Aradi Közlöny, 1925. december (40. évfolyam, 260-282. szám)
1925-12-01 / 260. szám
KÖZPONT ______________. 1925 .decensbCf 1 Megszűnt az ifjúmunkások éhségsztrájkja. Komunista agitátorokat tartóztattak le Marosvásárhelyen. (Chij—Kolozsvár, november 30) Megírtuk annak idején, hogy a kolozsvári hadbíróságnál letartóztatásban levő 21 ifjúmunkás, akiket kommunista üzelmekkel vádolnak, november 24-én éhségsztrájkba kezdtek. Ettől az időponttól kezdve semmiféle élelmiszertnem vettek magukhoz, sőt a hozzátartozóik által beküldött élelemhez nem nyúltak. A fogházigazgatóság orvosi ellenőrzés mellett mesterségesen táplálta a foglyokat, akik közül többen igett súlyosan megbetegedtek az éhség következtében. Az éhségsztrájkot azért proklamálták, hogy az ellenük folyó vizsgálatot siettessék és ügyük rövidesen főtárgyalásra kerüljön. A hadbíróság főügyésze ma reggel közölte a sajtó képviselőivel, hogy az ifjúmunkások éhségsztrájkja megszűnt mert a sztrájkolók kapituláltak és önként elhatározták, hogy a táplálkozást megkezdik. Ezzel szemben erősen tartja magát az a Mr, hogy a hadbíróság részben teljesítette a foglyok kívánságait, amennyiben néhány napon belül megtartják a főtárgyaléit. Egyébként a tcenínionisták letartóztatása Marosvásárhelyen tovább folyik. A rendőrség tegnap őrizetbe vette Fekete Mihály 24 éves gépmunkást, aki Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Brassóban és Nagyváradon a kommunista szervezet fiókjait megalakította. Letartóztatták még Ungvári László tízéves gépészt, aki a Maros partján gyűlésre hívta össze az ifjúmunkásokat, akikhez kommunistaizó beszédet intézett Ebből kifolyólag 10 ifjúmunkást és egy kereskedelmi iskolai hallgatót is őrizetbe vettek. _____________ (Sajáttudósítónktól.) Világszerte óriási feltűnést keltett Tutedkhamen fáraó sírjának felfedezése és azok a nagyértékű kincsek, amelyekkel tele volt a három és fél ezer esztendővel ezelőtt meghalt egyiptomi császár sírboltja. Nemcsak a tudományos világ, hanem a laikusok is nagy érdeklődéssel kísérték azt az éveken keresztül tartó kutatást, amelyet a tragikus véget ért angol Carter lord és tudóstársai végeztek, hogy, az aránylag fiatalon elhunyt fáraó életének és Egyiptom történelmének még ismeretlen részeit felderítsék. Carter lord titokzatoshalála, a sok legenda, amelyek a fáraó sírja körül szövődtek és az a körülmény, hogy Tiitenkháimnesni sírját majd ötven esztendővel később fedezték fel, mint a „király völgy“ többi sírjait, még mindig misztikussá és érdekesséteszik a sír felfedezését, amelynek felbontásáról jegyzőkönyvet vettek fel. Schrank Sándor, az Aradi Közlöny egyiptomi levelezője megszerezte és beküldte az eredeti jegyzőkönyvet. Az igen érdekes írás, a következőképpen hangzik:: 'A jegyzőkönyv felvétetett november 11-én. Jelen volt Őexcellenciája Salait Fixán pasa, a közmunkaügyi minisztérium államtitkára, Sayed Fuad Bey el Kholi a Kena-kerület elöljárója, mr. Pierre Lacaut, a régészeti szakosztály igazgatója, dr. Saleh bey Hamen egészségügyi igazgató, dr. Douglas Derry, az egyiptomi egyetem orvosi fakultásának anatómia tanára, mr. Harry Burton, a newyorki Metropolitan Múzeumtól. Tutankhamen imiriliájáinak megvizsgálását a test fekvő helyzetében kellett megkezdeni, tekintettel arra, hogy a testnek a koporsóból valókiemelése annak megsérülésével járt volna. A nagyon törékeny állapotban volt kötegelt külső felületét előbb parafe viaszból készült folyadékkal megszilárdították. Derry professzor felhasította a külső burkot a test fejétől a lábáig. A külső rétegek alatt levő további rétegek az előbbihez hasonló megszenesedést és romlást