Aradi Közlöny, 1924. június (39. évfolyam, 116-135. szám)
1924-06-01 / 116. szám
1924. junius 1. Vasárnap miMiwa—---------------- ------------------§_ Arad, XXXIX. évf. 116. szám. #»-'a 4 lep Szerkesztőségiád, Acsev-palota. Kiadóhivatal Suiv. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg ut.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim, Közlöny, Arad Telefonszám: 7,.Ikesztőség és kiadó avatal 151. Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEIT : * Lej Lej ... Í5Ó Lej ... 50 Lej Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik naponta reggel Egyes szám ára 3 is), vasárnap 4 lej. Bucureştiben 50 bánival több. Egész évre fél évre Negyed évre Havonta ii 1 ........WH«III Ilii—limiWMIII Bízzák csak ránk erdélyi magyarokra, hogy megválasszuk vezéreinket. Mi tudjuk a legjobban, hogy kik hivatottak a vezetésre, ezt az egyet igazán nem lehet felülről jövő utasításra elintézni. Tiszteljük Tatarescu miniszter urat és elismerjük róla, hogy nagykoncepciójú ember, elismerjük azt is, hogy becsületesen szeretné a magyarság erőteljesebb részvételét a politikai és társadalmi életben. Láttuk, hogy mint a kormány kiküldötte Kolozsváron behatóan érdeklődött a magyarság és Magyar Párt helyzete felől és kiéreztük szavaiból azt is hogy különösebb akadálya nincsen annak, hogy'' a magyarság elvitázhatatlan jogait végre már egyszer mindenütt elismerjék. A Kolozsváron megkezdett tárgyalások most Bucurestiben folytatódnak. A magyarság reprezentánsai: Bernády és Zima képviselők, Fülöp szenátor, Zágoni szerkesztő és Teleky gróf felkeresték Tatarescu minisztert és a miniszter úgy nyilatkozott előttük, hogy a román közvélemény a Magyar Párt jelenlegi vezetői közül egyeseket a román nemzet és magyar kisebbség akadálynak tekint. Ez így elmondva igen szépen hangzik, de már most eleve tiltakozunk az ellen, hogy ez a burkolt kijelentés azt jelentse, hogy olyan embereket kell majd vezetőnkül elismerni, akiket ránk parancsolhatnak. Köszönjük szépen. A parlamentben ülnek olyan magyar képviselők, akiket nem a magyar pár küldött a parlamentbe. Ezek lehetnek pártjuknak hű katonái, de a magyarság képviselőjéül nem ismerhetjük el őket. Emlékezzünk csak vissza: annak idején a magyar parlamentben is ott ültek a román nemzetiségi párt képviselői. Az akkori kormányoknak szükségük volt több ízben is, hogy tárgyaljanak a párt embereivel. De soha nem szabta meg a kormány azt, hogy, kik lehetnek az erdélyi nép vezérei, miként nem is szabhatta meg. Egy nép mindig maga választja ki vezetőit, ha jól választott, maga látja ennek hasznát, ha roszszul, maga adja meg az árát. Mi is szeretnők, ha a kormány és a románság végre elismerné kétségtelen jogainkat és a tárgyalások alkalmával tisztázódnék végre az ok sok megoldásra váró kérdés. Egyet azonban kérünk: engedjék meg, hogy a mi sorsunkat mi irányítsuk. Ha látjuk, hogy soraink között nem odavalói vannak, úgy lesz erőnk és belátásunk. Hogy azokat mi magunk távolítsuk el / ■ 1 Inog a talaj Millerand alatt. A baloldali blokk koncentrált támadása az elnök ellen. — Óriás! Izgalom Franciaországban. — Elnökválság — kormányválság. Paris, május 31. A francia politikai köröket az elnökválság kérdése foglalkoztatja. Millerand nem akar távozni helyéről, míig a baloldali pártok azonnali távozását követelikés nem hajlandóik egyetlen miniszterelnököt sem támogatni, aki Miterand kéziéből kapja megbízatását. Mitterand volt tudvalevőleg Poincaré mellett a Ruhr megszállás legerősebb híve és az ő politikája juttatta a német problémát jelenlegi megoldatlan stádiumáira.Poincaré vasárnap , délelőtt fél 11 órakor adja vissza a kormányhatalmat az Elyséében, a köztársasági elnökség palotájában Mitterand elnöknek. Nem tartják lehetetlennek, hogy Poincarétés kormányát még néhány napra , felkértik az ügyek vitelére, tekintettel arra, hogy az új kormány megalakítása még nem történt meg. Az új kormány megalakulása körül azonban bajok vannak. Herriot, akit a kormány megalakításával megbíztak, az elnök személye er ben indokott akciót a legteljesebb mértékben heyteleníti és ha az elnököt tényleg lemondásra kényszerítenek, akkor nem is alakít kormányt. Herriot a radikális párt kongresszusán kijelentette, hogy a MitTerand kérdést felforgása szerint a pártkongresszus nem oldhatja meg a kamara és a szenátus nélkül. Herriotnak az az álláspontja, hogy ő nem fogja megsérteni az alkotmányt, az elnök lemondásra kényszerítése pedig ezt jelentené.. Az államfő lemondásának kérdése körül óriási az izgalom. Millerand elvan szánva arra is, hogy