Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
A magyar antropológia története – History of the Hungarian anthropology - KOCSIS-SAVANYA G.: Ki kicsoda a magyar fogászati paleopatológiában – Who is who in the Hungarian dental paleopathology
régészetet tanult. Egyetemi doktori disszertációját (1943) szkítakori temetők embertani vizsgálatából írta. 1941-1953 között főállásban általános iskolai tanár volt, mellette kolozsvári egyetemen gyakornokként dolgozott (1942-1943), illetve ösztöndíjasként székelyek antropológiáját tanulmányozta (1943-1944). Politikai üldöztetés miatt - első férjét, Kováts Tibort kivégezték - csak 1965-1975 között dolgozhatott a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában. 1975-ben nyugdíjba vonult, de ezután is még dolgozott különböző munkakörökben. Pp. (II.): A palatum durum, az apertura piriformis és a mandibula jellemzőinek vizsgálata - 368 koponya a 6-9. századból, ill. 361 koponya a 10-15. századból, valamint 500 mandibula értékelése alapján. Farkas, L.Gy., Dezső, Gy. (1994): A magyar antropológia története a kezdetektől napjainkig. Szeged, 73. Makra, Sz., Bemnert, Zs. (2009): Dr. Olga Bottyán (1919-2008). Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici, 101: 181-186. Bruszt Pál (1906. 07. 21. Baja - 1979. 11.21. Baja) V.Sz.: Általános orvosi diplomát szerzett 1931-ben Budapesten. 1931-1932 között Bécsben fogászatot tanult, Baján magánpraxis nyitott 1942-1945 között. Internálták, deportálták 1945-1947 között. Pesti Betegbizottságnál szakorvos 1947-1953 között. Bajai iskolafogászat vezetője volt, 1952-1974 között a Bajai Városi Kórház osztályos főorvosa volt. Kandidátusi fokozatát 1976-ban szerezte. Kutatási eredményei alapján és javaslatára nyitották meg a magas fluorid tartalmú gyógyvizű Dávod Püspökpusztán a Gyógy- és Strandfürdőt. Érdeklődési területe a cannes-epidemiológia és profilaxis, a fogazati rendellenességek és a szájüregi praeblastomatosisok voltak. 200 magyar és idegen nyelvű közlemény szerzője volt. Pp. (II.): Népvándorlás kortól a 20. századig több mint 13000 felnőtt, 6700 gyermek és 1400 csecsemőn végzett cannes-epidemiológiai vizsgálatokat. Több közleménye szól ásatási leleten leírt fogazati fejlődési rendellenességről. Farkas, L.Gy., Dezső, Gy. (1994): A magyar antropológia története a kezdetektől napjainkig. Szeged, 56. Csiba Árpád (1928. 10. 19. Csorna-2004. 09. 11. Budapest) V.Sz.: Rábaszovát szülöttjének tartotta magát, ízes dunántúli kiejtése is erre utalt. Eötvös Lóránt Tudományegyetemen 1953-ben általános orvosi diplomát szerzett. Ekkortól a Szájsebészet- Fogászati Klinikára került, Balogh Károly, Berényi Béla, Vámos Imre professzorok mellett gyakornok, tanársegéd, egyetemi docensként működött. Vámos hirtelen halála után 1980-1981. tanévben az intézet megbízott vezetője lett. A Klinika szövettani laboratóriumát vezette, orál-patológusként és szájsebészként. Az intézet Tudományos Diákkörét is vezette. Több szakkönyve és tankönyve jelent meg, legismertebb a Szájpathologiai Jegyzet (1987). Pp. (II.): Balogh Károllyal több mint száz 4-19. századi mandibulát tanulmányoztak (1966), az area perilingularis tájbonctani variációit írták le. Erdy-Luczenbacher János (1796. 09. 19. Szob [Hont] - 1871. 05. 09. Pest) V.Sz.: Dédapja Belgiumból érkezett, Miksa hadával ott volt Buda 1686-os ostrománál. Apja korai halála után L. János fakereskedő, nagybácsi támogatta, akinek hajózási vállalata, téglagyára volt, pl. a Pál utcai grundon [Pál utcai fiúk]. Vácott, Esztergomban 68