Aradi Közlöny, 1926. február (41. évfolyam, 25-47. szám)

1926-02-02 / 25. szám

! KÖZLÖNY. Istvánnal, együtt jöttünk Ckijra,­­ ahol már le is folytattuk a meg-? beszéléseket. Ma este visszaírta-­ zom Bucur­estibe, ott tárgyalok a­ kormánnyal és az ellenzékkel, szerdán királyi audiencián leszek, pénteken pedig összeül S Íbiá­­ban a német parlamenti csoport, amely véglegesen dönt az állás­­foglalás kérdésében. * Beszélgetésünk elején említet­tem, hogy Temesváron részt vet­­tem a sváb nemzeti tanács ülésén. Ismeretes, hogy a svábok paktu­mot kötöttek a nemzeti és paraszt párttal, valamint a szocialistákkal. Elhatározta a néptanács, hogy Te­mesváron, Aradon, Karánsépesen, Oravicán és Lugoson, tehát a svá­bok lakta városokban bevonja eb­be a paktumba az összes kisebb­ségeket, elsősorban, természete­sen a mil'O'varságot. Ebben az ügy­ben is tárgyaltam Ugrón István­nal. Hogy milyen eredménnyel, arról tanúságot tesz majd a Ma­gyar párt holnapi és a német par­lamenti csoport pénteki ülése. — Mi a véleménye képviselő úr­nak a jelenlegi politikai helyzet­ről és a várható fejleményekről, a­melyeknek meg kell határozniok a kisebbségi pártok állásfoglalá­sát? — kérdeztük. — Erre a kérdésre nagyon nehéz feleletet adni. Jelenleg óriási küz­delem folyik kormány és nem kor­mány között. Hogy ki kerül ki eb­ből győztesként, azt legfeljebb az Isten tudhatja. Éppen ezért a ki­sebbségi pártok állásfoglalása rendkívüli probléma és miután a választások nyolc évre történnek, a közeljövő befolyásolja az ösz­­szes kisebbségek sorsát m­egpatoltak Aradon egy álhiblapirót. Bihari Tibor, a homályos eredetű „purifikátor“ — Szennylap, amely mindenki becsületébe gázol. Po­fonok a kávéházban. — A hős félti az életét és meg­futamodik. (Saját tudósítónktól•) Néhány hónappal ezelőtt az ismeretlenség gyanús homályából egy vastag bajszas úr bukkant fel az aradi kávéházak és szórakozóhelyek környékén. Hamar kiderült, hogy az előkelő idegent Bihari Tibor­nak hívják, aki a budapesti „Az Est“ munkatársának mondotta m­agát és ezen a réven beférkő­­zott az aradi­­újságírók körébe, ahol azonban pökhendi modora miatt nagy népszerűtlenségnek örvendett. Típusa volt a nagyhan­gú, mindenáron feltűnni vágyó óadminisztrátornak, aki kéretlenül erőszakosan avatkozott min­den, körülötte felmerülő ügybe és gyanús mohósággal hangsúlyozta újságíró voltát. Arról azonban, hogy ez az úr valaha is redakció­ban dolgozott volna, a legszorgo­sabb kutatás dacára sem lehetett meggyőződést szerezni. Hónapokig tartó kávéházi ga­rázdálkodás után Bihari Tibor a rendelkezésére álló pénzből heti­lapot adott ki. A címlapra tisztes erdélyi írók neveit nyomatta, akik azonban már az első szám megje­lentése után tiltakoztak az ellen, hogy nevük ilyen obskúrus nyom­tatvány fedelén szerepeljen­ és így csakhamar lekerültek a díszes ne­vek a hetilap borítékjáról. A szennylap hasábjain az ismeret­len és zavaros múltú Bihari fel­csapott putrifikátornak és hétről­­héttre durva, ostoba és ízléstelenül rikoltozó modorban támadott min­den­kit, akivel valaha személyes természetű differenciái voltak. A Bárgyú kis írásai fényesen iga­zolták, hogy Bihari úr soha sem ült szerkesztőségi asztalnál és hogy legfeljebb csak az elemi is­kolában sajátította el az írás mes­terségét Kibírhatatlanul prepo­­tens modorával, valamint az álta­la gyártott szennyujság szörnyű­ségeivel nemsokára még azok­at a kétes exisztenciáju elemedet is elmarta magától, akik a pénzszag­ra kötötte sereglettek és akikkel együtt főzte otromba csinyjeit Előrelátható volt, hogy az ara­di újságolvasó közönség nem so­káig fogja tűrni az idecseppent „fenegyerek“ hetvenkedését és majd móresre tanítják a nagyzási mániába esett hetilap-kiadót. A hetilap legutóbbi száma aztán rá­robbantotta a régóta