Aradi Közlöny, 1923. december (38. évfolyam, 266-286. szám)
1923-12-01 / 266. szám
Arad, XXXVIII. 266. szám Szerkesztőség Arad, Acser-palota. * Kiadóhivatal Bniv. Regele Ferdinand 73. (József föherceg-ill.) (Aradi Nyomda Vállalat.) urgönycím: Közlöny, Arad, Telefonszám: szerkesztősig és kiadóhivatal 151. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztői STAUBER JÓZSEF. * 1923. december 1. Szombat ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre ... ... 480 Lei. Fél évre ........ .. ... 240 Lei. Negyed évre.............. 120 Lei. Maronta . ... ........ 40 Lei. Hirdetések díjszabás szerint Megjelenik naponta reggel. Egyes szám ára 2 lei, vasárnap lej. Bucurestiben 30 bánivá több. Bia öt esztendeje..« Ma öt esztendeje, 1918. december 1-én az Alba-Juliára (Gyulafehérvárra) egybehívott román nemzetgyűlés az itt következő és azóta már törvénybe iktatott határozatokat hozta. A politikai életben igen »orkiszor esik szó a híres határozatokról, amelyeket most, az évforduló napján minden kommentár nélkül leadunk. ). Az erdélyi, magyarországi és a bánáti románok nemzetgyűlése 1918. évi december elsején deklarálja az összes románaik egyesülését és minden terület egyesítését Romániával, amely területeket románok laknak. A román nemzetgyűlés kijelenti elidegeníthetlen jogát az egész Bánátnak, a Maros- Tisza és Duna-Tisza között fekvő területeire. II. A nemzetgyűlés eterületek lakosainak ideiglenes autonómiát biztosít addig is, míg az általános választójog alapján összehívandó alkotmányoz nemzetgyűlés másképen határoz. III. Ezzel kapcsolatban, mint alapelveket az újonnan alakítandó román államhoz, a nemzetgyűlés a következőket juttatja kifejezésre: 1. Teljes nemzeti szabadság ez összes itt lakó nemzeteknek. Mindegyik nemzet önmagát fogja saját nyelvén kormányozni saját közigazgatása és igazságszolgáltatása szerint, melynek hivatalnokait önmaguk választják meg a saját fiaik közül. Minden nemzet jogot nyer a törvényhozói képviseletre, az ország kormányzásában pedig nétességük számaránya szerint részesülnek. 2. Az összes hitfelekezetek egyenjogúak és az autonómia joga megilleti őket. 3. A közélet minden terén :a demokratikus kormányzás véglegesítendő; rojtakínos, titkos, egyenlő, községenkénti választójog, mely 21 éves kortól a nőkre is kiterjed. 4. Teljes Sajtószabadság, gyülekezési és egyesülési jog lesz. Minden emberi gondolat szabadon terjeszthető. 5. Radikális földbirtokreform, összeírják az összes birtokokat és különösen a nagy birtokokat. Ez összeírás alapján eltörlik a hitbizományokat, csökkentik a latifundiumokat és így lehetővé teszik a földművelőknek, hogy saját gazdaságukat megteremthessék a legalább is olyan nagyságú tulajdonukba jutott földterületen, amelyet családtagjaikkal együtt megművelhetnek. Ez agrárpolitikának vezető elve egyrészt az, hogy a termelést fokozza. 6. Az ipari munkások részére biztosítja ama jogokat és előnyöket, amelyek már a legelőhaladottabb maigazeurópai iparos államokban törvényszerűen biztosítva vannak. " , ig. A nemzetgyűlés amaz óhájának adott kifejezést, hogy a bé-kekongresszus hozza létre a szabad nemzetek egyesülését olykép-pen, hogy az igazság és a jog egyaránt biztosítva legyen a nagy és kis nemzetek részére és hogy a jövőben a háború a nemzetközi konfliktusok elintézésénél szerephez ne juthasson. • V. A nemzetgyűlés üdvözli az osztrák járom alól felszabadult és az anyaországban egyesült bukovinai testvéreket, VI. Együttes lelkesedéssel és szeretettel üdvözli a nemzetgyűlés az Ausztria-Magyarország által eddig leigászott és most felszabadult nemzeteiket: acseh-szlovákokat, a német-osztrákokat, a jugoszlávokat, a lengyeleket és ruténeket és adjuk most esz üdvözletét tudomásukra. VII. A nemzetgyűlés hódolattal hajlik meg ama hős románok emléke előtt, akik a háborúban meghaltak a román nemzet szabadságáért és egységéért. VIII. A nemzetgyűlési háláját és csodálatát fejezd ki az összes szövetséges államoknak, akik égi évtizedek óta felkészült ellenség élén, elszántsággal viselt harcok által kiszabadították a civilizációt a barbárság karmai közül. XIX. Az erdélyi bánáti és magyarországi román nemzet ügyeinek az intézésére a nemzetgyűlés egy nagy nemzeti tanács megalakítását határozza el, amelynek jog ga lesz a román nemzetet képviselni bármikor és bárhol, a világ öszszes nemzeteivel szemben és mindazon rendelkezésekéit megtehesse, amelyeket