Aradi Közlöny, 1925. december (40. évfolyam, 260-282. szám)

1925-12-01 / 260. szám

K­Ö­Z­P­O­N­T ______________. 1925 .decensbCf 1 Megszűnt az ifjúmunkások éhség­­sztrájkja. Kom­­unista agitátorokat tartóztat­tak le Marosvásárhelyen. (Chij—Kolozsvár, november 30) Megírtuk annak idején, hogy a kolozsvári hadbíróságnál letartóz­tatásban levő 21 ifjúmunkás, aki­ket kommunista üzelmekkel vádol­nak, november­­ 24-én éhség­­sztrájkba kezdtek. Ettől az idő­ponttól kezdve semmiféle élelmi­szert­­nem vettek magukhoz, sőt a hozzátartozóik által beküldött éle­lemhez nem nyúltak. A fogházigaz­gatóság orvosi ellenőrzés mellett mesterségesen táplálta a foglyo­kat, akik közül többen igett súlyo­san megbetegedtek az éhség kö­vetkeztében. Az éhségsztrájkot azért proklamálták­, hogy az elle­nük folyó vizsgálatot siettessék és ügyük rövidesen főtárgyalásra kerüljön. A hadbíróság főügyésze ma reggel közölte a sajtó képvise­lőivel, hogy az ifjúmunkások éh­ségsztrájkja megszűnt mert a sztrájkolók kapituláltak és önként elhatározták, hogy a táplálkozást megkezdik. Ezzel szemben erősen tartja magát az a Mr, hogy a had­bíróság részben teljesítette a fog­lyok kívánságait, amennyiben né­hány napon belül megtartják a fő­tárgyaléit. Egyébként a tcenínionisták le­­tartóztatása Marosvásárhelyen to­vább folyik. A rendőrség tegnap őrizetbe vette Fekete Mihály 24 éves gépmunkást, aki Marosvásár­helyen, Kolozsváron, Brassóban és Nagyváradon a kommunista szer­vezet fiókjait megalakította. Le­­tar­­tóztatták még Ungvári László­ tíz­éves gépészt, aki a Maros part­­j­án gyűlésre hívta össze az ifjú­munkásokat, akikhez kom­munista­­izó beszédet intézett Ebből kifo­lyólag 10 ifjúmunkást és egy ke­reskedelmi iskolai hallgatót is őri­zetbe vettek. _____________ (Saját­­tudósítónktól.)­­ Világ­szerte óriási feltűnést keltett Tu­­tedkhamen fáraó sírjának felfede­zése és azok a nagyértékű kin­csek, amelyekkel tele volt a három és fél ezer esztendővel ezelőtt meghalt egyiptomi császár sír­boltja. Nemcsak a tudományos vi­lág, hanem a laikusok is nagy ér­deklődéssel kísérték azt az éveken keresztül tartó kutatást, amelyet a tragikus véget ért angol Carter lord és tudóstársai végeztek, hogy, az aránylag fiatalon elhunyt fá­raó életének és Egyiptom történel­mének még ismeretlen részeit fel­derítsék. Carter lord titokzatos­­halála, a sok legenda, amelyek a fáraó sírja körül szövődtek és az a körülmény, hogy Tiitenkháimnesni sírj­át majd ötven esztendővel később fedezték fel, mint a „ki­rály völgy“ többi sírjait, még min­dig misztikussá és érdekessé­­te­szik a sír felfedezését, amelynek felbontásáról jegyzőkönyvet vet­tek fel. Schrank Sándor, az Aradi Közlöny egyiptomi levelezője megszerezte és beküldte az erede­ti jegyzőkönyvet. Az igen érde­kes írás, a következőképpen hang­zik:: 'A je­gyzőkönyv felvétetett november 11-é­n. Jelen volt Őex­cellenciája Salait Fixán pasa, a közmunka­ügyi minisztérium ál­lamtitkára, Sayed Fuad Bey el Kholi a Kena-kerület elöljárója­, mr. Pierre Lacaut, a régészeti szakosztály igazgatója, dr. Saleh bey Hamen­ egészségügyi igazga­tó, dr. Douglas Derry, az egyip­tomi egyetem orvosi fakultásának anatómia tanára, mr. Harry Bur­ton, a newyorki Metropolitan Mú­zeumtól. Tutankhamen imiriliá­já­inak megvizsgálását a test fekvő helyzetében­ kellett megkezdeni, tekintettel arra, hogy a testnek a koporsóból­ való­­kiemelése annak megsérülésével járt volna. A na­gyon törékeny állapotban volt kö­tegelt külső felületét előbb parafe viaszból készült folyadékkal meg­szilárdították. Derry professzor felhasította a külső burkot a test fejétől a lábáig. A külső rétegek alatt levő további rétegek az előb­bihez hasonló megszenesedést és