Aradi Közlöny, 1927. április (42. évfolyam, 73-95. szám)

1927-04-01 / 73. szám

*­o­t­o­n R­Y é t. Három hét múlva dől el az aradi piac ügye. Kereskedőküldöttség a prefektus és polgármester előtt. — Angel dr. ragaszkodik a piac mostani áthelyezéséhez. (Arad, március 31.) Mint az előrelátható volt, a piac elhelyezése széles kör­öknek­ vert fel hís ámclklat és már ma elehakcaót "váltott ki az érdekelt Piaţa Avram Iancu (Szabadság­tér) kereskedők körében­. Ma délelőtt 150 tagd­­­ küldöttség­ jelent meg a Boneu Vazul prefektus­nál és Angel István dir. polgármesternél és ez a disputáció a piacnak a Piaţa Avram láncon (Szabadság-téren) való­ meghagyását kérte. A küldöttség szónoka Faragó­ Rezső volt, aki sajnálattal látja, hogy a piac kérdését nem engedik nyugvópontra jutni, ismét megboly­gatták. Annak idején, amikor küldöttségileigi megjelentek a piac ügyében Angel dir. potetár­­mesternél, a polgármester kijelentette, hogy ő a piac kettéosztásának híve és ugyanilyen ér­telemben nyilatkozott a prefektus is. Most azon­ban ismét az egész piacot helyezték el a Piata Catedraleire. Nem tudja, hogy ez a mos­tani határozat a polgármester intenciója, vagy pedig a szentszék kívánsága volt-e. Ha a pol­gármester akarta, akkor ellentét áll fenn ak­kori nyilatkozata és mostani cselekedete kö­zött. Ha pedig a szentszék kívánsága volt, ak­kor a szentszéknek is figyelembe kell vennie Arad­ összpolgárságának kívánságát, ami pe­dig feltétlenül az, hogy a piac a jelenlegi he­lyén marason. A kereskedőket szályos terhek­kel sújtják, egyedül a város két millióval emel­te erre az évre a kereskedők illetékeit, de a kereseti lehetőségeket megvonják tőlük­. Kéri a prefektus jóindulatát, hogy ne kortescélra használják újra fel a piackérdést, és hasson oda, hogy a permanens­ bizottság változtassa meg határozatát, és hagyja meg a piacot jelen­legi helyén.­­ Boney Vazul prefektus válaszában elsősor­ban Megállapítja, hogy a piac visszahelyezése megfelel a törvényes állapotnak, azonban le­szögezi, hogy igenis híve annak az elvnek, hogy a piacot kettéosszák. Ennél a kérdésnél vallási szempontokról nem lehet beszélni,, hi­szen a szentszék nem avatkozott bele ebbe a kérdésbe, amely sem nem vallási, sem nem párt­kérdés!­ Ezt az ügyet feltétlenül a közér­deknek megfelelően kell elintézni. Leszögezi azt is, hogy Goldis László miniszter, Angel István dr. polgármester és ő maga is az igaz­ságos ,a kettéosztás híve. Lehetetlenségnek tart­ja különben is, hogy a gyapjút s a tejfölt egy piacon árulják. A mostani áthelyezés különben cs­ak ideiglenes állapot, vissza kellett ugyanis állítani a törvényes helyzetet, miután ezt a kérdést annak idején korteseszköznek ■ használ­ták fel. Tanácsolja, hogy a ma délutáni tanács­üléstől kérjék a piac kérdésének végleges ren­dezését Megemlíti, hogy ő április 6-án Bucu­­restibae niitazik, ahol a prefektusok értekezletén­ vesz részt s ezzel kapcsolatban­ megígéri, hogy eljár a minisztériumban a piac k­érdé­sének­ el­intézése érdekében. A küldöttség a megyeházáról a városhá­zára ment, ahol Angel István dr. polgármestert keresték, fel Itt is Faragó Rezső beszélt és el­sősorban utalt arra, hogy a régi ügyben jöttek, amely újra felzaklatta a vár­os kereskedőinek nyugalmát. Kéri, hogy a piac kérdését a ta­nács ma délutáni ülésén intézzék el véglegesem Angel István dr. polgármester erre kije­lentette, hogy ezt nem lehet, mi­re Faragó Re­zső leszögezte, hogy egyelőre megnyugszanak az ideiglenes intézkedésben és abban, hogy ViSSlZa Azonb­a legs kétezer -a­v el lelhet nézni egy nyugtató ígéretet­­ véglegesen elrendezi polgármester válaszán potot, hogy An­­ti két évig pen ezért meg­gy 14 