Aquila 59-62. (1952-1955)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Győry Jenő - Gárdonyi Gyula: Fakuszok érdekes fészkelőhelyei

A második költés ugyanebben a fészekben már V. 15-én megkezdődött. Ezen a napon a fészekben 1 tojás volt. Ugyanekkor az első fészekalj kirepült fiókái még az odú körüli fákon tartózkodtak. V. 22-én a fészekalj 6 tojással teljes. A kotlás kezdete ettől a naptól számítható. A tojások VI. 5-e körül kelhettek ki, mert VI. 15-én a fészekalj 3 fokos fiókát tartalmazott. A fiókák igen lassan fejlődtek a szinte napokon át tartó zivatar miatt, ami a táplálék­­hordást kedvezőtlenül befolyásolta. A gyengén tollasodó fiókákat VI. 19-én meggyűrűztük ; 24—25-e körül következhetett be a röpítés. Az öregek által hordott táplálék — mint általában a többi cinege­félék tápláléka is — a különböző hernyók közül került ki. Tekintettel a búbos cinege élőhelyére, főtáplálékát a különböző fenyőkárosító lepkék hernyói és petéi teszik ki. Egy ízben pl. bagolypillefélék hernyóit hordtak fiókáik­nak. Ha nem zavarta semmi a táplálékhordást, 3—4 percenként tértek vissza, és 30 — 35 m-nél messzebb nemigen távoztak. Amíg az odú közvetlen közelében voltunk, bátran viselkedtek ; a fa koronáját elhagyva, izgatott ugrándozás közepette az alsó ágakon kitartóan hallatta hollétét jelző, messzire hangzó tririri-triririri hangját. Az odújához közeledve, bátorsága és izgatottsága még fokozódott, néha tőlünk fél m-re végezte felfelé meresz­tett búbbal s kissé leeresztett szárnyakkal bohókás táncát. A tojó riasztó hangjára a hím messzebbről ugyanolyan hanggal válaszolt. A kirepült és teljesen kifejlődött fiókák még jó ideig a fészek közvetlen közelében tartózkodtak. Györy Jenő és Gárdonyi Gyula Fakúszok érdekes fészkelőhelyei. Az erdei fakusz (Certhia familiaris) a Sopron környéki öreg tölgyesek és fenyvesek elmaradhatatlan madara, azonban sehol sem közönséges. 1954. IV. 10-én találtuk első fészkét, amely akkor még csak épülőfélben volt, és csak pár fenyőgallyacskából és fenyő­tűből állott. IV. 17-én elkészült a tollal puhán kibélelt csésze is, mely IV. 24-én már 6 tojást tartalmazott. A fészkelésnek érdekessége, hogy a fészek járt út mellett, feketefenyő ágvillájában fennakadt nagy, rozsdás bádogi dobozban épült 2 m-re a földtől. Sajnos V. 1-én a kirándulók a dobozt leverték és így a fészekalj tönkrement. 1954. V. 1-én találtuk a másik fészket, egy idős tölggyel kevert erdeifenyvesben. A fészek maga tölgy hasadékába volt beépítve 70 cm magasan és 5 erősen kotolt tojást tartal­mazott. Az 5 fióka 2—3 nap múlva kelt ki; 15-én a gyűrűzést követő napon hagyták el a fészket. A harmadik fészket ugyanezen a napon (V. 1-én) talál­tuk egy középkorú feketefenyővel kevert lucosban. Ez a fészek köbméterbe rakott tuskórakásban 80 cm-re volt a földtől, és 5 erősen tokos fiókát tar­talmazott, melyeket szintén meggyűrűztünk. Az öregek zavartalanul foly­tatták a táplálékhordást, annak ellenére, hogy 2 — 3 m-re álltunk a fészek­től. A fészek felépítése és anyaga mindhárom esetben ugyanaz volt: az alap kuszáltan, szinte rendszertelenül összerakott fenyőgallyacskákból, kéregdarabokból és fenyőtűkből állott. Erre épült mohából a 4 cm átmérőjű, kevés tollal kibélelt csésze. A Madártani Intézetnek küldött begyűjtött példányok közül az 1954. II. 10-én a gyümölcsös közvetlen közelében húzódó lucfenyvesben vegyes cinege csapatból gyűjtött példány kertifakúsznak (Certhia brachydactyla)

Next