Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)
1927-08-23 / 185. szám
, assamtus 73. 0 7, Cn *1 Y Az utolsó órákban is bizonytalan a bostoni kivégzés. Ellentmondó hírek a halálraítélt két anarchista végleges sorsáról. Egyes hírek szerint mégis elhalasztják a kivégzést, más hírek szerint már a villamosszékhez rendelték a hóhért. (Az Aradi Közlöny távirati tudósítása.) Sacco és Vanzetti utolsó órái a végletekig felfokozták az egész világ közvéleményének figyelmét. Úgy látszik, minden intervenció, minden kérvényezés hiábavaló, minden fórumon visszautasították revíziós kérvényüket és ha ma éjszakáig valamilyen egészen rendkívüli, meglepetésszerű hathatós intervenció nem történik érdekükben, mire ezek a sorok megjelennek, a két anarchista, akinek sorsa heteken át izgalomban tartotta a világot, már halott. A két fogoly néma apátiával várja a hajnalt, az a reménysugár, amely két héttel ezelőtt az elhalasztásban felcsalogott szemeik előtt, lidércfénynek bizonyult csupán és most már újra, mint két héttel ezelőtt, mindennel leszámolva, készülnek a halálra. Bűnösen-e, vagy ártatlanul, azt csak ők tudják... Vanzetti mindenesetre ártatlannak vallja magát, amit bizonyig Bartolomei Vanzetti rövid életrajza is. A halál küszöbén álló anarchista önéletrajzában elmondja élete folyását, s bár beleenyugodott az elkerülhetetlen végzetbe, ártatlanságát hangoztatja. Az utolsó órák eseményeiről tudósításunk az alábbiakban számool be: „Nagy léptekkel közeledik a kivégzés időpontja , életemről nem lehet sokat mesélni. Szüleimnél éltem 13 éves koromig, egy piemonti kicsiny olasz városkában, iskolába jártam és azt gondoltam, hogy tanulmányaimat folytathatom. Apám azonban szegény ember volt és így én már kicsiny gyermekkoromban megismerkedtem az élettel, amely számomra nem hozott mást, mint munkát, munkát és csalódásokat. Idegen emberek határoztak sorsom felett. Reggel 7 órától este 10 óráig kellett nehéz munkát végeznem. Hat évig kibírtam, azután megbetegedtem. Anyám, aki nagyon szeretett, hazavitt és ágyba fektetett. Szüleimnél maradtam egészségem teljes visszaveréséig. Ez volt életem legboldogabb korszaka. Azután jött Amerika. A quarantaine volt az első meglepetés. Láttam, hogy az amerikai hivatalnokok a bevándorlókat állatok módjára kezelik. Egyetlenegy barátságos, vagy biztató szavuk sem volt. Newyorkba való megérkezésemkor nem volt valami sok cent a zsebemben. Hosszas keresés után végre foglalkozást találtam, mint edénytisztító, egy vendéglőben, majd egy másikban. Megpróbálom kibírni, azonban éjjel-nappal sütöttek, a hőség elviselhetetlen volt, nem volt világítás és lehetetlen volt éjjel aludni. Nem bírtam ki tovább. Az uccán még rosszabb volt. Kettő- esztendő volt. Szabad ég alatt aludtam és a szemétben rothadt burgonyát keresgéltem. Az éhség falura űzött, farmról-farmra vándoroltam anélkül, hogy munkát találtam volna. Koldultam, hogy éhen ne haljak. Connecticut államban végre munkát találtam, mint bányász. Két évig maradtam ott. Ekkor rájöttem arra, hogy az osztályöntudat nem esztelen frázis és azok, akik rendelkeznek vele, emberséges érzésű lények. Két év múlva visszatértem Newyorkba és a szállodaszakmában dolgoztam. Egy-egy helyen csak néhány hónapig maradhattam, mindenütt hamar elbocsájtottak. Akkor még nem tudtam, hogy mi az oka ennek, később rájöttem arra, hogy ez az ügynökök munkája, akik annál többet keresnek, minél több embert helyeznek el. Sok kalandos élmény után Plymouthba kerültem, amely lakóhelyem maradt addig a napig, amíg rablógyilkossággal meg nem gyanúsítottak. Eleinte elég rendes viszonyok között éltem, volt