Királyi főgimnázium, Arad, 1874
. A görögök a természeten átvonuló külső célszerűséget elismerték ugyan, de azt hitték, hogy az ember az egész világnak középpontja és végcélja, s az egész világon önmagában véve semminek sincs jelentősége az emberen kívül. Szerintük a természetben azért történik minden, hogy az emberi nemnek használjon; továbbá valamely természeti esemény magában véve semmi, hanem csak eszköz az ember számára. A növényeket, mint használható tápanyagokat fogták föl, és az égi testek mozgásait főkép azért szemlélték, hogy azokból az ember sorsát kifürkészhessék; mozgásuk okául egy külső célt mondottak, a bennök rejlő szükségszerűségről mit sem tudtak. A görög bölcselők e természettudományi nézeteit tisztán logikai belátásuk eredményezte, mythologikus ihlettséggel párosulva; fő jellemvonásuk , a tapasztalás, értelem és képzelődés egyensúlyának hiánya. A képzelődés felélesztette a vizsgálódás szellemét, mely a mindent boncoló értelemnek kevés befolyást engedett meg. Gondolatokkal küzdöttek és megelégedtek azzal, ha véletlenül a tünemény a gondolattal megegyezett. A jelen természettudománya az elemekkel küzd. Nemzedékről nemzedékre gyűjti és sorozza egymás mellé a tényeket és törvényeket, hogy az általánosat fölismerje, és csak ott folyamodik hypothesishez, hol képességei a közvetlen észlelésre nézve megtagadják a szolgálatot. Szóval a görögök természettudománya, — ha annak lehet nevezni, — magán hordja korának kezdetleges jellegét; mégis reánk nézve, ha nem is tényeiben, de igenis későbbi következményeiben történelmi szempontból már csak azért is fontossággal bír, mivel az törte meg az utat a természettudományok és a bölcsészet terén később bekövetkezett általános és magasabb művelődés fokához. A görögök között elsők az ioni bölcsészek voltak, akiknek nézetei érdekkel bírnak, mivel azon kor gondolkozás módjára szép fényt vetnek. Egyik része úgy fogta föl a természetet mint valami élő lényt, mely mozog és végtelenül változik. A másik része pedig az ősanyagot szellemi erő behatása alatt levőnek gondolta, a melyből keveredés és szétbomlás folytán állott elő minden. Azért az ő physikájukat méltán nevezhetjük erőműtannak. Erőműtan. Ennek képviselői: Thales. (Miletosi 640. Kr. e.) Aristoteles őt az ioni természetbölcsészetnek és így az összes görög bölcsészet kezdőjének mondja. Működésének idejét azon vélemény alapján határozzák meg, hogy ő Herodot