esedékes botrányt A szerkesztői üzenetek rovatában ugyanis Mak­ovits Im­re aradi vállalkozóra vonatkozó, sértően goromba mondat jelent meg és ugyane számban egy tel­jes oldalt szentelt Zala Béla sza­­valóművésznek, akit egy klisével kapcsolatos állítólagos visszaélés­sel vádolt meg Bihari szokatlanul durva módon. E két ízléstelen tá­madás váltotta ki azt a csúnya, botrányos jelenetet, amely szom­ ,­baton este az előkelő közönséggel zsúfolt Városi kávéházban játszó­dott­ le. Bihari Tibor „főszerkesztő“ úr Károly Józseffel, a hetilap felelős szerkesztőjével üldögélt szomba­ton este a kávéház egyik boxjá­­ban, amikor hozzálépett Zala Bé­la és erélyesen felelősségre vonta a kvalifikálatlan támadás miatt.­­ Heves szóváltás keletkezett és a tettlegességet csak a kávéház tu­lajdonosainak közbelépése bán­totta el. Nemsokára azonban meg­jelent a kávéházban Makrovits Imre is, aki néhány perccel az­előtt értesült az őt ért támadás­ról. Makrovits izgatottan rohant Bih­ari asztalához és néhány pil­lanatig tartó szóváltás után több hatalmas pofont sózott le a za­vartan hebegő „főszerkesztő úr­ral. Bihari a pofonok után képé­ből sükésre ugrott fel helyéről és­­ gyors iramban menekült a ká­véház kijárata felé, miközben­ hisztérikusan kiáltozta: — Orv­támadás! Orvtámadás! Már majdnem elérte a kávé­ház ajtaját, amikor szembejött vele Zala Béla és újabb két pofon csattant el Bihari arcán, óriási tumultus keletkezett, a vendégek felugrálta­k helyeikről és kimen­tették a megszorult embert szá­nalmas helyzetéből. A botrány le­zajlása után a kávéház tulajdono­sai távozásra szólították fel Bi­hari .Tibort, aki azonban könyö­rögve kérte őket, engedjék meg neki, hogy a kávéházban marad­hasson, mert fél, hogy az utcán agyonverik.. Végre is két detektív fedezete mellett lépett ki a csu­­rtya botrány színhelyéről és laká­sára kísértette magát. Az aradi újságíró-társadalom-I bau nagy megbotránkozással jár­ 1956 Morteur 2. ülsuutaj gyalják az esetet és az a felfogás alakult ki, hogy a kari presztízst kompromittáló és semmiféle új­ságíró-közisrttbe nem tartozó ál­­hir­apíróktól végre meg kell tisz­títani az aradi közéletet. Kiléptek a küzdőtérre a pártok. Teljes erővel megindult a harc a községi választásokra. A kormánypárt is, az ellenzék is győzelmet remél. (Bucureşti, február 1.) Az egye­sült ellenzék vasárnap folytatta megbeszéléseit a választási blokk ügyében. A tanácskozások aziránt folytak, hogy gyakorlati módon hogyan kell a megegyezést érté­kesíteni. Elhatározták, hogy az el­lenzéki pártok­ vidéki vezetőségei­hez, a nagyobb városokban levő pártelnökségekhez sürgönyutasí­­tást küldenek, hogy azonnal kezd­jék meg a választási harcot. Uta­sították a vidéki vezetőségeket, hogy mihamarabb állapodja­nak meg a választási jelöltek sze­mélyeiben és készítsék el a jelölő lisztát. A választási lisztákat a pártok tényleges erőviszonyaihoz mérten kell összeállítani és a személyi kérdéseket feltétlenül mellőzni kell. A táviratban lelkes és erőteljes munkára hívják fel az ellenzéki pártok vidéki tagozatait. Az ellenzéknek győznie kell — mondják — mert a községi válasz­tásoknak az ellenzék részéről az a célja, hogy bebizonyítsa a kor­mány népszerűtlenségét Az ellen­zék vasárnapi nagygyűlésén felolvas­ták a megegyezésről szóló meg­­­­állapodást, amelyet a gyűlés hall­gatósága nagy lelkesedéssel üd­vözölt. A kormány az ellenzék egyesü­lésének nem tulajdonít komoly po­litikai jelentőséget, mert ez az egyesülés csupán a községi válasz­tásra vonatkozik, amelynek ninc­s­csen politikai karaktere. Kormány körükben az a vélemény, hogy az egyesülés nem hozott létre olyan politikai szervet, amely képes len­ne az ország kormányzását át­venni.