nap alatti­­zetet. Angel dr­­elentette, hogy azt felelhetné ugyani erre, hogy rövidebb idő alatt fogja e­z­t a kérdést törvényes alapon elrendez­ni, mint amennyi ideig törvényteleni módon állt függősben. Azonban megígéri, hogy rövidesen békésem, mindegyik érdekelt kívánságának figyelembevételével ,rendezi el az ügyet. Nyu­godtak tehetnek abban, hogy amit­ ő megígér,­­annak kötelező ereje van. Kéri őket, jelöljenek ki egy szülőelibkört bizottságot, amelynek tag­jai a mások érdekeit is figyelembe tudják­ ven­ni és mérlegelni és a jövő hónap 19—20-ika felé megtárgyalják a piac kérdését mindkét ér­­dekelttel és amikor végiére® döntést hoznak. A küldöttség tudomásul vette a választ és he­lyesléssel­­s kísérte a polgármester szavait, mely után el is távozott. A pápa kiátkozta az Action Francaise-t. A római Szentszék bojkottja a francia szélső­jobboldal ellen, összeütközésbe kerü­l Az Aradi Közlöny párisi tudósítójától.) A római Szentszék harca az Action Francaise ellen fordulóponthoz ért. Az apostoli pontifiká­­tusi tanács rendeletet bocsátott ki, amelyet Frühwirth bíboros írt alá. Fölszólítja benne az összes hithű katolikusokat, akik az Action Francaise táborához tartoznak, hogy a legsú­lyosabb egyházi büntetések terhe mellett for­dítsanak hátat ennek a lapnak és vezetőségé­nek. Főleg a lelkészked­ő papság ellen fordul a rendelet. Minden pap, aki támogatja az Action Francais­et, vagy bármiféle propagandát fejt ki érdekében, elveszti azt a jogát, hogy gyón­tasson és a szentségeket kiszolgáltassa. Pap­növendékek, akik hasonló bűnben találtatnak­­Vétkeseknek, nem nyerhetik el a felszentelést, miért nem méltók egyházi állásra. Katolikusok, akik a pápa rendeletének nem vetik magukat alá, önmaguk rekesztik ki magukat a gyónás és áldozás szentségéből. Nem lehetnek tovább tagjai hivatalos egyházi társulatoknak és szövetségeknek. Az Action Francaise azzal válaszol a szentszék rendeletére, hogy minden katolikus hívőt felszólít a lap élén közölt­ehívásban, hogy szüntesse meg­ az­­előfizetést, nehogy fö­lösleges lelkiismereti magával. A felhívás azzal­ kezdődik, hogy a ro­mák és csalások hadjáratával sikerült fél­­­etni a szentatyát és erre a hallattán eljár­ bírni.. Egyenesen természetellenes dolog rá­tiltani francia katolikus polgárnak, hogy hí­diasságát az Action Francaise körül fejtse A patriotizmus szent kötelesség, amelynek tű­zése természeti törvény, tehát nem lehet meg­tiltani. A Szentszék eljárásában az­ a leghitet­lenebb, hogy minden rendeletét a vádlott meg­­hallgatása nélkül hozza meg. A köznapi életben ezt terrornak nevezik — igy végződik az Action Francaise felhí­* vása. — Bányarobbanás Amerikában, Newyorkból jelentik. A pensylvaniai Hanrisburgban felrobbant egy szénbánya, amely hatszáz munkást eltemetett. A robbanás olyan erős volt, hogy a bánya bejára­tánál levő kétemeletes épületet ötven méternyi tá­volságra repítette. A környékből személyvonatokat és expedíciókat küldtek a munkások segítségére, azonban nincs sok remény arra, hogy az elteme­tett munkások egy részét is megmentsék. Ennek da­cára, ma estiig tíz kivételével, valamennyi munkást sikerült megmenteni. T A­R­C­A. Az űr. Irta: MOLNÁR FERENC. . Tendencia és színezés nélkül, tárgyilago­san,szeretném leírni azt a két anekdotát, ame­lyet,egy kedves öregúr, Ferenc József király udvari fővadásza beszélt el tizenöt évvel ez­előtt. Ezeknek az anekdotáknak ritkasági ér­tékük is van, mert Ferenc Józsefről alig van anekdóta forgalomban. (Ami egy uralkodóra nézve legalább oly jellemző, mint egy jó anek­dóta.) Gödöllő hatalmas erdőségeiben évtize­deken át volt ez az öregúr Ferenc József kí­sérője a vadászatokon. A legalaposabb