Aradi Közlöny, 1927. november (42. évfolyam, 243-266. szám)
1927-11-30 / 266. szám
1927 november 30. KÖZ 130 M széd, amey nemcsak Barabás Béla igazát mutatta ki kétségen felöl, hanem a magyarság általános szempontjait is az azt megillető piedesztálra emelte. Nagy Sándor védőbeszéde egyenesen frappírozta a hallgatóságot és olyan hatású volt, hogy Popescu ügyész szólásra emelkedett és megeyőzve a védelem érveitől, elejtette a Barabás Béla dr. elllen emelt vádjait. A tárgyalási terem zúgva adott kifejezést tetszésének, mely csak fokozódott amikor a bíróság kihirdette, hogy vád híján ez ügyben minden további eljárást megszüntet Barabás Béla dr. ellen. Szabadott engedjék Varjassy Lajos dr.-t Az eddigi vizsgálat Varjassy teljes jóhiszeműségét igazolta. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) Nagy szenzációt keltett annak idején, hogy az ilfovi ügyészség néhány héttel ezelőtt a giurgiu malom-panama ügyében egész váratlanul letartóztatásba helyezte dr. Varjassy Lajost is, akinek az ügyben való szerepéről különféle mendemondák keltek szárnyra. Mi már annak idején is jeleztük, hogy ez a letartóztatás minden alaposabb ok nélkül és bizonyára csak Varjassy dr. ellen legutóbb indított bosszúhadjárat következtében történhetett. Ezt a híradásunkat igazolta most az ilfovi törvényszék döntése is, amely szerint Kapjassy Lajos dr.-t tegnap vádalap hiányában szabadlábra helyezték. Az egyébként szenzációs panama ügyében megindult vizsgálat során ugyanis megállapitást nyert, hogy Várjassy dr.-nak az ügyben semmi szerepe nem volt s az ártatlanul meghurcolt ember csak ellenségei bosszuálásának esett áldozatul. A törvényszék döntése alapján Várjassy Lajos dr. már el is hagyta a fogházat. / 3 Akar milliomos lenni a bécsi „Glückstele“, Stein szerettesi háza révén !* 18 millió lej nyerhet ez osztrák állami osztály sora Játék egyetlen ?orsjegyé¥el! Jutalom ! Seb. 12 millió lej Seb. 6 millió lej kb.2 4£milliólej (100.000 schilling) ás sok sok más schilling-főnyeremény, összesen 50.000 nyeremény , 200 millió lej ( 1© V, millió schilling) értékben. Az I. osztály hatása december 28. és 30. Minden csereményt lusspénzben, Kínai ! Az I. osztályú sorsjegyek árai : Egész sorsjegy 800.— lej. Fél sorsjegy ... 400.— lej. Negyed sorsjegy 200.— lej. Fizetés a sorsjegy vétele után nemzetközi postautalvány, vagy bankjegyeket esetleg csekket tartalmazó pénzeslevél, avagy bankátutalás utján. Rendeljen azcr.ki az óriási nyáren nyei révén !közismert bécsi »Eszenesolban testál „Gliichstelle“ JOSEFSTEIN WSen, I., Wipplingerstr asse 21 (500,000 schilling) Főnyeremény: (259.000 schilling) Nyeremény: együttesen elfogni szüleiért a „effliss cMontecarlo“ ? la » írta: Fekete Tivadar. Csakugyan sohasem hittem volna, hogy egy karcsú, elegáns, unatkozó, blazirt amerikai missnek én leszek valaha a szülőapja, harminckét éves koromban! „Miss Montecarlo" igazán gyermekem és ezt nem sziven vallom be! Se büszke nem vagyok !-S nem is érdekel túlságosan és legfeljebb azt a tételt igazolja, hogy bizonyos népszerűséget sohasem értékes, mély és nemes munkák alapoznak meg, hanem egyszerűen a véletlen, vagy a könnyed, hirtelen ötlet. Mégis, nem sajnálom, hogy írtam, nem sajnálom,hogy operett és ha másra nem jó, arra bizonyosan elég, hogy két kellemes, mulatságos órát szerezzen a közönségnek és legfőképen, magam felé, meggyőződtem arról, hogy az újságcikk után, a vers után, a novella után és a regény után, a fordítások után, és az előadói estek után, ezt az oktávot is tudom fogni, ezen a siúron is tudok kacagni, ebben a tenorban is tudok csuklani, ahogy parancsolják!... Mégis, hogy született ez a Miss? Ő, a kisasszony egész ifjú. Nincs talán még hét hónapos sem és már Lengyel Irén alakítja. Áprilisban jöttem haza Párisból, egy levél várt a temesvári szállodában, valami ilyesmi volt benne: — „Kedves Fekete, egy esztendő óta komponálok, van egy operettre való anyagom, hajlandó vagyok önnel megírni a darabot, ha meghallgatja a muzsikát és tetszik magának. Holnap küldök egy autót és idehaza, Nagyszentmiklóson, lejátszom a muzsikát!