Aradi Közlöny, 1924. augusztus (39. évfolyam, 162-186. szám)

1924-08-01 / 162. szám

2 K­üZ és­ a W­Ti ’MÉH"»?! Weltner ellen beszüntették a nyomozást A rendőrség nem tudott terhelő adatot produkálni ellene Budapestről jelmt­lt. Az ügyész­ség tndvalevőleg újból­ megindítot­ta­ Weitner Jakab Isen­ a­ nyomo­zást. i Wcittier­ első ügye, az úgyne­l­veszett plattform aláírásának nyo­mozása már be van fejezve. Eb­ből nem sikerült megállapítani, hogy Weltner tényleg bűncselek­ményt követett volna­­el. Ezalatt az ügyészségen megállapították, hogy 1919-ben a szovjetek kon­gresszusának megnyitó ülésén Weltner Jakab felszólalt és a fel­szólalásában állítólag olyan ténye­ket mondott el, amelyi dít miatt az ügyészség véleménye szerint, most­­ hat esztendő múltával ko­moly eljárást tehetne ellene indí­tani. Az ügyészség vezetője ezen az alapon átiratot intézett a főka­pitánysághoz, melyben megbízza a rendőrséget, hogy nyomozzon az összes szovjetek kongresszu­sán elhangzott Weltner-féle be­­szédi ügyében és állapítsa meg, hogy váljon azok a szavak, ame­lyek a Népszavában másnap meg­­­jelentek, tényleg úgy hangzot­tak-e el, ahogy megjelentek? Az ügyészség megkeresne alkján szombat délután és vasár­nap délelőtt nyolc tanút idéztek be a­ főkapitányságra. A nyolc tanúk közül mindössze hatan jelentek­­meg. Ketten: Peger Károly, nem­zetgyűlési képviselő és Vanczák János, a Népszava szerkesztője nem jelente­k meg a kihallgatáson azzal az indokolással, hogy mind­kettőjüknek Budapesttől távol van elfoglaltságuk. A hat kihallga­tott csaknem egyöntetűen; azt vallotta, hogy a hat esztendővel* *­­ ezelőtt elhangzott kijelentésekre ma már nem tudnak visszaemlé­kezni, mindössze csak azt tudják megállapítani, hogy a kom­mün egész tartama alatt Weltner Ja­kab maga is állandóan üldözött volt. A tanúvallomások mind olyan negatívumot tart­l­maztak, hogy a rendőrség nem látta további szük­ségességét fentexrogm araiak, hogy a Weltner Jakab-féle ügyben a nyomozást folytassa. A rendőrség hétfőn küldte át az ügyészségre az ügy iratait az­zal a jelentéssel, hogy a nyomo­zás nem tudott Weltner Jakabra terhelő adatokat produkálni. Hétmilliós vámbírságot sújtott aradi kereskedőcég A halmit vám elkobozott szát és fél nagyon állati bért . Mi­lyen bőröket szabad külföldre exportálni'/ (Saját tudósítónkUHJ Érdekes csempészési ügy foglalkoztatja most a vámhatóságokat. A Moni­tord­ Oficial március 14-iki szá­mában megjelent expor­trendelet szabályozza a különböző bőrök kivitelét; ezek között megengedi a kecskebor kivitelét is. A rende­let folytán Gottlieb Adolf és Fia aradi cég Csehszlovákiába expor­tált két és fél vag­yon kecskebort, körülbelül két millió lej értékben. Azonban néhány nappal ezelőtt kellemetlen meglepetés érte az aradi kereskedő céget. Végzést ka­pott, amelyben értesítették, hogy a 2 és fél vagyon árát lefoglalták és elkobozták a halmi-i határállo­máson levő vámközegek, ezenkí­vül pedig vám­kihágás címén hét millió lej pénzbírsággal sújtották. A súlyos büntetés oka pedig az, hogy az említett rendelet csak a nyírott bőrök kivitelét engedélye­zi, ellenben nincs megengedve a kecskes­zőr kivitele is, már pedig a bőrökön kecskeszőr volt és így a cég csempészést követett el. A kereskedő megfelebbezte a­­bírsá­got, azzal az érveléssel, hogy ne­ki nem volt szándékában­­kecske­­szőrt kivinni az országból. Ezeket a bőröket így vette és a miniszteri rendelet értelmében ki akarta, szál illatni, tehát ő a maga részéről tel­jesen szabályszerűen járt el. Ke­reskedői körökben élénk érdeklő­déssel kísérik az ügy fejleményeit annál­ is inkább, mivel éppen a napokban­ hozott az aradi törvény. 1924 aguisztus is. szék hasonló ügyiben elmarasztaló Végzést Elhalasztották az arad* 'Városi ssapldásasok kínél verését A vármegyei tisztviselők vizsgáz­tatása. (Saját tudósítónktól.) Sóvárog­va, nagyon nehezen várták Arad város napidijasai az augusztusi el­ső napokat, amikor meg­­kellett­­volna történnie e napi­díjasok tiszt­viselőkké való kinevezésének. A boldog, remegő reménykedést azonban a véletlen keresztülhúzta, a tömeges tisztviselő-kinevezés nem történhetik meg augusztus-­ ban. A kérdést előkészítő bizott­ság ugyanis a főtisztviselők most folyó szabadsága miatt nem ülhet össze, s így a napidíjasok­ átminő­sítése így körülbelül szeptember közepére marad. Sérelem azon­ban semmi tekintetben sem éri ez© két az új tisztviselőket, mert — Robu János dr. főpolgármester kijelentése szerint — mindazokat, a­kik eddig is Arad város köteléké­ben dolgoztak, augusztus 1-től visszamenőleg nevezi majd rá