Aradi Közlöny, 1923. január (38. évfolyam, 1-22. szám)
1923-01-16 / 10. szám
1923. január 9. ARADI KÖZLÖNY- lamos elvitte az aradi vendégeket de a jírkedv tovább is ott maradt és éjfélig együtt tartotta a társaságot. Nagy Orbán dr. jóvoltából pompás szórakoztatói játékok sosioioioioioioioiodora és családias táns fejezte be a zavartalan összhangban erkölcsileg anyagilag tökéletesen jól sikerült emlékezetes lelkésziktatást. satoioeogoioioHOi Beloiszky Alexej gróf barátnője az aradi színház kórusában. — A moszkvai Maxim-bar csillaga Aradon. — Beszélgetés Maros! Rítta aradi karhölggyel. — után visszakerültem Aradra a szülöd házhoz. :- ' ••• -- •- ■•--.: ■ Ezeket mondotta Ritta, aki vengerka volt Moszkvában, artostano Bécsben és ma kóristanő Aradon. A háború felforgatta sok család békéjét. "FeldúltaRítta életét, aki olyan hosszú távollét után mégis visszakerült Aradra. Lelki szemei előtt talánmegjelenik a hősi halált halt orosz gróf . . . 1915-ben történt. A moszkvai utcákon egy trojka száguld keresztül . . . A csengők csengése messzire hallatszik. A fagyos, dermesztő nagy oroszországi szél erősen fúj . A trojkában ketten ülnek. Egy öreg ember, egy öreg muzsik, aki a nőt megmentette a fosztogató csőcselék drühe elől . . És mellette egy, könnyesarcú, szenvedő nő, így menekült ''meg Marossi Ritta, a vengerkh!(Sherry). tsnerryj. G CD 81 CD ■»»a* CD m CD »O »CD BO B 01CD ■ CD «CD ■ CD IQIO ■ legmérgezte magát egy aradi színésznő (Miért akart öngyilkos lani Tompos Ella ? — Beszélgetés a színésznővel.) Az a föld, amelyikből a Dosztojevszkik, Tolsztojok és Gorkij Mlaodmok sarjadtak a világ gyönyörűségére: az az orosz föld még ma is termeli a regényeket, a szomorú, finom, szentimentális hangulatokkal átszőtt Élet-regényeket. Az öt évig tartó Zivatar magával sodorta Oroszországba a pénzéhes vagy hiszékeny magyar leányokat, hogy ott „magyarszki“, vengerka legyen belőlük Miikor az aradi székházban a „Vengerkák“ című frappáns drámát játszották, nem is gondoltunk arra, hogy valamikor az aradi városi színház kórusában egy, igazi vengerka lesz. Pedig ma tényleg van valaki a tearhölgyek között, aki kint járt Oroszországban. Szőke hajú, csöndes hölgy. Talán egy kissé megviselte a sok szenvedés. Aradi nő. Gyermekéveit itt élte. Aztán Oroszországba került. Moszkváiba. A Maximbarba, lokálba és évekig ott élt. Aztán ismét Aradra érkezett. Most itt van Aradon. A színházban. A kórus hölgyeivel együtt éneked. Nlarossi Ritta a neve. »A vengerkar önmagáról. Felkerestem a kar hölgyét ésérdeklődtem múltja után. Valaha az van irva, hogy a nő csak akkor érdekes, ha múltja van. Tehát Ritta érdekes. A hölgy így kezdte: — 1911-ben kerültem Oroszországba. Nem is gondoltam arra, hogy valamikor lokálba kerülök... Én a nővérem esküvőjére utaztam Moszkvába és nála voltam néhány hónapig. Azután megismerkedtem egy színigazgatóval, aki azt ajánlotta, hogy tanuljak táncolni és énekelni, mert jó színésznő válhatna belőlem. Bemutatott egy idősebb hölgynek, aki az egyik moszkvai bar tulajdonosnője volt . . . Akkor tizenhat éves voltam és fiatalság és ábránd tembolt bennem. Ott maradtam a barákban, amelyikbe a legelőkelőbb moszkvai urak jártak. Ott ismeré *kedtem meg szegény, szomorú