Aradi Közlöny, 1923. február (38. évfolyam, 23-45. szám)
1923-02-01 / 23. szám
AMARADI KÖZLÖNY dekek határait és a külföld előtt háborús színiben tünteti fel Románia közállapotait. Mindezek után a kormány olyan eszközökhöz lesz kénytelen nyúlni az erőszakos diákokkal szemben, hogy egyszer és mindenkorra elejét veszi olyan tüntetéseknek, amelyek az ország érdekeit mélyen sértik’. A lap reméli, hogy az energikus intézkedéseknek meg lesz a foganata. Bucarestből jelentik: A kamara mai ülésén Pan filipi képviselő ismét a besszarábiai parasztpárt ügyéről beszélt. Ismertette a nemzeti pártnak az orosz uralom alatti mozgalmait. Bizonyította, hogy inculet miniszter nem vett aktív részt akkor ezekben a mozgalmakban. Sasu kereskedelemügyi miniszter a miniszterelnök tegnapi félreértett szavait igazította helyre és közölte, hogy a miniszterelnök úgy értelmezte szavait, hogy a besszarábiai országtanács szabadon dönthetett a csatlakozás kérdésében. Ezután Pan Halipa tovább folytatta Inculet miniszter ellen a támadását, majd Inculet emelkedett szólásra és kijelentette, hogy igen sokan írtak annak idején az egyesülés ellen olyanok, akik most a kamarának tagjai. Az elnök eztután felfüggesztette az ülést, mert a képviselőknek a székciókban kellett résztvenniök. »loaosoaoíoaosioeolpsoíosoaoBOBouosoí Tanulságos utazás a megyében többtcezer az aradi vasúti állomás előtt. — Gazdasági problémák a motoroson. — Perzsaszőnyeg-készítés Borosíneun.) lét gondolta volna, hogy egy ineui (borosjenői) utazás alatt megírásra érdemes riporttémákat is lehet összeszedni. Pedig igy van. Utazásom és ineni tartózkodásom eredménye nyilvánosság elé kívánkozik. Régen voltam távol Aradtól, s így az aradi vasúti állomás képe is csak homályosan élt emlékezetemben, és amikor a helybeli középkori jármű kidöcögött velem az állomásra, kiderült, hogy az teljesen megváltozott, amióta nem láttam. Arra sikerült visszaemlékeznem, hogy legutóbbi utazásom előtt életveszedelem nélkül jutottam fel a vonatomra. Ma az állomás előtt hatalmas mocsár terül el. Akinek kedves az élete, az ne merjen gyalog keresztül menni rajta, mert elnyeli, vagy legjobb esetben az összegyűjtött jéghideg iszap behatol a cipőjébe, ellepi a térdét és kész a tüdőgyulladás. Le kellene csapolni ezt a mocsarat mert az ideérkező idegenek valószínűleg nem iszapfürdőnek fogják nézni, hanem elit előleg találnak nyilatkozni Aradról. De hát ki csapolja le? A város azt mondja, hogy az állomáshoz tartozik, az állomás véleménye szerint .Arad kötelessége a tér takarítása. A vonat percnyi pontossággal indul Egyik állomás jön a másik után. A hegyaljai községek apró házai szerényen húzódnak meg a hóval borított hegyek oltalma alatt és ablakszemeikkel sandán bámulnak a havas és vitáztatta pusztaságra. Széles foltok tarkítják az ázott földeket. Itt-ott egy elárvult tanya szomorkodik ki a foltok közül. — Mit ér a prémum, ha a kormány nem ad gépeket, hogy a földet intenzívebben műveljék meg — szólt egy utas. A földet szétosztották, még sincs elég föld, és addig nem is lesz, amíg az emberi erőt gépekkel nem pótolják. Most kisebb lesz a termés — folytatta — mert a nagybirtokot géppel művelték, a kisbirtokosokpedig annyit dolgoznak, amennyire családtagjaik képesek. Most már élénkké válik a társalgás. A kocsi minden utasa