Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
Eredeti közlemények - Original papers - KÖHLER K.: Kelta temetkezések embertani vizsgálata Vác-Kavicsbánya lelőhelyről – Anthropological examination of Celtic graves from the site of Vác-Kavicsbánya
DOI: 10.20330/AnthropKozi.2023.64.3 Anthrop. Közi. 64, 3-17. (2023) KELTA TEMETKEZÉSEK EMBERTANI VIZSGÁLATA VÁCKAVICSBÁNYA LELŐHELYRŐL Köhler Kitti Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tár, Budapest Köhler K.: Anthropological examination of Celtic graves from the site ofVác-Kavicsbánya. In this paper the results of the physical anthropological analysis of 18 (12 inhumated, 6 cremated) Celtic graves - excavatedfrom the site ofVác-Kavicsbánya - are presented. Among them 8 males, 7 females and 4 individuals of indeterminable sex (one of them is a child) could be distinguished. Due to the low number of the examinable graves the detailed paleodemographic analysis couldn’t be compiled. The morphometric analysis could be performed only in the case of 2 females, who showed the presence of the brachycranie individuals in the series. This anthropological component can be linked to the immigrant Celts. The pathological investigation based on macromorphological investigation, showed the occurrence of common diseases, which were characteristic in the prehistoric times (like poroticus hyperostosis or fracture). The examination of cremated graves showed that the amount/weight of the ashes was low, which could be caused by several factors (for example by selective collection of ashes from the pyre). Beside it, the colour of the ashes was mainly yellowish white, which suggests that the cremation proses were at a low temperature. Keywords: Late Iron Age; Biritual Celtic graves; Vác-Kavicsbánya; Physical anthropological and paleopathological analysis. Bevezetés A Kárpát-medence őskorának legvégső szakasza - a késő vaskori La Téne periódus a Kr. e. 4. század elején a kelta népcsoportok megjelenésével vette kezdetét. A nyugat felől érkező kelták először a Dunántúl északnyugati, északi részét foglalták el, majd a század végén megszállták Északkelet-Magyarországot is. A Kr. e. 4. század végén, illetve 3. század elején a Rajna vidékéről származó törzseik újabb hódító területszerző háborúkra indultak a Balkán irányába, amelyek vereséggel végződtek. Ezt követően került lényegében az egész mai Magyarország területe uralmuk alá. Az általuk meghódított területen a kronológiailag megelőző periódusban, a kora vaskorban a Dunántúlon a Hallstatt kultúra hordozói, míg az Alföldön szkíta népcsoportok éltek, amelyek idővel beleolvadtak az újonnan érkező kelta népességbe. Az igen nagyfokú keveredést fokozta, hogy a több periódusban és különböző irányból érkező kelták, számos terület autochton népcsoportjainak töredékeit is magukkal sodorták. A kelták népességének embertani képe mind a mai napig igen elenyésző számú lelet alapján körvonalazható. Ezt csak fokozta, hogy a korszak elején még a csontvázas, a korszak végén pedig a hamvasztásos temetkezés volt az általános, amely rítusváltás jelentősen megnehezítette antropológiai képük mind jobb megismerését, mivel a hamvasztott csontleletek - jellegükből adódóan - jóval kevesebb információt szolgáltatnak. 3