vengerkákkal. Tizenkilencen vol- • tak. És, hogy kerek szám legyen: én voltam a huszadik. Nővérem közben elutazott. Nem volt pénzem. Ott kellett maradnom. Éjszakákat mulattam át a lokál füstös levegőjében. Az orosz tisztek bőkezűek voltak. Szórták a pénzt. Apezsgő folyt. Zene szólt. És estéről-estére megfutatták a kórust... Ó, hányszor sírtam hideg, téli napokon. Úgy vágytam vissza, Aradra, a szüleimhez. De már késő volt. Hatalmába kerített a szerelem. — Ritta szemeiben könnyek csillogtak és folytatta — A Maxim-bar mindennapos vendége volt Belofszky Alexej gróf, udvarmester, aki irodaim működéséről is híres volt. Sokat mulattam Belofszkyval. És a legtöbb átmulatott, mámoros éjszaka után a havas Moszkván keresztül szánkóztunk. Szerettem Belofszkyt. Mindenfelé elvitt magával. Asztrahánba, Kazánba, így tartott ez körülbelül három évig.. A gróf nagyon babonás volt. Egy alkalommal szembe jött vele egy muzsik, aki cigarettát kért ,tőle Belovszkynak csak az a cigarettája volt, ami a szájában égett. Oda adta a muzsiknak, aki felkiáltott? — Éljenek azAlexyk! Belovszkynak ez annyira tetszett, hogy össze-vissza ölelte a szegény orosz parasztot. Igazán mondhatom, hogy kettőnket egymáshoz gyengéd érzelmek fűzték. A szerelem nem tartott sokáig. Mikor kitört a háború, Belofszky gróf bevonult és nemsokára a harctéren elesett. (Moszkvától Aradig). Én még ott maradtam a lokálban. A gazdag orosz urak szerették a vengerkákat. "Boris nagyherceg is a mulatozó urak között volt. Később megismertem Dolgoroky nagyherceget, akivel csak nagyon rövid ideig tartott az ismeretség. Egy értékes ezüst cigarettatárcát is kaptam tőle . . . Volt az urak között egy férfi, aki nem azért jött a lokálba, hogy a vengerkákkal mulasson, hanem, hogy az irántunk való gyűlöleteit éreztesse velünk. Ez a férfi a nagy Tolsztoj-család egyik sarja: gróf Tolsztoj Alexy kapitány volt. Gyűlölte a vengerkákat, összeszorított fogakkal ült az asztal mellett, amikor megpillantotta a vengerszki kónust. Sok mindenen mentem keresztül. Voltam egynéhány lokálban. Voltak olyan szeszélyes orosz urak is, akik azt akarták, hogy a pezsgőspohárból addig igyuk a pezsgőt, míg a fenekére dobott aranypénzt éri a szánk. A háború kitörése után egy évvel hagytam ott Oroszországot de ez nem jelentette azt, hogy hazakerüljek. Ellenkezőleg. A sors tovább hajszolt . . . — Egészen röviden : mondomel a történet többi részét. Ausztriába kerültem. Bécsben az Olympia-bárban táncosnő voltam. Artistanő is. Voltam Innsbruckban és néhány kisebb tiroli és ausztriai városban. Végre nyolc évig tartó külföldi tartózkodás Vasárnap késő este futótűzként terjedt el a városban a hír, hogy az aradi színház egyik fiatal művésznője R. Tompos Ella öngyilkos lett. Először az a verzió keringett, hogy a művésznő, aki egyébként válófélben van a férjeitől, családi okok miatt követte volna az öngyilkosságot,később azonban kiderült, hogy, erről szó sincs, a színésznőt művészi önérzetében bántották meg és ez adta a kezébe a mérget. AzAradi Közlöny munkatársának az érdekes eset részleteiről a következőket sikerült megtudnia: Tompos Ella vasárnapdélután négy órakor hirtelen elhagyta, lakását. Már az eltűnésnek a részletei is érdekesek. Hozzátartozói, akik néhány