Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
PhD tézisek - PhD theses - FOGL Á.: A kétoldali aszimmetria fejlődésének vizsgálata történeti embertani anyagon – Investigating the development of bilateral asymmetry in historical anthropological material
A kutatás előzményei A gyermekkorú vázak végtagi kétoldali aszimmetriája jóval kevésbé kutatott terület, mint a felnőtt korú vázaké. Csakúgy, mint a felnőtt vázak szakirodalmában, gyakrabban találkozunk a kezességgel való kapcsolata miatt a felső végtag aszimmetriájára vonatkozó tanulmányokkal, mint az alsó végtagéval, amelynek vázcsontjainak kétoldali aszimmetria szempontjából történő vizsgálatának irodalma rendkívül korlátozott a gyermekvázak tekintetében. Az egyik fontos kérdés a végtagi kétoldali aszimmetria kapcsán az, hogy mikor kezdődik el a lateralizált viselkedés az egyén élete során. Magzatokon végzett ultrahangos vizsgálatok azt mutatják, hogy már a 15 hetes magzatoknál is jobb oldali preferencia jelentkezik, amely megmarad a magzati élet során és prekurzora lehet a posztnatális lateralizált viselkedéseknek (Hepper 2013, Parma és mtsai 2017). A magzati vázakon végzett vizsgálatok eredményei nem ennyire egyértelműek abban a tekintetben, hogy megfigyelhető-e a kétoldali aszimmetria a magzati végtagcsontokon, avagy sem (Schultz 1926, Bareggi és mtsai 1994, Bagnall és mtsai 1982, Steele és Mays 1995), azonban számos vizsgálat növekvő jobbra tolódást mutatott ki a gyermekkor későbbi szakaszaiban a felső végtag hosszú csontjain történeti népességek gyermekkorú vázain (Albert és Greene 1999, Blackburn 2011, Waxenbaum és Sirak 2016). Az élő gyermekeken végzett preferenciavizsgálatok azt mutatják, hogy a kézpreferencia iránya 3-6 éves kor között alakul ki, ám a következő években még tovább finomodik a tapasztalatokon és a mozgások begyakorlásán keresztül (McManus és mtsai 1988, Gabbard 1992, Scharoun és Bryden 2014). Az alsó végtag vázcsontjainak esetén kisebb mértékű, balra tolódó direkcionális aszimmetria figyelhető meg a felnőtt vázak esetében - ez a jelenség a keresztezett szimmetria. A keresztezett szimmetria hátterében az állhat, hogy a domináns kéztől függetlenül a domináns (preferált) láb a jobb láb, így a bal lábnak támasztó, teherviselő funkciója van, tehát nagyobb csontméretekkel rendelkezik (Suskovics 1996, Bigoni és mtsai 2005). Gyermekkorú vázak esetében az alsó végtagi aszimmetriára vonatkozó irodalom rendkívül szegényes (Waxenbaum és Sirak 2016), és nem igazolja az alsó végtag balra tolódó aszimmetriáját, amely felnőtt korú vázaknál tapasztalható. Élő gyermekeken végzett lábpreferencia vizsgálatokból azonban tudjuk, hogy már a 4 évesek 70%-a jobblábas, és ez az arány 8-11 éves kor között tovább nő azáltal, hogy a mixesek és a ballábasok ebben az időszakban a jobb oldali preferencia irányába váltanak - tehát a lábdominancia körülbelül 11 éves korra alakul ki, majd a jobblábasok aránya 20 éves korra eléri a felnőtt populációra jellemző 80%-ot (Gabbard és Hart 1996). Régmúlt korokban, szociológiai és régészeti kutatások szerint a gyermekek akár már 6-7 évesen bevonódtak a család fennmaradását szolgáló munkákba. Ez egyrészt jelentette a ház körüli, másrészt a földeken zajló munkát, valamint a kézművesség kiszolgáló feladatait is (Aries 1987, Mellor 2014, Rebay-Salisbury és Pany-Kucera 2020). A gyermekvázak tekintetében kevés információ áll rendelkezésünkre a direkcionális aszimmetria ontogenetikus fejlődésének születéstől a pubertásig tartó szakaszából. Kutatásaimban az vezérelt, hogy hazai adatokkal járuljak hozzá a biológiai antropológia eme ritkán kutatott területéhez. Célkitűzések Bátmonostor-Pusztafalu 14-16. századi középkori temető fogak előtörésének alapján becsült elhalálozási életkorcsoportba sorolt, gyermekkorú csontvázainak metrikus 58