mutatták. Ilyen körülmények között a kötegek lecsavarása lehetetlen volt. Amilyen mértékben haladt a tevékenység, oly mértékben tűnt elő az értékes és gyönyörű tárgyak nagy mennyisége. A munka minden fázisát teljegységekkel és felvételekkel örökítették meg. A napvilágra került tárgyak közül a legfontosabbak érdemesek az említésre. Találtak többek között egy amulett nyakduszt, egy pompás arany tört kristály markolattal, berakott karpereceket, m nagyszámlal, különböző anyagból készített ujjigyürüket, amelyek közül egyesek skarabeuszt ábrázolták a király nevével. Felszínre került egy második tőr is, amely még pompásabbvolt, mint az első. Továbbá több nagy berakással díszített mellvéd, gyöngymunkás díszítések, arany karikáik stb. A mai napig (november 13-án, délig) a munkálatok csak az altest és a Lábaik felfedezését eredményezték. Anatómiailag kétségen kívül bebizonyított, hogy a test még nem felnőtt férfi bebalzsamozott múmiája. A test nagyon összehorpadt és erősen karbonizált. A lábakat arany szándál borítja. Mindez ideig azonban sejtimi nyomuk sincsen az iratoknak. (pas.’vsiWKaSsHffipa ,A jobb és a bal kéz csukló pompás ékszerekkel terhelt. A királyon talált ékszerek értéke minden várakozáson felüli. A airály maga tömör arany koporsóiban fekszik A munkálatok olyan óvatosságot és vigyázatosságot igényelnek, hogy csak a legnagyobb lassúsággal lehet előrehaladni. A talált tárgyak tisztítása és preparálása azonnal megkezdődik ahogy a múmia vizsgálatabefejeződött. Éppen ennél az oknál fogva és hogy a régiségek akairói múzeumba elszállíthatók legyenek mielőbb, mindennemű látogatások a sírhoz és a laboratóriumhoz felfüggesztetnek addig, amíg a munkálatok bevégeztetnek. November 13. Howard Carter s.k. Pierre Lacau s. k. Nagy üggyel-fonjjal bontották fel Tutenkhamen sírját* Jegyzőkönyv készült a királysír feltárásáról, amelynek hiteles magyar szövegét az „Aradi Közlöny"4 közli elsőnek. TAjijCrái ~.35^«s£3B83aesua: ug*sganassa • IparosMMz épül Alapot. Politika és szerelem. ,Le couple“. Victor Margueritte uj regénye.) Victor Margueritte tt könyvet írt, címe: „Le couple“, a jövő regénye, folytatását a „La garconse“-íra, amely „botrányosan“ nagy sikert aratott de egyben az író becsületrendjének vörös szalagjába került. Az új regény színhelye Páris 1943-ban. Egyik főhőse Max de Laume, aki miniszterelnök és politikai eszközeiben nagyon hasonlít Poinearéhoz, egyébként pedig „híres perverz“, amint a szerző mindvégig legszívesebben jellemzi ezt az utat. Margueritte politikai hátteret ad regényének, amelyben a világtörténelmi statisztériát az 1914-ben kitört világháború alakjai szolgáltatják. Egy jelent életelen és gyengefejű elnök áll a köztársaság élén, aki a háború kitörésekor kólikát kap. A Bourbon-palotában pedig az intrikusok, konjunktúralovagok, okmányhamisítők, kémek és koncra éhes zsurnaliszták egész tömegei rajzanak. A francia fővárosnak két nagy lapja van, az egyik a bárányoké, a másik a kasoké. Az „Universal“, a kormány orgánuma a szó legcsúnyább értelmében, a másik az „Inter“ az ellenzéki szocialistáké és pacifistáké, akik olyan vezérek mögött haladnak, mint Barbusse, Rohand és d. Margueritte. A regényben talán a legérdekesebb az, hogy két kiáltó ellentétet állít egymással szembe. Az egyik oldalon jó, nemes és derék emberek állanak, a másikon pedig minden hájjal megkent gazemberek. A kicsapongók: a kapitalisták, a tőzsdések és a kormányzó miniszterek. A derék emberek a „Qarconge“ fajtájából származ- nak. Monique, az egykor bűnös asszony, aki most már tiszteletreméltó matróna, és férjhez ment a becsületes Blanchet