figyel és mindenki igyekszik véleményét leadni erről a súlyos problémáról. Nagy baj az — mondotta egy másik utas — hogy a földműves osztály még annyit sem dolgtozik, mint amennyire képes volna. Fontos náluk az, hogy a saját szükségletüket kielégítsék. Mit törődnek ők a várossal? A Tiotoros ablakát veri az eső. Egy bevetett tábláról hatalmas varjúsereg száll fel a motor zajára. ■. Mint fekete felhő úszik lasan a levegőben. — Ezek is sok kárt tesznek — szólt egy úriasszony. És nincs, aki pusztítsa őket. Nem törődik ma már ilyesmivel senki, talán a parasztok is valutáznak. Kívülről tompán szűrődik be a kocsi ablakán a varjak károgása, kár-kár ... Mindenki elhallgatott. Csend van csak a motor egyhangú zakatolása hallatszik. Az utasok gondolkoznak. Inen. Térdig érő, majdnem olyan nagy a sár, mint az aradi állomás előtt. Az emberek itt is panaszkodnak a drágaság miatt, pedig csak 70 lej egy kiló sertés zsír. Ineunak a régi híres faipara pang. Az iparosok nyomorognak, vagy kénytelenek más foglalkozás után nézni. Beszélik, hogy egy perzsa szőnyeg nagyüzem működik Borosjenőn. Meglátogattam a szövődét. Már az ablak előtti nagy zsivaj elárulta, hogy bent leányok dolgoznak. A zajba kacaj és nő rázás Vegyül, Bemegyek. Elhal az ajkakon a kacaj és a nóta. Csodálkozva néznek rám, azután mintha ott sem lennék, folyik a munka. Hatalmas teremben vagy harminc leány dolgozik. Mindnyájan iparosok gyermekei. Dolgozni kell ma a leányoknak is, mert másképp nem tudnak megélni. A teremben félig kész szőnyegek előtt ülnek a leányok. Recsegnek a szövőszékek, nyikorogva lomhán fordul a gombolyítógép nagy karja. Fürgén dolgoznak az ujjak. Finom izlés és ügyesség jellemzi a munkát. Kardos Jenő bankfőnök neje adja az utasításokat, tanítja a leányokat. A szőnyegkészítés szép jövedelmet biztosít a leányoknak. Megrendelés Erdély minden városából érkezik, ilyen jó Ilire ment a borosjenői perzsa szőnyegeknek. A szőnyegszövésen kívül a borosjenői asszonyok és leányok más kézimunkákkal is foglalkoznak. Az aradi fehérnemű-kereskedők szívesen fordulnak a borosjenői asszonyokhoz ízléses kézimunkákért. Zuhogó záporban indul a vonatunk Arad felé. Az utasok beszélgetnek. Nincs más téma. Drágaság, gazdasági krízis, a zuhanó lej. A társadalmi osztályok csaknem minden rétege képviselve van a fülkében Mindenki vitatkozik és mindenki jót akar (p. g.) 1923. február 1. lenes a magyarországi eseményekről. — Megszállás francia mintára. — A kisantant őrködik és akarja a jó viszonyt. — Prágából jelentik, hogy Benes miniszterelnök és külügyminiszter a parlament külügyi bizottságában kifejtette a nemzetközi helyzetről expozéját, amelyben Magyarországról a következőképen nyilatkozott: — A magyarországi események a legutóbbi időben olyan komoly jelleget öltöttek, hogy szükségessé vált a kisantant közbelépése. Mind ama törekvéseink ellenére, amelyekkel tartósan kerekté akartuk tenni a Magyarországhoz való viszonyunkat, időről-időre differenciák támadtak Magyarország és szomszédai között. Többek között határmenti lakosságunk és hatóságaink ellen többé-kevésbbé felelőtlen bandák fegyveres támadást intéztek. Nyilvános gyűléseken a békeszerződések ellen uszítottak, a magyar irredenta szervezetek különböző akciókra ragadtatták magukat, sőt több katonai jellegű intézkedés is történt. "Általában