Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)

1924-04-16 / 82. szám

Arad, XXXXL évf. 82. szám. Ara­d lej. Szerkesztőség ,rad, Aesev-palota. Kiadóhivatal pttiv. Regele Perdinaut iffft (József főherceg*ut.) (Aradi Nyonytra Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad telefonszám: f­elkes?(cség és kiac’énívak­ 151. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * Szeret a PL 0 FIZ E T E S HELYBEN ÉS VIDÉKIEN : jogási évre................. 800 Lej Fél évn .................. 300 Lej Negyed évre ...........150 Lej Bevonta ................. 50 Lej. Hirdetések díjszabás szerint Megjelenik naponta véggé! Egyes szám ára 3 lej, vasárnap 4 lej. Bucureştiben 50 'janival több. Kosztba adta a pénzt az állam pénzét, az adóhivatal tre­zorjaib­an heverő milliókat Dani­­lescu kolozsvári pénzügyi taná­csos. Úgy nyúlt hozzá a hivatalos pénzhez, mintha csak a sajátja sied­ volna é­s amikor felfedezték a hiányt, revolvert szegzett a szivé­nek és egy tompa dörrenéssel akarta elintézni az állammal tá­madt közel ötmilliós differenciá­ját. A dörrenés elhangzott ,de a halál nem jött e­­­, ehelyett a rend­­őrség kopogtatott a hal­ál rászánt ember ajtaján. Megindult a nyo­­mozás kidieriten, mi történt a ha­lál más összeggel. A nyomozás mesélilapította, hogy Danilescu­t holmi költséges passziók űzésére a szó szorosan vett értelmében nem vukkaszítot­t el a hivatalos pénzt, n­em kosztba adta Dick Jakab kolozsvári nagykereskedő­­­nek. Ez az leset a maga szürkeségé­­ben az úr­ban nemcsak egy törvé­nyek­et ütkööző bűncselekmény, ezt minden frázis nélkül a mai társa­dalom hű tükrének lehet nevezni. Danilescut a gyors meggazdago­dás vágya késztette arra, hogy az állam pénzével spekuláljon. (Így gondolta, hogy a milliók a páncélszekrényben úgyis kamato­­zatlanul hevernek, miért is ne ka­­matoztassa­­ azokat. Nem követ el sikkasztást, mert hisz a pénzt a terminusra az erdélyszerte ismert nagy cég úgyis visszafizeti, ehhez kétség nem férhet, a busás kama­tot pedig miért is szalasztaná el. egyszóval Danitescu pénzügyi ta­nácsos rövid uton, könnyű szer­rel vagyont akart szerezni. Nem kitartó szorgalmas munka útján a­kart elérkezni a jómódot és ké­nyelmet biztosító tőkéhez, hanem máról-holnapra, hasonlatosan a merész tőzsdejátékoshoz és sze­­rencselovaghoz. Danilescu a va­gyonszerzés első állomásán azon­ban megcsúszott, mert a sokmil­liós cég nem tudta terminusra visz­szafizetni a tőkét és ilyen esetek­ben vág­.­on helyett mindig a rend­őrség és a vizsgálat szökött pon­tosan beérkezni. Dick Jakab esete szintén hű visszatükröződése a mai egészség teren közgazdasági helyzetnek. Dick Jakab óriási, igazi nagyvá­rosi áruház tulajdonosa, aki éven­te sok-sok milliót forgalmaz. Nagy­üzeméhez azonban állan­­­dóan pénzre van szüksége és pénzt a bankból, a pénz tulajdon­képpeni forrásából képtelen kapni. Pénz pedig kell, tehát szerez on­nan, ahonnan tud. A sors össze­hozza Danilescuval és a kereske­dő kénytelen megfizetni a magán­embernek a hatalmas kamatot, mert a­ bank sem kis, sem nagy ka­mat mellett nem ad pénzt. Te­hát­ az egészségtelen közgazda­­sági élet a kereskedőt az uzsorás karjaiba kergeti, az anyagi zava­rokkal küzdő fő­tisztviselőt pedig arra bírja, hogy kosztoltatni le­­gyen bátorsága a rábízott hivata­los pénzt. Lehet, hogy normális körülmények között ez a két kü­lönböző társadalmi állású ember talán sohasem kerül egymás mel­lé. Így azonban egymás mellé ker­gette őket az 1924-es esztendő. Ha valakit el fog a furcsa vágy elmélkedni a mai viszonyok felett, nem kell hatalmas könyvtárakat bújni — lapozza csak végig a na­pilapokat és a Dani­escuk és Dick Jakabok esetén keresztül meglát­ja a nagy fájdalomtól vonagló sze­rencsétlen társadalom igaz arcát. ciókra válaszolva Macdonald mi­niszterelnök kijelentette, hogy az angol-orosz konferencia célja a két ország között fennálló vitás ügyek elintézése. Ezért idegen ál­lamok nem vesznek részt a kon­ferencián. Közölte továbbá, hogy nem kapott semmiféle jelentést ar­ról, mintha Japán és Románia szerződést kötöttek volna. A szak­­­értő bizottságok jelentésére vonat­kozólag bevárja a megindult tár­gyalások befejezését és csak az­­után ismerteti álláspontját. Megkezdődött az angol-orosz konferencia (Rendezik a két ország gazdasági és politikai viszo­nyát, Macdonald a román— japán szerződés híréről.) Londonból jelentik. Tegnap kez­­dődött meg az angol-orosz értekez­let Macdonald miniszterelnök el­nökletével. A