a nemzet érdekében szükségesnek tart. Megszakadtak a román-eagyar tárgyalások (A magyar delegáció elhagyta a fővárost. x Nem tűztek újabb terminust a tárgyalások folytatására. x A megszakítás okáról még nem lehet tizta képet alkotni.) Bucurestikől jelentik: A románmagyar tárgyalások megszakadtak. A megszakítás okáról még mindig nem lehet tiszta képet nyerni. Annyi tény, hogy a tegnapi reggel a magyar delegáció tagjai elhagyták a fővárost és a tárgyalások folytatására nem tűztek ki terminust. A Plutus szerint annak dacára, hogy egyes körök azt hangoztatják, hogy a magyar kormány képviselőjének visszahívása a családi ügyben történt, megállapítja, hogy amagyar delegáció újabb instrukciókért utazott Budapestre mivel nem volt felhatalmazása a gördülő anyagok visszatérítési ügyének a rendezésére. Ellenzéki vezért ünnepeit a kormánypárt (A román-jugoszláv tárgyalások. — A kereskedők külföldi adósságai. — Kísíszolik a hátralékos nyugdijakat, Jorga nagy ellenzéki beszéde) Incidens a Kamarában. Trudtrestiből Jelentik: A kamara tegnapi tgéfats.Orimimelgy. Költ, a miniszterek közül Bradana Vinti Ma, Anghelescu és Lepadatu voltak jelen. Napirend előtt felszólalt Keömte Moldovan és kijelentette, hogy Tupu tegnapi beszédében említett brailai földosztási szabálytalanságok nem felelnek meg a valóságnak. Dimitrescu kérdezte a pénzügymisztert, hogy melyk részesülnek .a hadikárpáti Lapos dr. felvnagválTaS'bk. „ a • H*é*»án!»tóh román-jugoszláv határigazolás ügyében lefolyt tárgyalások eredményeiről. Bratiam Vintilia megnyugtatta a felszólalót, hogy a timisoriai tárgyalások a legbékésebb szellemben folytak és a kormány csak úgy cselekedhetnk, ahogyan azt az ország érdekli ki Hogyan halt meg J Désy Zoltán, (Ekv újságíró naplójából.) Lázár Miklós „A Reggel“ felelős szerkesztője írja lapja legutóbbi számában: Olvasom a lapokban, hogy hazahozzák Désy Zoltánt, Kelskgaliciából, a zezawai temetőből. E vágtató időkben kinek jutott Piszébe Désy, az egykori magyar közélet Szent György-lovagja, a legtisztább férfiú, aki valaha is a kezemet megszororította? Nekem atyai barátom volt, a sírját is én találtam meg, egy csatakos hajnalon, anno 1°16 február 27-én. — Egész élete ,izgalomban, önfeláldozásban fellött 55 éve predesztinálta arra, hogy egy tavaszi éjszakán eltűnjék és a szennyes, dicstelen korba- mint örök példa és hősi legenda járjon vissza közibénk. Ki volt Désy? Magyar politikus, akinek zsenialitása és becsületessége volt. Nem elragadó szónok, titáni koncepció, lángeszű státusférfi -Bapzerre, elgondolkozó, rekedt és betegférfiú, akinek a karaktere sugárzott és fénylett, mint egy ívlámpa a ködös sötétséjben. Elment a bábomba és elesett. 1915 áprilisában terjedt el Désy Zoltán hős halálának híre. Senki sem tudott bizonyosat a hadseregparancsnokság ellenőrízhetetlen jelentéseket kapott. Elhurcoldák, fogságba vetették, kézitusában sebet kapott és orvosi segítség hétfán elvérzett, lemészárolták akozákok és a szivét, mint Petőfiét, a dárda hideg hegye járta át? Ekkor bukovinaiés Déllet galiciai harctereken jártam és a testi és lelki nyomor teljességében sem volt más gondolatom, mint az 56 éves hadnagy kihűlt teste. Elhatároztam:" nett! nyugszom addig, amíg a sírját meg nem találtam. Ismertem Dsésy Zoltánt. Tudtam,? élve fogságba nem kerülhetett. A jószerencsére bíztam magam, amely soha, sohasem pártolt el tőlem. Csak kocogtunk előre toronybárnyában, Sadagora már haj *S&1 öse mögöttünk, tavaszi sörge* teg szántotta az utunkat, estére pedig csikorgó hideg lett, hogy pokrócba burkolva, mint az arab harcosok didergő és átkozódtunk a szalmán. Zöldelő táblák között keletnek haladunk, amikor végre nem is ,messziről ágyuk szavát hozza felénk az alkonyat. (Régen boldog ifjúságomban kutyaugatás, harangszó, hirtelen feltűnő világosság emlékeztette az utast, tanya, falu közelségére. A háborúban lám az ágyúzás kutyaugatása, harang zúgása, világossága a vándornak.) Valóban néhány perc múlva román falu alvégén fordulunk be, futárok nyargalnak, a nyeregkapujukon olcs méhesés, szalmaföddes viskók fénye a pocsolyában tükrözik vissza, a katonák dalolnak magyar és román nótákat fölváltva. „Lovas stáfjkor“ táborozik a falktban. A röpülő lovasok vezérkara a román néptanító alacsony mestergerendás szobájában ül, amikor bekopogtatunk hozzájuk. Az asztalonn a kapitány, gróf Bissingen, magas szikár arisztokrata, körülötte gróf