateledelnek dolgozzák fel. Így aztán elsorvad az állat­­tenyésztés, aminek valódi ha­tását csak 28-30 hónap múl­va érzi meg az ország. Miért lett Knowland szenátor öngyilkos SAN FRANCISCO ? A kaliforniai republikánus több­ség korábbi vezetője, William F. Knowland még februárban végzett magával, és senki nem tudta, hogy miért. Csak most került felszínre bizonyos magyarázat, amikor kiderült, hogy Knowland pénzügyi ne­hézségekkel küszködött az utóbbi időiben. Igaz, mint a The Oakland Tribüne kiadó­ja, több mint 900,000 dollár­ral rendelkezett, de öngyil­kosságának idején éppen ese­dékessé vált több mint 1,312,333 dollár adósságának kifizetése, ami jóval túlha­ladta anyagi képességét. Mrs. Ann Dickson Know­­land, a szenátor második fele­sége állítj­a, hogy a pénzügyi jelentés téves, és most havi járadékának felemeléséért folyamodott a birtokuk után. Mrs. Knowland, akit 1972- ben vett feleségül a szenátor, miután elvált 47 éves, előző feleségétől, azt mondja, hogy Mr. Knowland soha nem em­lítette neki, hogy anyagi ne­hézségben van. Az ügyész ál­tal készített nyilatkozat azon­ban nyilvánvalóvá tette, hogy Mr. Knowland panaszkodott a barátainak felesége költeke­zése­­miatt, és azt mondta, hogy ő nem Omassis vagy Hughes, hogy mindezt fedez­ni tudja. A Fehér Ház követségi rangokat ‘árusított” WASHINGTON­­ Leon Jaworski, független Water­­gate-i vizsgálóbiztos kijelen­tette: közvetett és közvetlen­­bizonyítékok utalnak arra, hogy Nixon elnök újraválasz­­tási bizottsága nagyköveti ki­nevezést és egyéb vezető kor­mányállásokat ígért azoknak, akik jelentős mértékben hoz­zájárultak az elnök választá­si kampányához. Leon Jaworski a rendelke­zésére álló bizonyítékok alap­ján több elnöki dokumentum átadásáért folyamodott. Köz­tük a Stans-féle kartotékok áttenkintését találja nagyon fontosnak, mert ezekben a kartoékokban szerepe­lhet azoknak a névsora, akik ado­mányuk fejében kormányál­lásra voltak “jogosultak.” A független vizsgálóbiztos utalt arra, hogy Herbert Kalmbach, az elnök egykori tanácsosa már beismerte bű­nösségét egy nagyköveti ki­nevezéssel kapcsolatban, ne­vezetesen, J. Fife Symington Jr., az Egyesült Államok egy­kori Trinidad-Tobago-i nagy­követe 100,000 dolláros ado­mány fejében, előkelőbb dip­lomáciai kinevezést szeretett volna Európában. Mrs. Ruth Farkas, Luxem­burgba akkreditált jelenlegi U. S. nagykövet családja 300,­ 000 dollárt adományozott Nixon elnök újra választási kampányának, C. W. Whitney pedig visszakapta 250,000 dol­láros kampányadományát, amikor nem adták meg neki a kért spanyol nagykövetségi kinevezést. Vincent Deroulet 50,000 dollárt adományozott és Jamaciában képviselte Washingtont. ORVOSSZEMMEL: A napbarnítottság veszélyes Szakemberek szerint az az egyetlen jó napbarnitottság, ha valaki nem borul le, mert minden napbarnítottság ve­szélyes. Dr. Michael Fisher, a Bronx Municipal Medical Cen­ter dermatológiai osztályának vezetője vésztjóslóan mond­ja: “Miközben az emberek­­sütik és pirítják a bőrüket a fiatalság és a szépség nevé­ben valójában idő előtti elöre­gedéshez segítik a bőrüket.­ Csak hasonlítsuk össze tes­tünknek azokat a részeit, amelyeket soha vagy nagyon ritkán ér a napsugár. Milyen nagy különbség van a két rész finomságában.” A bőrgyógyászok éveken át figyelmeztettek a napsugár­zás veszélyeire, főként a szá­rító hatásaira, de az emberek azzal válaszoltak, hogy kré­meket kezdtek használni. Az­tán arról beszéltek a szakem­berek, hogy az ultraviola su­garaiké kártékonyak, mire az e­m­b­e­r­e­k színezőanyaggal kenték be magukat. Ekkor az orvosok a bőrrák veszélyre hívták fel az emberek figyel­mét, mire úgy reagáltak, hogy a bőrrák nem halálos. Dr. Fischer a következőket mondja: “Az elnyelt ultra­viola sugarak aláássák a bőr szerkezetét. Az ultraviola su­garak hatása többszörös és el­kerülhetetlen. Sok tekintet­ben hasonló a röntgensuga­rak hatásához. Különböző személyek kü­lönbözőképpen érzékenyek er­re, ami függ attól, hogy vala­ki milyen öröklöttségeket hor­doz és mire allergiás.” A legtöbb dermatológus megegyezik abban, hogy a napbarnító kenőcsök haszno­sak, ha helyesen alkalmazzák. De ha valaki huzamosabb , ideig a napra fekszik, akkor még a hosszúujjú ing, nad­rág és széles karimáj­ú kalap sem ad védelmet ellene. A ke­nőcsök, olajak és ehhez ha­sonlók csökkentik ugyan a leégés veszélyét, de a nap ha­tását nem küszöbölik ki még akkor sem, ha ez nem okoz fájdalmat.

Next