Zsákai Annamária (szerk.): Anthropologiai Közlemények 64. (2023)
A magyar antropológia története – History of the Hungarian anthropology - KOCSIS-SAVANYA G.: Ki kicsoda a magyar fogászati paleopatológiában – Who is who in the Hungarian dental paleopathology
Tasnádi-Kubacska András (1902. 04. 28. Budapest - 1977. 03. 30. Budapest) V.Sz.: 1920-1925 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, 1925-1932 között a Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, 1926-ban doktori fokozatot szerzett őslénytan-, ásvány- és kőzettanból. 1927-1929 között Bécsben volt ösztöndíjas Othenio Abel mellett. 1931-től a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa volt. 1938-tól a Földtan-Öslénytár igazgató volt. Földtani Közlöny szerkesztője volt. 1945- től főigazgató, helyreállító, újjáépítő, új intézetek létesítője volt. Monográfiák, életrajzi könyvek, folyóiratok elindítója volt. 1949-1950 között koholt vádak alapján felfüggesztették. 1950-től a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeum vezetője volt 1973- ig, nyugdíjazásáig. Pp. (I): Hazánkban elsőként foglalkozott a kihalt ősállatok betegségeit kutató új tudományággal „Palaeopathologia I. (1960): „Az ősállatok paleopathológiája”. Thoma Andor (1928. 11. 30. Magyaróvár -2003. 05. 31. Párizs). V.Sz.: 1947-ben kitűnő eredménnyel érettségizett, majd 1952-ben a Debreceni Egyetem Természettudományi Karán biológia-földrajz szakon végzett. Malán Mihály mellett egyetemi adjunktus 1952-1953-ban, ez évben tanárrá nevezték ki, de felmentették (katolikus vallása miatt). 1958-1962 között antropológus kutató az MTM Antropológiai Osztályán, majd egyetemi adjunktus volt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Embertani Tanszékén. 1964-ben egyetemi doktori címét szerezte meg. 1966-tól eltiltották az oktatástól (vallása miatt). 1967-1969 között az MTA Biológiai Kutatóintézet főmunkatársa, 1970-1972 a Párizsi Sorbonne Egyetem Biológiai Antropológia Tanszékén meghívott vendégelőadó volt. 1973-1984 között docens, 1985-1994 között professzor volt Belgiumban a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1988-ban tudományos munkásságáért a belga király a koronarend parancsnoki fokozatával tüntette ki. 1994-ben nyugdíjba vonult, Párizsba költözött haláláig. Elsősorban ősemberkutatásban ért el eredményeket. 1958-ban a L’Anthropologie francia folyóiratban jelent meg nagy érdeklődést kiváltó közleménye az ősemberek keveredéséről, átalakulásáról. Emellett dermatoglífia, akceleráció, monarchekutatás, humángenetika, történeti, etnikai antropológiai témákban is jelentek meg munkái. Pp. (I): Suba-lyuk barlangban (még 1932-ben) talált neandervölgyi gyermek fogazata, valamint az 1960-as években feltárt vértesszőlősi előemberi maradványok leírása. Eiben, O. (2003): Dr. Thoma Andor (1928-2003). Anthropologiai Közlemények, 44: 119-121. Farkas, L.Gy., Dezső, Gy. (1994): A magyar antropológia története a kezdettől napjainkig. Szeged, pp. 102. Tóth Károly (1914. 04. 30. Pitvaros - 1992. 02. 17. Szeged) V.Sz.: 1933-1935 között a Ferenc József Tudományegyetemen tanult orvosnak Szegeden, 1935-1940 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten. Fog- és szájbetegségek szakorvosi vizsgát tett 1943-ban, az orvostudomány kandidátusa lett 1960- ban, doktora 1968-ban. 1940-1945 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen volt gyakornok. 1945-1940 között Makón a rendelőintézet fogorvosa, a Szegedi Tudományegyetem, ill. SZOTE Fog- és Szájbeteg Klinikáján dolgozott 1950-1951 között tanársegédként, 1951-1955 között adjunktusként, 1955-1963 között docensként. A II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikán dolgozott 1963-1973 között, egyúttal az I. sz. Klinika, majd a Fogászati és Szájsebészeti Klinika tanszékvezető és klinikai egyetemi tanára volt 1973- 1984 között. Közben az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese volt 1958-1961 84