Amerikai Magyar Világ, 1976. február (13. évfolyam, 5-9. szám)

1976-02-08 / 6. szám

10. OLDAL AMERIKAI MAGYAR VILÁG AZ IDEGENLÉGIÓ MA IS LÉTEZIK " Irta: SIMA FERENC Nagyon sokan azt hiszik, hogy a francia gyarmatbirodalom széthullásával megszűnt az idegen­légió is, széles e világ szökésben, vagy menekülésben levő bűnözőinek regényes utolsó menedékhelye. Aki azonban meg­fordul Franciaországban, könnyen meggyőződhet róla, hogy ez egyál­talán nincs így, mert az idegenlégió ma is létezik ugyanolyan végső menedékhely-jelleggel, akár a múltban. A légióba toborzó plakát ott található a francia csendőrség C­sima Ferenc minden épületének külső falán. — Igen, az idegenlégió megmaradt, — válaszol a kérdésre a csendőrtiszt — és ma is azok számára létezik, akik szeretnének eltűnni. Az idegenlégió, menedékhely és ebből a célból is alakult. Ezért a tagjai... hm, hogy úgy mondjam: nem templomi karénekesek. Az idegenlégiót 145 éve, 1831-ben alapították. Már akkor nem volt újdonság, hogy külföldiek idegen országban vállaltak katonai szolgálatot azért, hogy így később elnyerhessék az ottani állampolgárságot. A francia idegenlégiót, jellegénél fogva, mindig rejtélyek övezték és titokzatossak voltak azok a férfiak is, akik beléptek soraiba. Széles körben uralkodott az a vélemény, hogy közvetlenül a második világháború után a francia idegenlégiónak legalább egyharmada németekből állt. Volt SS-tisztekből és más katonákból, akiknek, mint háborús bűnösöknek, alapos okuk volt rá, hogy a légió mellett döntsenek. Az idegenlégió soraiba — nevéhez híven — csak külföldi léphet be. (A francia jelentkezőnek azt tanácsolják, hogy találjon ki magának egy francia-svájci nevet és címet.) A legrövidebb szolgálati idő: öt év. Amikor egy légiós ezt az időt végig szolgálta, akkor francia okmányokkal és ha úgy tetszik, újonnan választott névvel letelepedhet bárhol Franciaországban. Mindazoknak, akik a légióban tovább akarnak szolgálni, ha közlegények maradtak, akkor 25 év után, ha altisztekké váltak, akkor 15 év után nyugdíjjogosultságuk van és minden formalitás nélkül kézhez kapják a francia állampolgárságot. Annyi szent, hogy aki be akar lépni az idegenlégióba és a francia csendőrségre besétálva érdeklődik, hogy ez miként is megy tovább, azt furcsa pillantásokkal méregetik. De azért perceken belül megkapja az ingyen utazásra kiállított papírt, Marseille-ba, ahol az idegenlégió központi toborzói­rodája van, és ott már nem néznek rá tovább furcsán, hanem megkezdődik a felvételi eljárás. A jelentkező fiatalt — mert a fiatal kor előfeltétel, a légióban az átlagos életkor 22 esztendő­t azonnal képességvizs­gálatoknak és fizikai vizsgálatoknak vetik alá. Nyelvi nehézség ennek során nincs, mert a központi toborzóirodának úgyszólván a világ minden nyelvén van tolmácsa. Csak az említett vizsgálatok után ül le egy francia tiszt a légiósjelölttel és négyszemközt meg­kérdi tőle: ,,Ki ön?” A légiósjelölt felelhet, amit csak jónak lát. Az idegenlégióba belépéshez ugyanis nincs szükség semmiféle személyazonossági okmányra, és a toborzó tiszt elfogad minden választ. A légiósok megjegyzik, hogy ilyen kikérdezés csakis a felvételkor történik, és toborzó tiszt is közli velük, hogy minden kérdésre azt válaszolják, amit leghelyesebbnek látnak. A válaszadás puszta formaság és csak arra szolgál, hogy az újoncnak kitöltött személyi lapja legyen. Ezeket a válaszokat kartotékolják és mint a légiónál mondják, ez „titkos információ.” Az abban szereplő adatokat, — amelyek rendszerint száz százalékig valótlanok — az idegenlégión kívülálló személy, vagy hatóság számára sohasem bocsájtják rendelkezésre. • A valódi kilétét és múltját így itt bárki örökre eltemetheti. A légióban most ötvenkét nemzet fiából nyolcezren teljesítenek szolgálatot, tehát sokkal kevesebben, mint amikor még megvolt a francia gyarmatbirodalom. De a 8000 légiós közt is szép számban akadnak magyarok. Hire jár, hogy Sándor, a magyar labdarúgás egykori „aranycsapa­tának” kiváló tagja disszidálása után valami sötét ügybe keveredett, ezért szintén az idegenlégióban kötött ki. Jelenleg már nyugdíjas légiós és felvett ,francia néven él valahol Provance-ban, mint szőlőtermelő. Visszatérve az új jelentkezőkre: ha átestek a marseille-i felvétel vizsgán, tovább küldik őket Korzikára ,alapkiképzés végett, és ott francia