Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)

1927-08-23 / 185. szám

V IS 7 V 71 H V 1927. aiac!USCím 23. s A reformisták belépnek a liberális pártba. A kormány újabb ajánlatot tett a Magyar Pártnak. A Bucuresti-­ lap szenzációs híradása. Bernády György nagy feltűnést keltő üzenete Bethlen György grófhoz. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i munkatár­sának telefonjelentése). A nyári szünet alk­al­méból elcsendesedett, talán úgy is mondhatnék, el­szürkült politikai életet valósággal felvillanyozta a kisebbségi probléma megoldásának nagy kérdése. Mint már magunk is több ízben is — hiteles infor­mációk alapján — megírtuk, h­ogy a kormány legalább is a külső látszat szerint — komolyan vivatkozni kivált a kisebbségi kérdéssel S végre komoly elhatározással, az érdekelt kisebbsé­gek vezetőinek teljes bevonásával olyast törvényes intézkedések meghozatalára készül, -«ik­ielveli a ki­lenc esztendő óta mindjürtöbben felhangzó ki­sebbségi panaszokat intézményesen orvosolni kí­vánja és a sérelmek kiküszöbölésével a kisebbségi jogokat a legteljesebb mértékben biztosítani kí­vánja. Bizonyos jelek már mutatták is mintha a kormány tényleg neki akar látni a kérdés becsüle­tes és őszinte megoldásához, annál nagyobb meg­lepetést keltett a Bucurestiben megjelenő Politica mai száma, amely minden különösebb előzmény megpendítése nélkül egész váratlanul a következő -szinte­­megmagyarázhatatlan -- híradást közli: ,,Vasárnap a magyar reformista csoport né­hány tagja Cluton Bernády György elnöklete alatt ülést tartott, ezen az ülésen részt vettek a reformista csoportnak ama tagjai is, akik idáig még nem léptek ki a magyar pártból és megtar­tották semlegességüket. Tőkés Erre esperes, a reformista csoport tagja, aki Bucu­restiből érke­­ze­tt meg a­z ülésre, magával hozta alujra a kor­mány konkrét javaslatait. Bernády György ennek kapcsán — írja a Politica — felhívást intézett Bethlen György grófhoz, hogy pártjával együtt helyezkedjen a reformisták álláspontjára, mivel csakis a kormánnyal való megegyezés útján kap­hat a magyar kisebbség kulturális s gazdasági elő­nyöket. Bernády György — mondja a lap ugyan­ekkor — kijelentette politikai barátainak, hogy egy háromhetes időt adott Bethlen György gróf­nak, hogy határozzon az ajánlata felett. És ab­ban az esetben, ha Bethlen György gróf tovább is kitart álláspontja felett, akkor a reformisták együt­tesen beiratkoznak a liberális pártba.1' f A Politica e nagy meglepetést keltő cikke nyomán az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósí­tója megpróbálta, hogy a belügyminisztérium­ban eme hk­ valódiságát még ma lekontrol­lálja, azonban sem Duca belügyminiszter, sem Tatarescu kisebbségi miniszterek nem tartóz­kodtak Bucurestiben. Franasovici miniszter, a­ki a belügyminisztérium közigazgatási ügyeit intézi, ebben az ügyben nem tartja magát ille­tékesnek a nyilatkozattételre. Alkalmunk volt azonban a be­ügyminisztérium egyik vezető­tisztviselőjével e kérdésről beszélni, aki csak annyit tudott mondani, hogy Tőkés Ernőt még a régi liberális kormány idejéből ismeri, aki már évek óta dolgozik azon, hogy a magyar­ságot a liberális­ pár zászlaja alá tömörítse és abban az esetben, ha a kormány tényleg ajánlatot tett a reformisták útján a Magyar Pártnak, nem tartja kizártnak azt, hogy a javaslatot Tőkés utján juttatta el a reformis­tákhoz. ■ Ugyancsak a nap folyamán aztán alkal­munk volt egy a Magyar Párthoz tartozó po­litikussal beszélni, akit az állítólagos kormány­­javaslatra vonatkozóig a következő érdekes megjegyzéseket tette: .