Aradi Közlöny, 1926. december (41. évfolyam, 272-295. szám)
1926-12-01 / 272. szám
maitárs Hit •■3!-ja:A december $ Banketteken keresztül a Niagara zuhatagig. Buffalóból Torontóba utaztunk. Ez az itt nagyjából úgy folyt le, ahogy a következő sorokban feljegyeztem. Késő este érkeztünk Buffalóba. Szeles idő volt, a buffalói román lakosság nagy tömege jött ki a vonathoz. Fehér varrottas nemzeti viseletben voltak és zászlók lobogtak a szélben. A polgármester nagyon beteg volt, nemtudott eljönni, de Mr. Moore, az alpolgármester rendkívüli szívélyességgel helyettesítette őt. Beült az autómba, együtt vonulunk fel ünnepélyesen Buffaló utcáin. Előttünk zenekar haladt, mögöttünk pedig a románok jöttek fehérruhásan, lobogó zászlókkal. Nagyon újjól összebarátkoztunk Mr. Moore-val, különösen mikor rájöttünk, hogy mind a kettenegyformán betegek vagyunk. Valahányszor valamelyikünk a másikhoz szólni akart, szörnyű köhögési roham fogta el, úgy hogy a beszélgetés majdnem mindig abbamaradt. Közismert őszinteségemmel megnyugtattam Mr. Moore-t, hogy csak köhögjön egész bátran, mert biztosan szétrobbanna, ha visszaartaná. Ez nagyon megnyugtalan hatott rá. A díszebéd külön,le ismert tortúrákat helyezett kilátásba az én számomra is és az ő számára is és ezért bizalmasan megsúgtam neki, hogyha nem fog nagyon hosszú beszédet tartani, akkor nekem sem kell hoszszan válaszolni s igy azután könynyen megalszhatjuk a vacsorát a nélkül, hogy nyilvánosságra hozunk, mennyire náthásak vagyunk.Szerelem ura mint asztalszomszéd. Nagyon kedves eset volt az is,amikor vacsora közben jobboldali zomsszédomat megkérdeztem úgy hogy hívják. Szerényen előtte névjegyét és megjegyezte, úgyha egyszer elolvasom a nevét, sohasem fogom elfelejteni. Elolvastam. Úgy hívták, hogy: Mr. Love. Ez pedig annyit jelent: Szerelem. Igaza volt. Tényleg nem fele tettem el a nevét. A buffalóiak gyönyörű szép faragott borostyánkarkötővel ajándékoztak meg, amelyen a város jelképeként egy apró arany bivaly lógott. Néhány kiváló énekes is fellépett a banketten és a legjobbat akarták nyújtani, azonban hangjukat teljesen elnyomja az alattunk levő teremben tartózkodók hangos beszélgetése. Mikor a szállodába átmentem, Útközben láttam McKinley emlékszobrát. Nagyon szomorú esemény emlékére állították fel ezt az emlékművet... Egyébként olvasóim nem igen fogják átérezni ,hogy mennyi heroizmus kell ahoz, hogy a cikkeimet írjam, miközben a túlzsúfolt programmomat be kell tartanom. Azt az időt, amit más arra használna fel, hogy egy félórára lepihenjen, vagy átfusson egy érdekes könyvet, vagy hogy kiszépítse magát, én arra használom fel, hogy leülök és feljegyzem az impresszióimat. Másnap reggel megnéztük a Niagarát. Nagyon korán keltünk fel és mingyárt reggelizni még írta: Mária román királyné tünk. Nagy élvezet volt a környezetünkben levő kedves úriemberekkel elbeszélgetni, azonban mégis nehezemre esett, hogy egy nagy asztalnál üljek és reggelizzem, miközben a közvetlen közelemben dübörögtek azok a hullámok, amelyekről mindenki már, az elemi iskolában tanult. Én ugyan mindig arra törekszem, hogy pontosan betartsam azt a programmot, amelyet mások írnak elő a számomra, de mégis nagyon türelmetlen voltam és arra gondoltam, hogyha majd tényleg megnézhetem a zuhatagot, akkor majd megint sietni kell, gyorsan továbbmenni, öt perc alatt mindent megnézni, mert