véve ezeknek a magyar eseményeknek a jellege nem olyan, hogy valamilyen komoly konfliktustól kellene félni, de az általános helyzet feszültsége éberségre int. A magyar kormány képtelen egyes szervezetek akcióinak gátat vetni. Ezt megmutatta a nyugatmagyaror- rszági kérdésben is és nem hihető tehát, hogy másutt képes volna erre. Hogy komoly az a szándékunk, hogy Magyarországgal a jóviszonyt megteremtsük, a legjobban mutatja a határmenti forgalom rendezése és a kereskedelmi szerződés megkötése. Remélhető, hogy ilyen alapokon épül majd fel a helyzet, amely kizárja a kis konfliktusok keletkezését. Minden nehézségek ellenére azonban a két állam viszonyában haladás észlelhető. Czech német szociáldemokrata a magyar kérdésben világos álláspont elfoglalását kívánta,, mert szerinte Magyarország az európai reakció tűzfészke. A többi szónok beszédében a német-francia helyzettel foglalkozott. Benes Czech kédésére kijelentette, hogy a csehszlovák kormány igyekszik a jó viszonyt megteremteni Magyarországgal, de még egyrészt biztosítani akarja magát minden reakció ellen, másrészt már három esztendeje nyújtja ki békülésre a kezét. A maikörülmények között Magyarországgal szemben más politika nem lehetséges, mint az őrködés, egyúttal azonban annak az előmozdítása is, ami a jóviszonynak kedvez. Budapestről táviratozzák. Az egész budapesti sajtó foglalkozik Benes expozéjával és az Orient- Radio-Radar román távirati irodának azzal a jelentésével, amely gróf Bethlen István magyar miniszterelnök nemzetgyűlési beszédével kapcsolatban megállapítja, hogy Románia békés szándékai kézenfekvőek, míg Magyarország minden alkalommal megmutatja bosszúálló szellemét és ezzel védekezésre kényszerítette a legutóbb is Romániát. Hozzáfűzik még ehhez a La Voce Republicának közlését, amely szerint a kisantant lépéseket tett Parisban, Londonban és Rómában, hogy kieszközölje a nagyhatalmaknál, hogy ugyanolyan rendszabályokat alkalmazhasson Magyarországgal szemben, mint amilyeneket Franciaország a jóvátétel ügyében a Ruhr vidéken életbe léptetett. Az az általános sajtóhangulat, hogy a magyar jóvátétel ügyében senki zálogot nem szerezhet, miután a döntő fórum még nem határozott a magyar jóvátétel kérdésében. (Török és angol készülődések ) Konstantinápolyból jelentik, hogy a politikai körökben számolnak azzal, hogy a laussannei békeértekezlet meghiúsulásával ismét fellángol a háború. A törökök Csanaknál és Jemednél nagyobb csapattömegeket vontak össze. Ha sor kerül arra, hogy az angolai török kormány parancsot ad a támadásra, akkor megtörténhetik, hogy Harrington angol tábornok" az angol csapatokkal igen nagy harcvonalon lesz kénytelen hadakozni. Harrington tábornok különben most tért vissza főhadiszállására a harcvonalon tett szemleútjáról, amelynek során megggyőződött arról, hogy készen állanak a csapatok, amelyeket a Földközi-tengeri brit hajóhad egész ereje és az atlantióceáni hajóhad nagy része támogat. Az angoloknak az a felfogásuk, hogyha a szakítás nem vezet nyomban újabb ellenségeskedésre, a jelenlegi helyzet még akkor sem tartható hosszasan. Párisból jelentik: A népszövetség tanács zárt ülésben tárgyalta a mosuli ügyet. Londoni lapjelentések szerintAnglia kategorikusan visszautasította azt az óhajt hogy Mosul-szigete a törököknek engedtessék át.