munkám, azonban csakhamar újból elvesztettem. Gyűléseken való részvételem lehetetlenné tette, hogy munkát kapjak. Ennek ellenére egyetlen munkaadóm sem tagadhatta, hogy szorgalmas és kötelességtudó munkás voltam. F~—'‘^n bűnöm abban állott, hogy társaimat fel akartam világosítani súlyos helyzetükről. Egészségem nem volt a legjobb és a nélkülözések szintén megtették a magukét. Honvágyat kaptam napos hazám után. Apám és jó testvérem, Luigia minden levélben kértek, hogy jöjjek haza. Én az uccákon halat árultam. Nem kerestem sokat, azonban dolgoztam, dolgoztam, hogy tovább tengődhessek. Nem kellett sokáig halat árulnom: 1919. májusában, egy az anarchista kivégzések ellen irányuló tiltakozó gyűlés előkészítése utén letartóztattak jó barátommal, Nicola Saccoval együtt. Akkor kezdődött az a rettenetes história, amelyet ma már az egész világ ismer. Ez hét esztendő előtt volt. Nagy léptekkel közeledik a kivégzés időpontja... Szilárd meggyőződésem, hogy az emberiség történelme még nem kezdődött meg, az előtörténetem első stádiumában vagyunk. Utolsó pillanatomig anarchista maradok, mivel meggyőződésem, hogy az Ember csakis a szabadságban lehet nagy és nemes. Az utolsó percben is megmozgatnak minden követ a védők. A newyorki jelentések arról számolnak be, hogy Brabdeis, a szövetségi törvényszék bírája a Sacco és Vanzetti kivégzésének elhalasztására beadott indítványt azzal a megokolással utasította vissza, hogy ez esetben személyes érdekeik játszanak közre és egyesek érdekeik kielégítését keresik az ügyben. A washingtoni jelentések szerint a védőknek sikerült Borath szenátort arra bírni, hogy amennyiben a védők bebizonyítják neki Sacco és Vanzetti ártatlanságát, hajlandó mindent elkövetni, hogy perújítást eszközöljön ki az ügyben. Boraht most repülőgépen viszik a nyugatról keletre s most akarják rábírni, hogy személyeseen kérje táviratilag Fuller kormányzót a kivégzés elhalasztására. Újból fellángoltak a tüntetések, megismétlődtek a tiltakozások. A bostoni jelentések szerint tegnap egy többezer emberből álló tömeg tüntetett a halálraítéltek mellett. A rendőrség azonban szétverte a tüntetőket. Ma reggel a kormányzóság épülete előtt kilenc gyanúsan viselkedő embert tartóztattak le. Azt hiszik, hogy további merényletekre kerül sor, miután a rendőrség értesülése szerint több mint száz anarchista van útban Newyorkból Boston felé. A hatóságok ezért szigorú rendszabályokat foganatosítottak. A fogház körül megháromszorozták az őrséget, a város valamennyi magaslati pontjain gépfegyvereket és fényszórókat helyeztek el. Ma különben harmadszor is megkísérelték a szövetségi törvényszéknél, hogy a perújítás elrendeltessék, azonban ismét eredménytelenül. A londoni jelentések szerint az angol munkásszervezetek táviratilag folyamodtak Fuller kormányzóhoz a kivégzés elhalasztása és a perújítás elrendelése érdekében. A táviratot a Trade Union részéről Ricks, a munkáspárt részéről Henderson írta alá. A Daily Telegraf newyorki jelentése szerint lehetséges, hogy a kormányzó ismét elrendeli a kivégzés elhalasztását. Ellentmondó hírek a kivégzés elhalasztásáról. A késő éjszaka érkező jelentések meglehetősen ellentmondóak. Az egyik newyorki jelentés arról számol be, hogy Sacco és Vanzetti védőinek sikerült annyit elérniök az igazságügyminisztériumnál, hogy fel fogják szólítani Fuller kormányzót és a főügyészt, küldjön ki egy vizsgálóbizottságot az ügy tanulmányozására. A bizottság elnöke Lowell rektor és tagjai a Harvard egyetem tanárai lesznek s át fogják tanulmányozni az ügyre vonatkozó összes titkos aktákat. Ezután határoznak afelett, hogy van-e helye a