Aradi Közlöny, 1924. március (39. évfolyam, 46-70. szám)
1924-03-01 / 46. szám
KÖZLÖNY Az ellenzék hatalmas lármát csap, illik-verik a padokat, úgy, hogy a pénzügyminiszter nem folytathatja beszédét. Az elnök úr minden igyekezete. Hogy a rendet Helyreállítsa, sikertelen maradt, ímre az ülést berekesztette. Bucurestiből jelentik: Az Universalban megjelent azon cikket, amely a kamara tegnapi ülésén viharos jeleneteket váltott ki, értesülésünk szerint Haissescu, a parasztpárt ismert vezére írta. Magyar sajtó és sváb politika. (Sváb támadás Blaskovits Ferenc prelatus ellen. ’A svábok és egy cluji lap cikke. Egy magyar politikus nyilatkozata.) (Saját tudósítónktól.) Temesvár és a Bánát német és sváb polgársága érthető megdöbbenéssel; tárgyalja azt a támadást, mely asvábság egyik frakciója részéről Blaskovits Ferenc prelátust, a sváb nép (egyik’ kiváló vezéralakját érte. De fájdalmas megdöbbenést váltott a roppant éles hangon tartott támadás a magyarság bőrében is, mert a támadás oka abban a tényben rejlik, hogy Blaskovits egy magyar újságban, egy cluji lap Hasábjain nyilatkozott a kormány iskolapolitikájáról, amely egyformán sújtja az összes nemzeti kisebbségek kulturális étet lehetőségit. " A magyar párt egyik, előkelő vezető személyisége az ügyben a következőket mondotta a Közlöny munkatársának— A" támadó cikk, mely az egyik temesvári német nyelvű napilapban jelent meg, a sváb ellenrzék, a Temesvárott letelepedett szászok „sváb“ Táborából Malkitszerzője, Zafin Fülöp rendkívül éles módon elítéli Blaskovits nyilatkozatát és azzal vádolja, hogy a magyar lapban megjelent, magyar újságírónak adott interjijával "árulója tett a német ügynek, frontot változtatott s újból visszakacsint a ,régi világba" — az Jó testamentumba." — A Közlöny csak a napokban közölteegy sváb vezérpolitikus nyilatkozatát Bianu szenátor vádjaival szemben s örömmel olvastam, hogy ő is annak szükségességét hangoztatja, hogy közös érdekekért közösen kell harcolni. A magyarság sohasem zárkózott el az együttműködés lehetőségeitől, a magyarságnak sohasem jutott eszébe, hogy magyar vezető politikusokat renegátoknak bélyegezzen azért, mert német vagy román lapokban nyilatkoztak, de még a szászok sem vádolták dr. Roth Ottó képviselőjüket hazafiatlansággal, mert a Brassói Lapokban, egy más magyar lapban fejtette ki politikai álláspontját. Úgy a magyarság, mint az összes népek s az egész ország érdeke, hogy az Itt lakó összes nemzetek megértésben, kölcsönök megbecsülésben, saját s az ország boldogulását célzó szorgalmas munkában , éljenek és dolgozza nak. „v J' ‘ ' ' •'r j Egymással s nem egymás ellen. a ' p t ” yr. Ehhez pedig szükséges, Hogy, bajunkat, bánatunkat, minden óhajunkat és örömünket ismerjük, amazt enyhítsük és teljesítsük, ezt pedig megosszuk, ennek pedig egyik előfeltétele, hogy azokat egymással megismertessük. Amíg elzárkózunk egymástól, soha sem fejlődhetik baráti viszony, közöttünk még a meglévő is elhidegül. Ilyen viszonyok között érthető, hogy a magyarság nem szívesen veszi az ilyen és hasonló kirohanásokat, mert csak mélyíti a szakadékot, ahelyett, hogy áthidalná. Lehetséges azonban, hogy