a főpolgármester. Aradvármegye vezetőségét is a tisztviselők kérdése foglalkoztat­ja. Az új, tisztviselő-státusról szóló­ törvény ugyanis a tisztviselők vizs­­gáztatását rendeli el, annak­­meg­állapítására, várjon az illetők ké­pesek-e megfelelni a hivatásukkal járó követelményeknek. Arad me­­gye tisztviselőinek vizsgáztatása augusztus 20-án kezdődik, amikor is a kezelőszemélyzet fogja az elő­írt vizsgát letenni. W /Mifro Az angol főváros legújabb botránypere 300 millió frank kártérítés házas­sági ígéret miatt. Londonból jelentik: Nagy, ér­deklődés mellett tárgyalta le a lon­doni bíróság Frances Mendham asszony kártérítési perét, amely a benne szereplő egyének folytán és a kereset furcsa megokolása miatt már­­eleve szenzációsnak ígérkezett.­­ Az amerikai hölgy ugyanis nem kevesebb, mint 300 millió frankot követel az ismert francia milliomostól, Robert Le­­baudy-tól házassági ígéret meg­szegése miatt. A tárgyalás két na­pon keresztül tartott, de mindvé­gig lekötötte a hallgatóság fi­gyelmét. Mendham asszony, mint elő­adta, első férjének, valami Curtis nevű vállalkozónak halála után Parisba költözött, ahol énektanul­­. Hiányokat folytatott. Két eszendő­­vel később visszatért hazájába , és feleségül ment egykori gyámjá­hoz, Mendhamhez. Amikor 1916- ban ez is meghalt, újra Európába jött át. Ebben az időben ismerke­dett meg Lebaudy-val A francia nagytőkés, Mendham asszony ál­lítása szerint, már a­z első találko­zásnál nagy érdeklődést mutatott iránta, valamivel később pedig meleg barátság fejlődött ki köz­tük, annyira, hogy Lebaudy az asszony minden, kiadását magára vállalta. — A háború után­, 1918-ban — tért rá Mendham asszony a lé­nyeges mozzanatra — ügyeim rendzésére Ameriikába kellett utaznom. Lebaudy úr ekkor leve­let írt, amelyben arra kérte, hogy művésznői pályafutásomról mond­jak le s legyek a feleségé. Ezzel hatalmas levélváltás kezdődött. A levelekben­ megbeszéltük jövőn­ket s általában­ lépten-nyomon kö­zeli esküvőnkre céloztunk... Az elegáns Lebaudy­, aki ad­dig nyugodtan­ hallgatta az asz­­szony előadását, itt már elvesz­tette hidegvérét s közbekiáltott: — Egy szava sem igaz! Hol vannak a levelek? A tanács elnöke természetesen nyugalomra intette Lebaudyt s a művésznő észrevehetően remegő hangon folytatta: — Később megbetegedtem s kórházba kerültem. Felgyógyulá­som után megdöbbenve fedeztem fel, hogy a levelek eltűntek. Le­baudy azonban megvigasztalt, hogy­ nem fontos a dolog, mert úgyis nőül veszi. Megegyeztünk, hogy 1923 szeptemberéiben tartjuk meg az esküvőt. Az idő elérkezett, de ekkor má­r mit sem akart tud­ni elhatározásáról. — S ezek után mi a­ jól meg­fontolt végső igénye? — kérdezte az elnök. — Én kérem — felelte Mende­ham asszony — Lebaudy kifeje­zett kívánságára hagytam abba művészi pályafutásom s az e ré­ven szenvedett veszteségem legke­vesebb ötezer font sterling. Le­baudy házassági ígérete folytán lemondtam második férjem hagya­tékáról s ennek értéke 15.000 font, összesen tehát 20 ezer font ster­linget követelek... A bíróság ezután kihallgatta Lebaudy-t, akit a leghatározottab­­ban tagadta, hogy bármikor is há­zasságról szólt volna. A megidézett tanuk azután meglepő vallomást tettek. — Lebaudy már két évvel ez­előtt panaszkodott, — mondotta az egyik — hogy Mendham asz­­szony meg akarja zsarolni. A hölgy­ maga is kijelentette egy iz­­ben előttem, hogy a port valószí­nűleg elveszti, de Lebaudy nem fogja engedni a reá fölöttébb ké­nyes ügy szellőztetését. Az igazi meglepetés azonban csak ekkor következett. — A bíróság — tetemette be az elnök — a maga hatáskörében is igyekezett ellenőrizni a kereset­ adatait. Ennek során megállapí­totta, hogy­ Mendham asszony ré­gebbi tartózkodási helyeire vo­natkozóan hamis címeket diktált be, kétség­kívül azért, hogy meg-­ akadályozza az igazság kideríté­sét. Az igazságot azonban nem­ lehet elnémítani.­­ Megállapítottuk, hogy Mend­ham asszony második férje sem­­mi vagyont sem hagyott hátra, a­miről a felperes lemondhatott vel, na, sőt annyi rendezetlen ügy és adósság maradt utána, hogy fel­peres ma Amerikában nem kívána­tos elem. — Asszonyom — fordult éles haragon az elnök Mendhamnéhoz !— az ön keresete feléjétől a vé­géig szemeraszedett hazugság! A zsűri pá­r pere múlva meg­hozta ítéletét s amik­or a bíróság ismét elhelyezkedett, mindenki tisztában volt a döntéssel. —­­őfelsége bírósága — mond­ta az elnök — elutasította Frances Mendham asszony keresetét s megfontolás tárgyává fogja ten­ni, váljon átadja-e a tudatosan ha­mis keresetet benyújtó felperes ügyét a büntetőbíróságnak.

Next