nap ótaészrevették, hogy a művésznő idegzete teljesen fel van dúlva, lezárták Tompos Ella lakásának összes ajtajait és ezután vasárnap délutáni pihenőre tértek. A színésznő ezt az óvatlan pillanatot használta fel és miután a lakás ajtajain nem tudott távozni, az egyik udvarra nyíló ablakon ugrott ki. Délután fél ötórakor vették észre a rokonok, hogy Tompos Ella elhagyta a lakást. Az egyik asztalon az eltávozott színésznő levelet hagyott, amelyet egy aradi kiscigkó ismerősének címzett.A Hozzátartozók felkeresték a címzettet, aki a levélből arról értesült, hogy a művésznő megmérgezte magát, mert az utóbbi időben művészi életében támadások és szerepkörében bántó negligálás érte. A művésznő ismerőse a rendőrségre sietett, hogy bejelentse az eltűnést, amikor kocsin haladva a Strada Metiama (Forray utca) sarkán megpillantotta a sápadtan támolygó, félig önkívületi állapotban hazafelé igyekvő színésznőt. Agyomban hazavitette és aztán felkereste az ebben az időben a Városi kávéházban tartózkodó Herz Andor dr. orvost, aki megállapította, hogy a művésznő nagyobb mennyiségű arzént vett be. Tompos Ella ekkor, már önkívületi állapotban volt, az orvos gyomormosást alkalmazott rajta, s ellenmérget adott be neki. A súlyos mérgezési tünetek arra mutattak, hogy a segítség idejében érkezett. Tomista Ella ‘Saiku késő úttan órákban tért magához. Egész hajnalig betegágya mellettállottak az orvos és a hozzátartozók, amíg ma délelőttre jobban lett. AzAradi Közlöny munkatársa délután felkereste a művésznőt, hogy állapota felől érdeklődjék. Tompos Ella sápadtan, kimerülve fekszik a betegágyon. Hangja rekedt, a tekintete bágyadt és réveteg, torkán nehezen akadoznak a szavak: — Abban a levélben mindent megírtam. Amikor már-már azt hittem, hogy a belső lelki életemet nem zavarja meg semmi diszszonancia, akkor a külső művészi 'életemet ’érik 'támadások. Hogy csak egyet említsek, a Szerelem vásárában Ruth szerepét kellett volna eljátszanom, amelyben két évvel ezelőtt itt Aradon Őszinte sikerem volt. Most, hogy Poór Dili jött vendégszerepelni, ezt a szerepet egy másik kolleganőm kapta és neten egy jóval kisebb szerepet osztottak ala. Általában véve nem engedtek szóhoz jutni a színháznál, holott nagyon jól tudják, hogy nincs kis szerepekhez kedvem akkor, amikor nagy szerepeket is sikeresen oldhatok meg. Felgyülemlett benem a keserűség az ember sohasem lehet zavartalanul boldog. Nem tartottam esztétikus dolognak idehaza szenvedni, ezért mentem ki az utcára, miután a mérget bevettem. A Marosba akartam ugrani, nem vett erőm már ehhez. Csak arra emlékszem, hogy kocsiba emeltek. Most már hála Isten, jobban vagyok valamivel ,és úgy emlékszem vissza az egészre, mintha nagyon régen történt volna vagy mintha egy rossz álom lenne. A zongorán néhány friss virág, fehér rózsák. A beteg színésznő ránéz a rózsákra, kezet nyújt és aztán lehunyja a szemét. Biztosan egy nagy szerepről álmodik... ca ■ cd m o ■ că ■ o ■ o ■ a s o h cd — Kevés tábornokuk van a szerbeknek. Belgrádból jelentik: Tekintettel arra, hogy a szerb karácsonykor kinevezett 16 tábornok nem elegendő a hadseregben szervezett magasabb parancsnoki állások betöltésére, a közeljövőben további 20 ezredes tábornokká való kinevezése