isme­rője volt a királyi erdőségnek és a vadállo­mánynak. A vadászatra való elindulás igy történt. Ké­tlovas nyitott kocsi állt meg a kastély ka­puja előtt, s várta az uralkodót. A kocsi mel­lett állt levett kalappal az öreg fővadász. Őfelsége pontosan érkezett. A fővadász meg­hajolt. Őfelsége a kalapjához emelte a kezét s beült a kocsiba. Ezt megvárta a fővadász és mikor a király már ült, ő — a fővadász — fel­lépett a jobblábával az elülső kerék agyára, hogy felüljön a balra, a kocsis mellé. Mikor ebben a mozdulatban ott tartott, hogy a jobb­lába a kerékagyon volt, a ballába pedig épen felemelkedett a földről s ő igy a levegőben le­begett a föld és a bak között, őfelsége meg­szólalt: — De kérem... üljön be ide hozzám! Az öregúr leszállt a levegőből és megkö­szönve a meghívást, beült a kocsiba, szembe a királlyal, a kis ülésre. Ez igy történt évtizedeken pontosan és változatlanul, minden egyes alkalommal. Ugy­­annyira, hogy az öreg fővadász mozdulata, a fellépés a kerékagyra s a kapaszkodó mozdu­lat a kocsis irányába már csak puszta formá­vá változott, mert a mozdulatot abszolút biz­tonsággal követte a meghívás: — De kérem... üljön be ide hozzám! "természetes következménye lett ennek a szokásnak az, hogy az öreg fővadász mozdu­lata évek folyamán vesztett az intenzitásából, hogy úgy mondjam: őszinteségéből, bensősé­­géből, lelkességéből. — Az élesszemű figyelő észrevehette, hogy a fővadász, mint a szín­háznál mondják, már csak „markírozta“ azt, hogy a kocsis mellé akar ülni. Egy nap aztán a következő történt. A ki­rály belül a kocsiba. R. bácsi eljátszotta a balra ülnivaló akarás kis komédiáját, de nem elég jól. (Aznap talán nem volt hangulatban.) A jobblábát ugyan feltette a kerékagyra, de a ballábát nem húzta rögtön utána, hanem egy kicsit megállt ebben a pózban és várta a meg­hívást. Ferenc József ezt észrevette. Kínos fél perc telt el. Ferenc József egy szót sem szólt. A fővadász izzadni kezdett, mert érezte, hogy kegyvesztett. Aztán felhúzta a ballábát­­ is a levegőbe, de már későn volt: a király­né­­j­­ma maradt. Akkor R. bácsi felült a kocsis-I mellé és a kocsi elindult. — Sem akkor, sem­­ azontúl, haláláig soha többé nem szólította fel­­ őt a király, hogy üljön be a kocsiba. II. Őfelsége vaddisznó vadászatra ment a fő­vadász kíséretében. Ketten voltak. Gödöllő környékén valóságos menetrendjük volt a vaddisznóknak. Állandóan bizonyos helyekre és bizonyos időben tették ki nekik az eledelt, s ránevelték őket arra, hogy a vasút pontos­ságával jelenjenek meg ezeken az etetőállo­másokon. Az állomások egymástól való távol­sága nem volt valami nagy. Őfelsége vaddisz­nóvadászatai csak akkor kezdődtek, mikor már a vadak pontosan be­­voltak gyakorolva, s a fővadásznak megbízható menetrend volt a kezében. Így is nevezték a disznókat: a „három óra huszas“, a „négy negyvenes“, stb. Elindultak tehát — a király és a fővadász — és a szegény „három huszas“ pontosan megjelenik egy bokor mellett. A király rálő, de csak megsebzi. A disznó megáll egy pilla­natra, aztán vadul nekirohan a királynak. A pillanat komoly volt. A király életveszélyben forgott. R. bácsi, mikor az esetet elbeszélte, ezt mondta: „Esküszöm, trónváltozás előtt állunk!“ Ezt átérezve, a fővadász — mielőtt még őfelsége másodszor lőhetett volna — fel­­kapta a puskáját és egyetlen biztos lövéssel leterítette a disznót. Pillanatnyi csönd követ­kezett. A fővadász fellélegzett és várta a kö­szönetét. Őfelsége, aki már célzásra emelte volt puskáját, most lassan leeresztette. Szigo­rú tekintettel fordult a fővadász felé és mindez szót élesen hangsúlyozva ezt mondta neki: — Ki szórakozik itten, ön, vagy én? !.

Next