Aradi Közlöny, 1924. június (39. évfolyam, 116-135. szám)

1924-06-01 / 116. szám

V '-S^CÎ '*‚4/1 Allkfsn’d kezéből egyik sem fogja ■áíoga­dni a megbízatást, miután ebben az esetben a kabinet meg­alakítása a lehetetlenséggel lenne fiatalos. Számolnak­ azzal is, hogy egy Héten belül Ver­saillesben kon­gresszust hívnak egybe, amely­nek az lesz a hivatása, hogy az elnökválságról, döntsön. 1924 jú­iiu­s 1. Lepaciatu miniszter aradon. Uberálispárti kongresszus. — Közlönynek a, színházi (Saját tudósítónktól.) " Ma dél­előtt tartotta meg az aradi Fehér Kereszt szóló nagytermében az aradmegyei liberális párt ez évi kongresszusát, amelyre egy mi­niszter sz­emélyében a kormány is elkü­ldötte képviselőjét.­­A kon­­gresszn­stt délelőtt 11 órakor dr. Demian­­Aurél egészségügyi főfel­ügyelő, a liberális párt aradi elnö­ke nyitotta meg, a­ki a jegyző­könyv vezetésére dr. Miron Dus­tin ügyvédet, hitelesítésére dr. Bogdán Virgil ügy­védet és Rozván Páll mérnököt kérte fel. A k­on­­gretezuson hetvenkét község kép­viseltette magát 800 kiküldöttel, akik zsúfolásig megtöltötték a nagytermet. Az első szónak dr. Ispravnic Sever ügyvéd volt, majd Belu socodori (székudivaji) lelkész mondott hazafias szellemű beszé­det­. Felszólaltak még Cristea Márk­­í­s mondorlaki tanító és­­Anasta­sia Demeter. A kongresszus egy­hangúlag fogadta el az eőterjesz­­tett alapszabálymódosí­tásokat, majd megválasztották az aradi me­­gyei liberális párt állandó intéző bizottságát. Elnök lett Van­oiam­ Arthur közlekedésügyi miniszter, aki arad megyei kerület képviselő­jé, ügyvezető alelnöknek­ pedig dr. A miniszter nyilatkozik a koncessziók ügyéről. Demian­ Aurél egészségügyi főfel­ügyelőt választották m­eg. Főtit­kár Anastasiu Demeter és pénztá­ros dr. Nedelcu Miklós ügyvéd lett. Az intéző bizottság tagjái let­ték? Tomusescu Cristian naduai képviselő, dr. Ispravnic Sever ügy­véd, dr. Miron Iustin ügyvéd, dr. Robis János főpolgármester, dr. Marcus Mihály bankigazgató, Mi­­hiain Miklós középiskolai igazga­tó, Dirlea Pál tanító, kamarai kép­­viselő, dr. Groza János, az arad­megyei­­köztkórház igazgató-főor­vosa és kamarai képviselő, Roz­ván Pál mérnök, dr. Bogdán Vir­gil ügyvéd, Mateescu István vak lanygyári igazgató és Nestor Ro­­mtuilius teológiai tanár. Délben, tizenkét órakor érke­zett meg Temesvár felől­­Lepadata szépművészeti és vallásügyi mi­niszter, aki Georgescu János bel­ügyi vezérfelügyelő, Arad megye prefektusának kíséretében, a Fehér Kereszthez haj­tatott. A kongresz­­sz­us közönsége éljenzéssel fogad­ta a minisztert, aki meleg szavak­ban mondott köszönetet az ünnep­lésért, majd lelkesítő beszédet in­tézett a megjelentekhez és sale sze­remesét kívánt a párt aradme­gyei tagozatán­ak további munkájához. A Központiban többszáz terítékes bankett volt a kongresszus után, amelyen­ a miniszter is rászívott és számos pohárköszöntő hang­zott el. A miniszter fogadta­ a Közlöny munkatársát, akinek a következő­ket mondotta aradi tartózkodásá­ról és az erdélyi magyar színhá­­zak koncesszióinak kiadásáról: — Aradra kizárólag a liberális kongresszusra jöttem és csak párt­ügyeket kívántam elintézni. A magyar színházak koncesszióinak kérdése most van elintézés alatt ■és még június hónap folyamán ki fogjuk adni a koncessziókat. Való­színűnek tartom, hogy még június tizenötödike előtt min­den színigaz­gató kézhez ka­phatja koncesszió­ját, úgy, hogy lesz ideje szervez­kedésre. Az igazgatók személyé­ről még nem lehet beszélni, miután a koncessziók ügye csak most ke­rül elintézésre. A miniszter kabinetfőnöke kí­séreteiben még ma délután tovább utazott Oradea-marera .