Amerikai Magyar Világ, 1974. augusztus (11. évfolyam, 31-34. szám)

1974-08-04 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR VILÁG FUTBALL A TERROR ÁRNYÉKÁBAN PORT-AU PRINCE, Haiti. — E sorok írója Port-au- Prince városába érkezésének estéjén a belváros utcáit rót­ta. Ez itt teljesen veszélyte­len mert Haiti nemcsak a vi­lág egyik legszegényebb, ha­nem azoknak az országoknak is egyike, ahol­­a legalacso­nyabb a bűnözési arány. Az idegent figyelmes szemek kí­sérik, de sohasem kell azt éreznie, hogy ez a szegény­ség agresszióba csap át. A vendég benéz­­ a házacskába, nagy részükbe még be sem ve­zették a villanyt, figyeli a gyermekeket, akik az utcai lámpák gyenge fényénél ké­szítik iskolai feladataikat. S felötlik benne a kérdés: va­jon nem ízléstelenség-e a lab­darúgásról írni Haiti tragi­kus helyzete láttán? A külföldi diplomaták nem győzik bizonygatni a látoga­tónak: az itteniek teljesen beleőrültek a labdarúgásba. Az utcakép nyomokban még jelzi a lezajlott karnevált, amelyet itt nem kevésbé szen­vedélyesen ünnepelnek, mint Trinidadban, a déli szomszéd­nál. Az idei karnevál mottó­ja így hangzott: toup pou yo­u mindent érted. Ez alatt természetesen a labdarúgást értették. A város stadionja zarán­dokhelyként emelkedik ki a kis házacskák köréből. A la­pos tribün vidéki pályaudvar­ra emlékeztet, de az ameri­kaiak fölszerelte világítás már a technikai korszak haj­nalát jelzi. Délután 16 óra v­an, most kezdődik a bajnokcsapat ed­zése, a szokásos három-négy­ezer néző jelenlétében. A szomszédos temetőből áthal­­latszik a halottak búcsúztató ének. Lent, a stadion gyepén, az 50 éves Antonie Tassy edző — hazája sportigazgatója — uralkodik. Tassy sötét szem­üvege mögül udvarias unott­­sággal tekint a látogatóra. Minden mozdulatából tekin­tély sugárzik, és elhisszük ne­ki, amikor azt mondja: itt én döntök. A kormányz­at jóvá­hagyásával kiépítette a saját diktatúráját a diktatúrában. Két nappal később a hó­fehér elnöki palotában járunk. Innen tartotta kordában a né­pet dr. Francois Duvalier, “Papa Doc’’ 14 éven át ke­gyetlen pisztoly-politikával. Most fia, Jean-Claude látja el az elnöki teendőket, ő el­hunyt apjához hasonlóan “örökös elnök”, a fiatalabb Duvalier a televízió előtt ül és remeg az izgalomtól. A Stadion belépőjegyei minden más nemzetközi mér­kőzéshez hasonlóan, most is mind egy szálig elkeltek. 28,000 néző élénk izgalommal kiséri egy lengyel B váloga­tott mérkőzését Haiti A Válo­gatottjával. A lengyelek ve­zetnek 3:1 arányban. A 22 éves Jean-Claude Duvalier az ország első állampolgára, és egyúttal a labdarúgás első számú rajongója. A palota jobb szárnyában rendezték be az elnök játék­szobáját, billiárddal, asztali labdarúgó-játékkal és külön csak az ő készüléke számára létesített tévékapcsolással. Az elnöknek ugyanis közvetítik azokat a mérkőzéseket is, amelyek nem szerepelnek az állami televíziós programban. Apja embergyűlölő zsar­nokként uralkodott, ő a lehe­tő legjobbat akarja, lehető­leg minél több embernek. Ezt, persze csupán propagandistái állítják róla. Jean-Claude a labdarúgást tekinti a lakos­sághoz fűződő kapcsolatai megerősítése egyik fő eszkö­zének. Ezzel azután egyéni érdeke és önpropagandája összekapcsolódik. A stadion­ban nem mutatkozik, tart at­tól, hogy izgatott tempera­mentuma ártana államfői te­kintélyének. Otthon, a palotá­ban, azonban meccs közben is zavartalanul kiélheti indula­tait. Egy-egy mérkőzés alatt kétszer-háromszor beszél te­lefonon a stadionnal, a félidő­ben az edzővel is tárgyal, még nemzetközi mérkőzése­ken is. Tassy edzőnek legalább két­szer egy héten jelentést kell tennie az elnöknek. Ilyenkor órákon át vitatkoznak a lab­darúgásról. Az elnök legked­vesebb témája a csapat világ­­bajnoki szereplése. Egész ér­deklődése a labdarúgókra összpontosul. Havonta 250- 300 dollárt kapnak­­a bajnok­csapat játékosai, akik egyéb­ként a labdarúgáson kívül más munkakört is betöltenek; az elnök gondoskodik