ezeknek a támadásoknak egyenesen ez a céljuk s csakis ebből a szempontból érthetők, de méh net, bocsújthatók. W24 marolish Filmgyárai alkonya. (Bécs megszűnt filmcentrum lenni.) (Bécsi szerkesztőségünktől) Két nagy filmgyár működik évek óta Bécsiben: a Sascha és a Vita.A Sascha régebbi, a háború alatt alapította Sascha Kolowrat gróf osztrák arisztokrata. Üzeme a Háborúútján váratlanul fellendült, a vezetőség a legnagyobb áldozatok árán kiépítette, úgy hogy a Saschának termékei a lehető legtökéletesebbek voltak és egész Európában nagy keresletnek örvendtek. Az elmúltév folyamán azonban a helyzet megváltozott. — A Saschát — így jelenti bécsi szerkesztőségünk — elhagyták legkiválóbb rendezői és színésziéi, úgy hogy egy időre szüneteltetni kellett az üzemet. A tél derekán azutáni nagyáldozatok árán sikerült az üzembehelyezés, a Sascha filmjei azonban már nem találtak piacra, a kereskedelmi igazgatóság hiába próbálkozik a piasszi rezessel, üzleti eredménye elmarad. Ez az oka annak, hogy a regtul többi alap tőkeemelés is kudarcot vallott. A régi részvényesek alig éltek az elővételi joggal, amely a bécsi tőzsdén 100 koronás nevetségesen alacsony árfolyamon került jegyzésre. Azonban ez az árfolyam is néhány nap alatt lemorzsolódott a felére, 50 koronára,vagyis egy harmad bébfeillérre. A másik bécsi filmgyárat, a Vitát a Depositenbank alapította összeomlás után. A Sascha ebben az időben Konkttrrenaa nélkül állott, a Vita vezetőinek minden igyekezete arra irányult, hogy a Saschát legyűrjék. Az elmúlt év derekán, a Sascha alkonyának kezdetén úgy látszott, hogy a Vita küzdötte le Csakhamar azonban a Vita konjunktúrájais véget ért. Nem segített az sem, hogy a Depositenbank újabb tőklét bocsátott pesednek a kávéházak, a bárok, megtelnek a villamosok, a metró kocsijai és a kávélházak, bán asztalainál, egy-egy pohár panüsiolt színes ital mellett, vagy a villamosokon, az autóbuszon, a metrón ölelkezve, egymáshoz tapadva a szerelmes párok — fiatalok és öregek, szépek és ruták — ajkaik csókba forr, becézik egymást, falják, csókolják egymást’, egyetlen szemérmes pirulásuk, úgy ülnek vagy,álnak egymáshoz simulva, mintha rajtuk kívül nem volna seri® a világon,, mintha a közszemlére tett szerelmük volna olyan természetes, akár a nyilvános helyen való étkezés. És ezek i a jelenetek ismétlődnek meg kint az uccán is, ahol legnagyobb a forgalom, ahol vakító fényes sejtjét árasztanak a szikrázó ívlámpák. És nincs ember, aki egyetlen pillantásra isérdemesítené a csókbaforrott párokat, aki mosolyogna, pláne megütközne, rájuk. Erkölcstelenség-e ez, vagy a női szemérem hiánya? — lehet erről vitatkozni ,és minden vitatkozó félnek igaza lesz, a maga szemüvegén keresztül nézve Párisban ez természetes, mint ahogyan azon sem ütköznek meg, hogy a párisi nőnek van olyan kategóriája, amelyik ugyanolyan garcon életet élt mint a férfiak Nem a szüleinél l akik, hanem: külön szobát tart, nappal irodáiba, vagy, Üzletbe jár, pénzt keres, esete pedig hódol mindazoknak a passzióknak, szenvedélyeknek, amelyek másutt csak a férfiak kiváltságos jogai. Hogy aztán ezeken az éjszakai kirándulásokon, amelyek végső útjai a