­­A kormány egyik tagja kijelen­tette a Radar Távirati Iroda mun­katársának, hogy a liberális párt a választásokon többséget fog szerezni. A városok legnagyobb részében győzni fog a liberális tiszta, a falvakban pedig döntő fölényhez jut majd a liberális párt. A liberális párt győzelme annál valószínűbb, — jelentette ki a mi­niszter — mert a közös ellen­zéki front csakis a közös ellen­zék tehetetlenségét fogja iga­zolni, miután semmiféle reális és egységes kormányzási politikát nem képvisel. A Lakók Szövetségének orszá­gos központja úgy határozott, hogy a községi választásokon az ellenzék mellett foglal állást. Ugyanily magatartásra utasítani fogja vidéki szerveit is. A szocia­­lista párt is nyilvánosságra hozta vasárnap azt az elhatározását, hogy a szövetkezett ellenzékkel karöltve fogja a választási küz­delmet végigfolytatni. A Háztulajdonosok Szövetségé­nek­ központi ligája vasárnap ülést tartott és elhatározta, hogy a libe­rális párt mellett szavaz a válasz­tásokon és ugyanilyen magatar­tásra kötelezi, az összes vidéki fiókokat is. A Sfatul Negustoresc és számos tekintélyes pénzügyi intézménye szintén kinyilatkoztat­ta, hogy a liberálisokkal halad. A Cuza vezetése alatt­ álló an­tiszemita párt elhatározta, hogy Jassyban, Craiovában és Bocsani­­ban külön lisztával vesz részt a választási harcban. K­ormánykö­­rök azt hiszik, hogy a Magyar Párt és a szászok többsége a li­berális lisztára fognak szavazni. A kormány elhatározta, hogy a községi választások­ tekintetében szigorú intézkedéseket léptet élet­be. Az új közi­gaz­gtatási törvény­nek a választásokra vonatkozó­­ rendelkezéseit t­eljes szigorúsá­gukban alkalmaztatni fogja s meg­akadályoz minden választási visz­­szaélést. Az ellenzék egységes frontjának létre­jöttére való tekin­tettel, a liberális párt megyei szer­vezeteinek vezetőit Bucurestibe sürgős tanácskozásra összehívta. ammmmm­mrafmmmmimm cs­.r . ...wmmmmmmmmmumtmm A Hellas közgyűlése. Dr. Lázár A­goston alispán az új elnök. (Saját tudósítónktól.) A Hellas Sport Club vasárnap délelőtt tar­totta meg évi közgyűlését A vá­rosháza tanácstermében megtar­tott közgyűlést a tagok élénk­­ ér­deklődése mellett nyitotta meg Juhász Attila mérnök, a klub ügy­vezető elnöke. A közgyűlés tudo­másul vette Ádám Györgynek, a Victoria­­bank vezérigazgatójának leköszönését az elnöki tisztségről, a leköszönt elnököt díszes nőknek választotta, majd egyhangú lelke­sedéssel Lázár Ágoston dr. alis­pánt választották elnökké. Az új elnököt küldöttség hívta meg a közgyűlésb­e. Lázár Ágoston dr. elfoglalván az elnöki széket, len­dületes szavakkal emlékezett meg a Hellas érdemeiről, különösen ki­emelvén, hogy a Hellas név már nemcsak az országban, hanem a külföldön is ismert, főként kiváló tenniszezői révén.. Utána Kaufen Lajos titkár olvasta fel tartalmas jelentését az eseményekben gaz­dag elmúlt esztendőről. A szám­vizsgáló bizottság jelentéséből ki­törnie, hogy az egyesület a múlt évben egyenes bevételeiből mint­egy 150.000 lejt fordított építke­zéseire és a jövő évi költségvetés körülbelül ugyanennyit irányzott elő- Elfogadta a közgyűlés az alap­szabály két §-ána­k módosítását, melyek szerint a tagdíjakat évi 1200 lejre emelték és a választ­mány tagjainak számát 16-ról 22-re. A felmentvények megadása és a vezetőség lemondása után, Dörr­er János korelnök foglalta el az elnöki széket és vezette az­t a vezetőség megválasztását, ami a következőképpen alakult: Lftsz­­elnökök: dr. Robu János főpol­gármester, Á­dám György, a Vic­toria bank, Mateescu Istvánt, a va­­lam­ygyár és Nasta Victor?, a Ban­ca Naţionala aradi vezérigazgató­ja. Elnök: dr. Lázár Ágostol, Arad vá­rmegye alispánja. Ügyve­zető elnök: Juhász Attila, mér­nök. Alelnökök: Czeller Jenő, Kó­­csy Jenő, Lupsa Coriolan. Titkár:­­ Kauten Lajos. Pénztárn­ok: Veit Ernő. Jegyzők: Crisan­­Mihály és

Next