Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)

1923-03-01 / 46. szám

Arad, XXXVII. évf 46. szám. # Arad lei. * 1923. március 1. Csütörtök, Szerkesztőség Arad, Acsev-palota, Kiadóhivatal: Bulv. Segele Ferdinand 22. (József főherceg aL) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad, Telefonszánt, Szerkesztőség és kiadóhivatal »51. Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre — ... Negyed évre ... Havonta —. ... 380 Lei. ISO Lel. ... 90 Lel. 130 Lei. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. Testvériség* Károly trónörökös nemrég zászlót bontott és erre a zászlóra a testvériesülés jelszavát irta föl. A lobogót Temesvárott bontották ki és a jelszónak az a célja, értelme és tartalma, hogy az egy országban élő népeket és nemzetiségeket a testvériség nevében buzdítsa meleg kézfogásra és megértésre. Ebben a kézfogásban áradjon át a lélekbe az a stádum, amely kiirtja belőlünk az ellenségeskedéseknek és a nézeteltéréseknek, a politikai véleménykülönbségeknek, a felekezetieskedésnek és a pártviszályoknak maró és gyökérttlen gyökerét. Károly trónörökös talán véletlenül, talán egy szerencsés inspiráció sugallatára olyan pillanatban bontott zászlót, olyan pillanatban proklamálta a békének és az egymásra találásnak jelszavait, amikor Romániában a szélső faji elfogultság és a felekezeti gyülölség hulámai csapkodnak szerteszét. Ezzel az előkelő és nemes gesztussal, amely a társadalom különböző elemeit a kultúra közösségében akarja egyesíteni s a műveltség és a megértés törekvéseivel igyekszik elsimítani az elterítéteket, Kástely trónörökös tulajdonképen pálcát tört a társadalmi türelmetlenség fölött. Nekünk magyaroknak ez a testvériesülési jelszó különösen közel áll a szívünkhöz. A mi szándékaink tiszták és önzetlenek. Szabadságot szeretnénk, amennyire ez az állam törvényéül belül csak tehetséges és mert a béke és a munka, a teljes összhang és megértés a vezető csillagaink, úgy érezzük, hogy az „Infratirea“ jegyében megindult mozgalom minden becsületes állampolgárt a zászlaja alá fog vonzani. A magyarság épen úgy, mint más nemzeti kisebbség Romániában, a törvények és a szerződések révén biztosított jogaiban élni kíván, kultúrájában és nyelvében fejlődni akar, ennek az államnak a keretein belül és ennek az államnak a javára. A maga erkölcsével és tradícióival ez a magyarság Románia államgépezetében olyan hajtóerő, amelyet nemcsak megbecsülni kell, de amelyre valóban rá kell teríteni a testvéri megértés selymes igazságát. A trónörökös akcióját mély morális belátás, tiszta és önzetlen állmpolitikai érzék sugallta. A testvériesülés programata ideális Programm, kiviteléhez ideális energia és ideális elhatározottság kell. Állampolgárnak állampolgárral szemben ne legyen oka lesütni a szemét, szeretettel, egymást támogatni kész jóindulattal találjuk meg azt a telki talajt, amely az új idők új társadalmának virágfakadását biztosíta. Nem szeretnők, ha ez a jelenség csak hirtelen felvillanó és hamar elsuhanó reflektorfény lenne, nem szeretnők, ha álomszerű varázslatnak tűnne fel, hanem azt alkarjuk, hogy igazság, a valóságba átment szent hit és meggyőződés sarjadnak ki belőle. Erre a testvériesülésre nemcsak a nemzeti kisebbségeknek van szükségük, nemcsak a felekezeti elhajlásoknak a kiegyenlítődése szempontjából kívánatos a programm megvalósítása, de szükség van rá magának az államnak is, ha kifelé a külföld felé a konszolidáció tógájában akar megjelenni. A trónörökös gesztusa emberi és politikai gesztus volt együttesen. A jelszó, amit a zászlóra írt, a szétzilált és meglépett korszellemnek talán egyetlen olyan biztosítéka lehet IQBOIOROIianOStOSOLO amelyre nem kell pártárnyalatoknak és társadalompolitikai tagozódásoknak színeit festeni, ez a jelszó magában véve puszta program, hozzáférhetetlenít és tiszta tartalommal. Kezet kell fognunk egymással, testvérek Jososobosobosoboso- A törökök aláírják a békét* (Anglia passzív marad, — A franciák megszállják Elberfeldet) Angliából jelentik: A török nemzetgyűlés valószínűleg elfogadja a békeszerződést illetőleg a kormány javaslatait, a szerződés aláírását azonban fél évvel elhalasztják abban a reményben, hogy időközben megegyezést tudnak létesíteni az antantállamokkal a gazdasági és pénzügyi kérdésekben is. Londonból táviratozzák. A Daily Mail külön tudósítója jelenti Angliából, hogy hat napi tárgyalás után a török kormány megállapodott a lausannei békeszerződéstervezet ügyében a török nemzetgyűlésnek teendő javaslatban. A javaslat helyesli Izmed pasa Lausanneban elfoglalt álláspontját. A kormány