Apostagi Napló, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

1999. január APOSTAGI NAPLÓ Ifjúsági élet Kirándulás Budapestre Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az apostagi ifjúsággal és néhány felnőtt vezetésével kirándultunk Buda­pestre. Úti célunk: Országház, Hadtörténeti Múzeum, a Nem­zeti Színház előadásában A kőszívű ember fiai című mű meg­tekintése. Az Országház csúcsai ahogy ezüstösen csillogtak, tükröződtek a vén Duna vizén, már többször lenyűgözött ben­nünket. Ahogy beléptünk az épületbe elénk tárult a gyönyörű lép­csősor csupa bársonyban, az aranyozott oszlopok, fény és pom­pa. A folyosón az Országház makettjét nagyon érdekes­nek ta­láltuk, mert az anyaga gyufaszálból volt. Az üléstermet csodál­va megállapítottuk, itt igazán élvezet lehet az ország ügyeit igazgatni. A másik színhely a Vár. Itt mindenki talált érdeklődésének megfelelő látnivalót. Kirándulásunk záró programjaként a Nemzeti Színházhoz érkeztünk, ahol a jól ismert, de mindig szórakoztató Jókai művet„A kőszívű ember fiait” néztük meg. A kisebbeknek új élményt nyújtott a Baradlai testvérek történe­te. Az idősebbeknek a színházi változat külön élmény volt. Ezután a kellőképpen elfáradt 43 fős kis csapat hazaindult Apostagra. Ehhez a csodálatos naphoz nagy részben hozzájá­rultak: Wagner Kft., Apostagi Közalapítvány, Apostagi Ifjúsá­gi alapítvány, ezért köszönetet szeretnénk mondani. Valamint Valaczka Jánosné Terike néninek a szervezésért. Reméljük, még sok ilyen szép kirándulásban lesz részünk! Komáromi Petra Petőfi Sándor Magyarország legnagyobb költője, a reformkorban élt. Hazánk nagyon sokat köszönhet neki. Hazaszeretetét nem­csak műveivel fejezte ki, hanem részt vett a szabadságharc­ban is. Ez a nagyszerű magyar, Petőfi Sándor. Most az ő életét szeretném bemutatni. Kiskőrösön született 1823. január 1-jén. Apja Petrovics István, anyja Hrúz Mária. Tanulmányai során, szinte egész Magyarországot bejárta. Először Kecskeméten, majd Aszó­don, Selmecbányán és Pápán tanult. Sopronban kato­náskodott. Pesten a Nemzeti Színházban segédszínészkedett, majd vándorszínész is volt. Egyik felét Debrecenben tölti, mert megbetegedett. Itt egy tarisznyányi verset írt. Meggyó­gyulása után, ezekkel Pestre indul gyalog. Vörösmarty segít­ségével kiadatja a verseket, s állást kap a Pesti Divatlapnál. Ezzel irodalmi pályafutása megkezdődött. Műveiben a népi­esség és a realizmus érződik. 1846 nyarán megismeri Szend­­rey Júliát, beleszeret. Bár Júlia apja ellenzi, hogy egybekelje­nek, megismerkedésük 1. éves évfordulóján összeházasod­nak. Fiúk is született, akit Zoltánnak neveztek el. Petőfi Arany Jánossal tartós barátságot köt. Ők ketten és Tompa Mihály a népi irányzat legfőbb képviselői lesznek. Az európai szabadságmozgalmak fellángolásakor, Petőfi szívét is elönti a szabadság iránti tettvágy. Barátaival együtt harcol a szabadságharcban. Bem József hadseregében har­colt, akit apjaként szeretett. 1849. július 31-én a segesvári csatában esett el. Tagadhatatlanul a magyarság legnagyobb költője. A köl­tészetében nekem legjobban a szerelmi költészete tetszett. Azok közül is a „Szeptember végén” című verse. Ha meghallom e nevet: Petőfi Sándor, mindenkor a sza­badságharc legnagyszerűbb költője jut eszembe. Kustár Zsanett 7. ) 7 MEGEMLÉKEZÉS írónk, Nagy Lajos születésének 116. évfordulóján A képviselő-testület 4 éves programja Nagy Lajos Emléknap rendezését irányozza elő, az író születésnapjához (február 5-hez) kapcsoltan. Ennek az ünnepi rendezvénynek az előkészítése folyamatban­ meghívást ka­pott az író szellemiségét ápoló Budapesti Nagy Lajos Baráti Társaság. Az emléknap időpontját részletes programját (koszorúzás, irodalmi műsor) hirdető táblák hirdetménye­in olvashatjuk majd. Fotókiállítást is terve­zünk az „író nyomában” című témakörben. (Fotó + kis szövegtáblákon értelmező szö­veg, ha úgy tetszik, indoklás. Ez persze teljes részletességgel a kiállítási anyagban lesz olvasható.) Ezzel kapcsolatos elképzeléseket az alábbiakban tesszük közzé vázlatosan: 1. N. L. a Kiskunhalomban a védgátról ad faluképet, a falut sok akácfájával óriási szét­hullt zöld bokrétához hasonlítja. (Ezt válasz­tottuk annak idején a művelődési ház falán emléktáblára vésendő idézetül.) Sokan vitat­ták ennek a hasonlatnak az érzelmi töltését. Jómagam Kardos Pál irodalomtörténésszel értek egyet, aki így írt Nagy Lajos élete és műve című művében az ún. bokréta hason­latról: „...a szemléletesebb, színesebb mon­datokban valamilyen szégyenlős érzés buj­kál: az író be nem vallott szeretete szülőföld­je iránt.. ..hiába rejti száraz adatok mögé ér­zéseit, szereti, nagyon szereti szülőföldjét. ” Önéletrajzi