Aradi Közlöny, 1923. június (38. évfolyam, 117-140. szám)

1923-06-10 / 124. szám

2 orvosságot keresni • rá, hogy min­Parisban mért kinyit a les? CD ■ CD »CD ■ CD U CD U CD ■ CD ■ CD B CD Mikor volt esedékes a felemelt bér? (A timiisoarai Ítélőtábla elvi jelen­tőségű Határozata­.) írta: Székely Aladár ügyvéd. A timisoarai tábla C. II. 434— 9—923. számú Határozatában ér­dekes elvi kijelentést tett a tekin­tetben, mikor tekinthető a lakó késedelmesnek a felemelt bér meg­fizetése tekintetében? Az eset előz­ménye az, hogy B. I. aradi lakos, aki ugyanazon házban bérelt la­kást és üzlethelyiséget, 1922 má­jus hatodika helyett csupán 1922 június 7-én, tehát a bírói ítélet kihirdetése után fizette ki házbér­tartozását. A háztulajdonos emiatt B. I. kilakoltatását kérte, amit sem a járásbíróság, sem a törvény­szék nem rendelt el. Ez ellen a háztulajdonos felülvizsgálattal élt a timisoarai táblához.­­Az Ítélőtábla az aradi törvény­szék ítéletét feloldotta és utasí­totta a törvényszéket annak­ meg­állapítására, vájjon már korábban megvolt-e állapítva a felek között avagy az adóvallomási ívek alap­ján megállapítható volt-e azon kö­rülmény, hogy a lakó mennyi évi bért­ tartozott a lakásért s illetve az üzletért fizetni? S egyben uta­­­sította az Ítélőtábla a törvényszé­ket arra is, Hogy állapítsa meg azt várjon alperes az 1922. évi lakás­törvénynek a felemelt bérek fize­tésére vonatkozó rendelkezését nem sértette e meg s nem fizetett e késedelmesen? tizeket ismerve, kíváncsian vár­juk az aradi bíróságok döntését olyan ügyekben, ahol egyszerüen 3-as 4-es 5-el vagy 7-el kellett vol­na a bérlőnek szoroznia s meg­kapta volna a helyes bérösszeget,,, s ehelyett nem fizetett. Hanem a fizetendő bérösszegnek egy jelen­téktelen töredékét birói letétbe helyezve, arra k­ényszerítette a háztulajdonost, hogy őt perelje és ezzel a perek számát kényszerű­ségből szaporítsa. Viszont a bíróságok nem elé­gedhetnek meg ilyen esetekben az egyszerű bérmegállapítással, ha­nem meg kell szüntetniük a bér­leti viszonyt a bérlő hibájából mindazokban az esetekben, ahol az 1916. évi alap bér meg volt ál­lapítható az adóvallomási ívekből.­­ ahol a bérlőnek csak egy egy­­szerű­ szóriási művelet kellett vol­na végezni. He sikanériából vagy kényelemszeretetből — ezt a bí­róságra bízta. A tábla fenti elvi jelentőségű határozata egyben útmutatást ad arra nézve is, hogy miként lehet a bér nemfizetések miatti perek számát csökkenteni. Aki tehát 1923. május 6-ig nem fizette meg a felemelt bért, az késedelembe esett és annak a kilakoltatása is megítélendő a bíróság által. CD ■ CD * CD 8 CD B CD ■ CD B CD ■ CD B CD I 1 — A Bogya—Rupert-affér. Bu­dapestről táviratozzák: Prónay Pál ezredes és báró Collas Tibor ma le­velet intéztek Bogya János képvise­lőhöz, akinek segédei voltak a Rup­­pert Rezső képviselővel támadt lo­­vagias ügyben és tudatták vele, hogy Rupert a lovagias elégtételadást egy sértőhangú levélben megtagadta. A segédek ezért súlyos kitételekkel il­lették a megbízóinkhoz intézett le­vélben Rupertet. 'ARADI 1923. június 10. den külső és belső indok nélkül .A rákosszentmihályi gyilkosok lakásában. (Látogatások szegényes szobákban, ahol a bűn tanyázik.) (Az Aradi Közlöny budapesti tudósítójától.) Beszéltem a gyil­kosok szomszédaival és mindazok­kal, akik az utóbbi időben Mol­­nár-Tóth Józseffel, Kanozsayék­­kal, Ditrói-Puskással és Szeglék­­kel, a gyilkosság főszereplőivel érintkeztek. Terepszemlét tartot­tam a gyilkosok által lakott Há­zakban és azok környékén. Érde­kes megfigyeléseimről a követke­zőkben számolok be Molnár-Tóthot alig ismerték. Molnár-Tóth József, mióta a tömeggyilkosság tervével és vég­rehajtásával foglalkozott, zárkó­zott természetűnek mutatkozott. Csak cinkostársainak tárta fel sö­tét lelkét. Lakásadói, szomszédai társaságát kerülte, úgy, hogy a ház lakói róla