Aradi Közlöny, 1927. június (42. évfolyam, 120-140. szám)

1927-06-01 / 120. szám

Arad, XXXXII. évf. 120-ik szám, Egyes pedtéig tea 5 . vasárnap 6 lej. 1927 junius 1. Szerda. Szerkesztőség: Arad, Acsev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat Bujev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg-ur) Sürgönyeim: Közlöny. Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Meg­elenik naponta reggel. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő : STAUBER JÓZSEF. ELÖFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 960 Lej 430 Lej 240 Lej 80 Lej Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 bánival több Bízzunk a lejben! írta: Pacusaru Brutus, az aradi kereskedelmi és iparkamara főtitkára. Sokan vannak, akik a gazdasági konszoli­dáció terén elért eredményeket nem ismerve, vagy igazi értéküket nem ismerve fel, ma is indokolatlan bizalmatlanságot mutatnak a lej életképességével szemben. Valutánk érték­­csökkenésének főbb okai a következők vol­tak: 1. a szabályszerű aranyfedezet nélküli bankjegykibocsájtások; 2. az ércfedezet hiá­nya, minthogy az 1913-ban Moszkvában elhe­lyezett aranykészletet a bolsevikiek nem szol­gáltatták vissza; 3. a külföldi tartozások ren­dezése körül mutatkozó késedelem. Az ércfedezet nélküli bankjegyek kibo­­csájtása az 1921. év végén megszűnt; a kibo­­csájtott és ma forgalomban levő bankjegyek — 30 papirnert számítván egy arany lenne — a Banca Nationalanak ma birtokában levő érc­fedezettel a szabályszerűleg megkívánt 40, il­letve 33 százalékos fedezetnél nagyobb fedeze­tet találnak. Az állam is rendezte csaknem összes bel- és külföldi függő adósságait (a még rendezetlenek egészen jelentéktelenek), rendezte továbbá az importőrök külföldi kö­telezettségeit is. Az állami költségvetés évek óta egyensúlyban van és 1922. év óta minden évben jelentékeny felesleggel zárul. Az állam és a Banca Naţionala között 1925. május 19-én kötött egyezmény értelmében tilos minden új bankjegy-kibocsájtás, még akkor is, ha meg volna hozzá a forgalomban levő bankjegyek fedezetével arányban álló aranyfedezet. Ez egyezmény korszakos jelentőségére való te­kintettel röviden vázolom annak tartalmát: 1. A Banca Naţionala köteles bizonyos tartaléko­kat és jövedelmeket kizárólag az ércfedezeti alap növeléséhez szükséges aranyvásárlásokra fordítani. (Ezt az aranyat a napi áron vásárol­ják, ma körülbelül 110.000 lejért kilogrammon­ként és arany-lej értékben könyvelik el, vagyis 3437 lejnek 1 kilogrammot.) 2. Létesítettek egy alapot, melynek ren­deltetése az, hogy az államnak a Banca Na­­tionala-val szemben fennálló tartozását csök­kentse. Ezt az alapot, melyet a Banca Nationa­la kezd, különböző állami jövedelmek táplál­ják (a forgalmi adó jövedelmének egy­harma­da, a petroleum- és aranykutatmányi díjak, az államnak a Banca Nationaliatól, az állami letét­pénztártól, az ipari hitelintézettől, a komer­­cializált vállalatokból befolyó jövedelmei stb.) Ezek a jövedelmek a Banca Nationalahoz foly­nak be s ugyancsak erre az alapra kerülnek Németországtól a germán lejek kibocsájtásá­­ért járó kártérítési összegek, az állami bányák­ban termelt arany mennyis­égek, az elveszített bankjegyek értéke és végül a volt ellenséges alattvalók zár alá helyezett javainak likvidálá­sából befolyó jövedelmek. A fent felsorolt jövedelmi források