— "A­ reformisták és a liberális párt kö­zött a választások előtt hosszú tárgyalások folytak, amelyek két ízben is megsza­kadtak, mivel a kormány kijelentette, hogy követeli a reformistáktól, hogy lépjenek be a liberális pártba. A reformisták egy része ezt a kérést visszautasította, sőt a kormány­nak azt az újabb­­ajánlatát sem fogadta el, hogy a liberális pártba belépett magyarok megalakíthatják a liberális párt kisebbségi, il­letve erdélyi csoportját. A választások előtt két nappal azonban a reformisták egy része újból felvette a liberális párttal a tárgyaláso­kat és sikerült is valamilyen megállapodást kötniök.­­Azonban a megállapodásról idáig még semmi se szivárgott ki. Az a tény azon-­­ban, hogy" — legalább is a Politca szerint — a reformisták elhatározták volna, hogy belépnek a liberális pártba,­­ár ha enged következtetni, hogy az utolsó pillanatban a reformisták talán mégis elfogadták a kormány feltételeit a libe­rális pártba való belépésre vonatkozólag, eset­leg azzal a feltétellel, hogy a belépésnek csak (Az Aradi Közlöny miskolci tu­dósítójától.) Mussolini családját Olasz­országon kívül, nagyon kevesen ismerik és ta­lán csak apjának, testvéreinek, közeli rokonai­nak létezéséről tudunk. Mussolini emlékiratai­ban is alig beszél családjáról. Eddig senki sem tudott a Duce egyik vérrokonáról sem, aki év­tizedekkel ezelőtt vándorbotot vett a kezébe elhagyta a kék egy Itáliát és hosszú, hányave­tett élet után, Magyarországra ment és Mis­kolcon telepedett meg. Mussolini miskolci ro­konára a miskolci Erzsébet-kórház egyik or­vosa hívta fel a figyelmünket. A kórházba szállítottak a közelmúltban egy asszonyt, aki­nek férjét Mussolini Nándornak hívják és Mis­kolcon kőművesmester. Az asszonyt a kórház­ban megkérdezték : — Rokona-e Mussolininek ? Meglepetéssel hallották a választ: — Én magyar nő vagyok, de férjem Olaszországból jött Magyarországra és közeli rokona az olasz miniszterelnöknek. Miután­­ megállapították, hogy a Sarolta­­ucca 27. szám alatti házban lakik Mussolini Nándor, felkerestük a miskolci Mussolinit. Hatvan év körüli, tagbaszakadt, vöröshajú, egyszerű ember fogadott bennünket. Bemutat­koztunk neki: — Mussolini Nándor vagyok — mondja és rendkívüli barátságosan kínál hellyel, amikor közöljük, hogy azért érdeklődünk személye iránt, mert az a hír járja, hogy vérrokona Be­nito Mussolini olasz miniszterelnöknek. •— Tessék helyet foglalni — válaszolja — nagyon szívesen beszélek erről, ha kell okmá­nyokkal is beigazolom, hogy csakugyan egy családból származom Mussolinivel és habár ő hatalmas ember lett, én kőművesmester ma­radtam. Eddig még semmilyen irányban sem próbáltam előnyt szerezni ebből a rokon­ságból... Mussolini Nándor kőművesmester bocsá­natot kér, amiért kissé idegen kiejtéssel beszél magyarul. Néhány kérdésünkre olaszul vála­szol, mert bár régen Magyarországon lakik, mégis könnyebben fejezi ki magát olaszul, mint magyarul. Lassan azonban mindent meg­magyaráz, így csakhamar megértjük egy­mást. — 1893-ban kerültem Miskolcra — mondja most Mussolini Nándor — mint egyszerű kő­művesmester. Akkoriban nagy vasúti építke­zések folytak. Előkerül az olasznyelvű születési bizonyít­vány, amelynek adatai szerint Mussolini Nán­dor 1868. szeptember 8-án Campo Bornidóban, Udinében Pavia di Milano tartományban szü­letett, tehát ott, ahonnan Benito Mussolini fa­míliája is elszármazott. Apja, Mussolini ,Ia­co­mo, állatorvos volt. . — Atyám meglehetős szűkös viszonyok között élt és így csakhamar halála után önma­gunkra voltunk utalva — folytatja ezután. — Atyám unokatestvére volt Benito Mussolini édesatyjának, Benito Mussolini tehát nekem másodunokatestvérem, mert egy nagyapától származunk. Margit nevű leánytestvérem és Giovanni nevű fivéremmel hárman árván ma­radtunk. Hugóm férjhez ment, ér­ és fivérem ki­vándoroltunk, miután mindketten hat­al­mi el­­égzése után kőművesek lettünk, születési hár vagy három