(Nagyvá­radra.) m Nemi Megnyílt a magyar árumintavásár, ünnepélyes megnyitás. 1Budapest, május 31. A budapes­ti tizenötödik árumintavásárt ma délelőtt nyitotta meg a városligeti iparosainak épületeiben Horthy Miklós kormányzó. Az ünnepélyes megnyitá­son a gazdasági, politi­kai és társad­a­lmi él­et számos kis­valósága volt jelen. A kormányt Walkó Lajos kereskedelmi minisz­ter, a nemzetgyűlést Szcitovszky Béla házelnök képviselte a minta­­vásár vezetősége részéről. A kor­mányzót Belatiny Artúr üdvözöl­te a következő szavakkal: — Az árumintavássárnnak az a feladata, hogy felhívja a külföld figyelm­é­t a magyar ipar verseny­képes gyártmányaira. Büszkeség­gel tölt el bennünk­et, hogy ezek iránt az árumintavásárok iránt Fő mélt­óságod változatlan érdeklő­déssel viseltetik. a kományzó beszéde. A kormányzó az üdvözlésre a következőket mondotta­:"­­ Az évente megismétlődő áru­mintavásáraikna­k az összeomlás óta fokozott jelentőségük­ van, mert az árumintavásárok nem­csak szorosan vett ipari fejlődé­­sün­knek, hanem a konszolidáció terén általában tett haladásunknak is fokmérői. Büszkén állapí­tom meg, hogy minden évben újabb jelentős haladást r­onsterálha­tünk. — Litvinov Londonba utazik­Londonból táviratozzák. A Daily­ Mail szerint Litvinov orosz népbiz­tos rövidesen Londonba érkezik, hogy átvegye az angol—orosz tár­gyalásokra kiküldött orosz delegáció vezetését. Rakovszky orosz népbiz­tos Londonból Párisba utazik, hogy az új francia kormánynál a közeledés lehetőségeiről puhatolódzon. i6w»»®w®sai atoíMaJMi intenzív, organizált munkával vi­rágzóvá lehetne tenni az­­országot a legnagyobbat és a legnépeseb­bet a haltig államok közül. De a lengyeleknek jól esik ezt a sze­rencsétlen népet még mindig gyö­törni. Litvánia ma legfeljebb a pénzrendszere miatt érdekes, egy­sége a lit. egy tized ’dollár. Kov­­nóban, a fővárosban 1,75 filért fürhető­jebédet leh­et kapni. Kény­telenek voltak áttérni erre a rend­szerre, mert a múlt ősszel is a német márka volt a hivatalos fi­zetőegység és ez a gazdasági gyá­moltalanság majdnem katasztro­fális lett számukra. Délután érkezünk a porosZ- litván határállomásra, Virballen­­be és három órai céltalan várako­zás után valósággal megváltás mindnyájunkra, amikor Vonalun­­kat áttolják a porosz Eydtkusinen­­be. Végre újra európai állapotok. A német törzsországtól a len­gyel korridor által elvágott Ke­let - Poroszországban sajátsá­gos és az ország többi részétől elütő élet folyik. Itt mintha meg­maradt volna a békeidőbeli német szellem. A tisztek strammal és­­csinosan öltözködnek, a katonák fegyelmezettek, a hivatalos appa­rátus kifogástalanul működik. Ez a vidék a háború első rajtaütései­től sokat szenvedett, de a zöld ífák­ közül piros cserepes, ónémet stílusban épült új házak vesznek barátságos benyomást az ember­re. A szántóföldek gondosan mű­veitek. Semmi sem marad ki­használatlanul. A nyugat felől kitartó szívósság­gal a német testbe szívódó, fertőző b­acillusadag okozta betegség követ­kezményei azonban eljutnak ebbe a nyugodt államrészbe is. Hisz Berlin csak 15 órai D-vonat távolságra van ide és ha Berlinben nincs szén, itt sincsen. Erdtkühnenben kellemet­len meglepetés ért. Az eddigi D- gyorsvonat helyett csak személyvo­nat várt. Igaz, hogy a menetdíjat nem személyvonat tarifája szerint szedték és igaz, hogy ez a személy­vonat csak két órával később