romlást mutatták. Ilyen körülmé­nyek között a kötegek lecsavará­­sa lehetetlen volt. Amilyen mér­tékben haladt a tevékenység, oly mértékben tűnt elő az értékes és gyönyörű tárgyak nagy mennyi­sége. A munka minden fázisát tel­­jegységekkel és felvételekkel örö­kítették meg. A napvilágra került tárgyak közül a legfontosabbak érdemesek az említésre. Találtak többek között egy amulett nyak­­du­szt, egy pompás arany tört kris­tály markolattal, berakott karpe­­receket, m nagyszámlal, különböző anyagból készített ujjigyürüket, a­melyek közül egyesek skarabe­­­uszt ábrázolták a király nevével. Felszínre került egy második tőr is, amely még pompásabb­­volt, mint az első. Továbbá több nagy berakással díszített mellvéd, gyöngymunkás díszítések, arany karikáik­ stb. A mai napig (novem­­ber 13-án, délig) a munkálatok csak­ az altest és a Lábaik felfede­zését eredményezték. Anatómiai­lag kétségen kívül bebizonyított, hogy a test még nem felnőtt férfi bebalzsamozott múmiája. A test nagyon összehorpadt és erősen karbonizált. A lábakat arany szán­dál borítja. Mindez ideig azonban sejtimi nyomuk sincsen az iratoknak. (pas.’vsiWKaSsHffipa ,­­A jobb és a bal kéz csukló pom­pás é­kszerekkel terhelt. A királyon talált ékszerek értéke minden vá­rakozáson felüli. A a­irály maga tömör arany koporsóiban fekszik­ A munkálatok olyan óvatosságot és vigyázatosságot igényelnek, hogy csak­ a legnagyobb lassúság­gal lehet előrehaladni. A talált tár­gyak­­ tisztítása és preparálása azonnal megkezdődik ahogy a múmia vizsgálata­­befejeződött. Éppen ennél az oknál fogva és h­ogy a régiségek a­­kairói múzeum­ba elszállíthatók legyenek mi­előbb, mindennemű látogatások a sírhoz és a laboratóriumhoz fel­­f­üggesztetnek addig, amíg a mun­kálatok bevégeztetne­k. November 13. Howard Carter s.­­k. Pierre Lacau s. k. Nagy üggyel-fonjjal bontották fel Tutenkhamen sírját* Jegyzőkönyv készült a király­sír feltárásáról, amely­nek hiteles magyar szövegét az „Aradi Közlöny"4 közli elsőnek. TAjijCrái ~.35^«s£3B83aesua: ug*sganassa • IparosMMz épül Alapot. Politika és szerelem.­ ­,Le couple“. Victor Margueritte uj regénye.) Victor Margueritte t­t könyvet írt, címe: „Le couple“, a jövő re­­génye, folytatását a „La garcon­­se“-íra, amely „botrányosan“ nagy sikert aratott de egyben az író becsületrendjének vörös sza­lagjába került. Az új regény szín­helye Páris 1943-ban. Egyik fő­hőse Max de Laume, aki minisz­­terelnök és politikai eszközeiben nagyon hasonlít Poinearéhoz, egyébként pedig „híres perverz“, amint a szerző mindvégig legszí­vesebben jellemzi ezt az utat. Margueritte politikai hátteret­ ad regényének, amelyben a világtör­ténelmi statisztériát az 1914-ben kitört világháború alakjai szolgál­tatják. Egy jelent életelen és gyen­­gefejű elnök áll a köztársaság élén, aki a háború kitörésekor kó­­likát kap. A Bourbon-palotában pedig az intrikusok, konjunktúra­­lovagok, okmányhamisí­tők, ké­mek és koncra éhes zsurnaliszták egész tömegei rajzanak. A fran­ci­a fővárosnak két nagy lapja van, az egyik a bárányoké, a másik a kasoké. Az „Universal“, a kor­mány orgánuma a szó legcsú­­nyább értelmében, a másik az „Inter“ az ellenzéki szocialistáké és pacifistáké, akik olyan vezérek mögött haladnak, mint Barbusse, Rohand és d. Margueritte. A regényben talán a legérde­kesebb az, hogy két kiáltó ellenté­tet állít egymással szembe. Az egyik oldalon jó, nemes és derék emberek állanak, a másikon pedig minden hájjal megkent gazembe­rek. A ki­csapongók: a kapitalis­ták, a tőzsdések és a kormányzó miniszterek. A derék emberek a „Qarconge“ fajtájából származ-­ nak. Monique, az egykor bűnös asszony, aki most már tiszteletre­méltó matróna, és férjhez ment a­­ becsületes