Aradi Közlöny, 1923. február (38. évfolyam, 23-45. szám)

1923-02-01 / 23. szám

mm Arad, XXXVII. évf. 23. szám, 1923. február 1. Csütörtök. * Arad lej. * Szerkesztőség Arad, Acsev-palota Kiadóhivatal, gniv. Regele Ferdinand 22. (József főherceg- trt.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. $ ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egész évre Mt Mt Mt 360 Lei. Fél évre .. ... ... 180 Lei. Negyed évre ... ... ... 90 Lei. Havonta . ... ... ... 30 Lei. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. Az a fejtegetés, amit az Aradi Közlöny legutóbbi száma a lei operációjáról e helyen közölt, a pénzügyi körök széles rétegeiben keltett érdeklődést. A cikk körül az a vélemény alakult ki, hogy abba az esetben is, ha csupán merő kombináció lenne, a hiba csak ott lehet, hogy ez a kombináció nem valóság. Okfejtéseink során állandóan hangsúlyoztuk, hogy feltevéseink nem járnak messze a valóságtól és hogy a román pénzügyi kormány a lej operációjának műveletével nemcsak önmagával, de az állam polgáraival szemben is kötelességét teljesíti. Cikkünk számos új szempontján kívül azonban sok olyan meditálni és fejtegetnivaló van a lei mai állapota körül, ami némileg belevilágít a pénz főzőkonyhájának titkai közé. . Emlékezetes még, hogy mi történt a nyáron a román leivel. Franciarország és Svájc mesterségesen felverték a leit és" Így egy Szindikátus kolosszális módon megkárosította Romániát. Röviden: manőver történt. Egy külföldiekből, főleg franciákból és svájciakból álló szindikátus tavasszal nagy mennyiségű külföldi leu-devizát vásárolt össze. Amikor ez a nagymennyiségű és olcsó valuta a kevükben volt, akkor a szindikátus eljött ide és nagymennyiségű gabonavásárlás ügyében tárgyalnikezdtett egy román csoporttal. A román csoport megegyezett a külföldiekkel és métermázsánként (nem emlékszünk a pontos számadatra) azt hisszük, 18 svájci frankért szállították is a búzát. Úgy okoskodtak a pénzügyi csoport emberei, hogy ezért a 18 svájci frankért az akkori kurzuson 600 lejt fognak kapni, amiből 400 leivel kifizetik a termelő adót és a megírni radt 200 lejt vám és egyéb költségek címén haszonnak lehet majd elszámolni. A külföldi szindikátus kész szerződéssel a zsebében hazautazott és Párisban és Svájcban egyszerre emelkedett a lej. Az okoskodás itt túlságosan átlátszó már. A szindikátus a kezei között lévő nagymennyiségű lej-devizával minél kevesebb mennyiségért minél több frankot akart kapni. S miután alaposan felverték a lejt Párisban — (jóvdullta"felül jegyezték a kurzust—) az ilyen olcsón szerzett frankokból kifizették és elvitték a rengeteg gabonát Romániából. Ebben a pillanatban magasan állott Párisban a lej, s Romániának volt egy csomó frankja. Ez a frank pesze nem ért már 600 lett itt belföldön, legföljebb 400-at, és ezt a négyszázat a termelő-eladónak kifizetvén, a vámot, az egyéb költségeket és a kombinált hasznot Románia egyszerűen elveszítette, viszont elveszítette a búzáját is, amire idebent is szüksége lett volna .A belföldön értékesíteni kellett a frankot, atermelők kifizetésére, a miért az eredeti kombináción jóval alul eső leu-mennyiséget kaptunk. A franciák és a svájciak csak addig törődtek a leuvel, amíg búzát vásároltak Romániában. Amikor már az övék volt a szerződés szerint biztosított gabonamennyiség, nem törődtek többet a leállásával és a lej sorsával, amely így természetesen visszacsúszott az előző idők nívójára. Ha a leu operációjának csakugyan azt a metódusát választotta Bratianu pénzügyminiszter amit mi tegnap fejtegettünk, azt, hogy kint külföldön alacsony kurzuson összevásárolhatja a román devizát és utána belföldön devizaközpontot állít fel, — méltó módon fizette vissza a „francia gabonakölcsönt“. Ezzel tartozik is Románia Franciaországnak, a gall reváns politikáját kiterjesztvén a közgazdaság mezeire. ♦ Utcai diáktüntetés Bucurestiben. (A kormány erélyes rendszabályokhoz nyúl. — Vita a kamarában Besszarábia csatlakozásáról.) Bucurestből jelentik: Tegnap este a Calea Victorian