Aradi Közlöny, 1924. szeptember (39. évfolyam, 187-209. szám)

1924-09-02 / 187. szám

ad, XXXIX. évf. 187. szám. Egyes példány 4 lej, vasárnap 5 lej. ^^4. szeptember 2. Kedd Szerkesztőség Arad, Acsev-palota, Kiadóhivatal : ßalv. Regele Ferdinan i 4/22 (József főherceget.) (Aradi Nyomda Vállalat.) zs­rgönycira: Közlöny. Arad Telefonszám­: Szerkesztőség és kiadóhivata Közlöny POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 151. Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. ELŐFIZETÉS helyben és VIDÉKEN e­gész évre........................ 600 Lej Fél évre ................... 800 Lej Negyed évre ... .. 150 Lej Havonta .................... 50 Lej Hirdetések díjszabás szerint Megjelenik naponta reggel Egyes szám ára 3 lej, vasárnap 4 lej, Bucurestiban 50 'janival több. Hívatlan vendég­­ számba ment a kisebbségi magyar újságíró Körösbányán, Cehén és Vidrán az Avram Iancu-i­nnepsé­­gen. Amikor be akart jutni a köz­ségekbe, hogy jegyzeteket készít­hessen és beszámolhasson az ő kö­zönsé­geinek az ünnep lefolyás­áról, eléjeállt a katona és kijelentette: egy lépést sem tovább. Hiába volt minden tiltakozás, magas inter­venció, prefektus és miniszter eré­lyes fellépése,­­ nem használt semmit. A merev katona a felsőbb parancsra való hivatkozással nem engedte tovább a kötelességét tel­­jesítő­­újságírót, sőt még ki is je­lentette, hogy nincsen szükség az Avram JaneUrünnepségen a ma­gyar sajtó képviselőire, nem is hívták meg őket. legjobban teszik, ha visszafordulnak, így mondta a katonac­k.nincsen szükség az újság sajtó . iwka—as w­­wraM«Tin­’imn mra—mm— szinte egyedülálló inzultus után igazán nem tehettek mást, mint visszafordulni és nem írni egy sort sem az ünnepségről, a magas ven­dégek és az uralkodó család meg­jelenés­éről. És mindez abban az 1924-i­k esztendőben történt, ami­kor a nagy nemzetközi konferen­ciák a sajtó és a nyilvánosság leg­teljesebb ellenőrzése mellett foly­nak le, amikor súllyal bíró állam­férfiak és koronás nők megkülön­böztetett tisztelettel fogadják a mi napiról, mert tudják, hogy gon­dolataikat, terveiket a gigászi szó­cső, a sajtó hozza a nagy tömegek tudomására. Fájdalmas és kínos dolog ez, valósággal arculcsapása a saj­tónak. Hogy az erdélyi magyar nyel­vű sajtó elhallgatja az egész Jan­­cu Avram-ünnepséget és nem kö­­zöl arról kimerítő és érdekes tudó­sítást, ezért egyedül és kimondot­tan az a felsőbb hatóság a felelős, amely kiadta a tiltó parancsot, a magyar lapok, miként minden köz­érdekű eseményről, úgy erről is szerettek volna beszámolni közön­ségüknek, nem rajtuk mállott, hogy ebben megakadályozta őket a kemény katonakéz. Ezzel a tény­nyel a nagyközönséget is megsér­tették, mert a sajtó, az újság a közönségé, annak íródik, annak az érdekeit szolgálja, az újságíró csak az a fáradhatatlan, soha meg nem pihenő herold, aki a hatalmas tömeg hírszomját nap-nap után ki­elégí­ti. A Jancu Avram-ünnepségnek ez a fájó és zavaró incidense ilyen formán ünneprontás számba megy, és ez az ünneprontás kultúrbot­­ránnyá dagad, mert a sajtót, a nagy nyilvánosságot nem szokás és nem­­lehet kitiltani sehonnan.