professzorhoz, a szép Sylvestre, egy ártatlan tekintetű leány és az ellentéte George, egy derék és élénk fiatal férfi. George Pine-t szereti, aki annak az Annique-nak a leánya, aki már a Garconne-ban nagy kokainisata. Annique férjét Jaqueman-nek hívják és a jövő Jaurésja. Az ő Sorsa is ugyanaz, mint Jawrés-é, mert a háború kitörésének pillanatában agyonlövik. Ebben a pillanatban tör ki a világháború, melynek első perceiben Hatalmas repülőtámadást intéznek Európa egyesült szocialistái a párisi arzenálra és ezzel a jövő borzalmas kísértetét a háború is megölték. Ezután a paradicsomi állapotok eljöveteléről esik néhány szó és ezzel a regény be is fejeződött. A jövő fantasztikus regényével párhuzamosan halad egy szerelmi történet, amelynek főszerepében Claude, Jaquemin fia ágál. Sylvestre, Monique leánya minden" vágyódásával szereti a szén Claude-ot, aki huszonöt esztendős lett, de még asszonyt nem érintett. Claude srem veszi észre, hogy bolldogságát nem találhatja meg Marise-nél, Cervier nagyiparos bűnös, kőszívű félszáz leányában. Marise azonban gonosz játékot tűz Claude-dal. Elhiteti, hogy szereti éscsalja maga után. Nizzába kerülnek, ahol épen karnevál van és belevetik magukat a mulatók áradatába. Claude megrészegedik az italtól,az újdonság mámorától és nem takar a szemeinek hinni, amikor a szeretett asszonyt egy néger karjai között látja viszont. A vége mégis csak keserű kiábrándulás, az illúziók szétfoszlottak és Claude érzi, hogy elég volt a játékból. Felismeri az utat amelyik (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt küldöttség tisztelgett Robu János dr. főpolgármesternél. A polgári jótékony egyesület tisztikara kereste föl a főpolgármestert, akinek Olariu Jusztin elnök köszönte meg az egyesület nevében azokat a kedvezményeiket, amelyekkel a városi tanács lehetővé tette az egyesületnek, hogy egyes nagy kiadásoktól megszabadulva kibővítse az általa fenntartott menhelyet. A főpolgármester szívesen fogadta a küldöttséget és biztosította a deputációt, hogy a város vezetősége mindenkor készségesen támogatja az egyesületet valóban magasztos céljainak elérésében. A beszélgetés kapcsán bejelentette a küldöttség, hogy az egyesület igen szép terv megvalósításán fáradozik. Arról van szó, hogy a polgári menház mai területén fölállítják az elaggott iparosok menházát, aminek megvalósításában nagy segítségükre van, hogy a város elhatározta a Strada Tudor Vladimirescu (Dobó-ucca) meghosszabbítását egész a ligetig, amit által az egyesület telke értékében nagyot emelkedik, abba a kertbe vezet, ahol az igazi és tiszta szerelem virágai nyílnak és visszatér Sylvestre-hez, így keletkezik a „couple“, az ideális emberpár. A könyvnek Franciaországban szenzációs sikere van. Margueritte ügyes író, aki nagyszerű póintírozásban bója az elleneteket felsorakoztatni. Látszólag az irányregények légy fajtája Margueritte új könyve, azonban a regény taglalásánál rá kell jönni, hogy Margueritte nem látott meg semmit, olyan ajtókat nyitott fel, amelyek zárva sem voltak. Egy politikai érát kritizál amelyet már anynyian megbírálták és amelyről már tudjuk, hogy régen túlhaladott álláspont. — Mégis miért olvasták olyan óriási kíváncsisággal? Talán azért, mert Adám és Éva óta mindig szenvednie kell a deréknak és a becsületesnek, akik azután végül mégis csak elnyerik méltó jutalmukat és minden jóra fordul Talán azért, mert mindenki így látja az életet és erre vágyakozik. Adam és Éva történetét egy kis drámai feszültséggel élesíti Margueritte és azt lehet mondani erről a könyvéről, hogy azok közé tartozik, amelyeket szívesen olvasunk el — elalvás előtt