Amerikai Magyar Világ, 1975. augusztus (12. évfolyam, 31-35. szám)

1975-08-03 / 31. szám

t. oldal AMERIKA! m /11K VILÁG® AMERICAN HUNGARIAN WORLD AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE THE LARGEST HUNGARIAN WEEKLY IN AMERICA • AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA Megjelenik minden vasárnap Published every Sunday Published by­­ Kiadó Associated Hungarian Press, Inc. Editor: ZOLTÁN GOMBOS Szerkesztő: GOMBOS ZOLTÁN Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 1736 East 22nd Street, Cleveland, Ohio 44114 Telefon: 241-5905 valamint 1579 Second Avenue, New York, N.Y. 10028 Telefon: 737-9370 vagy 737-9371 ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egy évre ......................... $15.00 Fél évre ................................. $8.00 Külföldre, egy évre ....$20.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year.........................$15.00 Half Year ..............................$8.00 Foreign Countries, One Year $20. Second Class Postage Paid at Cleveland Ohio Az Amerikai Magyar Világ és az Amerikai Magyar Népszava vagy a Szabadság (megjelenik minden pénteken) együttes előfizetési ára 1 évre 25 dollár, félévre 13 dollár. Washingtoni levél írja: SPECTATOR Ha Ted Kennedy semmi­képpen sem hajlandó pályáz­­ni, kik jöhetnek számításba, mint elnökjelöltek a Demok­rata Párt 1976-os elnök­jelölő konvencióján ? Ha a kormányzókat álla­maik politikai véleményét jel­ző barométernek tekinthet­jük, akkor elmondható, hogy az 1978-as elnökjelölés a De­mokrata Párton belül még tel­jesen nyitott. Egyáltalán nincs egyértelmű favorit, és aligha lesz az bárki is a leg­közelebbi jövőben. Gerald Ford viszont egy­értelműen számíthat rá, hogy pártja jelöli az elnöki tiszt­ségre, és ebben az esetben Nelson Rockefeller lenne az alelnökjelölt. De bárkiket is jelöl ki a két párt, az 1976-os verseny a Fehér Házért nagyrészt attól függ majd, hogy a választá­sok idején hogyan alakulnak a gazdasági viszonyok. A kormányzók a követke­zőképpen értékelik a demok­rata párti pályázók kilátá­sait: Henry Jackson washingto­ni szenátor: a pályázók kö­zül Jackson rendelkezik a­­legjobban felépített szerve­zettel és a legkedvezőbb anyagi feltételekkel a válasz­tásokat megelőző mostani ko­rai szakaszban és ez egye­lőre pszicholo­giai előnyöket biztosít számára. A szakszer­vezetek is támogatják. Az egyik demokrata párti kormányzó m­e­g­j­egy­zése: “Nincs senki a kongresszus­ban, akinek nála jobb érzéke volna a gazdasági kérdések­hez és a világ ügyeihez.” Egy északi demokrata azon­ban figyelmeztetett rá: “Jack­son nem tud kapcsolatot te­remteni az utca emberével.” Az egyik dél-nyugat álam kormányzója hozzátette: “Az olajtermelő államokban nép­szerűsége a nullával egyen­lő.” Lloyd Bentsen texasi sze­­nzátor anyagilag ugyancsak jól áll, és számíthat állama tekintélyes számú küldöttsé­gére a párt jelölő konvenció­ján. Üzleti körök is támogat­ják. Egyelőre azonban egy­általán nem lelkesednek érte az északi ipari államokban. Morris Udall arizonai kép­viselő. A bejelentett pályázók közül őt tekintik a liberáli­sok­ vezetőjének. Rokonszen­ves érdeklődéssel fordulnak felé az ország északkeleti te­­rületein, de jövője attól fü­eg, milyen “liberá­lis” személyi­ségek lépnek még be a ver­senybe. Egyelőre légüres tér ke­letkezett ebben a számban azóta, hogy Edward Kennedy massachusettsi szenátor úgy döntött, nem vesz részt a ver­senyben. Frank Church idahói sze­nátor is a “liberálisok” közé tartozik. Arra számítanak, hogy komolyan beleszólhat a versenybe. Jimmy C­a­r­t­e­r, Georgia volt kormányzója. Számos kormányzó, különösen a kö­zép-nyugati államokból ked­vezően nyilatkozik róla, de általános vélemény szerint az alelnöki tisztség a legtöbb, amiben egyáltalán remény­kedhet. George Wallace alabamai kormányzó jelöléséről a véle­mények eltérnek. William Waller, Mississippi kormány­zója “valószínűtlennek” tart egy újabb Wallace-kampányt a kormányzó fizikai állapota miatt. Wallace azonban hang­súlyozza, hogy amennyiben pályázik az elnökjelöltségre az egészsége nem akadály. Dal Walker, Illinois, kor­mányzója