Aradi Közlöny, 1924. március (39. évfolyam, 46-70. szám)

1924-03-01 / 46. szám

KÖZL­Ö­­N­Y Az ellenzék­ hatalmas lármát csap, illik-verik a padokat, úgy, hogy a pénzügyminiszter nem foly­tathat­ja beszédét. Az elnök úr min­­den igyekezete. Hogy a rendet Helyreállítsa, sikertelen maradt, ím­re az ülést­ berekesztette. Bucurestiből jelentik: Az Uni­vers­alban megjelent azon cikket, a­mely a kamara tegnapi ülésén viha­ros jeleneteket váltott ki, értesülé­sünk szerint Haissescu, a paraszt­párt ismert vezére írta. Magyar sajtó és sváb politika. (Sváb támadás Blaskovits Ferenc prelatus ellen. ’A svábok és egy cluji lap cikke. Egy magyar politikus nyilatkozata.) (Saját tudósítónktól.) Temes­­vár és a Bánát német és sváb pol­gársága érthető megdöbbenéssel; tárgyalja azt a támadást, mely a­­svábság egyik­ frakciója részéről Blaskovits Ferenc prelátust, a sváb nép (e­gyi­k’ kiváló vezéralak­ját érte. De fájdalmas megdöbbe­nést váltott­­ a roppant éles han­gon tartott támadás a magyarság­ bőrében i­s, mert a támadás oka abban a tényben rejlik, hogy Blas­­kovits egy magyar újságban, egy­ cluji lap Hasábjain nyilatkozott a kormány iskola­politikájáról, a­mely egyformán sújtja az összes nemzeti kisebbségek kulturális étet lehetőségi­t. "­­ A magyar párt egyik, előkelő vezető személyisége az ügyben a következőket mondotta a Közlöny munkatársának­­­­— A" támadó cikk, mely az egyik temesvári német nyelvű na­pilapban jelent meg, a sváb ellen­­rzék, a Temesvár­ott letelepedett szászok „sváb“ Táborából Mal­ki­­tsz­erzője, Zafin Fülöp rendkívül éles módon elítéli Blaskovits nyilat­kozatát és azzal vádolja, hogy a­­ magyar lapban megjelent, magyar újságírónak adott interji­jával "áru­lója tett a német ügynek, frontot változtatott s újból visszakacsint a ,régi világba" — az Jó testa­mentumba." — A Közlöny csak a napokban közölte­­egy sváb vezérpolitikus nyilatkozatát Bianu szenátor vád­jaival szemben s örömmel olvas­tam, hogy ő is annak szükségessé­gét hangoztatja, hogy közös érd­e­kekért közösen kell harcolni. A magyarság sohasem zárkó­zott el az együttműködés lehető­ségeitől, a magyarságnak sohasem jutott eszébe, hogy magyar veze­tő politikusokat renegátokna­k bé­­lyegezzen azért, mert német vagy román lapokban nyilatkoztak, de még a szászok sem vádolták dr. Roth Ottó képviselőjüket hazafiat­lansággal, mert a Brassói Lapok­ban, egy más magyar lapban fej­tette ki politikai álláspontját. Úgy a magyarság, mint az összes népek s az egész ország érdeke, hogy az Itt lakó összes nemzetek megértésben, kölcsönök megbecsülésben, saját s az ország boldogulását célzó szorgalmas munkában , éljenek és dolgozza­­ nak. „v J' ‘ ' ' •'r j Egymással s nem egymás el­len. a ' p t ” yr. Ehhez pedig szükséges, Hogy, bajunkat, bánatunkat, minden óha­­junkat és örömünket ismerjük, amazt enyhítsük és teljesítsük, ezt pedig megosszuk, ennek pedig egyik előfeltétele, hogy azokat egymással megismertessük. A­míg elzárkózunk egymástól, soha sem fejlődhetik baráti viszony, kö­zöttünk­ még a meglévő is elhide­­gül. Ilyen viszonyok között érthető, hogy a magyarság nem szívesen veszi az ilyen és hasonló kiroha­násokat, mert csak mélyíti a sza­kadékot, ahelyett, hogy áthidalná. Lehetséges azonban, hogy ezek­nek a táma­d­ásoknak egyenesen ez a céljuk s csakis ebből a szempont­ból érthetők, de méh net,­ bocsújt­­hatók. W24 marolis­h Filmgyárai alkonya. (Bécs megszűnt filmcentrum lenni.) (Bécsi szerkesztőségünktől) Két nagy filmgyár működik évek óta Bécsiben: a Sascha és a Vita.