Csiki Ernő Szerk.: A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 27. (Budapest 1930-1931)
Krepuska, Gy.: Kiegészítő adatok Budapest véglényfaunájához
meg, egyelőre csak hozzávetőlegesen mondhatjuk gyűjtési tapasztalataink alapján, hogy az Újpesti-Dunaág oligo-, az Atlós-úti mese-, a Lágymányosi tó pedig eutroph víz. Ha valamely édesvízben egy (vagy csak igen kevés) faj él igen nagy egyenszámban (mint pl. a sós vizekben a Dimabellák), ez arra mutat, hogy az illető víz igen egységes, elhatárolt jellegű physico-chemiai sajátságokkal bíró, vagyis tipikus stenotroph víz. Ilyenek pl. a meleg vizek is, hatalmas Cyanophycea-vegetáció jukkal. Ha ellenben sok faj aránylag kevés egyénszámban fordul elő, ez azt mutatja, hogy az illető víznek mondhatnók biológiailag közömbös, indifferens sajátságai vannak. Tehát nemcsak a szervezetek eury-, illetőleg stenotrophok, de maguk a vizek is, mint biotopok is kell, hogy jellegzetesen monoton, indifferens vagy igen változatos összetételű oldatok legyenek. Ha a három tavunk véglényfaunájának táblázatát egymással összehasonlítjuk, azonnal szembeötlik változatos faunájuk. Az Újpesti-Dunaágra és a Horthy- tóra egyúttal jellemző a tömegesen fellépő fajok aránylag kis száma, vagyis ezek indifferens vizeknek vehetők. Míg a Lágymányosi tóra a gazdag fajszám mellett, az időnkint tömegesen megjelenő fajok nagyobb száma is jellemző. (Ez az arány különösen akkor feltűnő, ha a csak szórványosan, vendégképen előforduló fajoktól eltekintünk). Vagyis ez már inkább eurytroph víznek tekinthető. A modern limnológia újabban nagyon fontos segédeszközt nyert a vizek reactiójának a hydrogen-ion-concentrátióval (pH) való kifejezésével. A pH értéke tényleg sokat is mond az illető víz chemismusára vonatkozólag, mert hiszen aránylag könnyen még a helyszínen is megállapítható, rögtön elárulja az illető víz savanyú vagy lúgos voltát és így, habár kerülő úton következtetni enged még az illető víz táplálékmennyiségére, planktontömegére is. Alacsony, héten aluli pH érték már humuszsavakra, mohás vízre, tehát halászati szempontból már értéktelenebb lápra vagy lápos vízre enged következtetni. Tipikus fellápjainkat egyelőre elvesztvén, Csonka-Magyarországon ritkaságszámba megy a 7.0 pH-n aluli víz. A megvizsgált három tavunkban is mind 7.4-n felüli és meglehetősen közel áll egymáshoz. De azért biológiailag, különösen egyes u. n. érzékeny fajok előfordulhatóságát illetőleg nem szabad a pH értékét túlbecsülnünk, figyelembe kell venni a többi, sokszor igen minutiosus hatótényezőket is, így pl. HOLL említett munkájában (3) a Peridinium tabulatum-ról megjegyzi, hogy az csak oly vízben található, melynek pH értéke 4.8—6.55. Pedig ez nálunk előfordul a Horthy-tóban (8.3 pH) és a Lágymányositóban (8.15 pH) is, sőt ez utóbbiban márciusban tömegesen is találtatott.