a pártok ultimátumának nem engedelmeskedik és nem hagyja el a helyét. Úgy hivjzik, hogy lebben az esetben a többség bizalmatlanságát nyilvánítja ki az elnökkel szemben és ezzel a kormányválság megoldása is nehézkessé váliik. Herriot ellenzi a Millerand elleni akciót és el akarja kerülni az ebből keletkezhető konfliktust. Valószínűnek tartják, hogy kompromisszum jön létre, amely szerint Herriot biztosítékot kap Millerandtól, hogy az elnöki jogkört szigorúan körülírják és azt nem fogja túllépni mandátuma tartama alatt. Azt hiszik, hogy a szenátus nem fogja követni a képviselőház Millerand elleni kampányát. És alkotmányválság esetén a kormányválság is automatikusan eltolódik. A Matin azt írja, hogy Mitterrand csupán abban az esetben mondana el, ha a parlament mindkét háza a hozzájuk intézett elnöki üzenetre kifejezetten ilyen érteteű határozatot hoz. ' " ’ " A Fournier távirati iroda jelentése szerint vasárnap a baloldali blokk teljes ülést tart. Valószínű, hogy indítványt terjesztenek elő Miilerand fellen, amit el is fognak fogadni. A kamara folyosóin az a felfogás alakul ki, hogy Miilerand megvárja az új kamara végleges vezetőségének megalakulását, azután a pártvezérekkel, a szenátus és a kamara elnökeivel tanácskozik és először Herrótnak, Hart elutasítaná, Painlevének vagy Briandnak ajánlja fel a kormányalakítást. Azonban valószínű Hogy mne meg a BSW is Arad Dr. Virányi Elemér, a dorpati észt egyetem Aradról elszármazott kiváló tanára küldi a Közlönynek a következő színesen és vonzóan megírt cikket. Virányi Elemér ,édesapja ma is Arad városának szolgálatában áll és Ha, aki még egészen fiatal ember, nagy tudásával és képességeivel felhívta magára az észt kormány figyelmét, amely a dorpali háromszáz esztendős egyetem magyar tanszékének vezetésére hívta meg. Az idő már éjfél felé jár, de a hatalmas rigai felsőpályaudvaron még javában zsong az emberek tülekedése. Indul a berlini gyorsvonat és a helybeli közönségen kívül nagy számmal készülődnek a hosszú útra kereskedők, iparosok, akik Nyugat - Európa gazdasági centrumaiból Rigáig vetődnek el, hogy pénzt termő üzleteket kössenek. A perronra vezető lépcsőn egymás hátán szorong a közönség. Mellettem túlhangos diáksapkás lett fiatalemberek zajonganak. Szidják a zsidókat és a részegek. A fényes hálókocsikból és német vagyonokból összeállított vonat utolsó kocsijába furcsa társaság száll be. Közéjük keverődöm és megtudom ,hogy balti német paraszt és orosz zsidó kivándorlók. Szívfacsaró látványt nyújtó társaság. A hajóstársaság ügynöke a kalauzzal együtt számlálja őket, mint a birkákat. A menekülők jól ismert fantasztikus és zagyva összetételű cókmókjával berakódnak a Homályos szűk kocsiba. Öreg, fásult férfiak, kiszikkadt anyák, bambán rézidegélő gyermek csecsemők, aggastyánok és kócoshajú öregasszonyok. A néger rabszolgakereskedés óta soha in- fámisabb emberlicitálás nem ment végbe, mint az utóbbi évek „kivándorlása.“ Egy éven belül már negyedszer utazom végig Németországban, de még minden alkalommal találkoztam ilyen vándorcsoportokkal és az az érdekes hogy minden alkalommal más és más nemzetiségűek’ voltak! Egész emberöltő egy hajójeggyé deravált nyomorúsága hajtja őket Hamburg, s onnan a jobb jövő vagy a biztos tönk felé. — Szegények nem veszik észre, Hogy miután a politikai Amerika romokba döntötte a gazdasági szempontból rivális óvilág ökonomikus szerkezetét, most a gazdasgi Amerika szívja ki mindazt, ami itt egészség és termő erővé lenne. Hajnalba már a litván határra ér vonatunk és megcsap valami kimondhatatn szomorústen lehangoltság, a nyomottság érzése, amint a litván mezőidre érünk. A határállomás, újonnan összerótt hitvány vámőrházakból és egy jelentéktelen orosz állomásépületből álló telep, a lehető legroszszab benyomást kelti. Litvániává balti államok mostoha gyermeke, belsőleg a legkevésbbé organizált, s külpolitikailag is ellenséges törekvéssel kell megküzdenie. Az utazó litván publikum nem valami rokonszenves benyomást tesz. Mintha egy nagy nyomortanya volna az egész ország. De ezek csak a vonatban szerzett impressziók. Az állomások elhanyagoltak, barátságtalanok. A litvánokat az oroszok kegyetlenül elnyomták és lehet, hogy a szabaddá lett nép nem tud határozott lendülettel előretörni. Azelőtt az orosz tanítók hallgatózni jártak a tanítványaik ablaka alá, s Ha a litván gyermek anyjával anyanyelvén beszélt, már kegyetlen büntetés nem maradt el. A régi lidérc nyomás úgy látszik még megfekszi a kedélyeket! Pedig Litvánia földje termékenyt- Latiunk mai száma 12 oldal*