­­A Sascha régebbi, a háború alatt alapította Sascha Kolowrat gróf osztrák arisztokrata. Üzeme a Háború­­útján váratlanul fellen­dült, a vezetőség a legnagyobb ál­d­ozatok árán­ kiépítette, úgy hogy a Saschának termékei a lehető leg­tökéletesebbek voltak és egész Eu­rópában nagy keresletnek örvend­tek. Az elmúlt­­é­v folyamán­ azon­ban a helyzet megváltozott. — A Saschát — így jelenti bécsi szer­kesztőségünk — elhagyták legki­válóbb rendezői és színésziéi, úgy hogy egy időre szüneteltetni kel­lett az üzemet. A tél derekán az­utáni nagy­­áldozatok árán sikerült az üzembehelyezés, a Sascha film­jei azonban már nem találtak piac­ra, a kereskede­lmi igazgatóság hiába próbálkozik a piasszi rezes­sel, üzleti eredménye elmarad. Ez az oka annak, hogy a regtul többi al­ap tőkeemelés is kudarcot val­lott. A régi részvényesek alig él­tek az elővételi joggal, am­ely a bécsi tőzsdén 100 koronás nevet­ségesen alacsony árfolyamon ke­rült jegyzésre. Azonban ez az ár­folyam is néhány nap alatt lemor­zsolódott a felére, 50 koronára,­­vagyis egy harmad bébfeillérre. A másik bécsi filmgyárat, a Vitát a Depositenbank alapította összeomlás után­. A Sascha ebben az időben Konkttrrenaa nélkül ál­lott, a Vita vezetőinek minden igyekezete arra irányult, hogy a Saschát legyűrjék. Az elmúlt év derekán, a Sascha alkonyának kezdetén úgy látszott, hogy a Vita küzdötte le Csakhamar azonban a Vita konjunktúrája­­is véget ért. Nem segített az sem, hogy a De­positenbank újabb tőklét bocsátott pesednek a káv­éházak, a bárok, megtelnek a villamosok, a metró kocsijai és a kávélházak, bán asztalainál, egy-egy pohár pan­­üsiolt szín­es ital mellett­, vagy a villamosokon, az autóbuszon, a metrón ölelkezve, egymáshoz ta­padva a szerelmes párok — fiata­lok és öregek, szépek és ruták — ajkaik csókba forr, becézik egy­mást, falják, csókolják egymást’, egyetlen szemérmes pirulásuk, úgy ülnek vagy,­álnak egymás­hoz simulva, mintha rajtuk kívül nem volna seri® a világon,, mint­ha a közszemlére tett szerelmük volna olyan természetes, akár a nyilvános helyen való étkezés. És ezek i a jelenetek­ ismétlődnek meg kint az uccán is, ahol legnagyobb a forgalom, ahol vakító fényes se­­jtjét árasztanak a szikrázó ívlám­­pák. És nincs ember, aki egyetlen pillantásra is­­érdemesítené a csók­baforrott párokat, aki mosolyog­na, pláne megütközne, rájuk. Erkölcstelenség-e ez, vagy a női szemérem hián­­ya? — lehet erről vitatkozni ,és minden vitat­kozó félnek igaza lesz, a maga szemüvegén keresztül nézve Pá­risban ez természetes, mint aho­gyan azon sem ütköznek meg, hogy a párisi nőnek van olyan ka­tegóriája, amelyik ugyanolyan garcon életet élt mint a férfiak Nem a szüleinél l akik, hanem: külön szobát tart, nappal irodáiba, vagy, Üzletbe jár, pénzt keres, ese­te pedig hódol mindazoknak a passzióknak, szenvedélyeknek, a­melyek másutt csak a férfiak ki­váltságos jogai. Hogy aztán eze­ken az éjszakai kirándulásokon, a­melyek