bevé­telei kizárólag az államinak a Banca Nationa­­la-val szemben fennálló tartozásának csökken­tésére szolgáló alapot szaporítják és évenként — az egyezmény feltételei szerint — legalább 650 milliót kell kitenniök, míg ha a bevételek nem érnék el ezt az összeget, úgy az állam köteles a hiányt kiegészíteni. Az egyezmény 1926. január 1-én lépett életbe ,és az első évben 797 milliót eredményezett, míg a mai napig ez az összeg körülbelül 1100 millióra emelke­dett fe. Az egyezmény azt a megállapodást tartalmazza, hogy minden é­v végén a pénz­ügyminiszter a Banca Nationala-val egyetér­tésben meg fogja állapítani, hogy a törlesztési­­alapból mennyi vétessék el az államnak a Ban­ca Nationala-val szemben fennálló tartozásá­nak csökkentésére és ezzel az összeggel ke­­resbedik a bankjegy-forgalom, vagyis a for­galomból kivonnak az összegnek megfelelő ér­tékű bankjegyet.­­A folyó évben nem­­vontak ki a forgalom­ból bankjegyeket, hanem az egész törlesztési alapot az állam a Banca Naţionala rendelkezé­sére bízta, hogy ennek az úgynevezett ,,manőv­­íírozási alapnak“ segítségével a bank közbe­léphessen a piacon, valahányszor a lej árfo­lyam-hullámzásának kiegyensúlyozására van szükség. A bankjegykibocsájtási tilalom, az érdfe­­dezet helyreállítása, az állami tartozások tör­lesztésére szolgáló alap létesítése,­­ a Banca Naţionala által ezek a különböző utakon fel­használt eszközök mind ugyanazt a célt szol­gálják: valutánk megszilárdítását. Romániának erőfeszítéséről és az elért eredmény­ekről ma­gasztaló hangon emlékeztek meg a legszámot­tevőbb külföldi újságok és folyóiratok, sokszor a legismertebb közgazdasági vezérférfiak alá­írásával megjelent cikkekben is. De az eredmé­nyeket mi magunk jobban láthatjuk, mint bárki más. Az egyezmény életbelépésének első éve után a lej kezdte már összeszedni magát. Árfolyamát ma már a belföldi pénzvilág irá­nyítja és nem a külföldi, amely elveszítette az a la baisse-spekuláció kezdeményezési lehető­ségét. Bizonyítja ezt az az eset, amely a télen történt, mikor a Banca Naţionala­ erélyes köz­belépésére elismertettük a külfölddel is ezt a reális árfolyamot, melyet a belföldi gazdasági élet fogadott el és árfolyam-csökkenésről most már nem lehet szó, hanem inkább állandó emelkedési irányzatról. Egyszóval minden lehetséges elővigyáza­tossági rendszabály foganatosíttatott valutánk — bizonyos külföldi pénzügyi körökben szí­vesen látott — esésének megakadályozására és ez a helyzet feljogosít arra, hogy újból kije­lentsem: a lej nem eshetik többé, mert sorsa ma már a Banca Naţionala vezetőinek kezébe van letéve. Ez a vezetés, melyet a valutáris kérdésekben­­a politikai pártok között is fenn­álló és éppen a közelmúltban­ megnyilvánult összhang támogat, megfelelő biztosíték arra, hogy minden megértő állampolgár lelkében bi­zalmat ébresszen a valutánk konszolidációjá­nak terén elért eredmények iránt. Tábornok a nemzeti kormány élén. Érdekes kombinációk a nemzeti kormány létesítése körül. — A kormánypárti sajtó erőteljesen cáfol, az ellenzéki körökben továbbra is hangoztatják a nemzeti kormány megalakításának szükségességét. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójá­­nak távirata.) A nemzeti kabinet kérdése, — amely már hónapok óta kísértett — úgy látszik a legkomolyabb megvalósulás felé közeledik. Egyes verziók már azt is tudni vélik, hogy még a mai nap folyamán döntés történik a nemzeti­ kormány sorsa felől, mert az összes pártvezérek felhívást kaptak álláspontjuk kifej­tésére s egyes lapok szerint állítólag mind­egyik párt a nemzeti­ kabinet mellett nyilatko­zott. Érdekes az a körülmény is, hogy az ese­ményekkel kapcsolatos egyes verziók már mint befejezett tényt tárgyalják azt is, hogy az új kormány megalakítására Hiotu udvari minisz­ter, vagy Presan tábornok kapnának megbíza­tást és hogy a kormánynak sem Averescu, sem Bratianu Ionel nem lennének tagjai. Ha­sonló hírt közöl az Universul is és meg­jegyzi, hogy a nemzeti egység kormányának eszméjét valamennyi párt kedvezően fogadta s ezért megvalósítása teljességgel lehetségesnek látszik. A Dimineaţa értesülése szerint különben a kérdés körül már napok óta állandó tanácsko­zás folyik az egyes pártok vezérei között. Vég­leges megállapodások azonban nem történtek,­­mert Maniu váratlanul Clujra utazott. Mind­azonáltal annyi kiszivárgott, hogy úgy Ave­rescu, mint Bratianu Ionel ellene vannak a megoldásnak hogy az uj kabinetet Hiotu, vagy Presan tábornok alakítsa meg s erre az esetre a leghatározottabban amellett foglaltak állást, hogy az uj kormányban sem a liberális, sem a néppárt nem fog résztvenni. Érdekes azonban a­ Dimineata egy másik — állítólag autentikus –helyről szerzett értesülése , amely szerint Averescu valószínűleg még a holnapi nap fo­lyamán kihallgatáson jelenik meg őfelsége előtt és az uralkodónak Bratianu Ionest ajánla­ná kormányelnökségre. A lap úgy tudja, hogy ebben az esetben a néppárt is részt venne a­­nemzeti­ kormányban. Bratianu Ionel különben tegnap este ismét visszaérkezett a fővárosba és nyomban tanácskozásokat kezdett Hiotóval. A tanácskozások négyszemközt folytak le és mindössze annyi került nyilvánosságra, hogy­ Bratianu szerint a nemzeti­ kabinet csak abban az esetben volna életképes, ha annak élére ko­moly, bevált politikus kerülne, aki garanciát tud nyújtani arra nézve, hogy a nemzeti­ kor­mány nem helyezkedik diktatórikus alapokra. •Ez volna, állítólag Bratianu Ionel feltétele, ame­lyet a kormánypárt nevében is tett volna, az­zal a hozzáfűzéssel, hogy a nemzeti­ kormány­nak a nemzeti­ parasztpárt vezérei semmi kö­rülmények között nem lehetnek tagjai. Ezeket a híreket a lapok azonban fenntartással köztik és megjegyzik, hogy más oldalról szerzett ér­tesülések szerint viszont a kérdésben már meg­állapodás jött volna létre Averescu, Bratianu és Maniu között az együttműködésre vonatko­zólag. A Cuvântul többek között egy a Coanda tábornoknak adandó megbizatásról is tud. A lap szerint az uralkodó az előbbi kettő közül ezt a harmadik megoldást tartaná a legegész­ségesebbnek. Ezzel szemben viszont egyelőre annyi tény, hogy Coanda vonakodik a megbí­zatás elfogadására és ő maga Averescut, vagy Bratianut fogja ajánlani őfelségének. A külön­féle hírekkel szemben egyébként a Cuvânt«! azt a híradást közli, hogy a parlamentet bár­milyen megoldás esetén sem oszlatják fel. Sor­­­ga professzor a nemzeti­ kabinet kérdésében ma a következő nyilatkozatot tette: — Ha arról lesz szó, hogy az új kormány­ élére odavaló és a helyzetnek megfelelően al­t­okalmas politikus kerülne, akkor magam is igennel felelek a felvetett kérdésre. Addig azonban, amíg egyéni érdekek vannak előtér. Lapunk sank száma 10 oldal.

Next