Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)
1923-03-24 / 66. szám
Arad, XXXVIII. évf. 66. szám 1923. március 24 Szombat. K Ara 2 lej. * Szerkesztőség Arad, Aesev-palota Kiadóhivatal: Bulv. Regele Ferdinand za, (József főherceg*«) (Aradi Nyomda Vállalat) Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerzeasztöség és kiadóhivatal 151. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. % Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre ... ... 360 . Fél évre ... ... ... ISO Le . Negyed évre ... _ ... 90.... Havonta _ ... ... ~ 30 Lei. Hirdetések dijszabás ízelni vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. lene atüs veséje. Mondott pedig a derék római szenátor a zúgolódó népnek egy példabeszédet a renyhe gyomorról és a zúgolódó tagokról, meg szervekről és megértere velük, hogy voltaképpen nincs okuk a pártütésre, mert az élet rendje, hogy ne csak dolgozók, hanem emésztők is legyenek. Megidézett szelleme ma ilyképen példálódzna. Történt, hogy a test szervei okulva a gyomor tanításán, nem gondoltak többé pártütésre, hanem mert hát valamit mégis kellett csinálniok, hát pártokat alakítottak. A vastag és vékonybél, a gyomor meg nyelőcső nem akartak tovább azt emészt fenn erre, a , JiZ-agy, nagyagy meg 4 Idegek a gondolkozás szervei fenny hanem inkább összeróttak a Vdvaji agy, balszivpitvar, bicepsízem megalakították mondjuk az erő pártját, a vékonybél, az epehólyag, a jobbszarkamra, a kisagy és vádlorom, az epéskedés pártját, a hashártya, rekeszizom, nagy agy és lábnagyujj a kérődzők pártját és így tovább. Lett ebből aztán akkora kavarodás, hogy békés, alkotó együttélésről, symbotikus össztevékenységről szó sem lehetett többé, hanem csak holmi parazitikus, egymás rovására való élésről. A test pedig akarva nem akarva nyomorodott napról-napra . . . Jószándéku emberek oda jegyezhetik ezt a mesét lelkiségüknek veszteségszámláin a jegyzet rovatba atmellé a tétel mellé, a mely alatt a demokráciába, mint az ember országát felépítő hatalomba vetett hitükért elkönyvelték. Idestova mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz a demokráciái csődje. Kételkedjünk kell a hivatottságában, mert hiszen azok se tudták megvalósítani — még a hatalom birtokában sem — akiknek pedig A» pártjuk címében, mint a progestíjímjiíkban sarkalatos elv a i.demokrac'*» A haltahom birtokái fián »• '^leestek *' ’ImreiSoflf • psichozisába és nem tűrtek meg az övékétől eltérő véleményt, mint pl. Magyarországon 1918. októbere után, vagy a régi verklit nyaggatták tovább, amint az Németországban történt. A hatalomra jutott demokratikus pártok sehol se tudták megvalósítani a törvények biologikus értelmét, sehol se tudták a törvénykönyvet nagy akadályozó és büntető intézményességéből egyetlen hatalmas segítő szervezetté átalakítani. A mai demokratikus államok is csak tiltó, büntető törvényeken alapulnak, a demokratikusan kormányzott népek is sóvárognak valami új, valami jobb után. A hiba ugye ott van, hogy a pártokba széjtdtagolt szervek feladták a szerves együttélés rendjét és helyébe tették a párt, a jelszavak, az érdekek szerint való berendezkedést. Pártoskodnak. A pártok tagjaik számában látják az erő kvintesszenciáját, demagógiát űznek, tömeg-, sőt sokszor csőcselékimádlatukban a vezetők áldozatául esnek lampa vas-pseriózisuknak’. A demokráciának európai szervezete is antibiógikus, azért ssem Várasdoá is »eg a surí*c «.cxév A népéletnek biológikus életformáját organokráciának nevezném. A népek életének kezdetén is az organokrácia volt az adott életforma. Kétszervű volt csupán: harcosokból és dolgozókból állott. Verekedés és vérpazarlás volt az egyik feladata, munka és véreikkézés a másiké. Ebben a biologiskus integráltságban rejlett az az erő, mely az ősi oázisoktól a világ, a periferikus nagy termékeny síkságok meghódítására és megművelésére késztette a mai népek őseit. Ma már sokszerű az élet, a szervek feladatát a különböző hivatások látják el. Az embereknek hivatásuk szerint való szerveződése az organokrácia lényege. Hogy miben különbözik a demokráciától, arisztokráciától és egyéb rendektől? A demokrácia egyenjogúsításából és u. m. népuralmából, annak a népnek az uralmából, amely . Henry Georg szerint annyit gondol az áramélet alapvető kérdéseivel, mint az omnibuszlé az omnibusz-társaság hasznával, ebből elég volt már. Az egyenjogúsítás és