azt jósolta, hogy ezer küldöttet megnyerhet, és erős befolyást gyakorolhat a Demokrata Párt konvenció­jára. Egy másik északi kor­mányzó megjegyzése: “A leg­számottevőbb kérdések fon­tossági sorrendje megválto­zott. Jelenleg a gazdasági problémák kerültek előtérbe, és nem azok a társadalmi kérdések, amelyekből Wallace korábban tőkét kovácsolt ma­gának.” A demokrata párti kor­mányzók körében még min­dig erősen él a rokonszenv Edmund Muskie Maine állam­beli és Hubert Humphrey Minnesota állambeli szenátor iránt. Mindenesettre Ken­nedy továbbra is nagyon sok északi kormányzó favoritja: egyesek közülük úgy vélik, hogy végül őt jelölnék, ha a konvenció holtpontra jut­na. Milton Shapp, Pennsylva­nia kormányzó így foglalta össze a demokratapárti pá­lyázók kilátásait: “Akár öt­ven nevet is tehetnénk egy kalapba és bármelyiket ki­húzhatnánk.” A legtöbb kormányzó — demokrata párti és republi­kánus egyaránt — úgy véli, hogy a republikánus jelölés már eldőlt: Ford és Rocke­feller. Néhány republikánus kor­mányzó azt állítja, hogy Ro­nald Reagan, volt kaliforniai kormányzót támogatná a párt jelöltként. Ezek közé tarto­zik: Meldrin Thomson, New Hampshire kormányzója ; eb­ben az államban tartják az első elnöki előválasztást az országban. Pillanatnyilag a politikuso­kat egy harmadik párti moz­galom 1976-os kibontakozásá­nak lehetősége is foglalkoz­tatja. Számítanak például ar­ra, hogy Wallace kormányzó kezdeményező lépéseket tesz ezen a téren, ha a Demokrata Párt semmibe veszi nézeteit, hogy fennáll ez a “konkrét lehetőség”. Reagent, mint esetleges jelöltet egyes “konzervatív” republikánusok­­ emlegetik, akik elégedetlenek Ford el­nök politikájával és azzal, hogy Rockefellert nevezte ki ale­lökké. Ezek a republiká­nusok a pártjukból való kilé­pést fontolgatják. “Konzervatív” csoportok konferenciát tartottak a kö­zelmúltban Washingtonba is. Elhatározták, hogy tanulmá­nyozni fogják egy harmadik párt megalakításának lehető­ségét. Gyakorlai politikusok azonban nemigen támogatják ezt a törekvést. Ő február 20-án megjegyezte, Fenyegető Szovjet tengeri haderő LONDON. — A konzerva­tív irányzatról ismert Daily Telegraph aggodalmas cikk­ben hívja fel az angol kor­mány illetékeseinek figyelmét a Szovjet félelmetes tempó­ban növekvő szuper-modern tengeri haderejére. Az angol lap “Atlanti vál­ság” című cikkben azt írja, hogy ma már nincs reális alap­ja annak a­ feltételezésnek, hogy a NATO a tengeri útvo­nalakat, de a különösen oly nagyfontosságú úgynevezett “Atlantic Lifeline” tengeri útvonalat biztosítani tudná a Szovjet nukleáris tengeralatt­járóival és modern cirkálói­val szemben anélkül, hogy te­temes veszteséget ne szen­vedne. Az oroszoknak 400 tenger­alattjárójuk van, mind több és több atommeghajtással és ezért nehéz őket felkutatni. Az orosz bármilyen “mis­­sile”-vel felfegyverzet rom­bolója képes lenne egyedül elpusztítani a NATO együttes tengeri haderejét az Atlanti óceán keleti felében. HENRY JACKSON, LiOYD BENTSEN, jiMMY CARTER, MORRIS UOALL, GEORGE WALLACE AMERIKAI MAGYAR VILÁG A pápa a papnők ellen VATICAN CITY — A ró­mai katolikus és az orosz orthodox egyházak újból ha­tározottan állást foglaltak a nők pappá avatásával szem­ben. A két egyház közös nyi­latkozatát a Vatikán tette közzé, a Trentóban tarott gyűlések után. Az orosz or­­thodox egyház küldöttségét Nikodim leningrádi metropo­­lita vezette. Ez volt a második küldöttség, amely hatodik Pál pápával találkozott. A nyilatkozat közzététele­kor a vatikáni titkárság fi­gyelmeztette a római katoli­kusokat, hogy ne lépjék túl az egyházi doktrínákat ami­kor bármilyen fajta ökume­nikus együttműkdésben kí­vánnak részt venni. . Fanfani megbukott RÓMA . Az olasz keresz­tény­demokrata párt főtitká­rával szemben bizalmatlansá­got szavazott a tagság. A párt baloldali frakciója szerint Fanfani túl konzervatív fel­fogása okozta a párt nagy­arányú veszteségét a legutób­bi olasz kerületi választáso­kon. A 180 párt delegátus kö­­zül 103 szavazott Fanfani ell­len, 69 mellette és 8-an tart­­ózkodta a szavazástól. A párt elnöke Benigo Zacc­cagnini elnapolta a gyűlést* Amintore Fanfani

Next