Aradi Közlöny, 1923. január (38. évfolyam, 1-22. szám)

1923-01-16 / 10. szám

1923. január 9. ARADI KÖZLÖ­NY- lamos elvitte az aradi vendégeket de a jírke­dv tovább is ott maradt és éjfélig együtt tartotta a társa­ságot. Nagy Orbán dr. jóvoltából pompás szórakoztatói játékok so­­sioioioioioioioiodo­ra és családias táns fejezte be a zavartalan összhangban erkölcsi­leg anyagilag tökéletesen jól si­került emlékezetes lelkészikta­tást. satoioeogoioioHOi Beloiszky Alexej gróf barátnője az aradi színház kórusában. — A moszkvai Maxim-bar csillaga Aradon. — Beszélgetés Maros! Rítta aradi karhölggyel. —­ után visszakerültem­ Aradra a szü­löd házhoz. :- ' ••• -- •- ■•--.: ■ Ezeket mondotta Ritta, aki vengerka volt­ Moszkvában, ar­­tostano Bécsben és ma kóristanő Aradon. A háború felforgatta sok család békéjét. "Feldúlta­­Rítta életét, aki olyan h­osszú távollét után mégis visszakerült Aradra. Lelki szemei előtt talán­­megjelenik a hősi ha­lált halt orosz gróf . . . 1915-ben történt. A moszkvai utcákon egy trojka száguld keresztül . . . A csengők csengése messzire hal­latszik. A fagyos, dermesztő nagy oroszországi szél erősen fúj . A trojkában ketten ülnek. Egy öreg ember, egy öreg muzsik, aki a nőt megmentette a fosztogató csőcselék drühe elől . . És mellette egy, könnyesarcú, szenvedő nő, így menekült ''meg Marossi Ritta, a vengerkh!­(Sherry). tsnerryj.­­ G CD 81 CD ■»»a* CD m CD »O »CD BO B 01CD ■ CD «CD ■ CD IQIO ■ legmérgezte magát egy aradi színésznő (Miért akart öngyilkos l­ani Tompos Ella ? — Beszélgetés a színésznővel.) Az a föld, amelyikből a Dosz­­tojevszkik, Tolsztojok és Gorkij Mlaodmok sarjadtak a világ gyö­nyörűségére: az az orosz föld m­ég ma is termeli a regényeket, a szomorú, finom, szentimentális hangulatokkal átszőtt Élet-regé­nyeket. Az öt évig tartó Zivatar magával sodorta Oroszországba a pénzéhes vagy hiszékeny magyar leányokat, hogy ott „magyarszki“, vengerka legyen belőlük Miikor az aradi székház­ban a „Vengerkák“ cím­ű frappáns drá­mát játszották, nem is gon­dol­­tunk arra, hogy valamikor az ara­di városi színház kórusában egy, igazi vengerka lesz. Pedig ma tény­leg van valaki a tearhölgyek­ kö­zött, aki kint járt Oroszország­ban. Szőke hajú, csöndes hölgy. Talán egy kissé megviselte a sok szenvedés. Aradi nő. Gyermek­éveit itt élte. Aztán Oroszország­ba került. Moszkváiba. A Maxim­­barba, lokálba és évekig ott élt. Aztán ismét Aradra érkezett. Most itt van Aradon. A színház­ban. A kórus hölgyeivel­ együtt éneked. Nlarossi Ritta a neve. »A vengerkar önmagáról. Felkerestem a kar hölgyét és­­érdeklődtem múltja után. Valaha­ az van irva, hogy a nő cs­ak akkor érdekes, ha múltja van. Tehát Ritta érdekes. A hölgy így kezdte: — 1911-ben kerültem Oroszor­szágba. Nem is gondoltam arra, hogy valamikor lokálba kerülök... Én a nővérem esküvőjére utaztam Moszkvába és nála voltam né­hány hónapig. Azután megismer­kedtem egy színigazgatóval, aki azt ajánlotta, hogy tanuljak tán­colni és énekelni, mert jó színész­nő válhatna belőlem. Bemutatott egy idősebb hölgynek, aki az egyik moszkvai bar tulajdonosnő­je volt . . . Akkor tizenhat éves voltam és fiatalság és ábránd tem­bolt bennem. Ott maradtam a bar­á­kban, amelyikbe a legelőkelőbb­­ moszkvai urak járta­k. Ott ismeré *­kedtem meg szegény, szomorú­­ vengerkákkal. Tizenkilencen