Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)

1927-08-23 / 185. szám

, assamtus 73. 0 7, C­n *1 Y Az utolsó órákban is bizonytalan a bostoni kivégzés. Ellentmondó hírek a halálraítélt két anarchista végleges sorsáról. Egyes hírek szerint mégis elhalasztják a kivégzést, más hírek szerint már a villamosszékhez rendelték a hóhért. (Az Aradi Közlöny távirati tudósítása.) Sacco és Vanzetti utolsó órái a végletekig fel­fokozták az egész világ közvéleményének fi­gyelmét. Úgy látszik, minden intervenció, min­den kérvényezés hiábavaló, minden fórumon visszautasították revíziós kérvényüket és ha ma éjszakáig valamilyen egészen rendkívüli, meglepetésszerű hathatós intervenció nem tör­ténik érdekükben, mire ezek a sorok megjelen­nek, a két anarchista, akinek sorsa heteken át izgalomban tartotta a világot, már halott. A két fogoly néma apátiával várja a hajnalt, az a reménysugár, amely két héttel ezelőtt az el­halasztásban felcsalogott szemeik előtt, lidérc­­fénynek bizonyult csupán és most már újra, mint két héttel ezelőtt, mindennel leszámolva, készülnek a halálra. Bűnösen-e, vagy ártatla­nul, azt csak ők tudják... Vanzetti mindeneset­re ártatlannak vallja magát, amit bizonyig Bar­tolomei Vanzetti rövid életrajza is. A halál kü­szöbén álló anarchista önéletrajzában elmond­ja élete folyását, s bár beleenyugodott az el­kerülhetetlen végzetbe, ártatlanságát hangoz­tatja. Az utolsó órák eseményeiről tudósítá­sunk az alábbiakban számool be: „Nagy léptekkel közeledik a kivégzés idő­pontja ,­ életemről nem lehet sokat mesélni. Szü­leimnél éltem 13 éves koromig, egy piemonti kicsiny olasz városkában, iskolába jártam és azt gondoltam, hogy tanulmányaimat folytat­hatom. Apám azonban szegény ember volt és így én már kicsiny gyermek­koromban meg­ismerkedtem az élettel, amely számomra nem hozott mást, mint munkát, munkát és csalódá­sokat. Idegen emberek határoztak sorsom fe­lett. Reggel 7 órától este 10 óráig kellett ne­héz munkát végeznem. Hat évig kibírtam, az­után megbetegedtem. Anyám, aki nagyon sze­retett, hazavitt és ágyba fektetett. Szüleimnél maradtam egészségem teljes visszaveréséig. Ez volt életem legboldogabb korszaka. Azután jött Amerika. A quarantaine volt az első meglepetés. Láttam, hogy az amerikai hivatalnokok a bevándorlókat állatok módjára kezelik. Egyetlenegy barátságos, vagy biztató szavuk sem volt. Newyorkba való megérkezé­semkor nem volt valami sok cent a zsebem­ben. Hosszas keresés után végre foglalkozást találtam, mint edény­tisztító, egy vendéglő­ben, majd egy másikban. Megpróbálom kibír­ni, azonban éjjel-nappal sütöttek, a hőség elvi­selhetetlen volt, nem volt világítás és lehetet­­­len volt éjjel aludni. Nem bírtam ki tovább. Az uccán még rosszabb volt. Kettő-­ esztendő volt. Szabad ég alatt aludtam és a szemétben rothadt burgonyát keresgéltem. Az éhség fa­lura űzött, farmról-farmra vándorolt­a­m anél­kül, hogy munkát találtam volna. Koldultam, hogy éhen ne haljak. Connecticut államban végre munkát találtam, mint bányász. Két évig maradtam ott. Ekkor rájöttem arra, hogy az osztályöntudat nem esztelen frázis és­ azok, akik rendelkeznek vele, emberséges érzésű lé­nyek. Két év múlva visszatértem Newyorkba és a szállodaszakmában dolgoztam. Egy-egy helyen csak néhány hónapig maradhattam, mindenütt hamar elbocsájtottak. Akkor még nem tudtam, hogy mi az oka ennek, később rá­jöttem arra, hogy ez az ügynökök munkája, akik annál többet keresnek, minél több embert helyeznek el. Sok kalandos élmény után Ply­­mouthba kerültem, amely lakóhelyem maradt addig a napig, amíg rablógyilkossággal meg nem gyanúsítottak. Eleinte elég rendes viszo­nyok között éltem, volt munkám, azonban