­ (A Közlöny kiküldött munka­társától.) A Jancu Avram­ ünnepsé­geket kínos incidens zavarta meg, amelynek szenvedő hőse az erdé­lyi magyar kisebbségi sajtó. Az erdélyi magyar nyelvű lapok, kö­zöttük a Közlöny is, kiküldötték tudósítóikat, hogy­ a lefolyó ünnep­ségekről, a királyi pár látogatásá­ról beszámoljanak a közönségük­nek Az újságírók még csak ő sem juthattak Cebére, mert útju­kat állta a katonai hatóság, amely lakonikus rövidséggel tudtára ad­ta a hírlap­íróknak, hogy megjele­nés­ükre semmi szükség nincsen. További beszédnek már nem is volt hely© és ugyancsak ered­ménytelen maradt a prefektusi, sőt a miniszteri intervenció is. A kisebbségi magyar sajtót azért a PlKi kürjöncsképan ez az eset met­raimhán saj­tó koncent­rált rá ráadásaiból minduntalan feléje zú­dul a vád: a magyarság intranzi­gens etem, úton-útfélen megsérti a románságot, irredenta és nem is­meri el a románságot államalkotó többségnek. Az Avram Jancu-ün­­ne­pség alkalmából a magyar la­pok, azzal a ténnyel, hogy kikül­döt­ték tudósítóikat, kellő értékére akarták leszállítani ,ezt a nevetsé­ges vádat. Nem sikerült nekik. Most ismét jöhetnek a vádak, Bianu szenátor megint tajték­ozhat a parlamentben a magyarság el­len. A magyar sajtó, miként eddig is, úgy most is fényes bizonyíté­kát akarta adni annak, hogy híve a konszolidációnak, de a túlolda­lon úgy látszik sokkal nagyobb a türelmetlenség, mint a békére való készség. Mi mossuk a kezeinket. A sajnálatos és a sajtó történe­tében úgyszólván egyedülálló inci­densről alábbi tudósításunk szó­­lte: Az újságírók Körösbányán. Az ünnepségre kiküldött aradi újságírók Georgescu János arad­­i megyei prefektus meghívására az ő általa rendelkezésükre bocsátott automobillal utaztak Baia de Cris (Körösbányára), hogy részt ve­gyenek és beszámolhassanak az Avram Iancu ünnepségekről. Éj­szaka 11 óra után érkeztek Körös­­bányára, ahol a helyi rendezéssel megbízott dr. Oncu Nerva ügyvéd a legszívélyesebben állott rendel­kezésükre és számukra a ferenc­­verdiek kolostorában biztosított lakást. Ugyanitt kaptak lakást a később megérkezett többi újság­író­k is. A sajtó képviselői vasár­nap a kora reggeli órákban felke­resték­­Vulpe Józsefet, az aradi sziguranca Helyettes főnökét, aki azonnal rendelkezésükre bocsáj­­tott egy automobilt, hogy Cebére mehessenek. Körösbánya és Cebe között Gritta Ovidiu cluji (kolozs­vári) rendőrprefektussal találkoz­tak, aki az Avram Iancu ünnepé­lyek királyi biztosa volt. A prefek­tus a legnagyobb előzékenységgel jelentette ki az újságíróknak, hogy bármerre szabad az útjük és az ünnepségeken a rendelkezésükre bocsájtott automobillal mindenütt résztvehetnek, azonban az autó­val előbb jelentkezzenek az autó­park parancsnokánál, aki szám­mal látja el majd gépkocsijukat. Az elrekvirált sajtó-automobil. Körülbelül 300 automobil sora­kozott az országúttól balra levő mezőségen és az országúton meg­állították az újságírók gépkocsi­ját. A hírlapírók felkeresték az autópark parancsnokságával meg­bízott főhadnagyot, aki azonban váratlanul a következőket jelen­tette ki: — Nem bocsáthatunk automobilt rendelkezésükre, mert a kisebbségi sajtó nincs meghíva a Jancu Av­ram ünnepélyekre. A laptudósítók meg akarták értetni a főhadnaggyal hogy őket Georgescu János belügyi vezérfel­­ügyelő, Arad megye és a város prefektusa hívta meg az ünnepsé­gekre. A főhadnagy azonban me­reven ragaszkodott álláspontjá­hoz és csak abban az esetben volt