Aradi Közlöny, 1926. október (41. évfolyam, 221-247. szám)

1926-10-01 / 221. szám

T920 deafer '"st­ Aradi öröki­jatea műtőasztalon Aradi sebészek gyakran végeznek megfiatalító műtéteket. 1Po­tom áron nyeri vissza ifjúságát Steinach-módszerrel. «— Woro­noff miliókba kerül. , (Saját tudósítónktól.) A mai, ideges kor tülekedése hamarabb végzi az emberi organizmussal, mint az elmúlt évtizedek viszony­lagos nyugalma. A régivágású öregebb emberek nem tudtak be­leilleszkedni a Ma rohanásába, ki­dőlnek­­ai sorból, keresztültipor rajtuk az előretörő Élet. A kora­vének pedig idő előtti megrokkan­va az idegölő küzdelemben, láza­san keresik az újratfjodás titkát. A tudomány megtalálta a bűvös varázsszót és ma az egész világ szeme kíséri figyelemmel Steinach és Voronoff professzorok kísérle­teit az emberek megfiatalítására. Steinach-operációk Aradon. Aradon talán igen kevesen tudják, hogy az aradi sebészek már rég dolgoznak a Steinach­­módszer szerint és ma már tekin­télyes azoknak az aradi emberek­nek a száma, akik egy kis élet­erőért a S­t­e­i­nach -ope­r­ációh­o­z fo­lyamodtak. — Szanatóriumokban, magánlakásokban, az aradi köz­­kórház sebészeti osztályán végez­nék ezeket az operációkat, melyek csaknem mind sikerültek. A gör­nyedt, fáradt emberek­ újból erőre kaptak és kiegyenesedve, csillogó öremmel vetették bele magukat az élet forgatagába. Beszélgetést folytattunk dr. V­oldován János kórházigazgatóval, aki egyszer­smind a sebészeti osztály vezető­je. Az igazgató-főorvos igen érde­kes részleteket mondott el m­etbi­n&cid operációval kapcsolatban. — Az aradi közkórházban ed­dig körülbelül tizen vetették alá magukat a Stelflach operációnak, kimondottan fiatalítás céljából. — Ezelőtt is operáltunk ugyan e módszer szerint díj nem fiatalítás céljából. Az idősebb embereknél ugyanis gyakori jelenség a pros­­tata-gyullad­ás és ilyen esetekben a műtéti után azt vettük észre, hogy­ a megoperált so­kkal­ fiatalo­sabb, energiával teltebb. Valószí­­nű, hogy így jutott a megifjodás teóriájára maga Steinach profesz­­szor is. Az operáció nagyon egy­szerű. Egy bőrmetszés, alákötés és kész. A beteg pedig egy hét múlva mér sétálhat. A seb teljes begyógyulása mindössze néhány hétig tart.­ ­ Csak diszkréten!^ *v'". 4—114 közkórházban már öt in­gyenes operációt is végeztünk, természetesen azoknak, akik iga­zoltan szegények voltak. Az ope­ráció maga, ha szanatóriumban végzik, min kerül többe, mint­­3—3500 lejbe s azt hiszem­, ez az aradi körülményekhez képest nem nagy összeg. Minden jobb állás­ban levő tisztviselő, vagy keres­kedő is megengedheti magának. A hatása individuális. Van­ olyan ember, akinél csak hónapokig tart a hatása, viszont­ vannak olyanok, akik évekig élvezik az operáció előnyeit. Kellemes az is a bete­gekre nézve, hogy az igazán ve­szélytelen operáció kellő­­löké­séül ez mellett magánlakásban is elvégezhető és így teljes diszkré­ció mellett történhetik­. 1 — Sokkal jobbnak tartom a Voronoff-féle mitgv­ tüzetést, azonban ez nekünk, Romániában csak álom egyelőre. Milliókba ke­rül egy ilyen operáció és nem tu­dok arról, hogy Romániából vala­ki igénybe vette volna. Egy másik hátránya az, hogy a mirigyek idő­vel beszívódnak és elvesztik hatá­sukat. Eddig szól az igazgató nyilat­kozata. Valószínű, hogy rövide­sen nagyobb számban keresik fel az emberek fiatalítás céljából a cz aradi sebészeket és ha idővel t­ö­­kéletesíttik a módszert, nem fedi .Nagy fantázia ahhoz, hogy az ember elképzelje maga előtt Arad­ jövő korzóját. Amikor eltűnnek az uccáról a görnyedten, fáradtam járkáló