végső útjai a bűn tanyák felé vezetnek, sár is fröccsen a se­lyemruhára — Paris nem törődik evvel. Ha leány, nem fele: senki­nek érte, csak’ önmagának, ha asszony, megengedheti ezt, mert a férje tudtával csinálja, aki egyéb­ként ugyanazokat a szenvedélye­ket hajszolja másutt, más után. Nehéz ezt megérteni a mai er­kölcsi felfogásunk mellett, de meg­magyarázni lehet. Ha sehol, hát Parisban igazán a teremtés ko­ronája a férfi, övé az elsőség, csak utána jött a nő, alá a férfi szempontjából nem egyéb, mint­ egy mutogatásra szánt divatcikk, akinek nincs egyéb kötelessége, mint hogy szép legyen, fiatal ma­radjon, csillogjon, ragyogjon. Ha ezt a csillogást, ragyogást, a sely­met és az ékszert nem lehet elérni egyenes útán, vannak az életnek, a párisi életnek­ kacskaringós út­jai is, ahol kielégítésre találnak az­ álmok és a vágyak. Parisban a falak tükörből vannak és a tükör a mérleg a párisi nő szemében­ A tükör megmondja, mennyit ér a párisi nő. Hogy azután a cél nem mindig az ékszer és ai ruha — ez •már a vér kérdése, amely bizony •meglehetős forrón és bőségesen buzog Paris asszonyaiban­. A tomboló, a földi élet hiúsá­­gos örömeit hajszoló asszonyok mellett­ a fényárban uszp, csillogó, gazdag boulevardokon kíviül pe­dig él, piheg a dolgozó Paris. Reggeltől estig szakadatlan munka­, kevés öröm, apró vágyak, ez erre az élet. Egyben azonban megegyeznek a dolgozó Paris asz­szonyai a boulevardok lakóival. A festett arcra itt is szükség vann? A kéz nem ápolt, mert dolgozik, a lakké­pe is szorítja a nem éppen kicsi lábakat, de a kepdezés itt is tökéletes. tök alkotják Paris tisz­­tességes asszonyai táborának a zömét. Ez a két szélsőség — a jó és a rossz­ — között van a harmadik kategória, amely se nem jó és se nem rossz, amelyik nem olyan romlott, hogy tisztességes ne le­hessen még, de nem is olyan jó, hogy el ne bukjék örökre, ha a sors és a. .sorssal együtt ő maga is akarja. A kis párisi lányok ezek, a regényeikben, chansonokban mll jószor megértekétt midinettek, a nuslábu, rövid hajú grizetteik, a­kik inkább könnyelműek, anitíf romlottak, akik érin­tetlenségének csak kitartó udvarlás az ára, akik kacagva tudnak elbukni, tudnak­ sírni, szenvedni egy-egy szerel­mes férfiasakért, koplalni is, ha kell, a szerelemért, mindent­ ramn­­idlent, csak hosszú viszonyt és örök hűséget ne­m váltjanak tőlük. Ők népesítik be estefelé a bou­levardokat, ők táncolnak korgó gyomorral, mámorosan a kávémé­rések sípládája melett, az ő ked­ves szemtelenségük varázsolja az örök tavaszt Páris egére, ők azok, akik keresztezik minden férfinek az útját, akiket Páris falai közé vet a sors. Soik magyar fiú tőlük tanulja és tanulta meg az első francia szót, ők segítik át a pá­risi élet első nehézségein. És ha a szakoktatásban megelőzik őket, nem rögtönöznek szerelmi drámá­kat, nem fenyegetőznek. . . Hogy mi lesz belőlük, ha meg­­öregedted? Amíg fiatalok, nem gondolnak rá, azután pedig csak lesz valahogy. A legfőbbjéből, mert hiszen dolgozni tudnak és szeretnek is , tisztességes fele­sd lesz, a kisebbik része pedig, a­mely­iknek könnyelműségét kikezdt­­e a romlottság, f­elmerült a sár­ba, amely itt Pak­sban mélyebb és feketébb, mint bárhol másutt. Szentgyörgyi Ferenc.

Next