Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)

1924-04-18 / 84. szám

Arad, XXXXI. évf, 84. szám. Ar& 3 lej* 1924. április 18 Péntek Szerkesztőség Arad, Resev-palota. Kiadóhivatal Gutv. Regele Ferdinann 4/% (József főherceg-ut.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivata 151. Arad Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. itt Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * előfizetés HHLYBJfíN ÉS VIDÉK­EN : filgész évre......... .. 800 Lej fél évre ... ... ... 800 Lej. negyed évre ... ... 150 Lej Havonta ................ 50 Lej. Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik naponta reggel Egyes szám ára 3 lej, vasárnap 4 lej, Bucureştiben 50 bánival több. Brüsszelbe is ellátogat a román királyi pár, Párisból jelentik. Emlékezetes még az a diplomáciai konfliktus, a­­mely a román királyi pár külföldi elutazása előtt a spanyol és a ro­mán kormány között felmerült és amely annyit foglalkoztatta a ro­mániai és külföldi sajtót. A román diplomáciának arra a kérdésére­, hogy a román királyi pár elláto­gathat-e Madridba, a spanyol kor­mány udvarias formában elutasítói választ küldött és emiatt a bucu­reştii spanyol követnek el is kel­lett hagynia helyét. Egy párisi lap spanyol jelentések alapján a mos­tani párisi királylátogatás alkal­mából érdekesen világítja meg a madridi visszautasítás hátterét. A román királyi pár látogatá­sát — írja a lap­— tulajdonképpen Zita exkirályné hiúsította meg, a­ki a vele rokonságban levő Alfonz királynál interveniált a látogatás lemondása végett, mert Zit­a a ro­mán királyi párt is felelőssé teszi azért, hogy Károlynak a második puccs alkalmával el kellett hagy­nia Magyarországot. A párisi lap cikke diplomáciai körökben nagy feltűnést keltett. Brüsszelből jelentik: Hymans külügyminiszter és Cartargi brüsz­szeli román követ végleg megálla­podtak a román királyi pár brüsz­­szeli látogatásának összes részle­teiben. Közel félmilliárdos kato­nai repülőgép megren­delés Aradon. Bucurestiből jelentik: A minisz­tertanács 420 millió lejt szavazott meg a katonai aviatika fejleszté­sére. De ez az összeg nem a Fran­ciaországban rendelt repülőgépek kifizetésére, hanem az aradi Astra műveknél eszközölt rendelések fe­dezésére fog szolgálni. Francia­­országból csupán motorokat ren­del Románia, a hazai gyárakban készült repülőgépekhez. Felemelik a vámtarifát. Bucurestiből jelentik. A legfelsőbb vámbizottság tegnap esti ülésén a vámtarifák módosítását tárgyalták. Az ülésen szóba került a textil­ipari cikkek vámtarifájának módosítása is. Hosszas vita után kimondotta a bi­zottság, hogy minden olyan textil ipari cikk behozatali vámját feleme­lik, amelyet az országban is előállí­tanak. A bizottság végleges határo­zatot nem hozott, de elvben kimon­dotta, hogy a vámtarifákat az egyes árucikkeknél 20 százalékkal felemelik, a termelési költségeket véve alapul. A tervezetet tanulmányozás céljából­­ a pénzügyminisztériumhoz teszik át. Fokozódik a japán—amerikai konfliktus. (A diplomáciai összeköttetés megszakítását várják. — A szenátus is elfogadta a japán bevándorlók kizárását.) I Londoniból táviratozzák. Tokiói jelentések szerint egész­­Japánban Óriási izgalom uralkodik az Egye­­sült­­Államok japánokat kizáró be­vándorlási korlátozása miatt. Álta­lános a vélemény, hogy a diplomáciai összeköttetés a legrövidebb időn belül megszakad 'Japán 'és az Egyesült­­Államok között. A japán sajtó erélyes hangú cikk­írekben utasítja vissza az ameri­kai lapok Japán ellen intézett tá­madásait. A Washington Centra­le News jelentése szerint a japán bevándorlást megtiltó határozat komoly politikai válságot idézett elő az Egyesült Államokban és ezért Hughes külügyi államtitkár lemondását is­­várják. Washingtonból távilatozzák:­­A szenátus mai ülésén a japán be­­vándorlók kizáratásáról sz­óló tör­vényjavaslatot 71 szavazattal­­4 ellen újból elfogadta. Bethlen válaszol az ellenzéki vádakra. (A román-magyar viszony. — Az emigránsok ellen. Véget ér a szanálási javaslatok vitája.) Budapestről táviratozzá­k." A nemzetgyűlés mai ülését reggel hét órakor nyitotta meg Szcitovsz­ky házelnök­. Gróf Bethlen István miniszterelnök szólalt fel elsőnek, aki beszédében reflektálni kívánt az ellenzéki oldalról felhozott bí­rálatokra és kijelentésekre. — A kritika élessége, — mon­dotta a miniszterelnök — külpoli­tikai szempontból úgyszólván vé­gigment a hangnemek minden ská­láján az objektív kritikától a haza­árulás vádjáig. Ne gondolják azt, hogy a kormánynak örömet sze­rez az, hogy most csak