vol- • tak. És, hogy kerek szám legyen: én voltam a huszadik. Nővérem közben elutazott. Nem volt pén­zem. Ott kellett maradnom. Éjsza­kákat mulattam át a lokál füstös levegőjében. Az orosz tisztek bő­kezűek voltak. Szórták a pénzt. A­­pezsgő folyt. Zene szólt. És esté­­ről-estére megfutatták a kórust... Ó, hányszor sírtam hideg, téli na­pokon. Úgy vágytam vissza, Arad­ra, a szüleimhez. De már késő volt. Hatalmába kerített a szerelem. — Ritta szemeiben könnyek csillog­tak és folytatta — A Maxim-bar mindennapos vendége volt Belofszky Alexej gróf, udvarmester, aki irodaim működéséről is híres volt. Sokat mulattam Belofszkyval. És a legtöbb átmulatott, mámoros éjszaka után a havas Moszkván keresztül szánkóztunk. Szerettem Belofszk­yt. Mindenfelé elvitt ma­gával. Asztrahánba­, Kazánba, így tartott ez körülbelül három évig.. A gróf nagyon babonás volt. Egy alkalommal szembe jött vele egy­ muzsik, aki cigarettát kért ,tőle Belovszkynak csak az a cigarettá­ja volt, ami a szájában égett. Oda adta a muzsiknak, aki felkiáltott? — Éljenek az­­Alexyk! Belovszkynak ez annyira tet­szett, hogy össze-vissza ölelte a szegény orosz parasztot. Igazán­ mondhatom, hogy ket­tőnket egymáshoz gyengéd érzel­mek fűzték. A szerelem nem tar­­tott sokáig. Mikor kitört a hábo­rú, Belofszky gróf bevonult és nemsokára a harctéren elesett. (Moszkvától Aradig). Én még ott maradtam a lokál­ban. A gazdag orosz urak szeret­ték a vengerkákat. "Boris nagyher­ceg is a mulatozó urak között volt. Később megismertem Dolgo­­roky nagyherceget, akivel csak na­gyon rövid ideig tartott az isme­retség. Egy értékes ezüst ciga­rettatárcát is kaptam tőle . . . Volt az urak között egy férfi, aki nem azért jött a lokálba, hogy a vengerkákkal mulasson, hanem, hogy az irántunk való gyűlöleteit éreztesse velünk. Ez a férfi a nagy Tolsztoj-család egyik sarja: gróf Tolsztoj Alexy kapitány volt. Gyűlölte a vengerkákat, összeszo­rított fogakkal ült az asztal mel­lett, amikor megpillantotta a ven­­gerszki­ kónust. Sok mindenen men­tem keresztül. Voltam egynéhány lokálban. Voltak olyan szeszélyes orosz urak is, akik azt akarták, hogy a pezsgőspohárból addig igyuk a pezsgőt, míg a fenekére dobott aranypénzt éri a szánk. A háború kitörése után egy évvel hagytam ott Oroszországot de ez nem jelentette azt, hogy hazake­rüljek. Ellenkezőleg. A sors tovább hajszolt . . . — Egészen röviden : mondom­­el a történet többi­ ré­­­szét. Ausztriába kerültem. Bécs­­ben az Olympia-bárban táncosnő voltam. Artistanő is. Voltam Inns­bruckban és néhány kisebb tiroli és ausztriai városban. Végre nyolc évig tartó külföldi tartózkodás Vasárnap késő este futótűz­ként terjedt el a városban a hír, hogy az aradi színház egyik fiatal műv­észnője R. Tompos Ella ön­gyilkos lett. Először az a verzió keringett, hogy a művésznő, aki egyébként válófélben van a férjei­től, családi okok miatt követte volna­­ az öngyilkosságot,­­ké­sőbb azonban kiderült, hogy, erről szó sincs, a színésznőt művészi ön­érzetében bántották meg és ez adta a kezébe a mérget. Az­­Aradi Közlöny munkatársá­nak az érdekes eset részleteiről a következőket sikerült megtudnia: Tompos Ella vasárnap­­délután négy órakor­­ hirtelen elhagyta, la­kását. Már az eltűnésnek a részle­tei is érdekesek. Hozzátartozói, akik néhány nap óta­­észrevették, hogy a művésznő idegzete teljesen fel van dúlva, lezárták Tompos Ella lakásának összes ajtajait és ezután vasárnap délutáni pihenő­re tértek. A színésznő ezt az óvat­lan pillanatot használta fel és mi­után a lakás aj­tajain nem tudott távozni, az egyik udvarra nyíló ablakon ugrott ki. Délután fél öt­­órakor vették észre a rokonok, hogy Tompos Ella elhagyta a la­kást. Az egyik asztalon az eltávo­zott színésznő levelet hagyott, a­melyet egy aradi k­iscigk­ó ismerő­­sének címzett.