Aradi Friss Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-74. szám)

1923-03-23 / 67. szám

*OS3 I • ««■■■■« ^^SSSSSM m tmammmm »b. • _____ • wmmam • mmmmmm • gmm­m­mmk <* Hmü • PMAtsumtm^ SSmmm* ^«jjjjaj Si^SS •k» ^y***3i cs^csP •"CSSS ­ V. évfolyam. 67. szám TELEFON: 503. 1923. március 23. TÉT*“ ^BMWiÉk WTWM WWhW A assasautr »hn.. Jgf., ^t. JtMJBm^£ xJKiM­W­f~50 lett. tóSjKzss Brigik VA flAJw JTA JWMP^ ii"£ü.r i2far"J222S SM wfflJmr mW ákWm&jwm mS W8WF oTM»»»» «w. ■Snn^MnnM^mnnranES&nE^Sa^^L műk Távirati jelentések. Nem jelent meg az ellenzék a parlamentben. Nem használhatják anyanyelvüket a kisebbségek a bíróságok előtt. Bucuresti. (Rador.) A tegnapi képviselőházi ülést Orleanu elnök nyitotta meg. Erről az ülésről az elen­zék távolmaradt és egy ellen­zéki képviselő sem jelent meg a kamarában, hogy részt vegyen a vitában. A bírák egyenjogusításá­­ról szóló törvényszakaszt tárgyal­ták. Filian Montescu és Janu a régi alkotmánynak az erre vonat­kozó rendelkezéseit kiváltják fel­­tartani. Vladimir Atademovics hoz­zászólása után ezt a törvénysza­kaszt változatlanul elfogadták. Bucuresti. A szenátus ülését Ferenide elnök nyitot­ta meg. A harmincötödik szakasznál Schul­ler száz nemzetiségű képviselő ál­tal előterjesztette a tegnap elve­tett indítványát, amely az alkot­mányba bevenni hajtja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tar­tozó román állampolgárok a közigazgatási hatóságok és a bíróságok előtt saját anya­nyelvüket használhassák. Az elnök figyelmezteti az elő­adót hogy Románia nemzeti állam ahol a nemzeti nyelvnek kell min­den korlátozás nélkül érvénye­sülnie. lleasan kifogásolja, hogy ennek a kérdésnek a megvitatását az elnök megengedi akkor, amikor az elmúlt napon ezt az indítványt egyszer már elutasították és így a szenátus végleges állást foglalt. Pancret kijelenti, hogy elfogad­ja a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy gyermekeiket saját anyanyelvükön taníthassák, de azt ellenzi, hogy a kisebbségek saját anyanyelvüket használhassák a hatóságok és bíróságok előtt. Ez államot jelentene az állam­ban — úgy mondotta. — Ro­mániában mi vagyunk az urak és azok leszünk mindég. Constantinescu földmivelésügyi miniszter kijelenti, hogy a szász képviselő kiváltsága teljesen ab­szurd. Ezután a szenátus elfogadja a 35. szakaszt, kis jegyzőkönyv feküdt, amelyet Lapusin nyomban zsebébe tett. A vihar elmúltával a legközelebbi csendőrőrshöz ment, ahol a vizs­gálatot nyomban megindították. A jegyzőkönyvből és a vizsgálat ada­taiból kitűnt, hogy borzalmas háborús drámával állnak szemben A sziklához láncolt nőt Frisch Magdalénának hívták. A petracofi gyógyszerész messze hires szép le­ánya volt. Amikor az orosz csa­patok a lengyelországi Petracofot is elfoglalták, Lavrov Mihály da­liás gárdistakapitány megismer­kedett a gyógyszerény leányával. Az isme­retségből oly szoros ba­rátság lett, hogy Magdaléna nem hagyta el többé a gárdakapitányt. Az orosz forradalom kitörése után Lavrov az ukrá­n hadsereghez sze­gődött. A kalandos hajlamú tiszt azonban nem maradt a becsület utján, kémkedni kezdett. Denikin és Wrangel tábornokok legféltet­tebb titkait be árulták Moszkvá­nak. Denikin és Wrangel eltűnése után Petljura-hadsereg operált rö­vid