bűn tanyák felé vezetnek, sár is fröccsen a selyemruhára — Paris nem törődik evvel. Ha leány, nem fele: senkinek érte, csak’ önmagának, ha asszony, megengedheti ezt, mert a férje tudtával csinálja, aki egyébként ugyanazokat a szenvedélyeket hajszolja másutt, más után. Nehéz ezt megérteni a mai erkölcsi felfogásunk mellett, de megmagyarázni lehet. Ha sehol, hát Parisban igazán a teremtés koronája a férfi, övé az elsőség, csak utána jött a nő, alá a férfi szempontjából nem egyéb, mint egy mutogatásra szánt divatcikk, akinek nincs egyéb kötelessége, mint hogy szép legyen, fiatal maradjon, csillogjon, ragyogjon. Ha ezt a csillogást, ragyogást, a selymet és az ékszert nem lehet elérni egyenes útán, vannak az életnek, a párisi életnek kacskaringós útjai is, ahol kielégítésre találnak az álmok és a vágyak. Parisban a falak tükörből vannak és a tükör a mérleg a párisi nő szemében A tükör megmondja, mennyit ér a párisi nő. Hogy azután a cél nem mindig az ékszer és ai ruha — ez •már a vér kérdése, amely bizony •meglehetős forrón és bőségesen buzog Paris asszonyaiban. A tomboló, a földi élet hiúságos örömeit hajszoló asszonyok mellett a fényárban uszp, csillogó, gazdag boulevardokon kíviül pedig él, piheg a dolgozó Paris. Reggeltől estig szakadatlan munka, kevés öröm, apró vágyak, ez erre az élet. Egyben azonban megegyeznek a dolgozó Paris aszszonyai a boulevardok lakóival. A festett arcra itt is szükség vann? A kéz nem ápolt, mert dolgozik, a lakképe is szorítja a nem éppen kicsi lábakat, de a kepdezés itt is tökéletes. tök alkotják Paris tisztességes asszonyai táborának a zömét. Ez a két szélsőség — a jó és a rossz — között van a harmadik kategória, amely se nem jó és se nem rossz, amelyik nem olyan romlott, hogy tisztességes ne lehessen még, de nem is olyan jó, hogy el ne bukjék örökre, ha a sors és a. .sorssal együtt ő maga is akarja. A kis párisi lányok ezek, a regényeikben, chansonokban mll jószor megértekétt midinettek, a nuslábu, rövid hajú grizetteik, akik inkább könnyelműek, anitíf romlottak, akik érintetlenségének csak kitartó udvarlás az ára, akik kacagva tudnak elbukni, tudnak sírni, szenvedni egy-egy szerelmes férfiasakért, koplalni is, ha kell, a szerelemért, mindent ramnidlent, csak hosszú viszonyt és örök hűséget nem váltjanak tőlük. Ők népesítik be estefelé a boulevardokat, ők táncolnak korgó gyomorral, mámorosan a kávémérések sípládája melett, az ő kedves szemtelenségük varázsolja az örök tavaszt Páris egére, ők azok, akik keresztezik minden férfinek az útját, akiket Páris falai közé vet a sors. Soik magyar fiú tőlük tanulja és tanulta meg az első francia szót, ők segítik át a párisi élet első nehézségein. És ha a szakoktatásban megelőzik őket, nem rögtönöznek szerelmi drámákat, nem fenyegetőznek. . . Hogy mi lesz belőlük, ha megöregedted? Amíg fiatalok, nem gondolnak rá, azután pedig csak lesz valahogy. A legfőbbjéből, mert hiszen dolgozni tudnak és szeretnek is , tisztességes felesd lesz, a kisebbik része pedig, amelyiknek könnyelműségét kikezdte a romlottság, felmerült a sárba, amely itt Paksban mélyebb és feketébb, mint bárhol másutt. Szentgyörgyi Ferenc.