nyelvtanfolyamon is részt vesznek. Ezután következik a szakkiképzés, majd megkapja a légiós a fehér sapkát, amely megkülönbözteti a többi francia katonától. Utána hajóra száll, hogy szolgálati helyére jusson. Színhely: a francia idegenlégió három tengerentúli bázisának valamelyike. Van egy kommandó-egysége a légiónak Madagaszkárban, egy atomkísérleti telepe Tahitiban, és egy építkezésekben közreműködő egysége Djiboutiban. — Vannak-e amerikaiak is az idegenlégióban? A válasz: — Valószínűleg vannak. De hogy valójában melyik légiós az, ezt senki se tudja megállapítani. Az emberek múltja itt teljesen a sajátjuk. Érdekesség, hogy az idegenlégió aubagne-i múzeumában — Marseille közelében — egy kis emlékműbe beépítették William Moll chicagói idegenlégiós hamvainak urnáját. Az volt az utolsó kívánsága, hogy hamvai is a légiónál maradjanak. De ha a múzeum látogatója felteszi a kérdést, hogy ki volt ez a férfi és mi a története, egyszerűen a tipikus vállvonogatás választ kapja: — Uram, a légiósról a valóság, egy nagy kérdőjel. EMBEREK ÉS ESETEK LEVÉL A férfi megírta a levelet. Sokáig gondolkozott az egyes szavak előtt, ízlelgette várható hatásukat. Nagyon fontos volt számára ez a levél, minden mondatát mérlegelte. Aztán gondosan megcímezte a borítékot, elindult. Végigment a poros utcán, ismerősökkel találkozott, ezek nyugtalanul égő szemébe néztek, elsiettek. Bent a postán hűvösség simult vállaira, pénz csörrent. A levél elvált tőle, útjára tért. Később egy idősebb asszony osztályozta a leveleket. A férfi zöldes borítékja egy fonott kosárba került, onnan egy zsákba. Ott lapult késő délutánig, mikor porfelhőt verve autó fékezett a posta előtt. Sietős karok felkapták a zsákot, meleg, rázkódó fém vette körül, utazott. Sötét volt, amikor egy város postájára értek, kiöntötték az osztályozó asztalra. Kezek, ujjak estek neki a halomnak. Ismét autó vitte, majd vonatra tették át. Csillagok, lámpák, távoli fények. Rohant a vonat, postavagonjában a levél. Fékcsikorgás, másik város, másik állomás. Valaki felkapta a zsákot, targoncák sírtak, ismét autók. Másik posta. Szemüveges postás falbavájt ablakon kiadja a borítékokat arra váró postásoknak. Posta, postások, postások. Megint osztályozzák, végre megtalálja a maga emberét. Ez sok hasonló levél közé, csak­ maga­ ismerte sorba rakja a zöld borítékot is táskájába süllyeszti. Megy. Reggel van már, sőt délelőtt, mire a hegyoldalba vájt utón felér a fehér villa elé. Bedobja a rácsos kapura akasztott ládába a levelet, s elfelejti. Az utón eltűnik a postás, hosszú még a napja. A boríték ott lapul, meleg van. Fajkutya jön egyszer, déltájban. De csak beleszagol a levelesládába, prüsszent, továbbmegy. Végre jön egy magas, szép nő. Hanyag mozdulat­tal kiveszi a borítékot, rápillant. Arcán fintor. Felbontja, ballagva olvassa. Szól is: — Hülye...! Megérthetné végre, hogy én nem... — mond talán még valamit, de a levél gömbbé gyűrve sir indulatos tenyerében. A bejárat mellett szemétkosár. Nemere István Az időnkből kitelik (Folytatás a 8. oldalról) vagy feleség, gyakran érzi, hogy elmerül a kis ügyekben. A hétköznapok megszokott rutinja az ember elsőszámú csapdája: sokan úgy érzik, hogy teljesen ki van töltve az idejük, s nem jut már semmi többre idő. Legtöbbször amire nem jut idő az éppen az amit a legjobban szerettek volna csinálni. Az álmok feladása nem mindig külső körülmények függvényei: igen gyakran a dolgozó vagy a háziasszony elmerül a hétköznapi rutinos tevékenységekben és azokat mintegy „bűnbakként” emlegetve panaszolja el, hogy nem jutott ideje erre vagy arra... Hasznos tanácsok A megoldás oly egyszerű — mégsem követik, íme néhány apró tanács. 1. ( Legyünk tisztában azzal, hogy mennyi időnk van mindenre egy héten. 2. ( Írjuk le vagy gondoljuk át a legfontosabb tevékenységeket: igyekezzünk azokat fontossági sorrendben értékelni. 3. ( Időnként gondolkozzon el mindenki távlati céljain és igyekezzen arra vonatkoztatni tevékenységeit és az elintézendőket. 4. ( Ne hagyja a papírt felhalmozódni — amit lehet dobjon ki — ha papírral foglalkozik. 5. ( Egyszerre csak egy dologra koncentrálja erőfeszítéseit. 6. ( A várakozási időket használja ki — különben dühöng a várakozás miatt: vigyen magával olvasni — írni, — kötnivalót. 7. ( Sohasem felejtse el: mindig van idő arra ami fontos! Vándor Péter

Next