ellenőrzés mellett juthatunk kölcsönhöz. Az­okat a felszólalók sok helyt keres­tek. Az egyik rész helyesen meg­találta külpolitikai helyzetünkben és a nemzetközi viszonylatokban, amelyek ma Európában általáno­san uralkodnak. A másik rész pe­dig mindenütt csak az ellenséget. Am­i külpolitikai helyzetünk felfogását illeti legjobban meggyő­ződésem szerint Apponyi fejezte ki, amikor azt mondotta, hogy a mai helyzetet az eseményeket, va­lamint akciónk gyümölcsét a sző­nyegen levő törvén­y­javaslatokat két erőforrás eredőjének tekinti. Az egyik azoknak a hatalmaknak a törekvése, amelyek azt akarják, hogy Középeurópában új konszoli­dáció alakuljon és újból állíttassék helyre a gazdasági és pénzügyi egyensúly és ezáltal a jóvátétel kérdésének fokozatos félretételé­­vel újabb békét adjanak. Ezzel szemben állott azoknak a törekvé­se, amelyek nem tudnak megfeled­kezni a múltról és maguk részéről az egoisztikus törekvéseket továb folytatják . Mindent elkövetnek, hogy Középeurópában a jóvátétel kérdésével és ennek segélyével a helyzet szanálását tegyék lehetet­lenné. Andrássy Eki úgy fejezte ki, hogy nagy bizalmatlansággal állottunk szemben az egész vona­lon és ennek a bizalmatlanságnak a következménye­ az az eredmény amellyel a maga részéről nincsen megelégedve. — Rá kell mutatni arra, hogy ellenőrzés nélkül képtelenek va­gyunk kölcsönt szerezni. Rossz tanácsadója, a nemzetnek az, aki külpolitikai körülményektől elvo­natkoztatva azt hiszi, hogy a nem­zet más utakon nem járhat, mint amelyeken járt, amikor egy nagy hatalomnak volt a része. — Lelkiismeretlenség volna olyan politikát folytatni, mint az a magyar ember, akinek nincsen lelki bátorsága tönkrejutását be­vallani és az utolsó percekig úgy él, mint gazdag korában. Ennek a következménye azután. Hogy utol­só garasának elfogytával golyó­val fejezi be az életét. (Közbekiál­tások jobbfelől: Igen! Úgy van!) Ezt megtehetik egyes emberek, de a nemzetet ilyen útra vezetni lelkiismeretlenség. — Mi volt a helyzet, am­ely­­lyel a kormánynak meg kellett küzdeni, h ha a szanálási akciót ke­resztül akarta vinni­? Összehasonlí­tások történtek itt Ausztriával, Bulgáriával s Németországgal. Az Ausztriával való összehasonlítás igen nehéz, mert Magyarország esélyei ebben a tekintetben sokkal rosszabbak voltak, mint Ausztriáé. Amikor kimentünk, olyan érvek­kel állottunk szemben, hogy Ma­gyarország gazdag nyerstermelő és hogy képesek vagyunk önma­gunkat ellátni, fizethetünk jóváté­telt és ha momentán kellemetlen helyzetben vagyunk is, túlesünk rajta és akkor a jóvátételt mégis megfizethetjük. Még nagyobb ne­hézségek mutatkoztak politikai té­ren. A’ legnagyobb bizalmatlanság'­ gal állottunk szemben, mert Ma­gyarországot a külföldök­ nemzeti érzéstől túlfűtöttnek tekintik. Is­merik katonai és egyéb teljesítmé­nyeit a Háborúban és ezért na­gyobb a bizalmatlanság vele­ szem­ben, mint Ausztriával szemben Hozzájárult még ehhez Franciaor­szág félelme. Hogy a magyar jóvá­tétel elintézése prejudikálna a né­met jóvátételnek. Egy évvel ez­előtt Magyarország a jóv­átétel te­kintetében igen nagy veszélyben volt. Komolyan foglalkoztak a jó­vátétel összegének kirovásával és ha ez megtörténik, akkor nem köl­csönről és szanálásról, Hanem szánkóikéról lett volna szó velünk szemben. Bulgária helyzete is más mert először ugrott le a szövetsé­gesek közül a Háborúból és meg tudott egyezni végleges összeg­ben, amelyet kiváltságos helyze­ténél fogva megfizethető összegre tudott lealkudni. Ha szemünkre vetik, hogy húsz éves évenkénti tíz milliós összegben egyeztünk ki, ami 179 milliót jelent, akkor nem lehet felhozni Bulgária példáját­, a­mely noha kisebb, mégis 556 mil­liót fizet. Ugyanakkor, amikor a jóvátételi bizottság Magyarország kérdésé­vel foglalkozott, bizonyos Határ­­incidensek miatt majdnem háború­ba sodródtunk. Minthogy a két je­lenség között esetleg bizonyos ösz­szefüggés volt, konstatálhattuk. [Hogy veszteni való időnk nincsen és a jóvátételi kérdés elodázására irányuló régi politikánk nem foly­tatható és az Magyarország ter­­hjére magas összeg megállapításá­ra vezethet­, szankciók következhettek vol­na és második Ruhrpolitiká­­tól kellett tartani. Zsilinszky közbekiált: Olaszor­szág nem engedett volna megszál­lás! Bethlen: Bizonyos tekintetben szá­míthattunk olasz segítségre, így a jó­vátétel terén. Azonban Magyaror­szág legnagyobb hitelezője épen Olaszország, neki tehát pénzügyi ér­deke volt a jóvátételi összeg kiveté­se. A nagyhatalmak képviselői meg­mondották, hogy akcióm nem vezet.

Next