így írták elő a programomat. Általában 5 percet adnak mindenre és ha öt percet valahol elpocsékolok, akkor azt egész nap nem tudom behozni. Még az a szemesém, hogy az anyám kérlelhetetlenül pontos asszony volt és ezt a pontosságát belém nevelte, így azután elég könnyen beletörődöm abba, hogy engedelmeskedjem azoknak, akik az időmet beosztják. Az anyám úgy nevelt bennünket, hogy például ha megbeszéltük, hogy együtt kihajtatunk és mi gyermekek az utolsó pillanatban siettünk csak a kocsihoz, akkor anyám büszkén, egy szót sem szólva, egyedül indult el és minket megszégyenítve otthagyott. A Niagarától a zsidó küldöttségig. De térjünk vissza a zuhataghoz. Egy amerikai és egy angol őrnagy társaságában végül megpillanthattam minden látványosságok látványosságát. Ott a szemeim előtt zuhogtak és tomboltak a szédítő víztömegek toronymagas habfelhőket vertek, amelyek a szivárvány szikéiben csillogtak. Az istenek játéka volt ez. Mikor átmentünk a hídon, a kocsiban az angol őrnagy foglalta el oldalamon amerikai kollégájának helyét. Azt hiszem, hiába is kísérleteznék azzal, hogy leírjam a Niagarát Hiszen már ezerszer ecsetelték ennek a zuhatagnak a szépségeit nálamnál sokkal avatottabb tollú emberek. Még aznap délután Torontóba érkeztünk. Torontó már Kanadában van. Mindig meghal, ha megpillantom az angol zászlót. Hiszenennek az égisze alatt születtem. Viktória királyné nevével találkoztam itt minduntalan. Nagyon meghatott, hogy mennyire a szívükbe fogadtak a kanadaiak, szeretett nagyanyámra való tekintettel. Mindenütt érzésemre adták, hogy hozzájuk tartozónak tekintenek, engem, aki unokája vagyok annak a nagyszerű öreg hölgynek, aki Anglia történelmét irányította. Mr. Cockshutt, ,a torontói kormányzó és felesége elragadóan kedves emberek és a kormányzósági épület olyan, mint egy kedves angol családi ház. A kormányzóék két bájos, fiatal leánya rögtön megbarátkozott az én gyermekeimmel és együtt elhatározták, hogy akármit is csinálunk mi, ők bizony táncolni fognak az éjjel. Elmentem a képviselőházba is. Itt "több" romániai küldöttséget fogadtam, többek között egy zsidó küldöttséget is, ami a kis moldvai és bukovinai városkák emlékét idézte fel. Az egyik öregúr klasszikus fekete kaftánt viselt és dugóhúzóabakú fürtök voltak a füle mellett. Innen átmentem az egyetemre, ahol mindkét nembeli diákság lelkesen ünneplett, az egyetem aulájában pedig a Nők Klubjának többezer főnyi küldöttsége gyűlt össze a tiszteletemre. Nagy beszédek hangzottak ,el és én mindegyikre válaszoltam lelkes szavakkal, most tudom, hogy milyen nagy áldozatokat hozott Kanada a háború alatt. ■ I A táncoló gyerekek. Ezután egy leányinternátusban teáztunk. Itt találkoztam Dawid Boyle-ival, egy elhalt jóbarátom öccsével. Joe Boyle őszinte jóbarátom volt és nagy segítségemre volt a válság sötét óráiban, ő kitartott mellettünk akkor, amikor egészen magunkra maradtunk. Aránylag fiatalon halt meg, de emléke lelkünkben él, mert nem igaz a mondás, hogy a fejedelmek nem ismerik a hálát. Az ő életükben gyakran olyan válságok vannak, hogy csak ők tudják igazán megbecsülni a hű barátot. A kormányzósági épületben szűkkörű ebédet adtak a tiszteletemre, ami sokkal kellemesebb volt, mint az impozáns bankettek. Kellemes halvány fénnyel égtek a lámpák, szép virágcsokrok díszítették az asztalt, mellettem pedig egy rendkívül kedves