ideig a vörösök ellen. Lavro­­vék ennek is a háta mögé kerülek s ennek a mozdulatairól is ponto­sa­n értesítették a moszkvai vezér­kart. A ePdljura-hadsereg megsem­misülése előtt Lavrov is megsebe­sült. Az ápolónő, aki levetkőztette kiszedte a zsebéből a jegyzőköny­veket és az írásokat. Ahogy futó­lag a jegyzetekbe belepillantott, meglepetten szólott: — De hiszen ez áruló! . . . A körülötte álló tisztek meghal­lották a megjegyzést, odamentek hozzá és tudakozódtak, miről van szó. Amikor látták, hogy Lavrov valóban kémkedett, rögtön agyon­lőtték. Frisch Magdalénát börtön­be vetették, de a leánynak sikerült megmenekülnie. A szép leány ekkor Hotinban telepedett le. Nagy házat i­tt, több gazdag udvarlój­a akadt és ünne­pelték. Egy román földbirtokos volt a legtü­zesebb udvarlója. Ez feleségül akarta ve tnni, már az el­jegyzést is megtartották. 1921 szén néhány Petljura-tiszt érkezett a városba, ezek véletlenül találkoztak Magdalénával az utcán — Te, — szlott az egyik a má­sikhoz —­ hiszen ez a leány annak a kémkedő orosz tisztnek a barát­nője . . . A tisztek elhatározták, hogy bo­­szujukat Magdalénán is kitöltik. „Hadbíróságot“ alakítottak maguk közül és ez a bíróság halálra ítélte a kémnőt. Október 24-én éjszaka behatoltak Erisei­ Magdaléna la­kására, az alvó leány száját be­dugták, kezeire összekötözték, s azután magukkal cipelték. A hotini kerületben lévő Lateacova község közelében egyik barlangba vitték. Itt a derekát és a lábait a sziklá­hoz láncolták. A leány szivszaggatóan­­ könyör­­gött, sírt, jajveszékelt, de a tisztek kérlelhetetlenek voltak. Megrug­dosták, leköpték, azután pedig sor­sára hagyták. Frisch Magdaléna ezeket a jeleneteket mind részlete­sen leírta a kis jegyzőkönyvébe. és kérvényeket. A zugirászatot na­gyon szigorúan üldözi az új tör­vény, amely az ügyvédi kamarák­nak kötelességükké teszi, hogy az ismert zugirászok neveit közölje a törvényszék elnökével s az ügyész­ség vezetőivel. A törvényszék el­nöke eltilthatja ezeket a zugirászo­kat attól, hogy a bírósági épüle­tekbe belépjenek. Ha egy ilyen ki­­tiltott zugírász mégis beteszi a lá­bát a bírósági épületb­e, azonnal le kell tartóztani é­s bbróság elé állí­tani. Az ügyvédekkel szemben is szi­gorú kikötéseket tartalmaz a tör­vény. Kimondja, hogy az ügyvé­deknek szigorúan tilos a kliens­szerzés akár közvetlenül, akár köz­vetítő útján. Ha bebizonyul, hogy egy ügyvéd kliensszerző ügynök révén­­ jutott együk vagy m­ásik ügy­féljéhez, akkor a közvetítő ügynö­köt három hónapi fogházbüntetés­re kell ítélni, az ügyvéd működési jogát pedig egy­ évre fel kell füg­geszteni. Okiratokat,­­ kérvényeket csak ügyvédeknek szabad szerkeszte­niük, jogi tanácsot is csak ügyvéd adhat a közönségnek. Hat hónap­tól egy évig terjedő büntetés éri azt az egyént, aki ezt a tilalmat áthágja. | A német kormány jegyzéket intézett a franciákhoz a letartóztatások ügyében. Berlin. A Wolff-ügynökség je­lenti: A párisi német ügyvivőt uta tottá­k, hogy az esseni katonai parancsnok részéről a túszként le­tartóztatott Quatz képviselő, Wol­fer törvényszéki elnök, Pecholt biodalmi bank igazgató és más tíz tekintélyes esseni polgár ügyében nyújtson be tiltakozó jegyzéket a francia kormányhoz. A jegyzékben a német kormány rámutat