ismét nagyobbszabásu diáktüntetés folyt le. A tüntető diákok hatalmas serege a királyi palota elé vonult, elénekelték a király himnuszt, azután pedig elégették a filoszemita lapokat. A tüntetők erősen demonstráltak a filoszemita sajtó ellen. Az egyetem a napokban közzétett felhívásában közli, hogy az újabb botrányos események és incidensek miatt az előadásokat ismét február 8-ig beszünteti. A lapok ma reggeli száma egyente- Íl»BingS M ng I M«Í BBM^^ BUj A válás akadálya. Irta: Königsegg Lajos gróf. (Folytatás és vége). Ate Negato megköszönte a baráti jó tanácsot és elindult haza. — És mit mondott a lánya? kérdi az asszony, mikor a rizses bárányt behozta. — Azt, hogy menjünk az Abu na Mikhael-hez és amit ő mond, azt fogadjuk el. Az asszony szemei elkezdenek szikrázni. — Szóval a Kapusimert nem dobod ki. Jól van, úgy én megyek. Mindennek a felét viszem és két gyereket. — Miért két gyereket? — Miért kettőt? Mert én vagyok az anyjuk és igy inkább engem illetnek, mint téged. De legyen igazad, kapjál te egy nyerges öszvérrel többet. — Az nem jó lesz, monda Ató Negato gondolkozva. Én megtartom a két fiamat, te meg viszed a leányodat. Az asszony csak a fejét csóválja, de hallgat. Végre a férj töri meg a csendet: — Azt fogjuk tenni, amit az Abuna mond. Ebéd végeztével, alig törölték meg a szájukat, a Méti vészes rövidséggel jelentette ki: — Induljunk! És elmentek. Az aduna nem messze lakott, csak a szomszéd sikátorban. A háza előtt harangláb, arról lehet megismerni. A főpap — egy hosszú szakállú kedves öregember — a kertben ült, a szöllőlugas árnyában. Aanysárga gyümölcsű citromfák és döngicsélő vadméhek között. Ugyanis szenvedélyes méhész és betelepítette a kertet méhekkel. — Deneistern atyám. — Da harmes Kind. Mit akartok gyermekeim? kérdi, miközben csókra nyújtja kezét. — Mond te, löki meg a piruló Méti Tesszama az urát. Ez aztán el is mondta. A főpap csak nézte őket ezalatt és bólogatott. MidőnAto Negato bevégezte, akkor ő kezdett kérdezni. — Mióta vagytok megesküdve ? • Tíz éve.— És vannak gyermekeitek? — Igen, válaszolt a férj. Három. Kettő fiú, egy leány. A fiúk legyenek az enyémek, mert azokat férfiakká kell nevelni, a leány maradjon az anyjának. — Nem, egy fia* * és a leány legyen az enyém, inkább lemondok valami másról. Ha nem akarod így, úgy nem válok. Hiába való volt az Abuna minden rábeszélése, de a kívánságát sem Ató Negató, sem neje nem változtatta meg. Selymes szakállát simogatva hosszasan nézi őket, gondolkozik, majd kérdi: — És az ítéletembe bele fogtok aztán nyugodni? — Igen, igen! — Ígérik mindketten. — Igen, úgy jól van. Hát halljátok. Három gyereket két egyenlő részre osztani nem lehet, te, hát menjetek haza és akkor jöjjetek újra előmbe, mire egy negyedik gyermeketekesztűen elítéli az egyetemeken történteket. Maga az Universal, amely mellett a demonstráló diákok szimpátia-tüntetést rendeztek, szintén arra kéri a diákokat, hogy hallgassanak ezúttal az ő szavára. Kéri, hogy szüntessék be a további tüntetéseket, mert az, amit tesznek, már az ország érdekei ellen való. Az Indepedence Rumaine, a kormány francia nyelvű félhivatalosa szintén erélyes hangon foglalállást a diákság tüntetései ellen. Hangsúlyozza, hogy a diákság magatartása túllépi a nemzeti ér-Mindketten bámulva néznek reá, majd viharosan kifogásolják az ítéletet. De a szent atya felkel és rövidesen mondja: — Amit mondtam, megmondtam. Lehorgasztott fővel mennek haza. Körülbelül egy év múlva — egy napsütéses szép délután — Ató Negató és neje látogatóban voltak a lányánál. Esteledett, midőn hazafelé mentek, midőn a szűk sikátoron megpillantják a velök szembe jövő Abuna Mikhaelt. „Azóta“ ez volt az első találkozás. Már messziről üdvözli őket. — Deneisterli, hogy vagytok gyermekeim? sokszor gondoltam reátok. Hát a válással hogy vagyunk? kérdi és hamiskásan mosolyog. — Hát Istenem, tudod Abuna, monda a férj — miközben az as-szony szemeit szégyenlősen a földre süti — most már megint nem lehet várni. Tesszamának ikrei születtek és így a szám újra páratlan.