miniszterelnök az ér­tekelet megnyitása előtt beszé­det tartott, amelyben kijelentette, hogy a kölcsönös alkalmazkodás és megértés szellemének végre lét­re kell jönnie. Az angol sajtó hosz­szan foglalkozik a konferencia je­lentőségével. A konferencia legfon­tosabb kérdése az új kereskedel­mi szerződés megkötése. Londonból táviratozzák. Az an­golorosz konferencia napirendjén a következő kérdések szerepel­nek: A régi angol-orosz szerződé­sek revíziója, új szerződések köté­se és két ország politikai és gazda­sági viszonyának rendezése. A konferenciát Macdonald miniszter­elnök nyitotta meg, üdvözölve a szovjet delegátusokat. Kijelentette Macdonald, hogy a britt kormány Oroszország elismerését olyan reális és produktív dolgokká akar­ja fejleszteni, amelyek a két nem­zet viszonyát kedvezően befolyá­solják. Az angol kormány teljes figyelmével fordul Oroszország újjáépítés­e irányában, de az Oroszország által kért kölcsönre vonatkozólag leszögezi, hogy a kölcsönt az állam nem nyújthat, hanem csak a magántőke, de ez is csak akkor lehetséges, ha az an­gol nép bizalomra tett szert az oroszországi viszonyokat illetőleg. Rakovszky az orosz delegáció nevében köszönte az üdvözlése­ket és a szovjet kormány készsé­gét hangoztatta a két ország kö­zötti jóviszony kimélyítésérek Londonból táviratoztak. Mac­d­onald angol miniszterelnök az an­golorosz értekezleten azt javaso­lá, hogy politikai és gazdasági bi­zottságokat alakítsanak. Majd kö­zölte, hogy elfoglaltsága miatt nem elnökölhet a bizottságok ülésein, legfeljebb a közös üléseken. Ra­­kovszky válaszában elsősorban azt jelentette ki, hogy a szovjet kormány nem szándékozik hódítópolitikát folytatni. Hangsúlyozta, hogy a béke meg­szilárdításának egyik első feltéte­le, hogy a versaillesi és az ezzel­­ összefüggő békeszerződéseket sü­r­­­gősen vgyék revízió alá. Londonból táviratozzák. Az an­­­gol pénzvilág vezetői memorandu­mot intéztek a kormányhoz, mely­ben közük azokat a feltételeket, a­melyeknek ellenében hajlandók kölcsönt folyósítani Oroszország számára. A feltételek a követke­zők: — Oroszország háború előtti ál­lam­i és magánadósságainak elis­merése, az idegen állampolgárok elkobzott vagyonának visszaadá­sa, speciális polgári perrendtartás bevezetése független bírók vezeté­sével, a szerződések respektálása, a magántulajdon elkobzása elvé­ről való lemondás, a kereskedelem szabadsága és végül a többi álla­mok intézményei ellen indított propaganda megszüntetése. A memorandum azzal végző­dik, hogyha Oroszország elfogad­ja a feltételeket, akkor a londoni pénzpiac hajlandó a kölcsönt fo­lyósítani. Londonból táviratozzák: Az al­sóházban elhangzott interpella­ Görögország — köztársaság (Kétharmad többséggel győzött A köztársasági mozgalom.) Athénból táviratozzák. A leg­­nagyobb érdeklődés közepette tar­tották meg Görögországban az ál­lamforma megválasztásáról a népszavazást. Három napon ke­resztül tartottak a tüntetések, a szavazás és a szavazatok öss­ze­­számlálása. Vasárnap kezdődött a szavazás a népakarat megnyilvánulás­airől, hogy a királyság megtartá­sát kívánják-e vagy pedig a nem­zetgyű­lésnek a köztársaság k­ikiál­tására vonatkozó határozatát fo­gadják el. Napokon keresztül nem csak a fővárosban, hanem a­ vidék városaiban is óriási tömeg hullám­­zott az­­uccákon és a szavazási te­vékenységen kívü­l lesték a népsza­­­vazásról beérkező jelentéseket. A kormány minden intézkedést meg­tett, hogy­ az esetleges rendzavará­sokat megakadályozza. A főváros és a vidék nagyobb városainak helyőrségeit megerősítették, a csendőrséget a központokban egye­sítették, azonban a preventív in­­­­tézkedések szükségteleneknek bi­zonyultak, mert mindenütt a legna­gyobb rendben folyt le a szavazá­sok megejtése. A mai napon álla­pították meg a végleges ered­ményt, amely szerint a köztársa­ságiak jelentékeny többséggel győztek. A népszavazás során majdnem egy millió szavazatot adtak le. A leadott pontosan 930 ezer szavazatból 1130.010 szavazat a köztársaság mellett szólott és így Görögország a mai nappal vég­legesen átalakult köztársasággá. Érdekes, hogy Tráciában és az Égei tenger szigetein a lakosság 95 százaléka szavazott a köztársa­­ságra. Athénből táviratozzák. A kor­mány dekrétumot ad ki, amelyben szigorúan megtiltja a sajtónak, hogy olyan cikkeket hozzanak, a­melyek kormányellenes célzattal bírnak­. Megtiltja a köztársaság és a kormány elleni bírálatot is. A rendelkezés hatálya öt éven ke­resztül áll fenn

Next