Aradi Közlöny, 1927. május (42. évfolyam, 96-119. szám)

1927-05-01 / 96. szám

* Krikm of­ trmrr ........................__________ mammsamz* mmm» wm»*M­BMlManMHM9QMMaAttMh­tEM­Ht Pacha püspöki esküje. A pápai nuncius szenteli püspökké az apos­toli kormányzót. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) Pacha Ágoston lebedói címzetes püspök, a Csanádi egyházmegye apostoli kor­mányzója, tegnap délelőtt Bucurestiben Dolci Angelo nuncius kezeibe letette a püspöki es­küt. Az eskütétel fényes egyházi ünnepség ke­retében folyt le a Strada General Berthelot-n levő római katolikus székesegyházban. Jelen voltak az összes bucuresti-i római katolikus papok. Úgy a biboroi, mint Pacha püspök tel­jes egyházi díszben vettek részt a szertartá­son. Először ünnepélyes istentisztelet volt, majd Doici bíboros felolvasta az eskümintát, melyet Pacha püspök hangosan utána mon­dott. Pacha Ágoston megkérte Doici bíborost, hogy vegyen részt a május 15-iki timisoarai beiktatáson, amit Doici meg is ígért. Biztos forrásból jelenthetjük, mint végső megállapí­tást, hogy a timisoarai székesegyházban Dobci bíboros szenteli fel Pacha püspököt, két más püspök, B­­­e­­­i­k Imre oradeai (nagyvá­radi) és Niculescu lugoji gör. kat. püspök segédletével. Pacha püspök különben tegnap este elutazott Bucurestiből. Tisztelgő látoga­tásokat tervezett a kormány tagjainál, de mert a miniszterek nagy része nincs a fővá­rosban, e látogatások elmaradtak. Rabl­ógy­ilkos-üldözés utcákon, háztetőkön, kerítéseken át "A timisoarai rendőrség rémregénybe illő hajsza után elfogott egy szökött rabot, akiben az ani­nai gyárigazgató gyilkosát gyanúsítják. (Saját tudósítónktól.) Tegnap este rend­kí­vül izgalmas, véres rablógyilkos-üldözés folyt le Timisoara, a Gyárváros utcáin, amelynek eredményekép siikerült a rendőrségnek több órai hajsza után kézrekerítenie Muntean János többszörös rablógyilkost a híres Mantu-féle rablóbanda egyik vezérét, az aninai bányaigaz­­gató gyilkosát. A nagy hajszának előzményei a következők­­.­­ Guta Todor, a gyárvárosi rendőrség főnö­ke, a Hend­rich-féle aninai gyilkosság kipatta­násánál —­ ismerve az ottani vidék lakosságát — mindjárt arra gondolt, hogy az aninai gyil­kosságot is a Mantu-féle rablóbanda tagjai kö­vették el. Két rendőrségi besúgó Gutu megbí­zásából érintkezésbe lépett a banda egyes em­bereivel és mikor csütörtök éjjel az orsovai vonatban Timisoara felé utaztak, kártyajáték közben melléjük telepedett egy vad tekintetű férfi. Csakhamar az is játszani kezdett. A két besúgó megrögzött gonosztevőnek adta ki ma­­­­gát, mire az idegen, aki nem volt más, mint Muntean János, a hírhedt rablógyilkos, elmon­dotta, hogy ő volt az aninai gyilkosság egyik végrehajtója. A besúgók behozták Munteant Timisoarára és ott előállttatták magukat M­u­n­­teannal együtt a rendőrségre, azonban az elő­állító rendőr helytelen eljárása következtében, mindhármukat szabadon eresztették, mire Mun­tean gyanút fogva, megszökött két társától. A besúgók jelentették az esetet a gyárvárosi rendőrségein Gutu Todornak, akinek intézkedé­sére a gyárvárosi állomáson lefogták Mun­­teanut, aki ép utazni készült. Bevitték a rendőr­ségre, ahol Costescu titkár alkarta kihallgatni. A rablógyilkos azonban tőrt rántott elő s meg­sebesítve a titkárt, kiugrott az ablakon és fut­ni kezdett éj hajsza kezdődött. Muntean a rendőrséggel szembe levő házba futott és mi­kor az udvart elzáró falon keresztül mászott, a rendőrök utánalőttek, de helyette­ az egyik üldöző rendőrőrmestert találták el, aki halálos sebet kapott. Erre kezdődött meg az igazi üldözés. Mun­tean háztetőkön, utcákon, átjáró házakon, ke­rítéseke­n át menekült, utána a lövöldöző de­tektívek és rendőrök. Aki csak útjába akadt, azt hangosan figyelmeztette, hogy ne meré­szeljen hozzányúlni, mert leszúrja. Végre az Uri-ucca egyik házának pincéjében