Aradi Közlöny, 1925. június (40. évfolyam, 119-133. szám)
1925-06-03 / 119. szám
r közleny Islscros est Kisjenőn. Az erdélyi rom. kathh. Népszövetség kisjenő-erdőhegyi tagozatának kuitor estélye. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi években alig volt a Kisjenő-erdőhegyi intelligenciának pompásabban sikerült és jobban megrendezett estélye, mint az erdélyi Kath. Népszövetség helyi tagozatának szombati műsoros estje. Olyan nagyarányú készülődés előzte meg, hogy annak sikere már eleve biztosítva volt, azonban ekkora anyagi és erkölcsi sikerre maga az agilis rendezőség sem számított. A virággal és fenyőkkel ízlésesen díszített hatalmas termekben már kilenc óra után alig lehetett mozogni, mert felekezeti különbség nélkül ott volt mindenki és mintha az ügyes rendezők előre tudták volna az est nagyszerű sikerét. Hatalmas lombsátort emeltek az udvaron és így a Hirtelen beállott nyári hőség elől o. Ő menekülhetett a közönség, ahol szép asszonyok igézetes mosolyt és tüzes pezsgőt árultak a mulatni vágyó fiataloknak. A műsort Molnár Lujzika és Jungwirth János magyar toborzója vezette be, amit olyan lelkes hévvel táncoltak, hogy a közönség alig akarta őket a színpadról leengedni. Majd egy egyfelvonásos Vígjáték következet, melyben Geiser Böske, Grünwald Jenő és Valter Tivadar nagyszerűen játszottak. Különösen Grünwald Jenő egy fiatal férje szerepében olyan pompás alakítást adott, amellyel magasan fölülmúlta a szokásos műkedvelői mvet. Szolin Ilonka nagy technikával és kifinomult ízléssel előadott zongorajátéka az estély egyik legsikerültebb száma volt. Ányos Blanka Ady-verseket adott elő olyan mély és nagyszerű átérzéssel, hogytz a közönség tapsviharát csak néhány ráadással tudta lecsendesíteni. A gyönyörűen sikerült műsort egy másik vígjáték zárta be, melyben rutinos játékukkal Kotzka Etelka, Mátyási István, Molnár Imre, Türkössy Sándor és Geiser István arattak jól megérdemelt sikert. A cukrászdában ás pezsgős sátorban Bayer Györgyné, Váry Elemérné, Szkalák Károlyné és Szkalák Ica végeztek nagyszerű munkát, míg a minden tekintetben pompásan sikerült estély megrendezésében Vály Elemér népszövetségi elnök, Boros Károly titkár, Kotzka István pénztáros és Kotzka László, míg a nőbizottság élén Vály Elemérné és Gilly Ilonka fejtettek ki minden dicséretre érdemes tevékenységét. A műsort reggelig tartó tánc követte.A jelenvolt hölgyek névsorát a rendezőség a következőkben állította össze: Asszonyok: Spacoviciu Vasilné, Braun Fülöpné, Braun Béláné, Kotzka Lászlóné, Spitz Simonné, Sofró Jánosáé, Eibenschütz Lajosné, Berger Árpádné, Geizer Józsefné, Fleischer Vilmosné, Rostás Sándorné, Schillinger Sománé, Lauffer Sándorné, Messzer Márkuszné, Kiss Kálmánná, Sándor Dezsőné, Fackelmann Józsefné, Grüner Pálné, Ladányi Kálmán-Silber Józsefné, Vály Elemér- Valák Károlyné, Vrbitzky Dávid' Józsefné, Somló Istvánná, Sollinger 'Józsefné, Steiner Ferencné, Mann Gézáné, Fon Sányorné, Lövinger Péterné, Ney Aladárné, Ispravnic Györgyné, Bayer Györgyné, dr. Crosz Lajosné, FériGyuláné, Boros Károlyné Cohap Illésné, Tatár Miklósné, Goldberger Mártonné, Tóth Lajosné, dr. Goldzieher Mártonné, Lővy Károlyné, Lővy Ignácné, Lissák Gyuláné, Kovács Józsefné, Marián Béláné, Kiss Antalné, Menczer Dezsőné, Ujj Jánosné, Sztcapák Károlyné, Oily Károlyné, Gily Józsefné, Molnár Józsefné, Mayer Lipótné. Leányok: Ungár Boliska, Kotzka Etelka, Schillinger Annus, Schilinger Magda, Schillinger Kató, Sándor Irénke, Boros Gizi, Sofró Rózsika, Messzer Margit, Révész Katóka, Vrbitzky Gizike, Sollinger Ilonka’,Ányos Blanka, Messzer Piri, Steiner Gizi, Fon Klárika, Fon Böske, Lövinger Irén, Spacoviciu Elena, Boariu Veturia, Lőwy Erzsike, Ruck Teruska, Molnár Boriska, Molnár Lujzika, Olosz Gizi, Gily Ilonka, Mayer Katóka, Marián Gizi, Skulák Icu, Kiss Mariska. Nem indult meg a telefonforgalom Románia és Jugoszlávia között. A szerb vonal hasznavehetetlensége miatt kitolták a június elsejei terminust. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a közlekedésügyi minisztérium retdelete szerint júnus hó 1-én i kellett volna a közvetlen telefonforgalomnak megnyílni Jugoszlávia és Románia között, amelybe természetesen Arad és Temesvár városok is belekapcsolódnak. A telefonforgalom azonban jutus elsején nem indult meg, mert Temesvárról csak Nagykikindiával lehetett beszélni, minthogy a telefonvezetékek a jugoszláv állam belseje felé meglehetősen elhanyagolt s így használatlan állapotban vannak s igy egyelőre még nem igen lehet szó közvetlen telefonösszeköttetésről Románia és Jugoszlávia között. Erről különben Bulzan postafonök a következőket mondotta : Mi minden előkészületet megtettünk a telefonforgalom felvételére. Temesvár június 1-én reggel fel is hívta Jugoszláviát, hogy a meghatározott vonalakon:’ Romániai posták—Nagykrkínda—Versec—Pancsova — Belgrád, valamint Románia—Nagybecskerek— Szabadka — Újvidék —Belgrádi vonalon próbabeszélgetéseket rendezzenek. Azonban az első vonalon csak Nagykikindával tudtunk beszélni, ahonnan azt közölték, hogy szerb területen a további vonal rossz és így az még nem helyezhető bele a nemzetközi forgalomba. A második vonalat pedig a jugoszlávok egyelőre egyáltalán nem adjákát a forgalomnak. Az első vonal javítása azonban jugoszláv részen megkezdődött úgy, hogy kemény van rá, hogy néhány napon belül ezen a vonalon felvehetjükJugoszláviával a forgalmat . A'jeftáromperces beszélgetés 'ára 3 arany frank (körülbelül 120 lej). A beszélgetések Jugoszláviával csak előre hivatalosan meghatározott órában történhetnek, tehát a külföld bármikor nem hívható, csak amikor vonalban van. Szó van arról is, ha a Jugoszlávoki a Szabadka—Újvidék felé vezető Belgrádi vonalat is forgalomba helyezik, úgy ezt elágaztatják Eszék—Zágráb—Laibach felé és ezúton Románia közvetlen kapcsolást kaphat Becsesel és Ausztriával. Súlyos börtönre ítélték a balmágyi rablókat Hogyan lett két dolgos munkásemberből útonálló. — Főtárgyalás az aradi törvényszéken. (Saját tudósítónktól) Az elmúlt év augusztusában és szeptemberében az arad megyei Balmágy község környékét állandó rettegésben tartotta egy öttagú rablóbanda, amely a halmágyi erdőben ütötte fel tanyáját. A banda főleg a brádi hetivásárokról hazafelé tartó embereket állította meg az országúton és rájuk szerzett fegyverrel pénzük átadására kényszerítették őket. A csendőrség nagy készültséggel vonult ellenük, azonban csak kettőt Nichifor Lupost alias Tomorug Miklóst és Petrisor Jánost sikerült elfogatok. Petrisor Tanasie és Horga Péter ismeretlen helyre szöktek és lollétüket még ma sem sikerült elderíteni, a bandavezért Popa Györgyöt pedig meggyilkolva lelték a halmágyi erdőben. Hogy ki volt a gyilkos, nem tudni még, ma sem. A két elfogott útonállót Sas aradi ügyészség fogházába szabadították. Az aradi törvényszék büntető tanácsa ma vonta őket felelősségre bűntetteikért. A főtárgyalás reggel kilenc órakor kezdődött, a büntető tanács elnöke Camarasescu volt szavazóbíró Sotirescu, ügyész Gitta Ágoston, a védelmet Balasie Sándor ügyvéd látta el. Szuronyos fegyőrök között hozták fel, bilincsbeverve a két vádlottat. Mind a kettő fiatalember, 24—26 éves legények. A vádirat felolvasása után kihallgatták Nichifor Lupojt, azaz valódi