“ Másnap jött az autó, egy hetet töltöttem Szentmiklóson, busz dalra írtam szöveget és a busz dalhoz egy nagyszentmiklósi írógépbe diktáltam „Miss Montecarlo“ sorsát, még azon a héten. Nyilván mindez nem történt volna meg, ha a muzsika nem inspirál. Örményiné B a n e t h I b y úrasszony nemcsak lekötelezően kedves háziasszony volt, aki a vendégszobában — horribile dictu — már reggel nyolc órakor beküldte a szobaleánnyal a pohár tejet, hanem pompás muzsikusnak is bizonyult. Jacobi Victor, a „Szibill“ szerzőjének iritkahúga ez a fiatal hölgy, akinek nyilván a vérébe öröklődött, felejthetetlenül tehetséges nagybátyjának minden zenei álmodása. Nem tagadom, ez a zene hatott a fantáziára, hatott az érzékekre és már csak virtuskodásból is injekcióztam magam, kipróbáltam, meddig terjed sumnák a magyar nyelvnek technikai és ütemes lehetősége, amelyiken eddig nem operettverseket, hanem lírát próbálgattam. És a nyári délutánokon a zongorából két fajta melódia csengett ki. Az egyik: valami melankókus, szeriőz orosz álmodás, mester pusztákat, fáradt verszteket és sötétszürke eget revellált, egyszóval szláv árnyalású volt, még pontosabban: keletien orosz. A másikfajta melódia pattogóan vidám, ütemesen libbenő, gyorsan kopogó, amerikai-izó hangszövevény, szinte arra predesztinálva, hogy a rekedtkürtü hangszerek, a skótorkú saxofonok és az öblös oboák interpretálják. Szóval: amerikai muzsika. Mit volt mit tennem, az orosz melódiák szülték az orosz bonvivánt, herceg Szergej Radomir Ivánt és az amerikai melódiák konstruálták meg a hősnőt, Miss Evelyn Sampsont, másnéven „Miss Montecarlót, az amerikai trösztgörl típusát, aki unatkozik, autót vezet, boxol, repül, játszik, de sohasem szeret. Kérdés: hol találkozik az amerikai miss, a száműzött orosz herceggel? Iste mem, milyen kaptafa ez az egész! Hát persze, hogy Montecarlóban. Az elszegényedett orosz arisztokrata, vagyona roncsaiból ott próbálja helyreállítani közgazdasági egyensúlyát, viszont a gazdag amerikai miss ott próbál megszabadulni néhány fölösleges ezerdollárostól. Jöjjetek, nagyságos asszonyok, írógépkisasszonyok, midinettek és filmszínésznő-jelöltek, táncosnők és manikűrösleányok, örüljetek annak, aminek örülni lehet, mert a harmadik felvonás végén a szegény orosz arisztokrata úgyis elveszi a gazdag amerikai misst, hisz ha nem így lenne, kitörne a forradalom. Az operett csak sablon és a finálé a banalitás örök diadala legyen! Budapesti és temesvári vendégek és az én régi aradi közönségem döntsenek az új Operette sorsa felett, amely innét indul Nyugat felé. Szeretnék megesküdni rá, hogy nem tehetek az egészről és inkább gesztus az egész, mintsem produkció, de gesztusnak, azt hiszem, nem rossz! Ma délelőtt már ott voltam a próbán, minden kis kardalosleánynak külön csókolom a kezét, olyan lelkesek, olyan ambiciózusak és úgy szeretik ezt az amerikai kisaszszonyt, mint ahogy Q a 1 e 11 a Ferenc a színpadon, vagy én — az életben. (És ez nem is csoda, mert még egyszer mondom, drága, finom barátnőmről, Lengyel Irénről van szó.) Galetta erre a darabra született és azt hiszem, ez a darab egy kicsit neki is íródott. Külön örömöm Betegh Béby, aki ezúttal — hiszen az én darabomban játszik — a színpadon egész fekete lesz, mert egy négertáncosnőt alakít. Ebbe a fekete nőbe szeret bele a fiatal Szendrey, ha eddig még nem tette volna. És szeretettel és barátsággal köszönöm Csányi Mátyásnak a hangszerelést és azt a mindent felülmúló hozzáértést és ambíciót, amivel Ürményiné Baneth Iby muzsikáját egy nagy zenekar számára hozzáférhetővé tette. Köszönöm Hetényi Elemér önfeláldozó és nagyszerű rendezői munkásságát. Szendrey Mihálynak és Olasznak a díszleteket köszönöm és a többieknek is mind, mind egyetlen leánygyermekem. „Miss Montecarlo“ nevében szorítom meg a kezét. A közönség? Arad? Nem kérek semmit, hiszen adtam. De minden szeretetükkel és minden megértésükkel forduljanak Ürményiné Baneth Iby felé, aki — ezt egészen biztosan hiszem — ezzel a muzsikával indul el a nagyok felé, ami kitűnő nagybátyját, Jacobi Viktort már megkoronázta. A taps legyen az övé és a siker, ha van vagy ha lesz, az is. Én hazaviszek egy plakátot és rajzszegekkel kiszögezem hotelszobám falára. — Általános amnesztiát kérnek a magyar emigránsok részére. Budapestről jelentik. A képviselőház mai ülésén a büntetőnovella tárgyalásánál Farkas István javaslatot terjesztett be arra vonatkozólag, hogy a kormány karácsonyra általános amnesztiát adjon az emigránsoknak.