csakhamar újból elvesztettem. Gyűléseken való részvételem lehetetlenné tette, hogy mun­kát kapjak. Ennek ellenére egyetlen munka­adóm sem tagadhatta, hogy szorgalmas és kö­telességtudó munkás voltam. F~—'‘^n bűnöm abban állott, hogy társaimat fel akartam vilá­gosítani súlyos helyzetükről. Egészségem nem­ volt a legjobb és a nél­külözések szintén megtették a magukét. Hon­vágyat kaptam napos hazám után. Apám és jó testvérem, Luigia minden levélben kértek, hogy jöjjek haza. Én az uccákon halat árultam. Nem kerestem sokat, azonban dolgoztam, dol­goztam, hogy tovább tengődhessek. Nem kel­lett sokáig halat árulnom: 1919. májusában, egy az anarchista­ kivégzések ellen irányuló tiltakozó gyűlés előkészítése ut­én letartóz­tattak jó barátommal, Nicola Sac­c­oval együtt. Akkor kezdődött az a rettenetes história, ame­lyet ma már az egész világ ismer. Ez hét esz­tendő előtt volt. Nagy léptekkel közeledik a kivégzés idő­pontja... Szilárd meggyőződésem, hogy az emberi­ség történelme még nem kezdődött meg, az előtörténetem első stádiumában vagyunk. Utolsó pillanatomig anarchista maradok, mi­vel meggyőződésem, hogy az Ember csakis a szabadságban lehet nagy és nemes. Az utolsó percben is megmozgatnak minden követ a védők. A newyorki jelentések arról számolnak be, hogy Brabdeis, a szövetségi törvényszék bí­rája a Sacco és Vanzetti kivégzésének elhalasz­tására beadott indítványt azzal a megokol­ás­sal utasította vissza, hogy ez esetben szemé­lyes érdekeik játszanak közre és egyesek ér­dekeik kielégítését keresik az ügyben. A was­hingtoni jelentések szerint a védőknek sikerült Borath szenátort arra bírni, hogy amennyiben a védők bebizonyítják neki Sacco és Vanzetti ártatlanságát, hajlandó mindent elkövetni, hogy perújítást eszközöljön ki az ügyben. Boraht most repülőgépen viszik a nyugatról keletre s most akarják rábírni, hogy személyeseen kérje táviratilag Fuller kormányzót a kivégzés el­halasztására. Újból fellángoltak a tüntetések, megismétlőd­tek a tiltakozások. A bostoni jelentések szerint tegnap egy többezer emberből álló tömeg tüntetett a halál­raítéltek mellett. A rendőrség azonban szétver­te a tüntetőket. Ma reggel a kormányzóság épülete előtt kilenc gyanúsan viselkedő embert tartóztattak le. Azt hiszik, hogy további me­rényletekre kerül sor, miután a rendőrség ér­tesülése szerint több mint száz anarchista van útban Newyorkból Boston felé. A hatóságok ezért szigorú rendszabályokat foganatosítot­tak. A fogház körül megháromszorozták az őrséget, a város valamennyi magaslati pont­jain gépfegyvereket és fényszórókat helyeztek el. Ma különb­en harmadszor is megkísérelték a szövetségi törvényszéknél, hogy a perújítás elrendeltessék, azonban ismét eredménytelenül. A londoni jelentések szerint az angol munkás­­szervezetek táviratilag folyamodtak Fuller kormányzóhoz a kivégzés elhalasztása és a perújítás elrendelése érdekében. A táviratot a Trade Union részéről Ricks, a munkáspárt ré­széről Henderson írta alá. A Daily Telegraf newyorki jelentése szerint lehetséges, hogy a kormányzó ismét elrendeli a kivégzés elhalasz­tását. Ellentmondó hírek a kivégzés elhalasztásáról. A késő éjszaka érkező jelentések megle­hetősen ellentmondóak. Az egyik newyorki je­lentés arról számol be, hogy Sacco és Van­zetti védőinek sikerült annyit elérniök az igaz­ságügyminisztériumnál, hogy fel fogják szólí­tani Fuller kormányzót és a főügyészt, küld­jön ki egy vizsgálóbizottságot az ügy tanulmá­nyozására. A bizottság elnöke Lowell rektor és tagjai a Harvard egyetem tanárai lesznek s át fogják tanulmányozni az ügyre vonatkozó összes titko­s aktákat. Ezután határoznak afe­lett, hogy van-e helye a perújításnak. A