nevén Tomorug Miklóst. Elmondotta, hogy a múlt évben Patrisorral egy brailai gyárban dolgozott, jó fizetésük volt. A körülményekhez képest jól éltek és szépen ruházkodtak. A szerencsétlen végzet folytán a múlt év nyarán megismerkedtek Popa Györgyel, aki folyton arról a módról beszélt, amellyel az emberek munka nélkül is vagyont szerezhetnek. Előadta, hogy rablóbandát kell alakítani, fegyvereket szerezni, és kifosztani az embereket. A két munkás eleinte visszautasította a tervet, azonban a hosszas rábeszélés hatott s végül kijelentették Pópának, elfogadják ajánlatát. Tomorug ellopta egy Nichifor Lupoj nevű vasutas igazolványait és felvette a Nichifor Lupoj nevet. Popa megszervezte a társaságot, Hai- 1925. jesmius 3. 3 négy környékére mentek és 1920 augusztusában követték el az első útonállást a halmágyi erdő közelében. Egymásután rabolták ki Stern Mózes, Bodsa Miklós, Mateas Jakab, Cristean András, Dusán Miron, Flores János, Chera Tódor, Bálint Pál, Popa Péter, Bojas Miklós, Nagy János és Pag Miklós környékbeli embereket. Közben azonban az összetartás meglazult, látták, hogy Popa magának tart minden pénzt, nekik semmit sem ad és ha kérték, még gorombáskodott velük. Ezért Nichifor és Horga elhatározták, hogy megszöknek a társaságtól. Elhatározás sokat tett követte: megszöktek. De már késő volt, Nichifort szökés közben a halmányi erdőben letartóztatták. Később pedig Déván elfogták Petrisort is. A bandavezér haláláról semmit sem tudnak. Valószínűnek tartják, hogy egyik megszökött társuk ölte meg Popát. Ugyanígy vallott Petrisor is, aki többször felzokogott, amikor arról az időről beszélt, mikor még becsületes munkás volt. Ezután a tanukat hallgatták ki. A tanuk megerősítették a köztudomású tényeket és követelték káruk megtérítését. Stein 38.000 leit, Popa Péter 15 000 leit, Cristea 5000 leit, Neag 1000 leit, Pag 1000 leit és a többiek is kisebb összegeket követeltek, azonban a bíróság polgári útra utasította őket Gitta ügyész vádbeszédében szigorú megbüntetésüket kívánta, míg Balsaié védőügyvéd kérte a bíróságot, vegye enyhítő körülménynek azt, hogy csak rábeszélésre álltak be a bandába és hogy az értelme szerzők nem ők voltak. A bíróság hosszabb tanácskozás után bűnösnek mondotta ki a két embert utonállás és rablásban és öt öt év nehéz börtönre ítélte el őket. Az elitéltek felebbeztek. Dunkmajdits Aradon, Levél a tanár urhoz. — Gondolaatok, amiket az aradi fin polgári iskola növendékeinek pünkösdi majálisa váltott ki. Tanár úr kérem, én most innen, azÉlet iskolapadjából, a szerkesztőségi asztal mellől felnyujtom jelentkezőre a két ujjamat. Ott voltam tanár ur kérem a polgáristák majálisán és örült a lelkem azok felett, amit ott láttam és tapasztaltam. Tessék elhinni tanár úr kérem, én minden kis diákjában magamat láttam, gondolatban én is velük szaladtam a versenyfutásban, lihegve értem elsőnek a célhoz és mikor a tanár úr felirta az évre győztesnek a nevemet, én is olyan büszkén néztem körül a kipirultan tapsoló diáklányok között, — minden fehér tenyér nekem tapsolt, minden bakfis rám mosolygott — mint az az izguló, boldog győztes diákgyerek a III. B. osztályból. így tett az Osztrovszky is, a Pollák, a Rózsa és a Tehenessy is. Sőt ezek a kisdiákok olyan diadalmasan feszítették vékonyka mellüket a közönség tomboló tapsának, mintha mind külön-külön hősi teljesítményt vittek volna véghez, mintha győztes hadvezérek, hódító cézárok volnának. És tanár úr kérem a közönségnek és nekem is az egész prog-ram, az egész majális nagyon tetszett, úgy hogy innen az élet is, kalapadjából meg kell dicsérnem a tanár urakat Szathmáry igazi