öregemberek, akiknek a helyét őszhaj­ut, délcegi járású fér­fiak foglalják el és érdeklődéssel­ tekintenek 60—70 éves korukban is egy-egy felcsillanó csinos bokrai után. Akkor lesz csak igazolva­­Jókai szállóigéje :­ „öreg ember, nem vén ember“ ... (m. r.) ŐK*» Kommunistát rágalmas Mikes gróf püspök ellen­ Förtelmes vádaikat koholtak a szombathelyi főpap ellen. — Mi történt a papnevelő intézetben? (Bécs, sze­rt. 30). Egy kommu­nista estilap a minap szenzáció­­hajhászó cikket közölt arról, hogy a szombatihelyi papnevelő intézet­ben az utóbbi napokban 5 szemi­­narista lett öngyilkos és ezeket az öngyilkosságokat összeköttetésbe hozta Mikes gróf szombathelyi püspök személyével, förtelmes rá­galmakkal illetve­­az egyházfeje­delmet. Noha a kommunista újság cik­kének valótlansága kézenfekvő volt, Bod­a dr. prelátus, szombat­­helyi püspöki titkár levelet inté­zett a JReichspos.“ cimü katolicius napilap szerkesztősé­gzéhez, mely­ben közli, hogy a Mikes gróf ellen emelt vádakból egy szó sem igaz és a szombathelyi szeminárium­ban egyetlen egy öngyilkosság sem fordult elő az in­ézet fennáll­­ása óta. Az egész rágalom bizo­nyos körök kísérlete arra, hogy hangulatot teremtsenek az egy­i­házfejedelem ellen és közéleti sze­replésének hatását­ gyengítsék. —­­ fejezi be levelét a szombathelyi egyházmegye titkára Ma este játszik Friedman Ignass — Szöllőtolvajok a Mossóczy­­telepen. Az aradi Mossóczy-telep szöllőbirtokosai jelentést tettek az aradi államrendőrségen, hogy a föl­deken szöllőtolvajok garázdálkod­nak, akik eddig is nagy károkat okoztak. A m­­erökerség megindította a nyomozást. essM ÖnökököBäu _ ___ T­A­R­C­A. .,l­ássa, ez maga ...!“ írta: Lakatos László. A­ nap beleégetett az arcomba, levettem a kalapomat, rengeteg ember jött velem szembe, utánam is, előttem is, véletlenül ráhágtam egy öreg ember lábára és ezt na­gyon sajnáltam. Előttem, mögöt­tem, mellettem beszélgettek, vi­tatkoztak, kacarásztak, sugdolóz­­tak, csúfolódtak, lármáztak, vi­hogtak, feleseltek, helyeseltek, al­kudtak, szidtak, dicsértek, örül­tek, káromkodtak, udvaroltak, bol­dogok voltak és boldogtalanok. A­­töltésen a villamos járt, a Dunán uszályok, teherhajók, propellerek, szemben a budai hegyek, házak s tornyok, a villamosmegállóknál rikkancsok kínálták a déli lapo­kat, a kávéházi terraszokon embe­rek ültek és a fák lassan, megfon­toltan rázták­ le az érett levele­ket, mint némely ember az égő ci­garettáról a hamut. Szeretem a Duna-korzót. Ez az, ami Pesten a leginkább világvárosi. A kioszk előtt köszöntünk egy­­úrral és akkor eszembe jutott 6. Minden ok nélkül. Hiszen az illető úr nem ismerte őt, ami pedig en­gem illet... ó, legalább két éve, hogy nem láttam őt. Várjunk csak. Most van 1920 szeptember­és­e,mikor utoljára fogtunk kezet, akkor volt 1924 augusztus. A na­pit is meg tudnám mondani. (Csakhogy, amikor utoljára fog­­tun­k kezet, akkor már nem is fog­­t­sak kezet. Ez így szokott lenni. Érdekes , most jut eszembe a korzón sohasem találkoz­tunk! És most ez a rengeteg nép . . - De azért gondolok rá? Annyi idő után és annyira ok nélkül! Ez a legegyszerűbb: nem rágondolni. Hát persze. Most itt jön Q. A’. Két nővel. Az egyik túlmolett. Nem köszönök neki. Egy férfinak, aki fényes nappal ilyen molett nő­vel jár. Az ő lába olyan volt, mint Piskáé. Mussolini ellen bombame­rényletet követtek el. Nahát, ki­nek lett igaza ? Én a múlt héten megjósoltam Sz.-ékinél, hogy a­­diktátor.. Várjon az idén is Olasz­országban nyaralt ő?.„ Visszate­szem a cigarettát a tárcámba. Nem gyújtok rá. Azért sem! A kedves N­ T.