hónapon belül kell megtör­ténnie. Ezt igazolná­ az a kijelentés is, melyet Ducă belügyminiszter tett az egyik kisebb­ségi politikusnak, ahol elmondta, hogy egyál­talában nem voltak megelégedve a reformis­ták választási eredményeivel. A fentiek kétségtelenül azt jelzik, hogy Duca belügyminiszter még a nyári vakáció alatt, az őszre beígért kisebbségi törvény nylvánosságra hozatala előtt tisztába szeretne jönni azzal, hogy az őszi parlamenti szezon­ban milyen álláspontot kell majd elfoglalni a Magyar Párttal, illetőleg a reformista csoport­tal szemben, helyünkről először Rómába mentünk­, majd in­nen munkánk közben végigjártuk Olaszorszá­got. Sokáig voltunk Venezuában, Páduában, Parvábon, Livornóban, Udinészen, de nagyon sokáig tartózkodtunk különböző helyeken, mindenütt ott, ahol csak munkát kaphattunk. Olaszországból Németországba vándoroltunk és Münchenben éltünk két éven át. Itt sem ma­radtunk sokáig, hanem rövid bécsi tartózkodás után Magyarországra kerültünk. Én 1893-ban Miskolcon telepedtem le, míg fivérem, Musso­lini János, Szolnokon alapított otthont, ott tég­lagyáros lett és nemrégiben halt meg. Én a vasútnál maradtam, mint kőművesmester. Fe­leségemet Miskolcon ismertem meg, magyar nő, Szabados Máriának hívják. Zavartalan, nyíl­godt életet éltünk, házasságunkból két fiunk született, Ferdinánd és József. József fiam meghalt és Ferdinánd Ausztriába került, ahol mint vasutas máig is szolgálatban áll. Felesé­gem a közelmúltban betegeskedni kezdett, ki­szállították az Erzsébet-kórházba. — Mikor járt utoljára Olaszországban ? — kérdeztük. — 1911-ben voltam otthon néhány hétig, meglátogattam rokonaimt, de őszintén szólva, negyven év után alig találtam ismerőst és hoz­zátartozóim nagy része meghalt. Azóta közbe­jött a háború, én állandóan munkában töltöt­tem napjaimat, költséges utazás miatt azóta egyszer sem jártam Itáliában, pedig, mit ta­gadtam, egyszer még szeretném látni szülőföl­­demet. Ki tudja mikor lesz az... Rövid szünet után Mussolini Nándor írást vesz elő. Az iratból kitűnik, hogy a közelmúlt­ban,a budapesti olasz követség felhívta sürgős ügyben, utazzon Budapestre és jelentkezzen a követségen. — Az olasz követség Miskolc város pol­gármestere útján felkért arra — beszéli el a továbbiakban, — hogy feltétlenül jelenjek meg a konzulátuson. Itt a generálkonzul nagyon szívélyesen fogadott, elmondotta valaho­gyan értesülést szerzett rólam és arról, hogy Mus­solini miniszterlenöknek a rokona vgyok. Gon­doltam jóelőre, hogy emiatt hívnak fel, ma­gammal vittem tehát személyi okmányaimat. — A főkonzul úr örömmel állapította meg, hogy mint nyugdíjas állami alkalmzott, megél­hetésem biztosítva van — jelentette ki a mis­kolci Mussolini, — ennek dacára felajánlotta,, hogy lehetővé teszi Olaszországba való visz­­szatérésemet. Elmondotta, hogy milyen köz­­tiszteletnek, megbecsülésnek örvend Olaszor­szágban a Mussolini-név és biztosított, hogy­ nagyhatalmú rokonom minden bizonnyal tá­mogatóm lesz. Én az ajánlatot nem foga­dtam el, habár az nagyon megtisztelő és kedvező volt._________ »fésdhír­ű­»« Mussolini unokatestvére Miskolcon él. Mussolini Nándor kőművesmester elmondja, hogyan származott el Olaszországból. — A Duce rokona nem akar hazamenni hazájába. — Ellentétek a Rajna megszállása körül. Lon­donból jelentik: Lord Crewe párisi angol nagy­­követ tegnap közölte a külügyminisztériumnál Anglia álláspontját a Rajnavidékre vonatkozólag Az angol álláspont az, hogy a rajnavidéki m­eg­­szálló csapatokból Franciaország 11000, Anglia és Belgium 3000 katonát vonjon vissza. Ezze szemben Franciaország legfeljebb 5000 katona akar visszavonni. A francia külügyminiszter an­­ban remélik, hogy sikerül elsimítaniok az ellenté­teket ebben a kérdésben. .

Next