Aradi Közlöny, 1924. június (39. évfolyam, 116-135. szám)

1924-06-01 / 116. szám

1924. junius 1. Vasárnap miMiwa—---------------- ------------------§_ Arad, XXXIX. évf. 116. szám. #»-'a 4 lep Szerkesztőség­iád, Acsev-palota. Kiadóhivatal Suiv. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg­ ut.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim, Közlöny, Arad Telefonszám: 7,.Ikesztőség és kiadó avatal 151. Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEIT : * Lej Lej ... Í5Ó Lej ... 50 Lej Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik naponta reggel Egyes szám ára 3 is), vasárnap 4 lej. Bucureştiben 50 bánival több. Egész évre fél évre Negyed évre Havonta ii 1 ........WH«III Ilii—limiWMIII Bízzák csak ránk erdélyi magyarokra, hogy megvá­lasszuk vezéreinket. Mi tudjuk a legjobban, hogy kik hivatottak a vezetésre, ezt az egyet igazán nem lehet felülről jövő utasításra elintézni. Tiszteljük Tatarescu mi­niszter urat és elismerjük róla, hogy­ nagykoncepciójú ember, el­ismerjük azt is, hogy becsülete­sen szeretné a magyarság erőtel­jesebb részvételét a politikai és társadalmi életben. Láttuk­, hogy mint a kormány kiküldötte Ko­lozsváron behatóan érdeklődött a magyarság és Magyar Párt hely­zete felől és kiéreztük szavaiból azt is hogy különösebb akadálya nincsen annak, hogy'' a magyarság elvitázh­atatlan jogait végre már egyszer mindenütt elismerjék. A Kolozsváron megkezdett tár­gyalások most Bucurestiben foly­tatódnak. A magyarság reprezen­tánsai: Bernády és Zima képvise­lők, Fülöp szenátor, Zágoni szer­kesztő és Telek­y gróf felkeres­ték Tatarescu minisztert és a miniszter úgy nyilatkozott előt­tük, hogy a román közvélemény a Magyar Párt jelenlegi vezetői közül egyeseket a román nemzet és magyar kisebbség akadálynak tekint. Ez így elmondva igen szé­pen hangzik, de már most eleve tiltakozunk az ellen, hogy ez a burkolt kijelentés azt jelentse, hogy olyan embereket kell majd vezetőnkül elismerni, akiket ránk parancsolhatnak. Köszönjük szé­pen. A parlamentben ülnek olyan magyar képviselők, akiket nem a magyar pár küldött a parlamentbe. Ezek lehetnek pártjuknak hű kato­nái, de a magyarság képviselőjéül nem ismerhetjük el őket. Emlékezzünk csak vissza: an­nak idején a magyar parlament­ben is ott ültek a román nem­zetiségi párt képviselői. Az akkori kormányoknak szükségük volt több ízben is, hogy tárgyaljanak a párt embereivel. De soha nem szabta meg a kormány azt, hogy, kik lehetnek az erdélyi nép vezé­rei, miként nem is szabhatta meg. Egy nép mindig maga választja ki vezetőit, ha jól választott, ma­ga látja ennek hasznát, ha rosz­­szul, maga adja meg az árát. Mi is szeretnők, ha a kormány és a románság végre elismerné két­ségtelen jogainkat és a tárgyalá­sok alkalmával tisztázódnék vég­re az ok­ sok megoldásra váró kérdés. Egyet azonban kérünk: engedjék meg, hogy a mi sorsun­kat mi irányítsuk. Ha látjuk, hogy soraink között nem odavalói­ van­nak, úgy lesz erőnk és belátásunk. Hogy azokat mi magunk távolít­suk el / ■ 1 Inog a talaj Millerand alatt. A baloldali blokk koncentrált támadása az elnök ellen. — Óriás! Izga­lom Franciaországban. — Elnökválság — kormányválság. Paris, május 31. A francia po­litikai köröket az elnökválság kér­dése foglalkoztatja. Miller­and nem akar távozni helyéről, míig a bal­oldali pár­tok­ azonnali távo­zását követelik­­é­s nem hajlandóik egyet­­len miniszterelnököt sem támogat­ni, aki Miterand kéziéből kapja megbízatását. Mitterand volt tud­valevőleg Poincaré mellett a Ruhr megszállás legerősebb híve és az ő politikája juttatta a német prob­lémát jelenlegi megoldatlan stádiu­m­áira.­­Poincaré vasárnap , délelőtt fél 11 órakor adja vissza a kormány­­hatalmat az Elyséében, a köztár­sasági elnökség palotájában Mitte­­rand elnöknek. Nem tartják­ lehe­tetlennek, hogy Poincarét­­és kor­mányát még néhány napra , felké­­rtik az ügyek vitelére, tekintettel­ arra, hogy az új kormány mega­la­kítása még nem történt meg. Az új kormány megalakulása körül azonban bajok vannak. Herriot, a­kit a kormány megalakításával megbíztak, az elnök személye er b­en indo­kott akciót a legteljesebb mértékben heyteleníti és ha az el­nököt tényleg lemondásra kény­szerítenek, akkor nem is alakít kormányt. Herriot a radikális párt kongresszusán kij­elen­tette, hogy a MitTerand kérdést felforgás­a sze­rint a pártkongresszus nem old­­hatja meg a kamara é­s a szenátus nélkül. Herriotnak az a­z álláspont­ja, hogy ő nem fogja megsérteni az alkotmányt, az elnök lemondás­ra kényszerítése pedig ezt jelen­tené.. Az államfő lemondásának kér­dése körül óriási az izgalom. Mil­lerand el­­van szánva arra is, hogy a