sportöl­tözékükről, s egyéni kíván­ságaikat is igyekszik teljesí­teni. Haiti lakosait nem érdekli, vajon Duvalier tényleg min­dent magánpénztárából fi­zet-e, vagy az állami költ­ségvetést is igénybe veszi a labdarúgás érdekében. A szi­get lakóinak éppen elég gon­dot okoz az, hogy valahogy el­tengődjenek. Ez az átlagos évi 80-90 amerikai dollárnyi jövedelem mellett bizonyára nem könnyű. Másrészt veszé­lyes volna ilyen gondolatokat a nyilvánosság előtt kitere­getni. Igaz, ma már nem mű­ködnek a fon-ton macoutes­­nak­ nevezett terroristák, aki­ket a régi rendszerben Papa Doc testőrségének álcáztak, bár az ifjú Duvalier kormány­zata is erősen biztonságtuda­tos. Az idegen, persze, ebből semmit sem vesz észre. Em­lítésre sem méltó az a né­hány rendőr és katona, aki­vel találkozik. A terrorgépe­zet hangtalanul és láthatat­lanul működik. Rolf Kunkel­ lyét a világ élvonalában­ 1964-ben, Tokióban ugyanis pontosan olyan eredménnyel (598 kör a maximális 600- r­ól!) lett olimpiai bajnok, mint amilyennel a budapesti viadalt nyerte. Hammers dr. olimpiájára, de tervei szerint Montrealban­ még nem búcsú­zik, szeretne majd 1980-ban, az ötödik ötkarikás játéko­kon is lőállásba lépni. OLIMPIAI FALU MONTREAL — Nyilvános­ságra hozták az olimpiai falu modelljét. Montreal polgármestere, Jean Drapeu nyilvánosságra hozta az eddig nagy titokban őrzött falu modelljét. Az új típusú “olimpiai falu” két pi­­ramidszerű épület lesz, s azt a város keleti részén, a Viau parkban építik fel kellemes környezetben, szemben az Oolimpi­a­ stadionnal. A két épület előrelátható­lag mintegy 30 millió dollár­ba került és több mint 9 ezer atléta befogadására lesz al­kalmas! A játékok befejezé­sével öröklakásként kívánják értékesíteni húsz-hatvanezer dolláros áron. Montreal városa mintegy 85 hold területet bocsátott a kivitelezők rendelkezésére, és ebből az olimpiai falu épüle­tei 3 holdat foglalnak majd el, a többit parkosítják. Ha az épületek elkészülnek, az Olimpiai Szervező Bizottság is beköltözik előreláthatólag 1976 májusa-augusztusa tá­ján. Az épületek alatt mintegy ezer autó számára építenek parkolóhelyet. A tervezett piramid épület modellje A legjobb sportlövő BUDAPEST • Nyolc or­szág közel kétszáz sportlövő vetélkedett az immár hagyo­mányos budapesti nemzetközi viadalon. A kétnapos lövész­találkozó kimagaslóan leg­jobb eredményét Hammarl László érte el a kisöbű sport­­puska hatvan lövéses, fekvő testhelyzetű számában. A ver­senyző ma 33 esztendős és felelős beosztásban dolgozik, mint gégész szakorvos. S köz­ben tíz esztendeje tartja be­ 17. oldal SPORTVILÁG A kanadai és a magyar olimpiai bizottság közti meg­állapodás értelmében Gailov Rezső lett a kanadai vízilab­da-szövetség technikai igaz­gatója a montreali olimpiai befejezéséig.• A müncheni olimpia 400 m­-es gyorsúszóbajnoka, Coo­per, bejelentette, hogy abba­hagyja az aktív versenyzést és minden idejét reklámirodá­jának a felvirágoztatására fordítja. A 20 éves úszó —, aki 400 és 800 m-en vilá­gre­­korder is volt — a szabad idejében fiatalokat akar ok­tatni az úszás tudományára. • San Rem­óban, a kétnapos nemzetközi úszó versenyen Bánhegyiné Ludányi Mária 2:47.7 perccel győzött a 200 m-es mellúszásban az ameri­kai Mich előtt. Czövek Zsu­zsa 1:09.5 perccel második lett 100 rv háton az olasz Roncelli (1:08.9) mögött. • Fenyvesi Csaba rendhagyó eset, a párbajtőr olimpiai bajnok sok orvossal ellentét­ben nem állítja, hogy a do­hányzástól olyan egyszerűen leszokhat valaki. A kitűnő sportoló a münchen olimpia előtt átmenetileg nem ciga­rettázott, és ekkor súlytöbb­letet szedett fel. Az után új­ra dohányozni kezdett, mert a versenyek szünetében ez feloldja a feszültséget, az iz­galmat. Fenyvesi és Crpyfi nagyjából ugyanazt vallja: jobb lett volna, ha nem szok­nak rá a­­cigarettázásra, mert most már erős akarattal sem könnyű megszabadulni ettől a szenvedélytől. - Mondja, fiatalember, mit eszik, hogy ilyen ékül tartja a súlyát?

Next