egyenjogúság •fewfi Aklfejäifif ■ egyik ember kiszolgáltatottságát a másiknak megszüntesse. Hol vagyunk még attól, hogy még a koldus se legyen senkinek se kiszolgáltatva. Kínai organokráciájában a koldus is megtalálja a maga szót Ifjúsági testnevelés. Irta: Strifler Ferenc. A testgyakorlatok fontosságáról, a testédítő játékok, torna, atlétika jó hatásáról és szükségességéről ma fölösleges vitatkozni, hiszen jól tudja azt minden műveit ember. Az iskola azonban nem elégedhetik meg azzal, hogy az ifjúság testnevelését biztosítandó, gondoskodik megfelelő szükséges helyiségekről, felszerelésről, játéktérről és kellő szakvezetésről. A mai viszonyoknak, a kor szellemének és fejlettségének megfelelőleg, gondoskodni kell arról, hogy az ifjúság testnevelése higiénikus alapon, az orvosi tudomány hatalmas vívmányainak igénybevételével történjék, amint azt azészaki népek már a múlt század végén cselekednek. Az első tényezője ennek a higiénikus és anatómiai alapon felépült ifjúsági testnevelő rendszernek, aminő a svéd és dán rendszer , az iskolaorvos. Azonfelül, hogy az iskolaorvos az egészség őre, aki az időközönkénti szem, fül stb. vizsgálatokkal, helyiségek tisztánnitartásának, szellőzésének, világításának stb. ellenőrzésével biztosítja az egészséges állapotokat, még egyéb fontos és ép oly magasztos teendője is van, amely hivatásától el nem választható. Ez pedig a testi hibákban szenvedő tanuló-ifjúság gyógynevelő testgyakorlásban való részesítése, amely orvosi szaktudás, illetőleg utasítás nélkül nem képzelhető el. Számos ilyen tanuló, aki a torna alól való felmentés helyett ilyen úton-módon részesülne a neki megfelelő testgyakorlatokban, visszafejlődés helyett szépen fejlődhetnék és erősödhetnék többi társaival. Mindig, de különösen most, a háborús következmények nyomorúságos viszonyaiban hiányos táplálkozás, ruházkodás stb. mellett kétszeresen, sokszorosan szükség van arra, hogy a test erejét, egészségét s azzal ellenálló képességét fejlesszük. Hogy ez lehetővé váljék, illetőleg, hogy az ifjúság gyógypedagógiai testgyakorlása áldásos eredményt biztosítson, az ahhoz feltétlen szükséges kellékekről bátorkodom megemlékezni egész röviden. A tornatanár ismeri az összes tornaszereket, ép úgy, mint az azokon végzendő gyakorlatokat, de ismernie kell a gyakorlatok fokozatait is, különben nem lehet testnevelő. Magától érthető, hogy a szabadtéri sportokat, atlétikát, játékokat szintén, s tudnia kell, mi és mennyi való azokból osztályoknak, koroknak együtt és egyében kint is. A testnevelő kell, hogy rendelkezzék annyi anatómiai ismerettel, amelynek segítségével meg tudja állapítani az egyes szereken végzett gyakorlatok bizonyos izmokra való más, más és különböző fokú hatását. Mikor és mennyiben vannak igénybe véve a húzó- vagy tolóizmok. (Pld. a biceps, a kétfejű felső karizom, vagy a triceps, a háromfejű felső karizom.)Azonban azt nem lehet követelni a testpedagógustól, hogy az egyes betegségek tüneteit, változatait és fokozatait is ismerje. Pedig ez a leglényegesebb, mert ez szabja meg, hogy a kezelés alatt álló gyógytornásznak milyen szeren, mennyi és hanyadfokú gyakorlatok végzése írandó elő. Ez már recept, ez az orvos dolga ; a tornatanár csak ennek alapján teljesítheti áldásosan kötelességét. Az ismert svédszerek : a „riristol“ bordás fal vagy svédpalánk, a „rácstég“ vagy függő rács a boom vagy gerenda és a „print“, vagy svédbakk. Az ezen szereken végzendő gyakorlatokat és azoknak fokozatait kell ismerni az orvosnak legalább annyira, mint amennyire a tornatanárnak az anatámiát, hogy az egyes betegségeknél bizonyos fokú gyakorlatokat írjon elő bizonyos szereken. Ha véletlenül akad orvos, aki nem tudja hogy pld. mi az a rbstol,és a spanbeigenak hány fokozata van úgy az nem írhat elő ily értelemben gyakorlatokat. Ha akad tornatanár (miért ne?) aki szakképzettségén felül az anatómiában nem rendelkezik a szükséges jártassággal, „az ne kontárkodjék“. Úgy emlékszem Doffinges is ezen a véleményen van. De jóakarattal, egyetértéssel milyen szépen meg lehetne oldani a dolgot. Hogy az együttműködés áldásos hatását az iskola, a család, a társadalom javára fordítva, egészséges állapotokat teremtsünk. Csak ne sajnáljuk azt a kis fáradtságot. Hiszen a testi hibában szenvedők ép oly jogon követelhetik a testgyakorlás által nyújtott örömöket és egészséget, mint az ép testűek