művében írta Apostagról: „Rengeteg emlék fűz hozzá, ...nekem mind­halálig, megmásíthatatlanul fontosak..." A szintén falunkról írt Falu című művét ezzel a mondattal vezeti be: „...Az emlékek faluja fölött ragyog a nap... ” 2. Az író nyomában a védőtöltésről a községbe bevezető útvonalat választva a Kürt u. 4. sz. ház előtt állunk meg. Itt éltek ugyanis az író nagyszülei. A nagyapa Nagy János halála után az író nagyanyja és déd­­nagyanyja. Őket örökíti meg az Özvegy­asszonyok című elbeszélésben. Ezzel aratta első írói sikerét, e novella után fogadták be a tekintélyes irodalmi újság a Nyugat munka­társai közé. 3. Az 1932-ben még emeletes óvodaépü­let keleti kis szobájában lakott a Kiskunha­lom óvónője, Tettei Irma (Tóth Margit néni). Az író a Kiskunhalomban a napkeltéről írva emlékezik meg róla: Az apostagi emberek­nek, parasztoknak megszokott jelenség a napfelkelte... „ legföljebb Tettei Irma, az óvó­­kisasszony" gyönyörködik a természet eme szépségében. Mivel emeletes szobájának ab­laka keletre néz. 4. A falu főutcájában a paplak és az evan­gélikus templom. Utóbbiról az író több mű­vében is szó esik. Önéletrajzában, illetve az Alföldi falu című írásában arról ír, hogy két alkalommal is felment a templom tornyába és nem látott mást, csak eget és a fák lombját. Napjainkra bizony megfogyatkoztak a fák, inkább fenyőfás a község, mint akáclombos. A falu álarca című szociográfiájából kiderül, hogy az evangélikus templomot, egy vasár­napi istentiszteletkor­­ belülről is megnézte az író. A templom protestáns templom oltár­képpel, az oltár előtt bekerített négyzet alakú térrel, a pap némely funkciója számára szó­székkel orgonával, padokkal. A falra füg­gesztett fekete táblán két fehér szám látszik, azoknak az énekeknek a számai, melyeket ezen a vasárnapon énekelnek majd. 5. A három boltoskisasszony boltja. Té­véfilmet is forgattak benne. Nevezetes épüle­te a községnek. Az író is többször megfor­dult benne. 6. Jelenleg Művelődési Ház a valamikori Dunaföldvári Népbank. Június. Szép ilyen­kor Dunaszemes. Az ablakokban, kertekben színes virágok pompáznak. A takarék kis kertjében Vemes igazgató úr felügyelete alatt folyik a munka. Dutka bácsi öntöz, gyomlál, nyeseget. A Kiskunhalomban ke­mény szavakkal ostorozza a Népbankot az író: azt úja róla, hogy a falu lakosai vala­mennyien hűbéres jobbágyai. 7. A mai központi park az egykori piactér. Az író sokszor átsétált rajta. Bizonyára volt a piacon is, mert szemléletesen leírja a Három boltoskisasszonyban. 8. A postaépület. A hajdani községi nagyvendéglő Micsinai vendéglő. Az eme­leten két szállodai szoba is volt hajdanán. A falu álarcában azt úja N. L., hogy szociográ­fiai művének anyagát gyűjtve a szállodai szobában szállt meg. 9. A Weisz-féle ház, ma Gólyafészek vendéglő Weisz Manó birtoka Tabányi tel­ken a Kiskunhalomban Weisz Artúr földbir­tokos az irodalmilag megörökített gólyafé­szekkel, melyben évről évre fészkelnek a község gólyái. 10. A Rajos-ház ma a Korona 2000 Kft. irodája. A falu álarcában a Csengeiék boltja, Rajos Endre bácsi N. L. rokona volt. Az író sokszor volt náluk vendégségben. A boltban is többször figyelte a vásárlókat, a vásárlást. A sapkavásár című tréfás írás is bizonyítja ezt Favágó János című novellájának is ez a hely­színe. 11. A községháza 1932-ben persze más volt. Azóta átépítették többször is. Szinte minden Apostagról szóló N. L. írásban emlí­­tődik így vagy úgy. A Kiskunhalomban a községházára kísérik be a csendőrök a két lo­pással gyanúsított férfit. Maga az író több­ször beszélgetett a községházán a község fő­jegyzőjével, az adóügyi jegyzővel, adatokat kért szociográfiai írásaihoz. A napszámból nem lehet megélni - olvashatjuk A falu álar­cában, amint az író a jegyző véleményét idézi. 12. Két ház a 12. és a 8. házszámmal a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Az egyikben az író nagynénje Erzsi néni lakott ez a Vörös Gyula féle épület. Ettől visszafelé számítva a faluközpont felé haladva a 2. ház, Balog Gá­bor tulajdona volt. Ő nyáron, néha télen is a vecsei határban lévő tanyáján lakott. Ebben a házban játszódik az üldözött című novella cselekménye (életrajzi vonatkozású) N. L. és zsidó származású felesége Swarz Berta itt húzták meg magukat, ennek a háznak az ut­cai szobájában a zsidóüldözések idején. Vé­gül az apostagi Duna-partról kell szólni. Annyi sok szép dunai felvételt közöltünk már la­punkban. A legtöbbje olyan partrészletet áb­rázolt, melyet 90—100 évvel ezelőtt az író bejárt. Sokat strandolt, leúszott a Dunán a Rakodótól a parti csárdáig. Szerelmese volt a romantikus apostagi Dumapartiak. Lábnyo­mát elmosta az idő, műveiben itt él köztünk. B.P.

Next