hajlandó az újságírók rendelkezé­sére autót bocsájtani, hogyha ők hivatalos meghívót mutatnak fel. A főhadnagy felmutatott egy lis­tát, amelyen a meghívottak név­sora volt feltüntetve és ezen a kisebbségi sajtó nem szerepelt. Visszautasított intervenciók. A laptudósítók felkeresték Grit­ta Ovidiu királyi biztost, elpana­szolták neki az őket ért sérelmet. A királyi biztos a legnagyobb készséggel előbb a főhadnagynál, később az autópark főparancsno­kánál, egy őrnagynál interveniált a hírlapírók érdekében, azonban azok a királyi biztos minden argu­mentációja dacára tovább is mereven elzárkóztak a kérés tel­jesítése elől. A sajtó képviselői — hogy kötelességüknek eleget tehessenek, — ezután Georgescu János vezérfelügyelőt és dr. Robu Jánost, Arad város főpolgármes­terét keresték fel, akik szintén megpróbálták rávenni az őrna­gyot, az autópark főparancsnokát, álláspontjának megváltoztatására, azonban ez a közbenjárás is siker-­­ telelt maradt. Végre a prefektus és főpolgármester magának Le­padata vallásügyi és művészeti miniszternek jelentették a különös esetet, aki szintén felkereste az autópark főparancsnokát, de az őrnagy a miniszter erélyes közbe­lépésének dacára sem volt hajlan­dó az újságíróknak segítségére, lenni. v '■. A hívatlan vendégek. A kisebbségi sajtó képviselői látták, hogy más mód nincsen arra, hogy a cebei ünnepségeken résztvegyenek, gyalog indultak el Cebére. Néhány száz lépés után azonban három katona állta útju­kat, akik igazolványt kértek. Fel­mutatták­­ a rendőrség által is látsamozott hírlapírói igazolvá­nyukat, azonban a katonák­nak ez nem volt elég és ve­zetőjük kijelentette, hogy szigorú parancsuk van arra, hogy csak azokat engedjék az országúton to­vábbmenni, akik fel tudják mutat­ni a hivatalos meghívót. A sajtó képviselői miután látták, hogy Gritta Ovidiu királyi biztos, dr. Robu János főpolgármester, Geor­gescu János vezérfelügyelő, sőt képadata miniszter intervenciói dacára sem képesek folytatni tudó­sítói munkájukat, ezt a tényt be­jelentették Georgescu prefektus­nak, vonatra ültek és hazautaz­tak. Meg kell jegyeznünk, hogy a hatóságok képviselői mindenütt és mindig a legszívesebben álltak a hírlapírók rendelkezésére, és mint a fentebbiekből is olvasható, fá­radságot nem kímérve, mindent el­követtek, hogy munkájuk elé aka­dály ne gördülhessen, azonban jó­akarata közbenjárásuk az autó­park parancsnokainak érthetetlen viselkedése­­ miatt eredménytelen maradt. S így a Közlönynek sem áll módjában, hogy a Jancu Avram ünnepségről akár egyetlen sorban is beszámolhasson olvasóközön­ségének. A kisebbségi sajtót kizárták a láncú Avram ünnepről. A magyar újságok küldöttei mint hívatlan vendégek. Elvették az újságíróktól az autót, meggátolták a sza­bad közlekedést. Tombol a polgárháború Bonn­­ban. (Washington, szeptember 1.) A Dél-Kínában kitört polgárháború miatt a nagyhatalmak pekingi köve­tei jegyzékben jelentették be a kínai kormánynak tiltakozáukat és­ hang­súlyozták, hogy minden eszközzel megakadályozzák a polgárháború ter­jedését. A követek a kormányt te­szik felelőssé a külföldiek vagyo­náért. Sanghajba az amerikai kor­mány hadihajókat küldött, amelyek ma meg is érkeztek a sanghaji vi­zekre. Lap­jelentések szerint Kanton közelében súlyos harcok folynak, 1.

Next