vajmi keveset tud­nak beszélni. Haza jóformán csak­ aludni járt s mindig jövet is, me­net is gond terhes fővel járt, szó­fukar volt. Kanozsayn és Ditrói- Puskás sógorán kivül a házmes­ter csak egy tisztet látott gyakran felmenni Kőris­ utca 24. szám alatti lakására, ahová február el­sején költözött be. Rendkívül ud­variasan viselkedett mindenkivel szemben, úgy, hogy az utca népét — a környéken csupa szegény ember lakik — elbűvölte elegáns megjelenésével és udvarias mo­dorával. Kanozsayék háziasszonya,­ ­Kanozsay Dezső pénteken es­­­te költözött­ be Zsicsarics Károly­­né Ernő­ utca 19. I. emelet 17-es számú lakásába. Zsicsarics Károly­né csütörtökön bejelentette a ház­mesternél, hogy másnap két roko­na érkezik vidékről, akik két-Há­rom­ napig nála fognak aludni, de nem szükséges őket bejelenteni a rendőrségen, mert legfeljebb else­jéig maradnak ott. Kanozsayék nappal alig voltak a lakásban. Rendesen korán reggel elmen­tek és éjjel tizenkettő és egy óra kö­zött tértek haza. A ház lakóival egyáltalán nem érintkeztek. Hét­főn este Hat óra felé két detektív jelent meg Zsicsaricsnénál és ezek a Kanozsayékat keresték. A házaspár azonban nem volt ott­hon, mire a detektívek elmentek. Ettel tizenegy óra után csöngetés hallatszott a kapu alól, de mire a házmester kiment kaput nyitni, a detektívek már elfogták­ a házas­párt. Szegiéket becsületeseknek ismerik Kispestet is felkerestem, ahol Lachmann Andrásné holttestét ta­lálta meg a rendőrség. Itt laknak­ Szegi An­talék, akiknek Rózsa­­utca 34. szám alatti lakásában rej­tette el Molnár-Tóth az öregasz­­szony hulláját.­­A hírhedtté vált ház alacsony, apró kis épület, melynek hátsó felében lakik a Szegi-család. Szegi Antalné és Három fia már szabadlábon van­nak, csupán a Szegi-leány __ van még őrizetben. A szomszédok egy­­től-egyig tisztességes, becsületes embereknek ismerik Szegiéket, akik szolidul, rendesen éltek min­dig, senkit nem bántottak. Egyi­kük sem hiszi, hogy Szegiék bűn­részesei az elvetemült _ gyilkos­ságnak.­­— Legfeljebb arról lehet szó,­­ — mondották — hogy, Molnár-Tóth a leányt behálózta és elhitet­te vele, Hogy árucikkeket rejteget, melyeket nem tud a lakásán elhe­lyezni, mert a hatóság árufelhal­­mozás cimén lefoglalná. Szegi An­talné a következőket mondotta: — 1918-ban néhány hónapig nálam lakott ez az ember. Keres­kedősegéd volt akkor is, mindösz­­sze tizennyolc éves és a legrende­sebb életet élte. El sem, hittük volna, hogy ilyesmire képes le­gyen. Évekig nem halottunk az­után róla semmit, míg néhány hó­nappal ezelőtt „ide ette a fene.“ A lányommal beszélt. Arra kérte, hogy adjon helyet a kamrában egy ládájának, mert nincs rendes lakása és nem tudja elhelyezni. Egy délelőtt el is hozta a ládát. Csak a lányom volt itthon, ebédet főzött. Mondta, hogy csak vigye a ládát a „supmniba“ és helyezze el. Molnár-Tóth­ azután elásta azt. Dehogy is tudtuk, hogy mi volt benne. Ha tudtuk volna, ide sem engedjük hozni. Hogy a leányom fogadott-e el pénzt, vagy nem, azt mi nem tudjuk­.­­ Ahonnan Lachmanné a halálba indult. A Csok­onay­ utcai Hollandia­­szállóban lakott az öreg Lach­mann Andrásné, mielőtt Molnár- Tóth kicsalta Rákosszentmihály­­ra, hogy ott meggyilkolja. A föld­szint 59. számú szobában lakott nyolc napig január vége felé. Ar­ról, hogy hogyan élt a szállodá­ban, a Hollandia portása a követ­kezőket mondotta : — Lachmanné csak késő este járt haza, azt mondta, hogy útle­vél-ügyekben szaladgál és azért lőtt be a városba rákosszentmihá­­lyi villájából, hogy közel legyen a hivatalokhoz. Minden éjjel so­káig beszélgetett velem. Gyakran hajnali két-három órakor ment csak aludni. A szerény külsejű asszony nagyon beszédes volt, sokszor mesélt családjáról. El­­h­ondotta,­ hogy férjének azelőtt Amerikában kenyérgyára volt, amit azonban, mikor hazajött, el­adott. Nemrég az ura újra