úriember, Mr. " Nesbil ült. Ő is ismerte és szerette Joe Boylet és erről beszélgettünk egész este. A gyermekeim, amint elszabadulhattak, átmentek a táncterembe. A fiam és a leányom nagyszerű táncpartnereket találtak és így kitűnően mulattak, olyan jól, ahogy csak a fiatalok tudnak mulatni. De azután hamarosan eljött a búcsúzás ideje. Az utazásom általában nagyon érdekes, szép és változatos, de van egy nagy hibája. Mindig megismerkedtünk kedves, szimpatikus emberekkel és azután gyorsan megint el kell válni tőlük. Betérünk vendégszerető házakba, kedélyesen leülünk az asztalhoz, azután alig hogy megmelegedtünk, máris búcsúzni kell, rosszul lett, hogy a mentőknek a kórházba keleltt szállítani. Cerkess komisszár ma délután kihallgatta Graur Iliét, aki nem emlékezett világosan az éjszaka történtekre és azt mondotta, hogy három aradi bérkocsissal töltötte az éjszakát és úgy hiszi, hogy a bérkocsisok támadták meg. A rendőrség szigorú nyomozást vezetett be az éjszakai támadók kézrekerítésére. Leütöttek egy embert Aradon. Rejtélyes támadás az éjszakában. (Arad, november 30.) Tegnap, a késő esti órákban — mint röviden megírtuk — a Str. Ratiu (Sarlót Domokos-utcában) lévő Hét vezér vendéglő előtt egy eszméletlen emberre akadtak. Azonnal értesítették a közelben posztoló rendőrt, akinek segítségével bevitték a vendéglőbe és orvost hívtak hozzá. A szerencsétlennek fején ütésektől származó súlyos sérülések voltak és amikor eszméletre tért, elmondotta, hogy a vendéglőből kijövet megtámadták és összeverték. Irataiból kitűnt, hogy Graur Iliének hívják s fogadkozása napszámos. A vendéglőből a közeli lakására szállították az összevert embert, aki ma délelőttre annyira Rehabilitáltak egy volt aradi szigarancstisztet Az aradi törvényszék szabad- lábra helyezte Popa Constantint. (Arad, november 30.) Mindezt, alap nélkül súlyosan megvádolt embernek szolgáltatott ma igazságot az aradi törvényszék Nyisztor-tanácsa. Mint ismeretes, hat héttel ezelőtt az aradi ügyészség letartóztatásba helyezte Popa Constantin és Potlea Constantin pécskai sziguranca tisztviselőket, akik ellen hivatali sikkasztás cimén indult meg az eljárás. Az ügyben Radu Pascu vizsgálóbíró folytatta le a vizsgálatot s már az első kihallgatások alkalmával megállapította, hogy az egész vád mindössze egyszerű szabálytalansággá zsugorodott össze, amennyiben a két szigurancakomiszáros egyáltalán nem károsította meg az államot s a tüzifabeszerzésre és a hivatali írószerek és bútorok beszerzésére felhatalmazásaik volt. Radu Pascu vizsgálóbíró előtt ekkor már kétségtelenül világos volt, hogy a két tisztviselő csupán bosszú áldozata. Ilyenformán aztán a törvényszék rövidesen szabadlábra helyezte Petea Constantint, aki bűnrészességgel volt vádolva, míg a fővádlott Popa Constantin a teljes vizsgálat lefolytatásáig továbbra is előzetes letartóztatásban maradt. Néhány nappal ezelőtt azonban az ügyben teljesen befejeződtek a vizsgálatok s miután úgy a tanúvallomások, mint az elszámolássi jegyzékekben megállapított adatok az alaptalanul megvádolt Popa mellett szóltak, ez alapon, ma ismmét a törvényszék döntései elé került az ügy, ahol aztán ezeúttal pontot tettek az igaztalanhajsza végére és a törvényszéki Nyisztor tanácsa Popa Constantin nyombani szabadlábra helyezését rendelte el. Popa Constantin már ma délben el is hagyta az aradi ügyészség fogházát