Aquila 111. (2004)
Magyar Gábor - Hadarics Tibor - Schmidt András - Sós Endre - Oláh János, ifj. - Nagy Tamás - Végvári Zsolt - Bankovics Attila: A föld lúdalakú, nappali ragadozó- és lilealakú madarainak magyar nevei
A Föld madarainak magyar nevei című sorozat (del Hoyo et al., 1992) rendszertanát és sorrendjét követjük. Ez nagyrészt megegyezik a Clements (1992) által használt sorrenddel, ígéretek szerint a jövőben megjelenő köteteknél pedig ez utóbbi szerző könyvének fajsorrendjét fogják követni. Az 1600 óta kihalt fajok (Fuller, 2000) neveivel kiegészítettük a del Hoyo et al. által tárgyalt fajok jegyzékét. Ahogy Murray Bruce (in del Hoyo et al., 2003) rámutatott: „13 éve annak, hogy Sibley és Ahlquist rendszertana felkavarta és stimulálta a madarak filogenezisére irányuló gyorsan növekvő kutatási területet. A kutatás egy természetes rendszer után ugyanakkor továbbra is elevenen él”. A névadás során előfordult néhány jelentősebb probléma Bár a bizottság több tagja jelentős terepi ismeretekre tett szert különböző távoli országokban, így az egyes fajok tulajdonságait illetően többnyire nem csupán a határozó- és kézikönyvek szövegére és ábraanyagára voltunk utalva, a névadás így sem volt egyszerű feladat. Számos esetben mind kinézetre, mind viselkedésre hasonló fajok tucatjainak kell megkülönböztető neveket adnunk. Ilyenkor az egyik lehetőség a faj felfedezője alapján történő elnevezés, mely a magyar nyelvben kevésbé hangzik jól, így ahol csak lehetett, kerültük ezt a megoldást. Itt további gondot okozott, hogy amennyiben a tudományos vagy az angol név tulajdonnévre utal, az gyakran a faj begyűjtőjéről emlékezik meg, aki sokszor nem is ismerte a fajt, csak az adott expedíció botanikusaként, geológusaként a múzeuma számára állatokat is gyűjtött; más esetben a kutatóút mecénásának, egy politikusnak vagy az auktor egy rokonának nevére utal a tudományos név. Amennyiben a faj elterjedését igyekeztünk a névadásnál felhasználni, a jellemző földrajzi név alapján történő elnevezés állított elénk nehezen leküzdhető akadályt. Többször estünk majdnem abba a csapdába, hogy a fajnév a földrajzi név közvetítésével a legtámogatottabb névjavaslatban egy olyan felfedező nevét viselte eredeti vagy képzett formában, akinek a zoológiához is esetleg vajmi kevés köze volt, nem beszélve az adott faj felfedezéséhez (ezzel kapcsolatban lásd Simon, 2004 munkáját). E hibákat igyekeztünk még idejében korrigálni. Esetenként a faj elterjedésére utalva földrajzi névből képeztünk fajnevet. Ilyenkor gondosan ügyeltünk, nehogy idegen helyesírással jelenjék meg a földrajzi név. Minden esetben a Cartographia Kiadó Földrajzi világatlaszát (Papp-Váry et al., 2004) vettük alapul a nevek írásmódját illetően. A nyugat-palearktiszi madárfajok magyar nevei (Waliczky et al., 2000) közül a Sterna saundersi nevet módosítanunk kellett, mivel nyelvtanilag az Adeni-öböli törpecsér lenne helyes (az Ádeni-öböllel szemben Aden város neve helyesen Adan), de valójában ez is túlságosan leszűkítené a faj tényleges előfordulását. E fajnál ezért a jemeni törpecsér névre módosítottuk a magyar nevét.