Aradi Közlöny, 1925. február (40. évfolyam, 25-47. szám)
1925-02-01 / 25. szám
rcuiuoi 1 1925 január 31-én 100 lejért adtak. Nálunk: 2.64 svájci frankot. 9.48 francia frankot. 37000 belföldi magyar koronát. 36600 osztrák koronát. Zürichben 2.67 53 frankot Parisban 9.60 frankot Budapesten 37,100 koronát Newyorkban 52 centet Megszűnt Magyarországon a rendőrségi jelentkezés. Enyhítik a politikai gyanúsak felügyeletét. (Budapest, január 31 .) A magyarorszáiglit kommün bukása után léptették életibe Magyarországon a rendőrségii jelentkezéseket. Mindenkit, aki forradalmi szereplésével gyanúba került rendőrségi jelentkezéssel ellenőriztek. A jelentkezésre néh egyén este tíz órától reggel hat óráig nyilvános helyen nem tartózkodhatott, gyűléseken részt nem vehetett, telefonját és levelezését ellenőrzés alá helyezték. Hetenként egyszer, vagy, többször pedig jelentkeznie kellett a toloncházban. Két évvel ezelőtt még 3000 jelentkezésre kényszerített volt, az utóbbi időben a közönséges büntetődlesekkel együtt már csak nyolcszázan jelentkeztek a toloncházban. A belügyminiszter ma rendeletet adott ki, amely szerint a szombati nappal megszünteti a jelentkezési kötelezettséget, a jelentkezési kötelezettség megszüntetése azonban ezüst pajzsot nyújtott át az elűzött királynőnek. Lassartassamkiábrándult a férjéből, beleszeretett egy, fiatal belga tisztbe. El is akart az urától válni, mikor pedig ez a terve nem sikerült, Augsburg mellett kolostorba vonult, azután pedig München mellett, Riderstedt várába telepedett le. 1863-ban mégis visszatért férjéhez, akivel ettől fogva híven megosztotta a szánt kivetés sovány kenyerét. Rövid ideig anyai örömökben is része volt Mária Zsófiának, leánya született, aki azonban csakhamar meghalt. 1894-ben az özvegyi fáttyolt is felvette, férje, II. Ferenc halálával. Az özvegy ezután Parisban töltötte életét és mindig élt szívében a remény, hogy egyszer még diadalmasan térhet vissza országába. A világháború fosztotta meg minden reményétől és elűzte őt kedves Parisából is. A német hercegnőnek nem volt ott maradása. Valósággal kegyelemkenyeren élt rokonainál Münchenben, sőt nélkülözéseket is szenvedett, mert a német pénz elértéktelenedése folytán vagyonát vesztette. De mondják, hogy 83 éves korában is szép öreg asszony volt, igazi fejedelmi megjelenés. S mig csak örök álomra le nem hunyta szemét, mindig az volt a vágya.. . — Csak még egy telet tölthetnék kedves Paksomban! nem vonja maga után a rendőri felügyelett alól való feloldást. A belügymisztériumban azonban név a vidéki, mint a fővárosi lajstromokat revízió alól veszik s így rövidesen a rendőri felügyelet többi következményei is megszűnnek. Kitoloncolták a konstantinápolyi patriarchát. (Konstantinápoly, január 31.) Mint ismeretes a török kormány kiutasította a keleti egyház konstantinápolyi pátriárkáját. A kormány kiutasító rendelkezésében arra hivatkozott, hogy a lausannei békeszerződés szerint a nem török területen született görögöket ki lehet utasítani. A kiutasítást ma végre is hajtották, a patriarchát karhatalommal áttették a határon. ________ Románia nem tárgyal Oroszországgal. A pénzügyminiszter cáfol. — Románia a területi integritásról soha nem fog vitát kezdeni. (Bucureşti, január 31.) A Lupta tegnapi számában a román—orosz tárgyalásokra vonatkozólag megjelent távirat a politikai életben nagy meglepetést keltett. Duca külügyminiszter kijelentette, hogy a hír légből kapott koholmány. A Dimineata, párisi tudósítójától hasonlójelentést kapott az alitóliagi és orosz-román tárgyalásokról, mint amineket a Lupta közölt. Úgy látszitk,hogy az angol sajtóban jelentek meg a tárgyalásokra vonatkozó hírek. Bratianu Vintila pénzügyminiszter az újságírók kérdésére kijelentette, hogy ő távol áll ezektől a Hírektől, a szovjettel semmiféle tárgyalások nem folytak és az erről megjelent hírek nem felelnek meg a valóságnak. Románia soha senkivel sem fog tárgyalást kezdeni területi, integritása felől. Beszélgetés Arad legidősebb emberéve A 99 éves May Antal nézetei a múltról és a jelenről. — Az utolsó élő negyvennyolcas honvéd. — Aki még emlékszik Kossuthra és Petőfire. Mély megilletődés nélkül nem lehet belépni May Antal régi aradi polgár lakásába. Azok a sialványfényű kék szemek, amelyek egy gyönyörű fehér fejből az emberre néznek, kilencvenkilenc tavaszt láttak egymásután elvirágozni: világrengető nagy tavaszokat, háborús, véres, forradalmi, históriás tavaszokat. May Alttal 1826-ban született, amit néhai Cherin Áron aradi főrabbit bizonyít, aki is cikornyás héber betűkkel beírta a nagy matrikulába, hogy 1826-ik esztendőben született Aradon May Antal. — Szeretném már elkezdeni