ért Berlinbe, de ez a két tünet mutatja az általános német züllés jeleit. A német vasutak úgy látszik szégyen­keznek olyan sűrűn emelni a tarifát, mint amilyen sűrűn ugrik nagyokat a dollár és kegyes csaláshoz folya­modnak. Pedig a gyorsvonat Har­madik osztályán négy arany már­káért lehet Eydtkühnentől Passauig utazni és mégis a német államvasút marad a rászedett fél. Németország feltartóztathatatlanul csúszik a tönk felé. Nem kell azonban azt hinni, hogy hamarosan koldusbotra fut az egész németség. Berlinben, az Unter den Linden-en büszkén hirdeti még ata is egy fényes kávéház, hogy 535 beír és külföldi újság áll vendégei rendelkezésére. A baj ott van, hogy egy belső,­ felhalmozott értékeket felemésztő procedúra megy végbe és az újonnan termelt szellemi és materiális értékanyagkészlet mennyi­sége csökken. Csökken ezáltal a kulturélet standardja és az életmód a nagy tömegek számára mind pri­mitívebbé válik. Nincs menekvés. Jön nyugatról az ..Untergang der Abendlandes.“ Berlinben alkalmam volt megnézni Vilmos császár sza­­lonkocsiját, amelyben valamikor fá­radhatatlanul járt nyugattól­ keletig. Igaz, hogy van ebben a kocsiban valami katonás egyszerűség, szinte ridegség. Az ágy, ahol a császár aludt, épen, hogy tábori kényelmet nyújt; a felsukható Íróasztal, amely­nek itatásán látható a felséges kéz utolsó kezevonása, a lehető legegy­szerűbb. De a remek intarziás di­­szitménekkel ékesietet burkolati mun­kák, a használati tárgyak, bútorok, amelyeknek elrendezésében a legna­gyobb praktikusság nyilvánul meg, az ipar, a művészet olyan fejlett fo­kát és az áldozatkészség olyan ömlő bőségét mutatják, amilyen pluszra csak egy duzzadó gazdagságú nép képes. Érdekes, hogy a német bomlás­sal szemben Ausztria kezd a maga lábára állani. Bécsben, mintha a sokat magasztalt limonádéiza­l.Ge­mütlichkeit“ kezdene visszatérni. Salzburgnál, vagy Passaunál előbb nem ajánlatos megállani azonban. Ausztria itt kezdődik kellemes lenni. A bécsi nők újra jól öl­töznek, csinosak akarnak lenni. Pedig semmi karakterisztikus nin­csen rajtuk, egyenletesen egyformára­­ púderezettek. Bécs, amelyet már a­­ halottvárosnak kereszteltek el, ismét­­ kezdi az élet színét felvenni. Ami Bécset ma kellemetlenné teszi, az a dollárszemüvegen keresztül is nagy drágaság. Egyszerre megcsillan előttem hajnali üdeséggel a széles Duna bí­borló síkja, amint a Kelet felől jövő napsugarak végigsuharnnak rajta és jóleső akarás mozdul meg bennem, hazamenni, kipihenni magamat iga­zi otthonomban. Mohó vagy kinéz, hogy belevágódjam az otthoni kert dúsan zöldelő bokrai közé, b­elesem­­misülten az édes anyaföldbe, egy végtelen elnyujtózkodással. Hogy belenézzek a rég elhagyott Zsolt kutya hűséges szemeibe, vagy fel­másszak a sűrű levelű diófára, amely­nek tetején valamikor annyit tanyáz­tam és ahonnan ellátni a Nagyerdő­re, amely mint hazatérők megma­radt előőrse áll a meztelen a­gkság szélén, mintha félne attól a rejtel­mes képtől, amelyet a tornyer, gyár­­kéményes város eléje döbbent! S feltűnik előttem a Maros, amely mint ölelő karú királyleány fonja körül szerelmesét, az élet vitézi tor­nájában elepedt, halványarcú vá­rost. Vagy talán nem ölelő kar a hegyek közül lerohant folyó szeny­­nyes árral habzó medre, hanem meg­fojtó hurok, amelyet egy bűbájos susogású májusi hajnalon font a folyó gonosz tündére a szerelmes város­ királyfi nyakára, éppen úgy, mint nagyon régen egy mesebeli királyleány egy szerencsétlen sorsú királyfi nyakára !.. .

Next