Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
A magyar antropológia története – History of the Hungarian anthropology - KOCSIS-SAVANYA G.: Ki kicsoda a magyar fogászati paleopatológiában – Who is who in the Hungarian dental paleopathology
doktorált 1930-ban őslénytan-földtan-földrajz tárgyakból. 1926-1930 között a Magyar Királyi Földtani Intézetben önkéntes munkatársként dolgozott, 1930-1933 térképész, 1933-1941 térképező geológus, majd geofizikus diplomát szerzett. 1941-1946 Magyar Nemzeti Múzeum Földtan-Öslénytárában segédőr, majd a „Gerinces Őslénytani és Összehasonlító Csonttani Tár” osztály vezetője, 1947-től igazgatója. 1950-től Magyar Állami Földtani Intézetben dolgozott, 1956-1958 között igazgatója volt. 1970-1974 között tanszékvezető volt Debrecenben, 1974-től nyugalmazott egyetemi tanár lett, 1986-ig az MTA tudományos munkatársa volt. A macska féle ragadozók máig érvényes evolúciós rendszertanát írta le. 1965-ben Vértes Lászlóval elkészítették a magyarországi gerinces faunák kronológiáját. 1970-1978 között a rudabányai ásatások vezetője és ismertetője volt. Az ún. Vilmos-bánya területén a 10-12 millió évvel ezelőtt élt 4 nemzetiségbe sorolt ősi emberszabású leletegység leírója. Ebben az időszakban 75 főemlős - köztük a Rudapithecus Hungaricus - maradványai kerültek elő. 298 szakirodalmi cikke, tanulmánya jelent meg. Pp. (I): Vértesszőlős, Man, Site and Culture (1989), The Fossil Hominoids of Rudabánya (2002). Vörös, I. (2005): In memoriam Kretzoi Miklós (1907-2005). Archeometriai Műhely, 2005/2: 57- 58. Láng Pál (19?? - 20??) V.Sz.: Életéről adatot nem találtunk. Budapesten praktizált. Pp. (II): Canalis mentalis medialisról (1953), Budapesti Anatómiai Intézetben Kiss professzorral 55 mandibulát tanulmányoztak. A canalis nasopalatinus seu incisivusról, illetve annak röntgenképéről értekeztek (1955), idézi Matiegka (260 koponya), ill. Le Double (500 koponya) vizsgálatait. Az Embertani Intézet koponyáiról röntgenfelvételeket készített, a canalis nasopalatinusba fémdrótot vezetett. Lengyel Imre András (1934. 09. 11. Budapest - 1992. 07. 15. Budapest) V.Sz.: Kisgyermek korában tíz évet töltött Angliában. Középiskolai tanulmányait a budapesti Árpád Gimnáziumban végezte. Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1955- 1957 között demonstrátor, 1957-től az Anatómiai Intézet központi gyakornoka volt. Orvosdoktorrá avatták 1958-ban. 1960-ban „Az orvosi laboratóriumi asszisztensek kézikönyve” szövettani, kór szövettani, hisztokémiai és hisztotechnikai fejezeteit írta. Ettől kezdve foglalkozott a csontszövettel. 1960-1964 között a SOTE I. sz. Belklinika Röntgen Osztályán dolgozott. 1965-1977 között körzeti orvos volt, majd a Szakorvosi Rendelőintézet Központi Laboratóriumában dolgozott Pestszentimrén. 1980-tól a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján a Diagnosztikai Laboratórium vezetője volt haláláig. Nemeskéri János segítségével foglalkozott ásatagcsontok kémiai összetételének változásával, csontváz vizsgálata alapján történő nemmeghatározással, ABO vércsoport meghatározásával csontminták alapján. 1958-tól publikált angol, német, spanyol, francia és magyar nyelven, a korai neolitikumtól a XIX. századból származó leletekig, több mint 10000 maradvány vizsgálatai alapján. 1976-ban „Paleoserology” c. könyve alapján biológiai tudomány kandidátusa, majd 1983-ban „Paleoszerológiai vizsgálatok eredményeinek populációs genetikai értékelése” c. disszertációjával a biológiai tudomány (genetika) doktori fokozatának tulajdonosa lett. Pp. (II): Legkorábbi, fogakkal is foglalkozó közleménye már 1964-ben megjelent. 74