arra, hogy a parancsnok olyan rendel­kezéseket hajt végre, amelyek csak­is háború esetén indokolhatók, mert a történtekért, melyek telje­sen felderítetlenek, a hatóságokat teszi felelőssé a francia parancs­nok. A német kormány tiltakozik a letartóztatások ellen és követeli, hogy a letartóztatottakat azonnal bocsássák szabadon és azt az ajánlatot tes­zi, hogy úgy az es­seni, mint a bueri eseteket egy nemzetközi vizsgálóbizottság vizs­gálja ki. Érdekes interpellációk a magyar nemzetgyűlésen. Budapestről jelentik. Az erdé­szeti javaslat letárgyalása után Reisinger Ferenc szocialista kép­viselő interpellációt terjesztett elő a nemzetgyűlés ü­lésén a zalaeger­szegi internáló táborr­a. Rámutat arra, hogy az internáló táborban rosszul ruházzák az ott sínylődő embereket és főleg rosszul táplál­ják őket. Csöndes éhezésnek van­nak kitéve a szerencsétlen embe­rek és e­zért akad köztük olyan sok beteg. Csak egy gyors segít­ség oldhatja meg a bajokat, ha a tábort a lehető legrövidebb idő alatt feloszlatják. Fábián Béla az Oroszországból visszatért túszok ügyében terjeszt elő inte­rpelációt. Majd Rupert interpellált egy megvont orvosi diploma ügyében. Elmondta, hogy dr. Paizs Mártont politikai okok­ból fosztották meg orvosi diplo­májától. Ezután Kiss Menyhért a lakás­hivatalról, Kéthly Anna szocialista képviselőnő pedig a folytonosan emelkedő drágaságról interpellált. Sziklabarlangba láncoltak és éhhalálra ítéltek egy kémnőt. A háború borzalmainak feltárása még egyre tart s a feltárás talán még igen sokáig el fog húzódni. E borzalmak eg­ike most került nap­világra. Egy egyszerű besszarábiai pa­rasztember, Nikola Lapusin, Sata­­ceva nevű falujából a szomszédos községbe­­ akart menni. Február vége felé volt, hatalmas hóvihar dühöngött azon a tájékon. A szél olyan erősen fújt, hogy Lapusin­a nem tudott a lábán megállni. Behú­zódott tehát egy barlangba. Ahogy a barlangban körülnézett, egy­szerre csak borzadva egy hullát pillantott meg, amelyen még rongy maradékok voltak. A női holttest erős lánccal egy sziklához volt láncolva. A holttest mellett «gy Antiszemita verekedések a budapesti egyetemeken. A zsidó hallgatókat nem engedik tanulni. Budapesről jelentik. Az egyete­mi ifjúság tizenkettes bizottsága tegnap este értekezletet tartott, melyen elhatároza, hogy Rakovsz­­ky Iván belügyminiszter tegnap­­előtti nyilatkozatát nem tekinheti elfogadhatónak. Elhatározták, be­fogják várni a rendőrségi vizsgá­latot és az ifjúság egy küldöttségé­nek a miniszterelnöknél történő kihallgatását. Felmerült az a terv is, hogy a tizenkettes bizottság, miután nem tudott elég célt elérni, mondjon le megbíz­ásáról, de er­ről is csak a miniszerelnöki kihall­­gaás utáni gyűlésükön fognak ha­tározni. Az egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének elnöke ma nyilatkozik a lapokban és a nyilatkozat szerint a legajánlato­­sabb volna, ha a zsidó hallgatók nem jönnének az előadásokra mig a túlfűtött napok hangulata tart, meaint ő hiába igyekszik a rendet fentartani, nem garantálhatja azt az elkeseredet hangulat miatt. Az előadásokat egyébként tegnap több helyen megkezdték és majd min­denütt kisebb-nagy­obb incidensek játszódtak le. A tudomány­egye­tem gyógyszerészi fakultásán meg­vertek egy