ráakadtak a kimerült banditára, aki megadta magát és a rendőrségen bevallotta, hogy életfogytiglani fegyházra volt ítélve, de a targu­ venai sóbá­nyákból megszökött. Az aninai szereplést azon­ban erősen taltolta :chargo Muntean négy gimnáziumot végzett és u­gy­anult meg magyarul és szerbi®. Hábo­ru alatt emerkedett meg Mantuval, aki sza­kaszvezető élt és háború után közösen megalakították­ a trés Mantu-féle rablóbandát. Manfort állítólag ő ölte meg és ugyancsak ő gyilkolta meg és rabolta ki Bucurestiben. Cair francia k­ót. Ezért ítélték életfogytiglani fegyházra. Miunteant ma átszállították a timisoarai ügyészség foghá­zába. Kifizették Arad megye régi adósságait. A belügyminiszter likvidálja a megyéknek a magyar rezsimből fenn­maradt adósságait. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) A belügyminisztérium a Banque de Belge pour Etranger bucuresti-i fiókjánál a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank számlájára ma 1.428.000 lejt fizetett be Arad­, Bihar- és Temes megyék, továbbá Salonta, Topolna és Nadlac községek magya rezsim alatti adós­ságai fejében, amelyekkel a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak tartoztak. A belügy­miniszter egyúttal megtette a szükséges in­tézkedéseket, hogy a bucovinai és erdélyi megyék összes tartozásai is likvidálhatók le­gyenek. Halálharang egy minorita rendház fölött. Wild Endre dr. nyilatkozata a szilágysomlyói gimnázium és rendház pusztulásáról. (Arad, április 30). A szilágysomlyói mino­rita rendház fölött megkondult a halálharang s a szerzetesek, tanárok szerteszéledtek a vi­lágba. Ketten maradtak csak ott, a 70 éves Mahalcsik Bonó, aki egy külvárosi paraszt­házban húzta meg magát és Kőhalmi Mihály, a gimnázium volt igazgatója. Kőhalmi most levelet intézett az erdélyrészi minorita rend­főnökséghez Aradra, amelyben megható sza­vakkal kéri, hogy hagyják meg kettőjüket Szi­­lágysomlyón, az ősi fészek helyén. A levelet most kapta meg az aradi rendfőnökség és ez­zel kapcsolatosan kérdést intéztünk Wild Endre dr.-hoz, az aradi rendfőnökség jelenlegi vezetőjéhez, aki elbeszélésével élesen világí­tott rá arra a szomorú bomlási folyamatra, a­melybe kisebbségi egyházaink és intézmé­nyeink kerültek az uj helyzetben. — Szilágysomlyón — kezdte Wild Endre vdr. — a háború előtt szép s egyre fejlődő gim­náziuma volt a rendnek. A háború folyamán a rend a saját költségén hatalmas, kétemeletes palotát építtetett a gimnázium számára s azt a modern pedagógia minden eszközével felsze­relte. Imperiumváltozáskor megjelent az épü­letben a prefektus, a polgármester és a szigu­­rancafőnök, akik kijelentették, hogy tekintet­tel arra, hogy a magyar állam segélyt folyó­sított az építkezéshez, az intézményt állami­nak nyilvánítják és átveszik a román állam tulajdonába. A tanárok még egy ceruzát sem vihettek magukkal. Hiába volt minden tiltako­zás, kérvényezés, az iskolát elvették a mino­ritáktól.­­ A tanári kar a régi épületbe vonult és itt folytatták egy ideig a tanítást, de mivel az intézetet magániskolának deklarálták, tan­szerek sem igen voltak, a növendékek csak­hamar elszéledtek, úgy a világi, mint a pap­tanárok a legnagyobb nyomorba kerültek.­­ Sokan asztalosmesterséget tanultak ki, mások cipészek lettek, vagy földművesek, ismét má­sok pedig repatriáltak. Szellőmunkát végzett a Maharcsik után kinevezett Kőhalmi Mihály igazgató is, aki elkeseredésében cikket írt a helyi lapban. A cikk miatt a tanügyi főható­ság megfosztotta állásától és ezzel a szilágy­­somlyói magyar gimnázium sorsa véglegesen megpecsételődött. A szerzetesek közül csak Mahalcsik és Kőhalmi maradtak a városban. Az agrárreform betetőzte a pusztulást. A rendnek 106 holdas birtokát kisajátították és a két szerzetes teljesen kifosztva nyomorgott. Kőhalmi privátszorgalomból tíz holdas szöllőt szerzett magának, melyet maga műveit