-t a héten nikotin mér­­gezéssel vitték szanatóriumba, igaz, ő is ! Hogy kértem őt, hány­szor könyörögtem neki, hogy ne cigarettázzon. Várjon még min­dig? És itt egy nyilvános telefon­­állomás. Igen, most jól emlék­szem, akkor még fölhívtam egy­szer és pontosan tizennégy percig tartottuk a kagylót, anélkül, hogy egy, szót szóltunk volna egymás­hoz. Nekem akkor majd­ kiesett a szívem a fájdalomtól. Na de túl­éltem. Ez a fontos. És ő is. És ez­­volt az utolsó, most nem gon­pólok rá. Ni egy úr ott szalmakalapban. Milyen furcsa. Az idén már nem divat. Az ura kalapgyáros Az ura egy jó. Mennyi ember. És nem gondo­lok rá. És nem gyújtok rá. Sze­gény N. T.! Hát szüksége volt er­re, cigaretta miatt a­­szanatórium­ba. Igaz, délután telefonozni fo­gok, megkérdezem, hogy van !N.­­T. —­­Szabad uram egy kis tüzet? Köszönöm. .Rágyújtottam, anélkül, hogy észrevettem volna. Freud. Az ör­dög vigye Freudot... A fő, hogy nem gondolok rá. Ha most lejön­ne a korzóra, egészen véletlenül. Sosem találkoztunk a korzón s ez most véletlen volna, buta, halálos, nagy, véletlen. De nincsenek vélet­lenek. Ez egyszerűen matematika, percentuáció kérdése. Most dél van. Minden második pesti polgá­ri úriasszony a korzón. Igaz, hogy ő nem második volt, hanem első Első? Na hiszen.. Majd mondtam valamit. .. Szóval nem kell többé rágot­­­dolni. Most fél egy. Én fél kettőkor Szoktam ebédelni. Adok neki egy félórát. Ha addig lejön. De miért jönne le? És aztán? Már úgyis régen nem köszönök neki. Az egésznek semmi értelme-Leülök egy székre. Pont egy. A k­elóra letelt. Jgát hiszem, a legokosabb, ha fölkelek és megyek. Adtam neki­ egy fél­órát, ő nem jött. Én­ megtettem a magamét és nincs ez a hatalom, amely arra kötelezhetne, hogy én félóránál tovább várjak egy nőre, aki­. Gyerünk! Azért sem. Végre is.. Azért nem futok meg előle. Vagy...? Azt hiszi, hogy ezzel fog engem kifárasztani? Hát csalódik. Én majd megmutatom, hogy ki bírja tovább. Nyolc perccel múlt egy óra. Persze. De mit törődik ő ezzel? Biztos megint délben kelt, félórás fürdő, rúzs, három­szor válogat a ruhák közt, aztán komissiók. Nem? Előbb telefonoz a barátnőinek. Barátnőinek? És én hülye, aki elhiszem, hogy csak a barátnőinek. Vájjon kivel csal meg most ? Sosem fogom megtud­ni. Ketten nem fogjuk megtudni, én és az ura. Az ura! Ilyen asz­szony és az a férfi? Micsoda szé­gyen! De ha megtudom, ha mégis­ igaz! Én letöröm a derekát. Ést bizony Isten letöröm. Már egy­ hete nem luak­ákaróziertem. És most igy­z elé? Hamar keztyüt,* Keztyüs kézzel töröm le a dere­­­kát? Én hülye. De azért nagyon­ szeretem- Hogyan szeretem! És ő. Ha szeret, ha csak egy csöppet­ szeret, ha csak ennyire szeret, akkor ma a halványkék ruháját vette föl, azt, amely.. De! Hi szen...! Ott jön és vaniliasárgába ij van Hát mégse tette meg a kedv­­emért! Még ezt se. És,, már nemi gyed ,kettő. Pedig megmondtam , egy órán túl nem várom. Egy per­cig sem. De hát! Ez a tempó. A.? ő iskolája, kínozni a férfit. Is e­t nem, micsoda asszony ! De na­,­gyon téved, ha azt lefczi, hogy nem mondom meg, neki. Meg én és ha.. Már föl is keltem. — Bocsánat, de en igazán halo­latlan! — De kérem! Micsoda., — Már fél egy óta várok’ ma-­­gára. — Maga énrám? Hiszen . *-*■ Pardon, most negyed kettő­— És... — Semmi és. Pont háromne­gyed órát késett, amikor­ pedig nekem ezer dolgom van. — De.. — De mit törődik maga ezzel!­ A férfi, az várjon. A férfi, az hal­, jön meg... Későn jönni! Megvárat­ni! Lássa, ez maga. Pici szünet. — Hogy van a Márta? Ott vol­tak tegnap este a premieren? És szép lassan sétára indul­nak.

Next