perújításnak. A vizsgálat végcéléig természetesen elhalasztanák a kivégzést. A másik, ugyancsak Newyorkból érkezett jelentés viszont arról számol be, hogy a hóhért, illetve a mechanikust, a kivégzés tanait és a törvényszéki orvosokat ma hajnalra már berendelték a kivégzés színhelyére. A római jelentések szerint az olasz légió elnöke táviratozott Coolidge elnöknek, kérve, hogy mentse meg Sacco és Vanzetti életét. Így áll egyelőre a helyzet a két anarchista körül és a világ izgalommal várja, foganatja lesz-e az újabb intervencióknak és elhalasztják-e a kivégzést ? Tovább folynak a kombinációk Pazsithy püspökségéről. Illetékes körök a szatmári püspöki koadjutor kinevezését a konkordátum aláírásának előjeleként tekintik. — Egyesítik-e a szatmári és a nagyvárad püspökségeket. (Az Aradi Közlöny szatmári tudósítójától.Jj Bár illetékes helyen határozottam cáfolják, mégis tovább szárnyal az a híradás, hogy Róma kinevezte a szatmári egyházmegye püspöke mellé utódlási joggal Pazsithy Bonaventura aradi minorita remdfőnököt koadjutornak. A római szentszék részéről történt eme magas rendelkezés annál meglepőbb, mert hiszen Bornemissza Tibor szatmári püspök magas kori dacára birtokában van teljes szellemi frisseségének és bizonyos lábfájástól eltekintve egészséges is úgy, hogy a koadjutor kinevezésének nem lehetnek ilyen okai, hanem valamely más — beavatottak szerint politikai okok vezették a Vatikánt a kinevezésnél. A püspöki aulába ma sem érkezett híradás arról, hogy a Pazsithy koadjutor kinevezése megtörtént volna, de ez — mondották nekünk — nem zárja ki azt, bár szokattan dolog, hogy, ilyen magas egyházi kinevezés, mint a koadjutor kinevezése, előbb jusson el a közvélemény-be, mintsem az illetékesek értesítést kaptak volna róla. Az természetes, hogy Pazsithy, minorita atya egyáltalában nem akadálya annak, hogy betölthesse azt az egyházi méltóságot, mert hiszen kiléphet a rendből, amire már a múltban volt is több példa. Bizonyos körökben messzemenő következtetéseket vonnak le abból, hogy Pazistiny koadjutori kinevezése máris megtörtént. Mivel az egyházmegye adminisztrálása nem teszi szükségessé a koadjutor kinevezését, úgy látják — mint említettük — hogy magasabb politikai szempontok érvényesültek a kinevezés megtörténténél. Beavatott helyről vonatkozóan a következő információkat kaptuk: — Mielőtt a Vatikán és a román kormány között kötendő konkordátumra vonatkozó tárgyalások befejeződtek, hosszas tanácskozás után az az előzetes megállapodás jött létre, hogy egyesítik a nagyváradi és a szatmári római katolikus egyházmegyéket és az uj egyházmegyének, amelynek neve szatmár-nagyváradi egyházmegye lenne, Szatmár lesz a püspöki székhelye. Ennek az új egyházmegyének püspökéül Pazsithy Bonaventura volt kiszemelve és az is volt a terv, hogy csak akkor kerül megvalósításra ez a kombináció, amikor a szatmári püspöki szék megüresedik. Hogy a kinevezés utódlási joggal bíró koadjutor személyében máris megtörtént, ebből arra következtetnek, hogy a Vatikán és a bukaresti kormány között kötendő konkordátum aláírásának eddigi akadályai elhárultak, a kormány föladta eddigi, sok tekintetben merev álláspontját és ezt honorálta a szentszék evvel a kinevezéssel. Másik kombinációt ne vonnak le ebből a kinevezésből. Az a vélemény ugyanis, hogy a koadjutornak a konkordátum aláírása előtt tör )( A százon egyik legnagyobb kelendő slágere a: Kállaltörölv Ma, a Marosparti mozgószínházban __________________________ _________ ft — _______I ticanootis». 12 felvonásban, a kettős főszerepben ELMO LINCOLN. Az előadások folytatólagosak, fél 9 és 10 órakor kezdődnek. )(