zsidó hallgatót, a mű­egyetem épületében négyet, az ál­latorvosi főiskolán szintén többet és a volt pozsonyi egyetemen egy zsidó diákot­­ vertek meg az anti­szemita diákok. Megérkezett Aradra az uj ügyvédi rendtartás. Az uj törvény üldözi a zugirászatot és a kliensszerzést. A napokban érkezett meg a Moi­omil Oficialnak azon szánta Aradra, amely az uj ügyvédi rend­szabályról szóló törvényt tartal­­tartalmazza. Az uj törvény, amely már szentesítést is nyert, nagyon sok érdekes rendelkezést is tartal­maz. Elsőso­rban kimondja, hogy az ügyvédet azokban az ügyekben amelyekben felei érdekében eljár, a köztisztviselői jelleg illeti meg. Ha az ügyvédet hivatása teljesíté­se közben megsértik, vagy tettleg bántalmazzák, azt hatsági személy elleni erőszak esetének tekintendő. Az uj törvény megtiltja a jegy­zőknek és mindenki másnak, hogy kérvényeket, okmányokat készítse­nek. Kimondja a törvény hogy a törvényszékhez és a bir­óságokhoz csakis ügyvéd ellenjegyzésével el­látott kérvényeket és periratokat nyújthatnak be. Ezeken a helyeken az érdekelt felektől nem fogadnak Szöktetés a szerályból. Mozart, mint operszerző, nem szerepel sűrűn a színházak re­­pertorijában. A számtalanszor hal­lott és úgyszólván han­gr­ól-hangra ismert Puccini és Verdi operák közben ritka, de mindig szívesen látott vendég egy Mozart-­kompo­­zíció. És ezek közül a darabok közül is az Ártatlan Don Juan a legismertebb, így történt az, hogy ezerkilencszázhuszonhármat kell írni dátumnak a Szöktetés a szerályból első aradi bemutatójá­nak kritikája alá. ■ Az operai bemutató mindig ün­nepet jelent a­ színháznak és a színházi közönségnek. És a teg­napi bemutató méltó bizonyságot tett a színház őszinte töre­kvései­­ről, hogy csakugyan ünneppé akarta avatni a tegnapi estét. Hosszú és fáradságos munka után a szereplők legjavát állították a zenekar elé, hogy a nálunk elő­ször felcsendülő finom Mozart­­muzsika méltó interpretátorokra találjon. Egy-két zökkenést — a kisebb szerepekben — leszámít­va, a bemutató csakugyan egyik legsikerültebb estélye volt a színháznak. Kertész Vilmos pre­cíz szép tenorja egyike volt a si­ker komoly tényezőinek, úgyszin­tén Rácz Imre is, (ki­ mint vendég­játékban és énekben nagyban hozzájárult az eisit emeléséhez. Constanza szerepét Várady Mar­git énekelte szépen és Halmos Misi megjelenésével és éne­kével kellemesen kapcsolódott az együt­te­sbe. Talán elsősorban, kellett vol­na Csányi Mátyást említenünk, mint egyik legfontosabbját azon oszlopoknak, melyeken a tegnapi siker nyugodott. Ö­lvégezte a be­tanítás nehéz, fáradságos munká­ját és a filharmonikusokkal kibő­­vített zenekar játéka is őt dicsér­te. A közönség — skyl­ Wteen, a harm­adik felvonása nyitánya után — melegen ünnepelte a derék kar­mestert. A színházat — dacára a magas helyáraknak —­ megtöltöt­te a közönség bizonyságául an­nak, hogy Aradinak megvan a maga kulturk­ö­zöntsége, amely azonban, a szédületes helyárak miatt, csak ilyen kivételes alkal­makkor engedhet meg magának egy-egy színházba menést. A pu­­­liká­tusokat tapsolt és a felvoná­sok után sokszor hívta a szerep­lőiket Csányival együtt a függöny elé. Az előadás kezdete előtt Si­pos Zsigmond méltatta Mozartot és a tegnapi darabot. i r. k. I m I­r i C­Hl i m

Next