pártok ultimátumának n­em en­gedelmeskedik és nem hagyja el a helyét. Úgy hivjzik, hogy lebben az esetben a többség bizalmatlansá­­gát nyilvánítja ki az elnökkel szem­ben és ezzel a kormányválság megoldása is nehézkessé váliik. Herriot ellenzi a Millerand elleni akciót és el a­karja kerülni az eb­ből keletkezhető konfliktust. Való­színűnek tartják, hogy kompro­misszum jön létre, amely szerint Herriot biztosítékot kap Miller­and­tól, hogy az elnöki jogkört szigo­rúan körülírják és azt nem fogja túllépni mandátuma tartama alatt. Azt hiszik, hogy a szenátus nem fogja követni a képviselőh­áz Mil­­ler­and elleni kampányát. És alkot­mányválság esetén a kormányvál­ság is automatikusan eltolódik. A Matin azt írja, hogy Mitterrand csupán abban az esetben monda­na el, ha a parlament mindkét há­za a hozzájuk intézett elnöki üze­netre kifejezetten ilyen érteteű ha­tározatot hoz. ' " ’ " A Fournier távirati iroda jelent­­ése szerint vasárnap a baloldali blokk teljes ülést tart. Valószínű, hogy indítványt terjesz­tenek elő Miilerand fellen, amit el is fognak fogadni. A kamara folyosóin az a felfogás alakul ki, hogy Miilerand megvárja az új kamara végleges vezetőségének megalakulását, az­után a pártvezérekkel, a szenátus és a kamara elnökeivel tanácsko­zik és először Herr­­ótnak, Har­t el­utasítaná, Painlevének vagy Briandnak­ ajánlja fel a kormány­­alakítást. Azonban valószínű Hogy mne meg a BSW is Arad Dr. Virányi Elemér, a dorpati észt egyetem Aradról elszárma­zott kiváló tanára küldi a Köz­lönynek a következő színesen és vonzóan megírt cikket. Vi­rányi Elemér ,édesapja ma is Arad városának szolgálatában áll és Ha, aki még egészen fiatal ember, nagy tudásával és ké­pességeivel felhívta magára az észt kormány figyelmét, amely a dorpali háromszáz esztendős egyetem magyar tanszékének vezetésére hívta meg. Az idő már éjfél felé jár, de a hatalmas rigai­­ felsőpályaudva­ron még javában zsong az embe­rek tülekedése. Indul a berlini gyorsvonat és a helybeli közön­ségen kívül nagy számmal készü­lődnek a hosszú útra kereskedők, iparosok, akik Nyugat - Európa gazdasági centrumaiból Rigáig ve­tődnek el, hogy­ pénzt termő üz­leteket kössenek. A perronra ve­zető lépcsőn egymás hátán szo­rong a közönség. Mellettem túl­­hangos diáksapkás lett fiatalembe­rek zajonganak. Szidják a zsidó­kat és a részegek. A fényes há­lókocsikból és német vagyonok­ból összeállított vonat utolsó ko­­csijába furcsa társaság száll be. Közéjük keverődöm és megtudom ,hogy balti német paraszt és orosz zsidó kivándorlók. Szívfacsaró látványt nyújtó társaság. A­ hajós­társaság ügynöke a kalauzzal együtt számlálja őket, mint a bir­kákat. A menekülők jól ismert fantasztikus és zagyva összetéte­lű cókmókjával berakódnak a Homályos szűk kocsiba. Öreg, fá­sult férfiak, kiszikkadt anyák, bambán rézidegélő gyermek cse­csemők, aggastyánok és kócos­­hajú öregasszonyok. A néger rabszolgakereskedés óta soha in-­ fámisabb emberlicitálás nem ment végbe, mint az utóbbi évek „ki­vándorlása.“ Egy éven belül már negyedszer utazom végig Né­metországban, de még minden alkalommal találkoztam ilyen ván­dorcsoportokkal és az az érdekes hogy minden alkalommal más és más nemzetiségűek’ voltak­! Egész emberöltő egy hajójeggyé deravált nyomorúsága hajtja ő­­ket Hamburg, s onnan a jobb jövő vagy a biztos tönk felé. — Szegé­nyek nem­ veszik észre, Hogy miután a politikai Amerika ro­mokba döntötte a gazdasági szem­pontból rivális óvilág ökonomi­kus szerkezetét, most a gazdasgi Amerika szívja ki mindazt, ami itt egészség és termő erővé lenne. Hajnalba már a litván határ­ra ér vonatunk és megcsap valami kimondhatat­n szomorústen le­­hangoltság, a nyomottság érzése, amint a litván mezőidre érünk. A határállomás, újonnan összerótt hitvány vámőrházakból és egy je­­lentéktelen orosz állomásépület­ből álló telep,­­ a lehető legrosz­­szab benyomást kelti. Litvániává balti államok mostoha gyermeke, belsőleg a legkevésbbé organizált, s külpolitikailag is ellenséges tö­rekvéssel kell megküzdenie. Az utazó litván publikum nem valami rokonszenves benyomást tesz. Mintha egy nagy nyomortanya vol­na az egész ország. De ezek csak a vonatban szerzett impressziók. Az állomások elhanyagoltak, ba­rátságtalanok. A litvánokat az oroszok kegyetlenül elnyomták és lehet, hogy a szabaddá lett nép nem tud határozott lendülettel elő­retörni. Azelőtt az orosz tanítók hallgatózni jártak a tanítványaik ablaka alá, s Ha a litván gyermek anyjával anyanyelvén beszélt, már kegyetlen büntetés nem maradt el. A régi lidérc nyomás úgy lát­szik még megfekszi a kedélyeket! Pedig Litvánia földje termékenyt- Latiunk mai száma 12 oldal*

Next