­­A Hozzátartozók felkeresték a címzettet, aki a le­vélből arról értesült, hogy a mű­vésznő megmérgezte magát, mert az utóbbi időben művészi életében támadások és szerepkörében bán­tó negligálás érte. A művésznő ismerőse a rend­őrségre sietett, hogy bejelentse az eltűnést, amikor kocsin haladva a Strada Metiama (Forray­ utca) sar­kán megpillantotta a sápadtan tá­­molygó, félig önkívületi állapotban hazafelé igyekvő színésznőt. A­gyomban hazavitette és aztán fel­kereste­ az ebben az időben a Vá­rosi kávéházban tartózkodó Herz Andor dr. orvost, aki megálla­pította,­ hogy a művésznő nagyobb mennyiségű arzént vett­ be. Tom­pos Ella ekkor, már önkívületi álla­potban volt, az orvos gy­omormo­­sást alkalmazott rajta, s ellenmér­get adott be neki. A súlyos mér­gezési tünetek arra mutattak, hogy a segítség idejében érkezett. Tom­ista Ella ‘Saik­u késő­ úttan órák­ban tért magához. Egész hajnalig betegágya mellett­­állottak az or­vos és a hozzátartozók, amíg ma délelőttre jobban lett. Az­­Aradi Közlöny munkatársa délután felkereste a művésznőt, hogy állapota felől érdeklődjék. Tompos Ella sápadtan, kimerülve fekszik a betegágyon. Hangja rekedt, a tekintete bágyadt és ré­­veteg, torkán nehezen akadoz­nak a szavak: — Abban a levélben mindent megírtam. Amikor már-már azt hittem, hogy a belső lelki élete­met nem zavarja meg semmi disz­­szonancia, akkor a külső művészi 'életemet ’érik 'támadások. Hogy csak egyet említsek, a Szerelem­ vásárá­ban Ruth sze­repét kellett volna eljátszanom, a­melyben két évvel ezelőtt itt Ara­don Őszinte sikerem volt. Most, hogy Poór Dili jött vendégszere­pelni, ezt a szerepet egy másik kolleganőm kapta és neten egy jóval kisebb szerepet osztottak a­la. Általában véve nem engedtek szó­hoz jutni a színháznál, holott na­gyon jól tudják, hogy nincs kis­ szerepekhez kedvem ak­kor, ami­kor nagy szerepeket is sikeresen oldhatok meg. Felgyülemlett benem a keserűség az ember sohasem lehet zavarta­lanul boldog. Nem tartottam esz­tétikus dolognak idehaza szenved­ni, ezért mentem ki az utcár­a, miután a mérget bevettem. A Ma­rosba akartam ugrani, nem vett erőm már ehhez. Csak arra em­lékszem, hogy kocsiba emeltek. Most már hála Isten, jobban va­gyok valamivel ,és úgy emlékszem vissza a­z egészre, mintha nagyon régen történt volna vagy mintha egy rossz álom lenne.­­ A zongorán néhány friss virág, fehér rózsák. A beteg színésznő ránéz a rózsákra, kezet nyújt és aztán lehunyja a szemét. Bizto­san egy nagy szerepről álmodik... ca ■ cd m o ■ că ■ o ■ o ■ a s o h cd — Kevés tábornokuk van a szer­beknek. Belgrádból jelentik: Tekin­tettel arra, hogy a szerb karácsony­kor kinevezett 16 tábornok nem ele­gendő a hadseregben szervezett ma­gasabb parancsnoki állások betölté­sére, a közeljövőben további 20 ez­redes tábornokká való kinevezése

Next