a diskurzust, de valahogy olyan nehezen megy. Mit is lehetne kérdezni egy ilyen pátriárkától, akinek a sors megadta azt a kegyet, hogy generációkat éljen túl. Úgy érzem, hogy éveinek a súlyával, hatalmas múltjával szinte megbénítja a kíváncsiságot. Azonban mindezen segít May Antal, a kilencvenkilenc esztendős. Rám mosolyog, fiatalosan elébem jön, helylyel kínál, magyarosan megrázza a kezemet. És most egy kedves üde hang mondja: — Hát bizony, kissé megöregedtem, nagyon eljárt az idő felettem. Most kilecvenkilenc éves vagyok. Sok mindenre emlékszem, sokat láttam és sokat végigéltem. Mosolyogva mondja mindezeket, mintha nem is nyomná törékeny vállát az a súlyos kilencvenkilenc. May 'Antalról érdemes még megirni azt is, hogy kitűnően Hall mindent, a beszédje értelmes, a mozdulatai egyáltalán nem öregeseié, nagyszerűen lát, csak újságolvasáshoz kell szemüveg. — Most megint szól az ő kedves üde hangján. . . ' — 1848-ban, én is felcsaptam katonának. Elmentem Komáromba Klapka generálishoz, aki elküldött Ruppert ezredes úrhoz és besoroztak az 6. huszárezredbe. Sok csatát végigverekeltem Klapka hadtestében és egyszer három ágyat elvettem az ellenségtől. Ezért soron kivül előléptettek a hadnagynak. Régen volt az igaz, de ha kissé megerőltetem a memóriámat, még most is emlékszem a csatákra. Klapka, meg a többiek, mind meghaltak, csak én maradtaim még meg, túléltem valamenynyit. Ott voltam Komárom kapitulációjánál is, én is kaptam menlevelet és azzal szépen eljöttem szülővárosomba, Aradra. Nem is volt semmi bajom az osztrákkal. Azóta szüntelenül is dolgoztam. Gazdatiszt voltam sokáig Szende Béla volt honvédelmi miniszternél, meg a gróf Nádasdynál, a Gyürky-uradalom van. Szerettek is mindenütt. Most sóhajt egyet, visszagondol a szép falusi életre és összehasonlítást tesz a városi kiss szoba négy fala és a szabad puszta között. "Ahogy elnézem ezt a kissé hosszúkás fejet a szép fehér szakállal és a dús fehér hajjal, a ráncokkal barázdált arcot, önkéntelenül is Dürer vagy Holbein egyegy csodás rajza ötlik a szemembe, mintha a drezdai galériából kilépne egy ilyen szép fej és hirtelen megelevenednék. — Hogyan él most May úr, mint telnek a napjai?! — Mondhatom nagyon rösz-Bumm szál. Unatkozom. Nem tudok meglenni munka nélkül, halálom a tétlenség. Szeretnék valami foglalkozást, de az unokám olyan szigorú, nem enged dolgozni. Pedig még elbírnám a munkát. — Még elmondja, hogy 1913-ban költözött be Aradra, addig, tehát nyolcvanhétéves koráig dolgozott, könyvelt egy nagy vállalatnál. Amikor az iránt érdeklődöm, hogy emlékszik-e Kossuthra és Petőfire, felcsillan a szeme. — Bizony emlékszem. Hallottam Petőfit március 15-én Budapesten, egészen meg voltunk babonázva mi, fiatalok. Meg a Kossuthot is hányszor hallottam beszélni. Mind meghaltak, mindmind . . . csak én maradtam meg. Úgy elszomorodik egyszerre, olyan rosszul esik neki, hogy a legendás nagyok, akikkel együtt küzdött a magyar igéért, már nincsenek itt. Kezd kissé kifárani! May Antal, kezdi már nyomni a vállát a kilencvenkilenc esztendő. Megtudom még távozás előtt, hogy mindennap elolvassa az újságot, érdeklik az események, a világ nagy elváltozása, országok eltolódása és megtudom azt is, hogy azért mégis csak szebb volt az a régi világ. Amikor az alszó becsukódik mögöttem, hirtelen az az érzésem támad, hogy szétnyillott a történelem könyve és most megint becsukódott. Mert May Antal, aki 1826-ban született Aradon és ezidőszerint az utolsó negyvennyolcas honvéd, az ő fehér hajával, hosszú szakádéval és jóságos szép kék szemeivel, maga a történelem . . . (k. s.) Bírói letétben a gör. kat. palota lakbérei. (Saját tudósítónktól.) Mai számunkban részletesen foglalkoztunk azzal a harccal, amely az aradi görög kait. palota haszonélvezete körül folyik és amelynek bonyodalmaiba a lakók" is belekeveredtek saját akaratukon kivül. A lakók", megbeszélést tartottak", melynek folyamán megállapodtak abban, hogy a házbért egyik félnek sem fizetik ki. Hanem azt bírói letétbe helyezik és onnan vegye majd fel az, aki jogosult erre. A megbeszélés eredményeképpen kedden, ha addig nem jön létre a megegyezés a peres felek között, az összes lakók bírósági letétbe helyezik a házbér összegeket. A" lakók" egyébként értesítést kaptak arról, hogy holnap, vasárnap megérkezik dr. Antal Cornel a görög katolikus káptalan lágoji p ügyésze és bemutatja a lugolji bíróság ítéletét, amely szerint a palota az egyház birtokába megy át. A tárgyalások még mindig folynak a felek között s a közeli napokban dől el, hogy létrejön-e közöttük a megegyezés, vagy tovább folyik a küzdelem a hatalmas bérpalota haszonélvezetéért. Ma van a bankból az