meg. 1925. év augusztusában az erdélyi rendtarto­mány inspiriálására Romániába jött O­r­­­i­c­h Alfonso római generális. Körútján Szilágy­­somlyóra érkezve, megdöbbenve látta a pusz­tulást és miután az ott levő két rendtag már sem papi, sem tanári hivatást nem gyakorol­hatott és a rendház létalapjában megrendült. Rómába visszatérve, a generális kieszközölte a legfelsőbb pápai kongregációnál a szilágy­­somlyói rendház bezárását, annál is inkább, mert hiszen sem iskolája, sem temploma sincs már, mindössze egy kis rozoga kápolna a kertben. A két tag erre áthelyezést kapott más házakba, az épületet pedig több évre bér­beadták abban a reményben, hogy talán sike­rül még az­ idők folyamán a tanítást folytatni. A hetven éves Mahalcsik Bono, aki életé­nek legnagyobb részét Szilágysomlyón töltöt­te, nem akart megválni a várostól és noha bármely rendházban nyugalmasan és kényel­mesen elhelyezkedhetett volna, inkább kiköl­tözött saját kis parasztkunyhójába, ahol­­ ke­servesen tengeti öreg napjait. Kőhalmi igaz­gató a bérbeadási szerződések megkötése s a rendház szellőjének gondozása miatt marad Szilágysomlyón, de mivel a legutóbbi napok­ban a rendház összes ingóságait értékesítet­ték, nemsokára ő is elfoglalja új állomáshe­lyét. A parasztkunyhóban nyomorgó, lokál­­patrióta Mahalcsik szerzetes pedig bármikor otthagyhatja remeteéletét és beköltözhet az aradi minorita­ rendházba. Aradi orvos Lélszázados misen­na Leitner Ernő dr. ötvenesztendős orvosi mű­ködése. (Arad, április 30.) Az aradi orvostársa­dalom körében meleg ünneplésre készülnek. Most ünnepli meg dr. Leitner Ernő köz­szeretetben álló aradi orvos 50 esztendős ju­bileumát, amelynek alkalmával kartársai lel­kes ünneplést készítenek elő számára. Dr. Leitner Ernő neve valóságos fogalom Aradon. Egyike a legképzettebb aradi gyermekgyó­gyászoknak. Magánélete csöndes, elvonult volt mindig, sohasem kereste a feltűnést, az ünnepeltetést és most, amikor félszázados ju­bileumát ünnepli, most is hallgatott róla és csak néhány hozzá közelálló személy tudta, hogy immáron fél évszázada annak, hogy dr. Leitner Ernő megkezdte a legszebb hivatás gyakorlását: az emberi fájdalmak enyhítését, a kisgyermekek, a jövő generációjának gyó­gyítását. Az­ akkori kisgyermekek,­ akiket egykoron kezelt, ma már felnőttek, sőt idős emberek, de még mindig rajongó szeretettel beszélnek dr. Leitner Ernőről, aki lelkes apos­tola hivatásának. Dr. Leitner Ernő 1877-ben jött Aradra, ahol mint az aradmegyei közkór­ház orvosa kezdte meg működését. Később városi kerületi orvos lett, majd amikor megis­merték nagy tudását, mind magasabb állások­ba került. A gyermekmenhely igazgató-főor­vosa lett és tiszteletbeli városi főorvos, Aradváros előkelő társadalmának kedvelt or­vosa. A háború első éveiben teljesen magán­praxisának adta magát. Dr. Leitner Ernő ma 76 esztendős, munkában gazdag múlt áll mö­götte és Arad város társadalmának tisztelete övezi körül fehér, ősz fejét. Az ünneplés, ame­lyet Arad aranydiplomás orvosa számára elő­készítenek, talán még ma is titok előtte, az is lehet, hogy ki akar majd térni minden nyilvá­nos ünneplés elől, de orvostársai az egyszer rábírják majd, hogy fél évszázada nehéz, ko­moly munkával háta mögött álljon előre, hogy mindenki tudomásul vehesse: ilyennek kell lennie az igaz orvosnak, a vészes halál­angyal leküzdőjének, akinek kezében emberi életek és emberi sorsok fekszenek. — Az aradi minorita kulturház felszente­lése. Az aradi minorita-rend által épített pom­pás kulturház belső festése és diszítő munkái májusban befejezést nyernek, ugyannyira, hogy a nagyszerű épület felszentelését és ün­nepélyes megnyitását június 5-ikére tűzték ki. A pünkösdkor lezajló többnapos ünnepség rendezési munkáját száztagú hölgybizottság végzi, mely május 5-én délután 6 órakor tart­ja első megbeszélését a kultúrház kister­mében.

Next