hiszi, hogy a török nemzetgyűlés a javaslatot el fogja fogadni. Konstantinápolyból jelentik, hogy a “török csapatok" megüzenték a szembenálló angol csapatoknak, hogy ne ijedjenek meg, ha puskaropogást hallanak, mert ők a békekötést sortűzzel fogják üdvözölni. Párisbról jelentik: A Rajna-bizottság rendelete folytán a megszállt területen minden szabadságvesztési büntetést, amely legalább öt évig tart, francia fegyházakban kell letölteni. Londonból jelentik: Ford Curzon angol külügyminiszter kijelentette az alsóházban, hogy Anglián sikerült távoltartania magát a bonyolult kérdéstől, amelyet a Ruhrprobléma teremtett. A nemzetközi látóhatáron vannak sötét pontok. Azt hiszi azonban, hogy az angol nemzet egyetért a kormánnyal, amikor ez nem avatkozott bele katonailag a Ruhr megszállásba. Anglia magatartása változatlan, mert a Ruhr kérdés nemzetközi kérdés, amelyben az összes szövetségesek megtalálják érdekeltségüket. Parisból táviratozzák. A francia lapok célzásokat tesznek Elberfeld megszállásának szükségességére abban az esetben, ha az angolokkal a Rajna jobbpartján vezető vasútakra nézve a megegyezés nem jönne létre. A lapok ugyafffire látják, hogy ez az út a meg nem szállott Németországon vezetne keresztül és pedig azon a részen, amelyet a versaillesi békeszerződés semlegesnek nyilvánít és ennek következtében nem volna megszállható, de a németek és az angolok magatartása nem hagy más módot számukra. Brüsszelből táviratozzák, hogy akatonai hatóságok a belga vas ■ év Esztrella. írta : Gróf Königsegg Lajos. . (Folytatás és vége). Elhatároztam, hogy megvárom, amíg Esztrella letáncolja számát és azután elkísérhet engem csónakomhoz. Ha késünk, nem baj, mert legényeim várnak rám. Rég foglalunk Helyet, leül a szomszéd asztalhoz egy szúrós szemü, sárgabőrű fekete szakállú gént temen, akitől száz lépésről letí a spanyol származás. Köszön. Esztrella ajábigyesztve elfordítja a fejét. Erre jobban megnézem a spanyolt, aki tűzlángban égő szemeit nem veszi le rólunk. • ... — Hát csak nézzen.• Közben aztán Esztrella suttogva elmondja, hogy a sárga, névszerint dán Diego Albakruz, már n egy év óta üldözi szerelmével őrültebbnél-örültebb ajánlatokat tett, de mindig rideg visszautasításra talált Nevettem rajta, kegyetlenül és megcsókoltam Esz■freflám kezét. "Álmodozva engedte tennem. A spanyol még sárgább' Tett a dühtől. Mit törődtünk mi vele? Következett Esztrella száma, ívetáncolta. A helyiség dörgött a tapsvihartól, a boldogságtól talán még szebb volt, mint máskor. Kipirulva hozzám jön és a fülembe súgja: — Átöltözöm, azután mehetünk. Vártam. Tíz perc múlva megjelenie, teljesen szabályszerűen felöltözve: matróznak. Sötétkék ruhában, fején a felírásos sapka. Két lefogó fekete szalaggal. Ennivalóan kedves volt. Egy kis nőiességet csak azzal árult el, hogy a sipkája felírása fölé oda tűzte az én két vérvörös rózsámat. Nem értettem mire való ez átöltözés, azt hittem, egy ártatlan szeszély. Karon fogtam, indultunk. 'A lépcsőházban fülembe súgja: — Ha lettem jössz hozzám, én megyek hozzád a hajóra! Megijedtem. — Tudod mi a következménye — reám nézve — e tettednek, ha észre vesznek? Kér’dőleg néz re’ám. - ; — Hadiállapotban vagyunk, tehát: rangvesztés és halál. Elborzadt, de nem hiszi. — Sötét van. Nem látja meg senki. És, folytatta határozott hangon, nekem mindegy: én ma éjjelre hozzád megyek. Nem tiltakozhattam, mert időközben a mólóra értünk. De még nem is igen akaródzott, hátha nem veszik észre. Az — „egy éj a menyországban“ — volna. Egyikünk sem látta, hogy a dühös spanyol utánunk osont. Beleültünk a csónakba, a legények meghúzták az evezőket és a sötét éj lepte alatt sikerült, észre véletlenül Esztrellát kabinomba csempésznem. Következik egy éj, amelyet csak átélni, de elmondani lehet. Reggel még álomban szenderegtem, midőn kürtjet ébresztett fel: — Rajparancsnok a hajón! "Gyorsan magamra kapom ruháim, felcsatolom kardom, szolgálati övem. Kabinomat egy függöny két részre osztja. "Óvatosságból mögéje rejtem Esztrellát. Halálsápadt lett és a gyors bucsúzás utolsó pillanatában hirtelen megcsókol. Rohanok ki. Az admirális már a külső lépcsőn jön felfelé. Jelentek. Kezet fog, majd így szól: — Kapitány ukr! Följelentésérkezett, hogy a Carinián egy nő tartózkodik. Hajószemlét tartok. Elsápadtam. Hideg borzadályt futott végig rajtam. Hát ilyen hamar utoléri a bűnt a bűnhődés. Megkezdtük a vizsgálatot. Nincs a hajónak olyan rejtett zuga, a csavartengelykamrától a kötél- és szénraktárig, amit meg ne néztünk volna. Nem találtunk semmit — Kapitány úr! most már csak az du camarája van hátra.