Blanchet professzor­hoz, a szép Sylvestre, egy ártat­lan tekintetű leány és az ellentéte George, egy derék és élénk fiatal férfi. George Pine-t szereti, aki annak az Annique-nak a leánya, ak­i már a Garconne-ban nagy kokainisata. Annique férjét Jaque­­man-nek hívják és a jövő Jaurés­­ja. Az ő Sorsa is ugyanaz, mint Jawrés-é, mert a háború kitörésé­nek pillanatában agyonlövik. Eb­ben a pillanatban tör ki a világhá­ború, melynek első perceiben Ha­talmas repülőtámadást intéznek Európa egyesült szocialistái a pá­risi arzenálra és ezzel a jövő bor­zalmas kísértetét­ a háború is megölték. Ezután a paradicsomi állapotok eljöveteléről esik né­hány szó és ezzel­ a regény be is fejeződött. A jövő fantasztikus regényével párhuzamosan halad egy szerelmi történet, amelynek főszerepében Claude, Jaquemin fia ágál. Syl­vestre, Monique leánya minden" vágyódásával szereti a szén Clau­­de-ot, aki huszonöt esztendős lett, de még asszonyt nem érintett. Claude srem veszi észre, hogy boll­dogságát nem találhatja meg Ma­­rise-nél, Cervier nagyiparos bű­nös, kőszívű félszáz leányában. Marise azonban gonosz játékot tűz Clau­de-dal. Elhiteti, hogy szereti és­­csalja maga után. Nizzába ke­rülnek, ahol épen karnevál van és bele­vetik­ magukat a mulatók ára­datába. Claude megrészegedik az italtól,­­az újdonság mámorától és nem takar a szemeinek hinni, ami­kor a szeretett asszonyt egy né­ger karjai között látja viszont. A vége mégis csak keserű kiábrán­dulás, az illúziók szétfoszlottak és Claude érzi, hogy elég volt a já­tékból. Felismeri az utat amely­i­k (Saját tudósítónktól.) Ma dél­előtt küldöttség tisztelgett Robu János dr. főpolgármesternél. A­ polgári jótékony egyesület tiszti­kara kereste föl a főpolgármestert, akinek Olariu Jusztin elnök kö­szönte meg az egyesület nevében azokat a kedvezményeiket, ame­lyekkel a városi tanács lehetővé tette az egyesületnek, hogy egyes nagy kiadásoktól megszabadulva kibővítse az általa fenntartott men­helyet. A főpolgármester szívesen fogadta a küldöttséget és biztosí­tot­ta a deputációt, hogy a város vezetősége mindenkor készsége­sen támogatja az egyesületet va­lóban magasztos céljainak eléré­sében. A beszélgetés kapcsán be­­jelentette a küldöttség, hogy az egyesület igen szép terv megvaló­sításán fáradozik. Arról van szó, hogy a polgári menház mai terü­letén fölállítják az elaggott iparo­sok menházát, aminek megvalósí­tásában nagy segítségükre van, hogy a város elhatározta a Strada Tudor Vladimirescu (Dobó-ucca) meghosszabbítását egész a ligetig, amit által az egyesület telke érté­­kében nagyot emelkedik, abba a kertbe vezet, ahol az igazi és tiszta szerelem virágai nyílnak és visszatér Sylvestre-hez, így keletkezik a „couple“, az ideális emberpár. A könyvnek Franciaországban szenzációs sikere van. Marguerit­te ügyes író, aki nagyszerű póintí­­rozásban b­­ója az elleneteket fel­sorakoztatni. Látszólag az irány­­regények légy fajtája Margueritte új könyve, azonban a regény tag­lalásánál rá kell jönni, hogy Mar­gueritte nem látott meg semmit, olyan ajtókat nyitott fel, amelyek zárva sem voltak. Egy politikai érát kritizál amelyet már any­­nyian megbírálták és amelyről már tudjuk, hogy régen túlhala­dott álláspont. — Mégis miért ol­vasták olyan óriási kíváncsiság­gal? Talán azért, mert Ad­ám és Éva óta mindig szenvednie kell a deréknak és a becsületesnek, a­kik azután végül mégis csak el­nyerik méltó jutalmukat és min­­den jóra fordul Talán azért, mert mindenki így látja az életet és erre vágyakozik. Adam és Éva történetét egy kis drámai feszült­­séggel élesíti Margueritte és azt lehet mondani erről a könyvéről, hogy azok közé tartozik, am­elye­­ket szívesen olvasunk el — elal­­vás előtt

Next