vissza­ment­­Amerikába és most üzemve­zetője egy filadelfiai kenyérgyár­nak. Lachmanné azt is elmesélte, hogy férje nagyon hívja ki Ame­rikába, de ő egyelőre leányához utazik, aki Romániában van. Egy délután aztán elkérte számláját és kifizette. Azzal távozott, hogy még aznap este elutazik Romá­niába. Tudomásom szerint, mialatt itt tartózkodott,­­ egy látogatója se volt. Férjéről feltűnő szeretet­tel beszélt, senki se mérte volna feltenni, hogy az urát meggyilkol­ta vagy meggyilkoltatta. Külön­ben igen jóképű, becsületes arcú és beszédes asszonyságnak lát­szott Ditrói-Puskás úgy élt, mint egy hivatalnok. Elmentem Ditrói-Puskás Albert lakására is. A külső VIII. kerület egyik szűk, szegényes utcájában, a Losonci­ utca 8. számú házban van albérletben egy kis szobája. A második emelet 22. számú laká­sában, Szilágyi Károly lakatos­­mesternél bérelt feleségével együtt egy szerény bútorzatú ut­cai szobát A házbeliek a legna­gyobb megdöbbenéssel értesültek arról, hogy Puskás is belekevere­dett a rákosszentmihályi szenzá­cióba és mostanában csak erről beszélnek. Rosszat a szomszédok nem tudnak rájuk mondani. Csen­des embereknek ismerik őket. A Házmesterné így beszél róluk: — Úgy éltek, kérem, mindvé­gig, mint ahogy hivatalnok embe­rek szoktak. Nem látszott rajtuk soha, hogy sok pénzük van. Sze­rényen öltözködtek és bizony nem költekeztek. Az utóbbi időben gyakran jártak kapuzárás után haza, de bizony sokszor előfor­dult, hogy a kapupénzzel is adó­sak maradtak és három-négy ka­pupénzt adtak meg egyszerre, akkor se többet, mint ahogy má­sok szoktak. Hanem csak tíz, vagy husz koronát. No, azt sem hittem volna a Puskásról, hogy valami gyilkosságban részes. Ez nem nézett ki belőle. OBOSOIO SOBOIOIOSC Poincaré beszámol­. (Anglia is elégtelennek mondja a német javaslatot.) Párisból táviratozzák. Poin­caré a szenátus külügyi és pénz­ügyi bizottságainak­ közös ülésén számolt be brüsszeli utazásának eredményéről és hangsúlyozta a francia és a belga kormány teljes egyetértését. Kijelentette, hogy a két kormány a Ruhr-vidéki pasz­­szív ellentállás teljes és végleges­ feladása előtt semmiféle javasla­tot nem tárgyal. Pak­sból táviratozzák. A Ha­vas-ügynökségnek jelentik Lon­donból, hogy az angol kormány a német javaslatokat elégtelenek­nek és tökéletleneknek tekinti és mégis azon a nézeten van. Hogy a szövetségesek a javaslatokat meg­vitathatják, mert meg kell hatá­roznak, Hogy mit tartanak­ ,meg­ és mit utasítanak vissza belőle. Az angol kormánynak az az óhaj­tása, hogy a szövetségesek egyez­zenek meg abban.­­ Hogy milyen módszerrel cserélik ki nézeteiket, amelyek alapján azután közös vá­­laszt dolgoznak ki. _­­Londonból jelentik: Tegnap érkezett meg az orosz szovjet kor­mány válasza az angol jegyzékre. 1A szovjet válaszában valameny­­nyi angol követelésnek eleget tesz, kivéve a Perzsiában és Af­ganisztánban működő orosz diplo­máciai képviselők visszahívására irányuló követelést. Krasszin szov­jet megbízott ma adta át a jegyzé­ket Curzon külügyminiszternek szóbeli magyarázat kíséretében. A Daily Telegrapm jelentése­ sze­rint Csicserin előreláthatólag ma­ga­­fan Londonba, hogy az angol kormány kielégítőnek találja a vá­laszt­ és letárgyalja a függő­ kérdé­seket. Londonból táviratozzák. Mi­előtt a szövetségesek bárminő vá­laszt adnának a német jóvátételi jegyzékre, előbb maguk között tár­gyalják meg azt. Lord Curzon angol k­ülügyminiszter Hétfőn ta­lálkozik Londonban a francia nagy­követtel. A megbeszélésen alkal­masint az olasz és belga diplomá­ciai képviselők is megjelennek. Párisból táviratozzák. A Ha­vas-ügynökség értesülése szerint a szövetségesek kormányai elha­tározták, hogy a nagykövetek ta­nácsa útján értesítik a német kor­mányt, hogy újból életbe léptetik a katonai ellenőrzést a német bi­rodalom felett és felszólítják" al­ német kormányt, holgy tegyen"

Next