vizs­gálat végcéléig természetesen elhalasztanák a kivégzést. A másik, ugyancsak Newyorkból ér­­kezett jelentés viszont arról számol be, hogy a hóhért, illetve a mechanikust, a kivégzés tanait és a törvényszéki orvosokat ma hajnalra már berendelték a kivégzés színhelyére. A római jelentések szerint az olasz légió elnöke távira­tozott Coolidge elnöknek, kérve, hogy mentse meg Sacco és Vanzetti életét. Így áll egyelőre a helyzet a két anarchista körül és a világ iz­galommal várja, foganatja lesz-e az újabb in­tervencióknak és elhalasz­tják-e a kivégzést ? Tovább folynak a kombinációk Pazsithy püspöksé­géről. Illetékes körök a szatmári püspöki koadjutor kinevezését a konkordátum aláírásának elője­leként tekintik. — Egyesítik-e a szatmári és a nagyvárad püspökségeket. (Az Aradi Közlöny szatmári tudósítójától.Jj Bár illetékes helyen határozottam cáfolják, még­­­is tovább szárnyal a­z a híradás, hogy Róma ki­­nevezte a szatmári egyházmegye püspöke mel­­lé utódlási joggal Pazsithy Bonaventura aradi minorita remdfőnököt koadjutornak. A római szentszék részéről történt eme magas rendelke­zés annál meglepőbb, mert hiszen Bornemissza Tibor szatmári püspök magas kori dacára bir­tokában van teljes szellemi frisseségének és bi­zonyos lábfájástól eltekintve egészséges is úgy, hogy a koadjutor kinevezésének nem lehetnek­ ilyen okai, hanem valamely más — beavatottak szerint politikai­­ okok vezették a Vatikánt a kinevezésnél. A püspöki aulába ma sem érkezett híradás arról, hogy a Pazsithy koadjutor­­ kinevezése megtörtént volna, de ez — mondották nekünk — nem zárja ki azt, bár szokattan dolog, hogy, ilyen magas egyházi kinevezés, mint a koadju­tor kinevezése, előbb jusson el a közvélemény-­­be, mintsem az illetékesek értesítést kaptak vol­na róla. Az természetes, hogy Pazsithy, mino­rita atya egyáltalában nem akadálya annak, hogy betölthesse azt az egyházi méltóságot, mert hiszen kiléphet a rendből, amire már a múltban volt is több példa. Bizonyos körökben messzemenő következ­tetéseket vonnak le abból, hogy Pazistiny koad­jutori kinevezése máris megtörtént. Mivel az egyházmegye adminisztrálása nem teszi szük­ségessé a koadjutor kinevezését, úgy látják — mint említettük — hogy magasabb politikai szempontok érvényesültek a kinevezés megtör­ténténél. Beavatott helyről vonatkozóan a kö­vetkező információkat kaptuk: — Mielőtt a Vatikán és a román kormány között kötendő konkordátumra vonatkozó tár­gyalások befejeződtek, hosszas tanácskozás után az az előzetes megállapodás jött létre, hogy egyesítik a nagyváradi és a szatmári ró­mai katolikus egyházmegyéket és az uj e­­gy­­házmegyének, amelynek neve szatmár-nagy­­váradi egyházmegye lenne, Szatmár lesz a püs­pöki székhelye. Ennek a­z új egyházmegyének püspökéül Pazsithy Bonaventura volt kisze­melve és az is volt a terv, hogy csak akkor ke­rül megvalósításra ez a kombináció, amikor a szatmári püspöki szék megüresedik. Hogy a kinevezés utódlási joggal bíró koadjutor sze­mélyében máris megtörtént, ebből arra követ­keztetnek, hogy a Vatikán és a bukaresti kormány kö­zött kötendő konkordátum aláírásának eddigi akadályai elhárultak, a kor­mány föladta eddigi, sok tekintetben merev álláspontját és ezt honorálta a szentszék evvel a kinevezéssel. Másik kombinációt ne vonnak le ebből a kinevezésből. Az a vélemény ugyanis, hogy a koadjutornak a konkordátum aláírása előtt tör­ )( A százon egyik leg­nagyobb kelendő slágere a: K­álla­ltörölv Ma, a Marosparti mozgószínházban __________________________ _________ ft — _______I­ ticanootis»­. 12 felvonásban, a kettős főszerepben ELMO LINCOLN. Az előadások folytatólagosak, fél 9 és 10 órakor kezdődnek. )(

Next