Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
A magyar antropológia története – History of the Hungarian anthropology - KOCSIS-SAVANYA G.: Ki kicsoda a magyar fogászati paleopatológiában – Who is who in the Hungarian dental paleopathology
megszerzése után egy évet töltött Felsőlövőn (Vas megye). Szegedre került a Szegedi Naplóhoz, amelynek 1913-1919 között főszerkesztője is volt. 1904-től a Somogyi Könyvtár és Közművelődési Palota könyvtárosa lett. 1908-ban elvégezte a Múzeum által szervezett régészeti tanfolyamot. „Azzal küldött el engem a főnököm, Tömörkény István ásatásra. Mögötte a fene azt a kutyát, amelyiket tanítani kell az ugatásra.” 1911-1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt. Tömörkény halála után (1917) a múzeum igazgatója lett. Mára kitűnő régész volt, sok eredményes ásatást vezetett. „Az Alföld legszebb régészeti gyűjteményét hordta össze és dolgozta fel” - írta róla Eperjessy Kálmán. Ásatott az Alföldön, a Szeged körüli őskori településeken, pl. Kunágotán, amelyekről több helyen beszámolt. Ezekben - és más szépirodalmi írásaiban is hivatkozik fogakkal kapcsolatos megfigyeléseiről. Régészeti hibáiért azonban sok bírálat is érte (illetékességi területen kívüli ásatások, dokumentációk hiánya, vázcsontok visszatemetése). „... megint rájuk húzattam a földet, s most már bizonyosan nyugtuk lesz...” (Igazlátók, 1979). Szabó József professzor kapott tőle „egy ládika fogat és állkapocstöredéket”. 1905-ben ismerkedett meg Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé is terelte érdeklődését. Juhász Gyula barátja volt. Ezernél több írása jelent meg! Pp. (I.): Tápéi furfangosok (1962), Igazlátók (1979), Utazás a föld alatti Magyarországon (1982). Nemeskéri János (1914. 04. 09. Budapest - 1989. 09. 05. Budapest) V.Sz.: Doktori diplomát szerez (antropológia) 1939-ben, 1937-1945 között a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumában, majd az Országos Történeti Múzeum Régészeti Tárában dolgozott. 1945-1965 között a Természettudományi Múzeum Embertani Tár vezetője volt. 1965-1983 között a KSH Népességtudományi Kutató Intézetében dolgozott. Több kutató sorsának alakításában segített, „... nagy segítséget adott a hazai fogászati antropológiai és paleostomatologiai kutatásnak” (Huszár 1990). Pp. (II): A csontvázleletek életkorának meghatározási módszereiről és azok alkalmazhatóságáról (Harsányi Györggyel, 1958), History of human life span and mortality (Acsádi Györggyel, 1970). Fogászati paleopatológiai vizsgálatokban is fontos alapművekben, valamint több fogászati vonatkozású közleményben szerepelt társszerzőként (1943, 1951, 1958a, b. 1968), amelyek közül kiemelendő Brabanttal közölt művük Mözs hunkori 28 koponyájának és fogainak vizsgálata (1963). Brabant köszönetét fejezte ki a Szabadszállás-Józan i szkita-kori leletek 99 vizsgálható fogazati maradványának feldolgozhatóságáért is (1971). Farkas, L.Gy., Dezső, Gy. (1994): A magyar antropológia története a kezdettől napjainkig, pp. 92-93. Éry, K. (1989/90): Nemeskéri János szakirodalmi munkásságának jegyzéke. Anthropologiai Közlemények, 32: 239-246. Huszár, Gy. (1990): Dr. Nemeskéri János ... elhunyt. Fogorvosi Szemle, 83: 32. Nyáry Jenő (1836. 02. 29. Bagonya - 1914. 06. 29. Piliny) V.Sz.: Nyáregyházi báró Nyáry Jenő bölcsészetet és jogot tanult. Nagybátyja, Kubinyi Ferenc hatására inkább a régészet érdekelte. 1861-től a főrendi ház tagja, 1874-től jegyzője volt. 1864-ben királyi kamarás, 1867-ben (a koronázás alkalmával) arany koszorús vitéz lett. Több külföldi (török, portugál, belga, olasz, brazil) érdemrenddel kitüntették. Az Országos Régészeti és Embertani Társaság másodelnöke, az MTA 1883 -tól levelező, 1998- tól tiszteletbeli tagja volt. Szoros barátság fűzte Rómer Flórishoz, akivel közösen vettek 78